„Én is túléltem, hogy megcsalt a párom, nem haltam bele”
És megtapasztaltam a másik oldalt is, azt, amikor kiderül, hogy akibe szerelmes vagy, akivel közös jövőt tervezel, más nőkkel is lefekszik. És nem csak egyszer, hanem többször is, szinte már sportot űzve belőle.
Minden élethelyzet és minden kapcsolat egészen más. Nem fogok tuti receptet adni, nem oldhatom meg mások problémáit. Csak miután már mindkét oldalon voltam, mindkettőt megtapasztaltam, voltam megcsalt és hűtlen is, annyit kérdeznék:
tényleg bele kell halni abba, ha a másik félrelép?
Vagy meg kell érte gyilkolni lelki értelemben? Persze nem arról beszélek, aki folyton mások után jár a párja mellett. Vagy aki direkt hergeli a társát azzal, hogy hűtlenkedik. Hanem azokról, akik egyszer megbotlanak.
Őket muszáj megbüntetnünk?
Szerintem nem.
Egy-egy ilyen fájdalmas eset ugyanis azt jelzi, hogy valamilyen probléma merült fel a kapcsolatban, amit a felek nem oldottak meg. Akadnak olyan dolgok, amelyeket nem beszéltek meg. Átmenetileg válságba került a kapcsolat vagy a házasság. Valamit nem kap meg az, aki megtévedt: jó szót, gyengédséget, figyelmet, szexet, intimitást, bókokat, szeretetet, szenvedélyt.
Ezért máshol keresi.
Meggyőződésem az, hogy a többség nem a párjával akar kitolni és nem őt akarja megalázni vagy szörnyű helyzetbe hozni, hanem egyszerűen marhaságot csinál, amit azután meg is bán, és utána furdallja a lelkiismeret.
Ha pedig ezek után még a párja is belerúg, jó sokszor, felhánytorgatja neki, mit tett, zsarolja vele, szekálja miatta, fenyegeti, az csak ront a helyzeten. Iszonyú nehéz, de mi volna, ha ahelyett, hogy leordítanánk a párunkat, megkérdeznénk tőle: "Figyelj, tudom, hogy hülyeséget csináltál, mi a hézag? Mi a baj? Mi nem volt jó? Miért csináltad?" Talán elmondaná, mi volt a gond, és együtt rendbe tehetnénk a dolgainkat.
Te mit gondolsz erről?