ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Női kontra férfi vélemény: tényleg a méret a lényeg?

Egy férfi és egy nő véleménye arról, hogy mennyit számít néhány centi. Nem csak a szexben...


Azon embereket várjuk ide és az Instagramra, akik közelednek a negyven felé, vagy épp már elhagyták azt. Ahogy a Szex és New York-ban hallottuk: A negyven az új harminc. Bármit is jelentsen ez. Mármint a kor csak egy szám, a napunk meg olyan, amilyenné tesszük.

Az eltérő nemek különbözőségéből fakadó véleményeinket tesszük egymás mellé hétről hétre. A férfi oldalt Szávics Attila, a nőit pedig én képviselem. A kérdés mindkettőnknek ugyanaz, a válasz azonban nem mindig egyezik, sőt...

Napjainkban a boldogságkeresés egyik szempontja lett, hogy nem szépet keres az ember, hanem szebbet, nem nagyot, hanem nagyobbat. Sokszor nem boldogtalan az ember, hanem csak boldogabb akar lenni mindazzal, ami körülveszi, és azzal, ami megadatott neki. Viszont a bölcs filozófusok szerint semmi nem fog bennünket boldoggá tenni kint, ha nincs meg a béke bent.

Azonban a boldogság témaköre helyett Attilával most azon elmélkedtünk, hogy vajon mikor van jelentősége a méretnek, és mikor nincs. Noha, a kérdéskört én vetettem fel, még sincs könnyű dolgom, mert nem szeretném, hogy csak szexuális vonalon mozogjunk...

Melyek azok a tárgyak, eszközök, ahol a méret számít a választásodkor?

Laskai Nelli: Például a telefonom kiválasztásakor számított a méret. Kifejezetten olyan mobilt kerestem, aminek kicsi a kijelzője, de hogy elejét vegyük a minden relatív kijelentésnek, szűkítem a jelzőt. Olyat kerestem, amelyik elfér a farzsebemben, és egy kézzel is kiválóan tudok üzenetet írni rajta. Autót már biztosan úgy választanék, hogy jó tágas legyen, kényelmesen elférjek benne, és azért a tévénél sem gond, ha nem kell nagyítóval keresni benne az embereket.

Szávics Attila: Az ég kék, a zöld fű. Az emberek túlnyomó része két adott dolog közül bizonyosan a nagyobbat fogja választani. A zöldségesnél két paradicsom közül a kerekebbet, és méretesebbet, a tejpultnál a trappista sajtból a félbevágott darabka helyett az egész gurigát választanánk. Mobiltelefonból is a nagyobbra mondjuk azt “na, az de jó lenne”, és a tv-ről is ugyanígy vélekedünk. Ezeket az érzéseket csakis akkor hagyjuk figyelmen kívül, amikor nyomós okunk van rá. Nekem például azért nincs féltégla méretű mobiltelefonom, mert a kisebbet könnyedén zsebre tudom vágni, és hála Istennek a szemem is metszően éles. A nagy telefonok számomra kifejezetten kényelmetlenek, de ha nem kellene magammal hordanom, biztosan nagyot vennék. Lehet hogy egy picit mindannyiunkban ott a megalomán lélek?

Társválasztásnál mennyire számít a leendő partner magassága, súlya?

LN: Számomra fontos, hogy magasabb legyen nálam a férfi, akit társamul gondolok magam mellé. Mondjuk, mivel nem vagyok túl magas, így ez nem egy nehezen tartható kritérium. A férfi súlya annyira nem lényeges, persze a szélsőségekkel most nem számolok. Megjegyzem, a társválasztáshoz ennél több minden együttállása szükséges. A kinézetnél, az első benyomás után, sokkal fontosabb, hogy olyan értékrenddel, szemlélettel rendelkezzen a kiszemelt férfi, amely számomra is elfogadható.

SZA: Ahány ember, annyi szokás, szoktuk mondani. Van aki szereti a magas nőket – ismerek olyat, aki azt mondja: “minél magasabb, annál jobb” – és van aki a kicsinyke és törékeny lányokat kedveli. Én személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy a párom magasabb legyen nálam. Furán érezném magam, ha “fel” kellene rá néznem. Persze ez csak a külső, ami egy komolyabb kapcsolódásnál már csak másodlagos szempont.

Elég gyakori kérdés a magazinok hasábjain, hogy vajon tényleg a méret-e a lényeg. Feltételezhető, hogy az érdekli az olvasókat, hogy jobban működtetett párkapcsolatra számíthatnak-e azok az emberek, akik nemi szerve átlag feletti, vagy nagyobb mellmérettel rendelkeznek.

