KULT
A Rovatból

Találd meg a „kapudrogot” a gyereknek az olvasáshoz! - Kormos Lili az Analóg Olvasó Mozgalomról

Miért olvasunk? Olvasunk egyáltalán? Eleget? És ami a legfontosabb: hogyan olvasunk? És hogyan kéne? Az olvasás igazi szerelmesével és most már mondhatjuk, szakértőjével beszélgettünk a témáról.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. május 26.



Olvasni jó. Ezzel a mondattal valószínűleg még olyanok is egyetértenek (önszántukból vagy mert így illik), akik maguk nem annyira szeretnek. De vajon baj-e, ha valaki nem olvas rendszeresen? És hogyan lehet esetleg megszerettetni vele? Érdekes kérdés volna az is, hogy ha valaki megszerette, hogyan tudják sokszor (például kényszeres erőltetéssel) megutáltatni, de ez a téma túlfeszítené ezen írás kereteit.

Kormos Lili újságíró, blogger nem kis feladatra vállalkozott, amikor bő egy éve létrehozta az Analóg Olvasó Mozgalmat, és az ahhoz kapcsolódó Facebook-csoportot. Olyan korban tette, amikor az olvasás (habár mennyiségileg nem csökken) kezd egyre inkább átkerülni az online térbe. Arról beszélgettem vele, mi sarkallta arra, hogy számtalan különböző helyen megjelent írása után az olvasással kezdjen behatóan foglalkozni, miért pont analóg a mozgalom és meg lehet-e szerettetni az olvasást. Beszélgetésünk a félig szabad, félig veszélyhelyzet alatt zajlott le, így néhány olyan dolog is elhangzott, ami praktikus olvasási tanács lehet akár karantén idejére is. Ha tényleg jön a vírus következő hulláma, még hasznát is vehetjük...

- Hogyan segíthetett az olvasás ezekben a bezárt időkben? Persze szórakoztat, mint mindig, de milyen pluszt tud adni egy ilyen speciális helyzetben?

- Az olvasás most is úgy működik, mint máskor. A funkciói alapvetően nem változtak, a mi körülményeink viszont igen. Úgyhogy először is:

akkor olvass, ha tényleg jól is esik.

Ez egy nagyon bonyolult időszak, nem volt részünk még hasonlóban, a mi generációnknak legalábbis, ezért tele vagyunk szorongásokkal. Aki úgy érzi, hogy nem tud koncentrálni egy szövegre, egy hosszabb történetre, az hagyja, és csináljon valami olyat, ami jól esik, ami tényleg pihenteti, ne legyen még az olvasás is egy frusztrációs forrás. Akinek viszont ilyenkor sem okoz gondot fókuszálni, odafigyelni egy sztori összefüggéseire, annak pont azt fogja adni, amit máskor is: menekülőutat a valóság elől, új perspektívákat a saját élethelyzetére, azt az érzést, hogy nincs egyedül, mert máshol, máskor, mások is jártak már így... Néhány órát, amit nem a Covid-hírek böngészésével, lehetséges forgatókönyvek kidolgozásával tölt, ez már önmagában egy óriási plusz.

Kormos Lili a TEDxYouth@Budapesten

- Van rá valami recept, hogy akinek nem kedvence az olvasás, megszeresse? Hogy eggyel több hasznos/szórakoztató elfoglaltsága legyen a koronavírushoz hasonló szituációk idejére? (Valamilyen kapudrog-jellegű könyv például...)

- Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy nem mindenki fogja megszeretni az olvasást, bármennyire szeretnénk is, hogy így legyen. Viszont

érdeklődési köre kb. mindenkinek van, úgyhogy azt mondanám, olyan könyvvel érdemes próbálkozni, ami az illető kedves témáihoz kapcsolódik. Mindegy, hogy egy sztársportoló életrajzáról van szó vagy szakkönyvről valamilyen témában, a fő, hogy tudjon kapcsolódni hozzá.

Nekem abszolút kapudrog könyv volt a Tüskevár, Harisnyás Pippi, meg a Titkos kert, de hát én akkor 8-10 éves kislány voltam, szóval nem mondhatom, hogy ez a bevált recept. De azt az érzést, hogy kezembe vettem ezt a könyvet, elmélyültem benne, és félórára, egy órára, akármennyi időre kizökkentem ebből a monoton karantén-valóságból a szépirodalomtól kezdve az életrajzon át, a történelmi visszaemlékezésig bármi meg tudja adni.

- Én abban az érdekes helyzetben voltam, hogy teljesen véletlenül épp a veszélyhelyzet miatti bezártság idején olvastam Térey János A legkisebb jégkorszak című könyvét - olykor egész döbbenetes volt a hasonlóság a fiktív 2019 világa a 2010 év eleji valósággal. (És milyen tragikus fordulat a sorstól, hogy a szerző ezt már nem érhette meg...) Tudunk még olvasmányt ajánlani, ami hasonló esetet mutat be, mint a koronavírus? Hátha van olyan, akinek az ad valami pluszt, ha arról olvas, más (még ha fiktív szereplő is) hogyan birkózik meg egy ilyen szokatlan helyzettel.

- Én azt mondanám, hogy most olyat olvassanak, ami elszakítja őket ettől a helyzettől, nem hiányzik a plusz nyomasztás. De! Ha valaki mindenáron ragaszkodik hozzá, akkor nyilván Camus Pestise, egy abszolút idevágó olvasmány, az új fordítás ráadásul zseniális lett szerintem. Aztán ott van Bauby Szakafander és pillangója, Deborah Feldmantól az Unorthodox, vagy Manntól A varázshegy.

Ezek a történetek különböző szempontokból nézik ugyanazt a helyzetet: mi történik, ha bezáródnak a kapuk körülötted?

Mindegy, hogy te zárod magadra, eleve zárt kapuk mögött élsz, vagy rád csukják, de ott találod magad egy helyzetben, amiből nem tudsz vagy nem akarsz kilépni. Akkor most mi lesz? Nekem ez az igazán érdekes, hogy ki mit kezd a bezártsággal, illetve a bezártságnak milyen arcai vannak. Ha a jelenlegi helyzetünkhöz kapcsolódó könyvet akarnék olvasni, akkor biztos erre keresgélnék.

- Nem tudom, mi a "koronavírus miatti kijárási korlátozás" ellentéte, de aki el akarna szakadni egy ilyen helyzetben a nyomasztó valóságtól, annak mit lehet ajánlani?

- REJTŐ, REJTŐ, REJTŐ! Ez csak félig vicc,

szerintem ugyanis Rejtő Jenő orvosság a nehéz helyzetekre, receptre kéne felírni szorongás, melankólia, általános búbánat ellen.

- Akinek nem tetszik, annak P.G. Woodhouse-t, Agatha Christie-t, Raymond Chandlert ajánlom. De igazából bármi, ami úgy érzed, hogy most jól esik: valami, amit halogatsz, valami, amit már régóta újra olvastál volna, egy kötelező, amit skippeltél... Ez most egy tök jó időszak arra, hogy a könyves bakancslistádról húzgálj ki tételeket. A lényeg, hogy jól essen. Azért én akkor is azt mondom, hogy REJTŐ!

- Magáról az analóg olvasásról. Honnan jött ez a téma?

- Megláttam a TEDxYouth felhívását, és mindenképp szerettem volna pályázni, de hát ugye mivel? Az elég hamar eldőlt, hogy az olvasás felől szeretnék közelíteni, na, de mit mondjak? Önmagában az nem egy erős állítás, hogy szeretek olvasni, meg kit érdekel tulajdonképpen - úgyhogy kerestem valami markánsabbat. Egy barátom akkor küldte át azt a cikket, ami Wolfe professzor Reader, come home című könyvét szemlézte, és akkor rájöttem, hogy ez az, ezzel kell elindulni. A nulladik kérdéssel, ami megelőzi a „mit olvasol”-t? A "hogyan" olvasol?

Rajtad mit változtatott az online töltött idő? A te figyelmed mennyire tört szét? Benne tudsz még maradni egy könyv szövegében, vagy kizökkensz?

Szerintem most ezek az igazán fontos kérdések. Ehhez azonban kellett egy közösség, akikkel lehet beszélgetni. Hát így lett az Analóg Olvasó.

Analóg olvasó | Lili Kormos | TEDxYouth@Budapest

Ha éppen nem ír (blogba, újságba, reklámba...), akkor olvas. Sokszor arról ír, hogy mit olvas. Ezt csinálta például az Európa Kiadó marketingvezetőjeként. Dolg...

- Egy pszichológiai tanulmány szerint állítólag az ember olvasásélményéhez fontos, hogy a lapok fogásával érezze, mennyit olvasott el és mennyi van még hátra. Ezen túl miért pont analóg a mozgalom?

- Mert attól függetlenül, hogy nyomtatott könyv vagy kindle, vagy bármi, az olvasás még mindig egy nagyon analóg tevékenység. A te képzeleted színezi a sztorit, te vagy a történetben, te nevetsz a poénokon, nincs digitális segítség, kép, videó, hogy neked itt mit kell látnod, hallanod, érezned. Illetve ez egy utalás Wolfe kutatására is, miszerint

az analóg olvasás (mikor kézbe veszel egy könyvet, és akkor azt olvasod) egész másképp stimulálja az idegrendszered, mint amikor mondjuk számítógépen olvasol valamit.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk