Első szerelem: miért nem felejtjük el soha?
Vele tanultuk meg, milyen a szerelem érzése.
Lehetséges, hogy az első szerelem élménye amiatt is felértékelődik, mert serdülőkorban sokszor a hormonok játszanak velünk. És minden élettapasztalat ellenére – legyenek azok rossz jegyek, családi konfliktusok, nagy győzelmek –, a szerelem érzése kiugrik közülük. Még egy felnőtt agyában is nagyon erős a neurológiai válasz, ha szerelmes lesz. Hasonló, mint a kokain. Ugyanolyan nagy a vágy.
Jefferson Singer, a Connecticut-i Főiskola pszichológusa, akinek kutatásai az önéletrajzi emlékezetre összpontosítanak, azt mondja, hogy legtöbbünknek 15 és 26 éves kora között ahogy ő nevezi, "memória túltengése" van. Sok emlékünk van ebből a korból, amelyek többnyire pozitívak. Ez nemcsak azért van így, mert ebben az időszakban olyan sok "elsőnek" élünk, hanem azért is, mert több lehetőségünk van megtanulni, újrajátszani, újragondolni, átgondolni, és újra megtapasztalni mindent.
Singer szerint az első szerelmek bizonyos mértékben sablonként szolgálnak a későbbiekben. Ez a kapcsolat lesz az, amihez minden továbbit hasonlítunk és mérünk, ami veszélyes is tud lenni, ha az első kapcsolatunk izgalmas volt ugyan, de változékony és egészségtelen. Ha ugyanazt a magasságot és mélységet keressük a későbbi kapcsolatainkban is, legjobb esetben csak frusztrációt élünk meg, rosszabb esetben idegroncsokká válunk.
Annyira emlékezetesek, hogy árnyékként vetülnek ránk örökre. A legjobb tehát elkerülni – természetesen, ha el lehetne. Az első kapcsolatok annyira idealizáltak tudnak lenni, és irreális referenciaértékeket állítanak fel a későbbi kapcsolatokra nézve, hogy sokszor tényleg jobban járnánk, ha elkerülnénk. Ideális esetben ezek az értékek a második kapcsolatban is felébrednek.
De hogyan maradhatunk életben egy első kapcsolat után úgy, hogy ne váljunk örökre hajótörötté?
Tekintettel arra, hogy a legtöbbünknek az első szerelme 14 és 20 éves kora között jelenik meg az életében, meglepő és ijesztő lehet a gondolat, hogy egyben az utolsó is legyen. Linda, amerikai pszichológus különös érdeklődést mutat a téma iránt, miután hozzá ment első szerelméhez, Benhez, akivel 35 évig nem beszélt. "Ő volt az első szerelmem a gimiben, 4 évig voltunk együtt." – mondja Linda. "Én hozzá akartam menni, de ő jogi egyetemen szeretett volna továbbtanulni. Nagy volt rajta a nyomás. Szakítottunk. Mindketten megházasodtunk, majd elváltunk. Egy osztálytalálkozón újratalálkoztunk, ahol Ben azt mondta: "Azt hiszem,itt az ideje, hogy beszéljünk." 12 éve házasok vagyunk.
Az első szerelem bevésődik.
Fiatalon nem szeretnénk a kapcsolaton dolgozni, hiszen tovább akarunk haladni, új dolgokat kipróbálni. Az első szerelem vonzerejét sokan a pszichológiában használatos imprintinggel hozzák párhuzamba, amely azt jelenti, hogy erősen ragaszkodunk az első emberhez, akivel kapcsolatba kerülünk, ahogyan gyermekkorunkban az édesanyánkhoz fűzött szoros viszony és hatott erősen későbbi életünkre. Dr. David Nias, a londoni egyetem pszichológusa úgy véli, hogy az első szerelem valószínűleg egy egész életen át tartó kapcsolat, hiszen az első romantikus kapcsolatunk megegyezik az imprintinggel.
VIDEÓ: 32 millió ember érzi, mi az első szerelem...
Szeretjük azt, akik akkor voltunk.
Singer kíváncsi volt arra, hogy az első szerelem gondolata hogyan maradhat annyira friss és vonzó – még évtizedek múlva is. Talán kifejezetten évtizedek után megy. Szerinte nemcsak a másik személyéről van szó. Arról is szól, hogy kik voltunk mi abban az időben. Nagyon szeretjük saját képünket. Első szerelmünk emlékeivel engedélyt kapunk arra, hogy azok legyünk újra, akik akkor voltunk: fiatalok, élénkek és szépek.
Tekintettel arra, hogy elkerülhetetlen az első kapcsolat, mit tehetünk?
Legyünk pragmatikusak, ismerjük fel, hogy a későbbi, felnőttkori kapcsolataink nagy valószínűséggel eltérnek az első szerelem lendületétől. Meg kell őrizni a fiatalkori szerelem kincseit, és tudatosítanunk kell, hogy az a valaki, aki első volt az életünkben, segített és hozzájárult ahhoz, hogy azok legyünk, akik ma vagyunk.