LN: Egyszer egy férfitől azt hallottam, hogy neki a szőke, nagymellű nők a gyengéi, mégis egy vékony, magas, barna hajú nőt vett feleségül. Ő lett a gyermekei anyja, és együtt élnek már vagy húsz éve. A szexuális kapcsolódás tekintetében az a lényeg, hogy a befogadó és az érkező méret passzoljon egymáshoz. Sokkal több ellaposodott kapcsolat van annál, minthogy ezeken a méreteken múljon a törés. A szexuális elakadások többek között azon párokat érintik, akiknél fellép a figyelemhiány, a technikai hiba, vagy kommunikációs problémáik vannak. Épp a napokban olvastam egy tanulmányt, miszerint a kisebb nemi szervvel rendelkező férfiak sokkal kreatívabbak, és odaadóbbak az együttlét során, mert ismerve adottságaikat, többet tesznek meg a párjukért.

SZA: Mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás? Most akkor tényleg nem számít a méret? Vagy mégis? Valószínűleg sosem fogjuk tudni ezt végérvényesen eldönteni. Szerintem semelyik irányba nem jó “kilógni”. A dús keblű hölgyek ugyanúgy szenvednek, mint a piciny mérettel megáldott nőtársaik, csak ők megszabadulni szeretnének tőle. A kis mérettel élő férfiak nagy része frusztrált, mert azt gondolják, hogy ez egy nagy probléma. Pedig szerintem csak meg kell találniuk a hozzájuk passzoló hölgyet. Ennyi az egész. Véleményem szerint itt is, és ott is a középút a jó út. Egy kapcsolatban nagyon sok múlik a szexualitáson, de ha minden más területen működik a rendszer, akkor nem valószínű, hogy bekövetkezik a kenyértörés. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg egyéb megoldással is “rendben tarthatjuk” a párunk szexualitását.

Azt szokták mondani, hogy a nagyobb mellel rendelkező nők előnyt élvezhetnek a mindennapokban. Vajon ez tényleg így van, vagy csak egy tévhit? És ha ez igaz, akkor vajon a férfiak esetében mi az, ami miatt előnyt tudnak szerezni más férfiakkal szemben?

LN: A filmek, a reklámok szeretik tárgyiasítani a nőket, és ahogy észrevehetjük, a szex adja el a zenét is már egy jó ideje, de azért vannak esetek, amikor épp, hogy hátrányban vannak a nagymellű, vagy túl dekoratív nők, álláskereséskor például. Sok helyen nők az eladók, kiszolgálók, ügyintézők, így azokon a helyeken tuti, hogy nem a nagy mell hoz előnyt a vevőnek. Egy autószerelő műhelyben jobban el tudom képzelni, hogy előnyt élvezhetnek a nők. Vannak férfiak, akik kifejezetten a kisebb mellmérettel rendelkező nőket kedvelik, és nőtársaim, valljuk be, például a kisebb mellű nőkön sokkal jobban mutatnak egyes fazonú ruhák, mint a dús keblűeken. Ha előbbre kellene sorolnom valamiben is a férfiak közül valakit, akkor én úgy képzelem, hogy az alapján részesíteném előnyben, hogy miként viselkedik velem: mennyire tiszteletteljes, milyen kommunikációt alkalmaz, mennyire „tiszta” a kisugárzása, és mosolygós-e.

SZA: Nálam biztosan előnyt élveznének. Komolyra fordítva a szót, a női mellméret olyan, mint férfiaknál a James Bond viselet. Nincs ember, aki ne venné észre. Emlékszem – még a villamossal utazgatós időkből – hogy egy-egy nagy mellű hölgyet a nőtársai jobban megbámulták, mint mi férfiak. Pedig ez a mi kiváltságunk kellene, hogy legyen :). Vagy nem?

Férfiak esetében számomra ez az ing és a zakó párosítása. A hölgyek mindig elolvadnak, ha öltönyt látnak. No meg ha egyenruhát. Abba most nem is mennék bele, hogy ez mit jelent. Legyen egy későbbi cikkünk témája.

A 40 múltam ...és élvezem blogon olyan interjúkat olvashatsz, amikből kiderül, hogy 40 év fölött sem áll meg az élet. SŐT! Akkor kezdődik igazán. Ha pedig szeretnéd te is megosztani a 40 feletti tapasztalataidat, kattints ide és jelentkezz!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült végre, mi számít a legbiztonságosabb alkoholnak
Több mint 340 ezer főt vizsgált a kutatás, hogy megtalálja a legbiztonságosabb alkoholt. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mivel koccintasz.


Egy pohár vörösbor a vacsorához: sokak számára ez a kép a megérdemelt pihenés, a kulturált gasztronómia és a mediterrán életérzés szinonimája. De vajon ez a rituálé egy szívbarát szokás, vagy csupán önámítás, amivel az alkoholfogyasztás kockázatait próbáljuk palástolni? A tudomány válasza bonyolultabb, mint gondolnánk.

