1. Minden veled kezdődik, ezért szánj időt a magaddal való kapcsolatodra!

Ahhoz, hogy a munkádban vagy a párkapcsolatban jól menjenek a dolgok, először nem a munkában vagy a randizásban kell rendben lenni.

Ahhoz, hogy jó legyél, először magaddal kell jól lenned. Utána pedig a közvetlen környezetedben kell rendet rakni (család, közeli barátok). Minden csak ezután jöhet.

Ezért tanuld meg szeretni önmagadat! Azt, aki most vagy, és azt is, aki korábban voltál. Ezért fölösleges maszkokat viselni, fölösleges megjátszani magunkat, vagy behódolni, hogy valaki kedveljen minket… Egyrészt, mert nem kell mindenkit lenyűgözni.

Másrészt, mert

aki igazán számítani fog, az a teljes csomagoddal együtt fog elfogadni és szeretni. Szóval fektess magadba, tégy olyat, amitől több leszel, és ne felejts el önmagadra időt szakítani.

2. Ne aggódj fölöslegesen!

Annyi időm ment el, hogy riadtan görcsöltem vagy agyaltam azon, hogy „vajon jól döntöttem?” vagy „ez tényleg jó lesz így?” De volt olyan is, hogy annyira felidegesítettem magam valamin, vagy bántam, hogy ott és akkor nem álltam ki magamért, hogy még napok múlva is azon pörögtem. "Ez x év múlva fog számítani?"

3. Ne félj hibázni!

A hiba nem szégyen, hanem egy lecke, hogy az út, amit szeretnél, így nem működik.

Tanulj! Tedd ki magad kihívásoknak! Bukj el! Állj fel! – mert ezek a tapasztalatok fognak hozzátenni ahhoz, aki vagy.

Nem mások miatt alakult így, nem mások buktattak meg, te tanultál – ugyanis nem vagy felelős se másokért, se mások hibáiért!

4. Dobd a siker hajszolását a francba!

Annyiszor elképzeltem, mi lesz, ha elérem az áhított célt: hogy akkor majd elfogadnak, akkor majd varázsütésre megoldódik egy-egy problémám. Az évek során azonban rájöttem, hogy a siker egy nem létező tünemény: egyrészt sikeres, vagy jobban teljesítő csak bizonyos emberekhez képest lehetek adott pillanatban.

Hosszú távon sikeresnek maradni pedig megszállott, görcsös, sosem nyugvó munkát jelent, ahol fél szemmel az ember mindig másokat, és mások teljesítményét figyeli. Ebbe pedig bele lehet őrülni, bele lehet roppanni.

Ne sikeres akarj lenni, hanem olyan dolgokat csinálj, amitől a lelked jól érzi magát, amitől te úgy érzed, jó úton haladsz.

5. Higgy!

Az életed pont olyan, amilyen szemüvegen, amilyen hozzáállással tekintesz rá - csak annyira jó, amennyire te hiszel benne. Lehet, hogy most éppen fájdalmas, és kilátástalannak tűnik, de ha hiszel benne, és teszel érte, mindig jön valami újabb jó.

6. A világnak igenis szüksége van rád, okkal vagy itt. Ezért hozd ki belőle a maximumot!

Amikor babát szerettem volna, de nem jött össze, akkor sokszor megríkatott az a gondolat: a kis lélek választja az anyját, és azt is, mikor jön a földre. Nem csupán a leendő lelkekkel van így – egyszer a te lelked is azt választotta, hogy ide jön. Ebbe az országba. Ehhez a családhoz. Ebbe az életbe. A lelked tudja, hogy itt akar lenni, és tudja, hogy itt és most dolga van. Te se felejtsd el!

7.Légy hálás!

A jó pillanatok mellett gyakran elmegyünk, és olyan természetesnek vesszük…. néha álljunk meg, és adjunk hálát értük.

Olykor pedig lassítsunk le, hogy a rossz pillanatokat is a szívünkbe zárhassuk, később pedig hálásan tekinthessünk rá.

Néha rossz dolgok történnek jó emberekkel. Sőt van, hogy borzalmas dolgok történnek nagyon jó emberekkel. Gyakran annyit rágódunk azon, hogy „mi lett volna ha?” vagy „ezt most miért kellett?”

A válasz, hogy valami miért történik, van, hogy csak évekkel később érkezik meg. Ne firtasd a megtörtént eseményeket, csak fogadd el. Lehet, hogy abból a hamuból olyan dolog épül, amire neked mindenképpen szükséged lesz.

8.Tedd meg!

Sok „mi lett volna ha…” gondolatom volt. A legnagyobb félelem, amiért nem tettem meg, az az attól való félelem volt, hogy pofára esek. Vagy ki tudja, hogy mi fog utána történni. Holott ez a legjobb és legáldásosabb része a dolognak.

Valójában nagyon jó, hogy nem tudjuk, mi fog velünk történni. Ha tudtam volna, mennyire összetörik a szívem bizonyos emberek, mennyire nehéz lesz egy-egy hibámból felállni, vagy mennyire bántóak lesznek bizonyos események vagy emberek, mindannak a jónak ellenére amit hoztak az életembe, félnék belevágni.

A pofára eséseimből pedig a legtöbbet tanultam az évek során. Viszont a megbánást, hogy nem tettem meg, mindig is nehezebb volt feldolgozni és elengedni.