Veszélyeztetettebbek-e a koronavírus-járványban azok, akik szennyezett levegőjű városban élnek?
Minden bizonnyal a koronavírus-világjárvány legbeszédesebb kordokumentumai lesznek azok a párhuzamos fotók, amelyek tízmilliós nagyvárosokról készültek előtte és utána: az első képen szinte csak a szmog látható, a másodikról derül ki, hogy mit is takart a füstköd. A kijárási tilalmak, az utazási korlátozások, a gyárak, nagyáruházak bezárása mind csökkentették a sok helyütt már elviselhetetlen légszennyezést.
Több olyan elemzés is napvilágot látott, amely arra utal, hogy a széndioxiddal és más mérgező anyagokkal teli levegő gyilkosabb, mint maga a koronavírus. Egy kínai tanulmány szerint például azoknak a száma, akik a légszennyezettség csökkenésének köszönhetően megúszták a rájuk leselkedő korai halált, magasabb, mint a covid-19 áldozataié, egy másik felmérés pedig azt mutatta ki, hogy Európában az április 24-et megelőző 30 napban 11 ezerrel kevesebben haltak meg a légszennyezés következtében.
De vajon azoknál, akik évtizedeken át éltek szennyezett levegőjű nagyvárosokban, nagyobb esélyük van-e arra, hogy koronavírus-fertőzésük halállal végződik? Mivel mindkettő a tüdőt támadja meg, a feltételezés logikusnak tűnik.
A cambridge-i egyetem Marco Travaglio vezette kutatócsoportja összevetette 120 angliai megfigyelőállomás nitrogén-dioxid és nitrogén-oxid szintjét a koronavírus-fertőzésekkel és halálesetekkel, és összefüggést fedeztek fel a rossz levegőminőség és a koronavírus halálozási rátája között.
A légszennyezés okozta egészség-károsodások ugyanis erősen hasonlítanak azokhoz, amelyek növelik a koronavírus általi veszélyeztettséget.
Hasonló kísérletet végzett az izraeli Yaron Ogen a Halle-Wittenberg-i Martin Luther egyetem számára: ő a NO2-szinteket vetette összes a koronavírus-halálesetekkel regionális szinten Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és Németországban. Megállapította, hogy a légszennyezésnek való hosszú távú kitétel jelentős mértékben hozzájárulhat a magas halálozási arányhoz.
Dario Caro az aarhusi egyetemen az észak-olaszországi összefüggéseket vizsgálta, és azt tapasztalta, hogy azoknak, akik szennyezettebb levegőjű helyeken élnek, magasabb a gyulladáskeltő citokinsejt-szintjük, és ezáltal gyengül az immunrendszerük. Francesca Dominici kutatócsoportja a Harvard egyetemen - az egyes területek népsűrűségét is figyelembe véve - egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy a hosszú távú finompor-szennyezettségnek már kisebb mennyiségű növekedése is nagyobb halálozási arányhoz vezethet a koronavírus esetében: minden köbméterenkénti egy mikrogramm 8%-kal növelheti a haláleseteket – idézte a New Scientist
Mindazonáltal a kutatók úgy vélik: egyelőre korai lenne megállapítani, hogy a légszennyezés milyen súllyal szerepel a halálozási kockázatok között más tényezők mellett. Erre világos választ akkor tudnak adni, ha majd részletesen nyilvánosságra kerülnek az elhunytak egészségügyi adatai, és ezeket össze lehet vetni lakhelyük levegőjének állapotával.
Mindenesetre egy ilyen vírus, ami a tüdőt támadja meg, arra int, hogy komoly intézkedésekre van szükség a légszennyezés csökkentésére, már csak azért is, hogy jobban tudják kezelni a jövőbeli járványokat.