Friss, több százezres adathalmazt elemző kutatások szerint a bor, mértékkel fogyasztva, valóban a legalacsonyabb kockázati profillal társul a szív- és érrendszeri halálozás szempontjából,

miközben a közegészségügyi üzenet továbbra is kőbe van vésve: nincs biztonságos alkoholszint.

A központi állítás, amely szerint a bor lehet a legbiztonságosabb alkoholfajta, egy nagyszabású, az idei kardiológiai világkongresszuson bemutatott elemzésen alapul. A UK Biobank több mint 340 ezer brit felnőtt adatait feldolgozó munka szerint a mérsékelten bort fogyasztók körében

körülbelül 21 százalékkal alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata azokhoz képest, akik egyáltalán nem isznak.

Ezzel éles ellentétben a sört vagy égetett szeszes italokat előnyben részesítők körében már alacsony fogyasztás mellett is mintegy 9 százalékkal magasabb kockázatot mutattak ki – írja az American College of Cardiology. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek megfigyeléses adatok, amelyek összefüggést mutatnak, de nem feltétlenül jelentenek egyértelmű ok-okozati kapcsolatot. Zhangling Chen, a kutatás vezető szerzője szerint az eredményeik segítenek tisztázni a korábbi, gyakran ellentmondásos bizonyítékokat.

„Még az égetett szeszes italok, a sör vagy a cider alacsony vagy mérsékelt fogyasztása is magasabb halálozáshoz kapcsolódik, míg a bor alacsony vagy mérsékelt fogyasztása alacsonyabb kockázattal járhat”

– tette hozzá a professzor.

A számok mögött azonban ott rejlik a fogyasztás mintázata is. Egy másik, szintén a UK Biobank adataira épülő vizsgálat szerint az étkezéshez kötött, és a hét több napjára elosztott alkoholfogyasztás kedvezőbb kimenetelekkel járt, mint az étel nélkül, vagy ritkán, de akkor nagyobb mennyiségben történő ivás – áll a BMC Medicine tudományos folyóiratban.

De ha nem csak a mennyiség, hanem a „hogyan” és a „mit” is számít, mi különbözteti meg a borivókat másoktól? A különbségek egy része az életmódban keresendő.

A kutatók szerint a borfogyasztók általában jobb minőségű étrendet követnek és egészségesebb viselkedésmintákat mutatnak.

Maga a bor összetétele is szerepet játszhat: a vörösborban található polifenolok elméletileg támogathatják az erek egészségét, bár ez a hatás embereken egyértelműen nem bizonyított.

A száraz vörösbor emellett jellemzően kevesebb cukrot tartalmaz, mint sok hozzáadott sziruppal készült koktél. Míg a nemzetközi szabványok szerint egy száraz bor maradékcukor-tartalma alacsony, addig egyetlen cukros koktél is több tíz gramm hozzáadott cukrot rejthet.

Miközben egyes kutatások a mérsékelt borfogyasztás lehetséges előnyeit vizsgálják, a nagy nemzetközi egészségügyi szervezetek álláspontja sokkal szigorúbb.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyértelműen fogalmaz: a kockázat az első korty alkoholtól kezdődik, különösen a daganatos megbetegedések szempontjából. „Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholfogyasztási szintről. Nem számít, mennyit iszik az ember – az ivó egészségét érintő kockázat bármely alkoholtartalmú ital első cseppjével elkezdődik” – mondta Dr. Carina Ferreira-Borges az Egészségügyi Világszervezet közleményében.

Az Amerikai Szív Szövetség pragmatikusabb megközelítést alkalmaz:

aki nem iszik, az egészségügyi okokból ne is kezdjen el, aki pedig fogyaszt alkoholt, az tegye mértékkel, és egyeztessen orvosával az egyéni kockázatairól.

Iránymutatásuk szerint a mértékletesség nők esetében napi egy, férfiaknál napi legfeljebb két standard italt jelent, ami nagyjából 1,5 deciliter bornak, egy pohár sörnek, vagy 4 centiliter tömény italnak felel meg.

Bizonyos esetekben pedig még a mérték is túl sok. Várandósság alatt, bizonyos gyógyszerek szedése mellett, máj- vagy hasnyálmirigy-betegségben szenvedőknek, illetve szívritmuszavar-hajlam esetén a teljes absztinencia javasolt.

Összességében a jelenlegi bizonyítékok alapján a bor mértékletes fogyasztása a tömény italokhoz vagy a sörhöz képest valóban kedvezőbb szív- és érrendszeri kockázati profillal társulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bor „védőoltás” a szívnek, és nem ad általános felmentést az alkohol ismert egészségkockázatai alól. A döntést mindig három pillérre érdemes alapozni: az egyéni egészségi állapotra, a fogyasztás mennyiségére és mintázatára, valamint az ital típusára. A hosszú élet receptjében ugyanis a bor legfeljebb fűszer lehet – a fő hozzávalók továbbra is a mozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a minőségi alvás és a stressz hatékony kezelése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk