JÖVŐ
A Rovatból

A szemét forradalma – Interjú Tom Szakyval, a modern hulladékgazdálkodás úttörőjével

Beszélgetés az emberi környezet hátsó feléről, a körkörös gazdaságról, a hulladék tudományos és menő oldaláról és DNS-sel teli koszos pelenkákról a TerraCycle és a Loop alapítójával, korunk egyik legnagyobb innovátorával.
Heincz Barnabás cikke HYPEANDHYPER oldalon; címkép: Wikipédia/Paynea3, CC BY-SA 4.0 - szmo.hu
2022. január 17.



A HYPEANDHYPER egy közép- és kelet-európai design- és életmódmagazin, amely a régió innovációi és kreatív projektjei mellett üzleti, stratégiai és közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Célunk összegyűjteni és bemutatni azokat az egyedi történeteket, vállalkozásokat és kezdeményezéseket, amelyek nemcsak a világnak ezt a részét alakítják, hanem globálisan is relevánsak lehetnek.

– Egy korábbi interjúban említette, hogy a hulladékgazdálkodást az egyik legkevésbé innovatív szektornak tartja. Mégis, a szemétnek értéke van, akár egy eldobott kólásdoboz története is izgalmas lehet. Mit gondol, mi az oka az innováció hiányának ezen a területen?

– Ha azt mondjuk, hogy az informatikai ágazat az agy, akkor az ipar a test. Tegyük fel, hogy a gyógyszerészet az agy, ebben az esetben a gyógyszeripari ágazat az immunrendszer. Hollywood és a média a szemünk, a fülünk.

Akkor mi a hulladék? A hátsó felünk, nem igaz? Ez a terület izgatja legkevésbé az emberek fantáziáját. Amikor előadást tartok egy egyetemen, gyakran felteszem a kérdést a diákoknak: van bárki önök közül, aki gondolt már rá, hogy az egyetem után a hulladékiparban helyezkedjen el? Soha, egyetlen kéz sem lendül a magasba.

Vannak olyan kulturális környezetek, ahol a szülők azzal riogatják a gyerekeket, hogyha nem tanulnak elég jól, akkor elmehetnek kukásnak.

Ezért mondom, hogy ez konkrétan a világ hátsója: nem szexi, nem izgalmas, ezért nem is jut el ide az innováció. Egyszerű pszichológia, hiszen undorodunk a szeméttől.

Mi a funkciója egy WC-nek? Hogy a saját szemetünket minél előbb eltüntesse a szemünk elől, ezért találtuk fel a WC-t. Nem elég, hogy minél távolabb akarjuk tudni magunktól ezeket a dolgokat, még csak gondolni sem akarunk rá. Ez a pszichológiai része. A hulladékról nem tartanak előadásokat az egyetemeken. Mindenféle ezoterikus hülyeségről lehet tanulni, például ezer évvel ezelőtt beszélt, holt nyelvek irodalmáról. De a világ egyik legnagyobb kérdéséről, a szemétről nem írnak könyveket, nem szólnak róla előadások, nincsenek professzorok, akik oktassanak ezzel kapcsolatban. Számomra mégis elképesztően izgalmas ez a felfoghatatlanul hatalmas téma. És innovátorként, vállalkozóként úgy gondolom, szükség is van az átgondolt, céltudatos fejlesztésre ezen a területen, ha már más gondolni sem akar erre.

– A téma pszichológiai oldalát említette, nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről is. Vannak ismerőseim itt Magyarországon, akik a hulladékiparban dolgoznak. Hatalmas összegeket fektethetnének ebbe az iparágba, de az az igazság, hogy ők nem éppen innovatív típusok. Bár évtizedek óta ebben a szektorban dolgoznak, nem igazán hajlandók a megújulásra. Mi erről a véleménye?

– Ez a hagyományos üzleti modell kérdése is, ami a hulladék esetében nagyon egyszerű.

Olyan olcsón akarom elszállítani a szemetet, amennyire csak lehet, és, ha ennek a szemétnek van bármilyen értéke, akkor kiválogatom és eladom. Ez a szemét egyszerűsített üzleti modellje.

Ha ezzel a hozzáállással vágunk neki ennek az iparágnak, akkor nagyon drága eszközökre lesz szükségünk. Nagy, masszív szemetes autókat kell vennünk, amikkel ki lehet válogatni a szemetet, ezek akár félmillió dollárba is kerülhetnek darabonként. Az infrastruktúra kialakítása is borsos, a profit pedig nagyon alacsony. Rengeteget kell befektetni, a haszon mégsem számottevő, ilyen környezetben pedig nem szárnyal az innováció.

Nagyon nehéz változást elérni egy olyan területen, ahol a pénz nagy része az eszközökre megy el, nem pedig kutatásra és fejlesztésre. Hány embert érdekelne egy ilyen iparág? Mindenki a Google-nél akar fejleszteni, mert abban van az igazán nagy pénz, nem pedig a hulladékgazdálkodás innovációjában, ahol magasak a költségek és alacsony a haszon.

Szeretnénk ezt a területet vonzóbbá tenni, ezért az irodáink, az egész üzleti kultúránk olyan, mint egy menő techcégnél. A tőkebefektetés hiánya viszont megnehezíti az innovációt, a változás pedig egyre kevésbé tűnik reálisnak.

– Rengetegszer halljuk mostanában a körkörös gazdaság kifejezést, de nem teljesen egyértelmű, mit is jelent ez pontosan. Jól hangzik, de a hétköznapi emberek nem igazán tudják megfogni, miről is beszélünk ilyenkor. Hogyan határozná meg a körkörös gazdaság fogalmát? Hogyan valósul meg ez az elképzelés a hulladékgazdálkodásban?

– A körkörös gazdaság hagyományos meghatározása szerint a lineáris gazdasági modell ellentéte. A lineáris gazdaság annyit tesz: vedd el, gyárts le, dobd ki. Egy tárgy elkészülte után egyszerűen a hulladéklerakóban végzi vagy elégetik – ez az egyenes út.

A körkörös gazdasági modell ezzel szemben azt mondja, hogy a termékeket össze lehet gyűjteni és visszaforgatni a gyártásba, hogy ne kelljen annyit elvenni. Erre egy példa az újrahasznosítás, de ami igazán lényeges, hogy hogyan alakítod a terméket ismét alapanyaggá. Ez azért borzasztóan fontos, mert így nincs szükség olyan mennyiségű kitermelésre, ami jelenleg a környezet esetében az egyik legpusztítóbb erő. Ez pedig megnyilvánul a klímaváltozásban, a környezetszennyezésben és az erdőirtásban is.

Fontos hozzátenni, hogy a körkörös gazdasági modell önmagában nem egyenlő a fenntarthatósággal, tehát lehet akár teljesen körkörös is a világgazdaság, akkor is kipusztíthatjuk magunkat. Hiszen ahhoz is szükség van energiára, hogy ezt a kört működésben tartsunk, ennek pedig minden esetben környezeti ára van. A kitermelés csökkentése jó irány, de nem ez a végső megoldás a hulladékiparban.

Pisla Réka | Hype&Hyper

– Az egyik legismertebb kijelentése, hogy a zero waste életstílus megvalósítható. De közben belegondolok, hogy még csak dél van, és máris rengeteg szemetet termeltem, anélkül, hogy észrevettem volna. Hogyan érhetjük el a teljesen hulladékmentes világot? Mik az első lépések egy ilyen utópisztikus cél felé?

– A legfontosabb dolog, amit egy zero waste világért tehetünk, a döntéseinkben rejlik. A környezetünk elképesztően komplex, és minden döntésünk hatással van rá. Akár elektromos, akár benzines autónk van, eszünk húst vagy teljesen vegánok vagyunk, egy garzonban vagy egy nagy családi házban élünk.

A legalapvetőbb, legegyszerűbb lépés, hogy minimalizáljuk a fogyasztásunkat, a vásárlásokat. Először is kevesebbet kell fogyasztanunk. Legyünk őszinték, és nézzük meg, hogy a mindennapjainkban mire van igazán szükségünk, és mit fogyasztunk csak az élvezetért. Csak annyit kellene fogyasztanunk, ami a túléléshez szükséges. Tudom, hogy ez nagyon képmutatóan hangzik, de muszáj lenne eljátszanunk ezzel a gondolattal.

– Igen, ez pedig pont szembe megy a fogyasztói társadalom elképzeléseivel, mindennel, amin a gazdaságunk, az egész civilizációnk alapszik.

– Az egész fogyasztói kultúra alapvetően megy szembe a kevesebb vásárlás gondolatával. Ezért is ennyire nehéz ez, mégis ennek kellene lennie az első lépésnek.

Az emberiség számára a következő száz év legmeghatározóbb kérdése a vásárláshoz való kapcsolatunk meghatározása lesz. Ha ilyen iramban fogyasztunk, akkor nem számít, hogy a termék organikus, körkörös a gazdaság, vagy a többi ökobaromság, mert így is, úgy is kinyírjuk a Földet. Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a vegán burgerünk egy fenntartható farmról származik. De ha nem vesszük meg a burgert, akkor annak a gazdaságnak a helyén lehetne akár egy erdő is. Egyszerűen kevesebbet kell ennünk, és okosabban, lényegében csak azt, amire tényleg szükségünk van a túléléshez.

Ha sikerül visszafognunk a fogyasztást, akkor a következő kérdés az, hogy a termelés környezetre gyakorolt hatását hogyan tudjuk a lehető legminimálisabbra csökkenteni? Műanyag zacskó helyett a zöldséget és gyümölcsöt rakhatjuk egyenesen a bevásárlókosárba is. A minőség is nagy kérdés: vehetünk tíz olcsó tollat vagy egy drágább, de jó minőségűt, ami hosszabb ideig kitart az irodában. A rosszabb minőségű termékeknek mindig nagyobb környezeti hatásuk van, míg a jó minőség csökkentheti a fogyasztás mértékét. Az sem elhanyagolható, hogy a jobb minőségű termékek csomagolása is sokkal gyakrabban újrahasznosított, ezért az ilyen projektekbe a hulladékgazdálkodás szempontjából is érdemesebb befektetni.

– Ez egy nagyon érdekes gondolat, és ebből azt is láthatjuk, hogy a fogyasztói társadalom problémái, ahogy fentebb is említettük, összekapcsolódnak a kapitalizmussal. Az egyik interjúja során említette, hogy a TerraCycle alapgondolata a “kapitalizmus küldetéstudattal”. Ez a kettő nem zárja ki egymást?

– Ezt a kérdést két oldalról kell megközelíteni. Az első, hogy amit csinálunk, az elsősorban egy célt szolgál, a profit másodlagos. Azért dolgozunk, hogy jobbá tegyük a környezetünket, hogy segítsük a társadalmat. Például közel 50 millió dollárt adományoztunk jótékonysági szervezeteknek az újrahasznosítási programjainkon keresztül. Azért, mert szerettük volna bebizonyítani, hogy egy üzletet céltudatosan is lehet vezetni, és nekünk sikerült is. A legnagyobb kihívás, hogy a legtöbb vállalat nem egy cél szolgálata érdekében jön létre, hanem hogy hajtsa a profitot. Ennek a mentalitásnak a hozadéka,

hogyha a profit istenét szolgálod, akkor a legtöbbször sérül a társadalom és a környezet is. A küldetéstudatos kapitalizmus lényege, hogy sok cég azért vesz részt az újrahasznosítási programjainkban, mert úgy gondolják, ez hosszútávon növeli a bevételüket.

Egy kekszgyártó cég például akkor választja a TerraCycle csomagolás-újrahasznosítási programját, ha egyértelművé válik, hogy így több vásárló fogja választani az ő kekszüket, mint a versenytársaikét. Egy cég válhat egyre jobbá, de a profit hajszolását alapvetően nem tudjuk megváltoztatni. Az az igazság, hogy a fogyasztók teszik le emellett a voksukat azzal, ahogyan vásárolnak. Ezért fontos, hogy ebben tudatosak legyünk. Ha megváltoztatjuk, hogy mit akarunk, a cégeknek is meg kell változtatniuk, hogy mit termelnek, mit értékesítenek. Különben senki nem fogja megvásárolni a termékeiket.

Pisla Réka | Hype&Hyper

– Számos cégvezető úgy véli, hogy vagy fenntarthatóbbá válnak, vagy lehúzhatják a rolót. A döntés egyszerű, a nyomás pedig a fogyasztók és az országok vezetése részéről is egyre hangsúlyosabb. Hogyan látja ezt a helyzetet a vállalatok szemszögéből?

– Ez érdekes kérdés, mert amikor húsz évvel ezelőtt elkezdtem üzlettel foglalkozni, a fenntarthatóság alig volt téma, a legtöbb vállalatnak még dedikált részlege sem volt erre. A nyomás akkor kezdett nőni, amikor a klímaváltozás hatásai egyértelművé váltak mindenki számára. A cégek is elkezdtek foglalkozni a fenntarthatósággal. De először csak a legnagyobbak, hiszen nekik volt elég tőkéjük arra, hogy ilyesmibe fektessenek. A kis- és középvállalkozások közül soknak ma sincsenek fenntarthatósággal kapcsolatos programjai. Például egy budapesti bárban van bárki, aki a fenntarthatósággal foglalkozik? Nem hinném. A lényeg csak annyi, hogy az emberek beüljenek egy italra, és ezáltal a cég ki tudja fizetni a munkaerőt. Az olyan multinacionális cégek mint a Bayer vagy a DuPont már túl vannak ezen a folyamaton. Amikor ez az egész elkezdődött azt volt a legérdekesebb megfigyelni, hogy hova helyezik a fenntarthatósági részleget a cégen belül. Számos esetben a jogi osztály részévé vált, tehát a jog és a fenntarthatóság összekapcsolódott. De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy

a cégek úgy állnak hozzá a fenntarthatósághoz, mint egyfajta kockázathoz, amit minimalizálni kell. Vannak olyan cégek is, ahol a fenntarthatóság a PR és kommunikációs osztályhoz került. Ebben az esetben a fenntarthatóság mintegy márka- vagy PR-üzenetként jelenik meg. Néhány esetben az ügyvezetők teljesen új részleget alakítottak ki, hogy ezzel is jelezzék: számukra a fenntarthatóság olyasmi, ami képes akár az egész céget megváltoztatni. Azonban a legtöbb esetben a fenntarthatóság még mindig a PR és a kockázatkezelés alá sorolódik.

De vannak olyan helyek is, ahol fejlődik ez a terület, és egy idő után saját funkciót kap, a döntéseket mégis a gazdasági érdekek hajtják. Végül még arra szeretnék kitérni, hogy kétfajta fenntarthatósági lépést tehetünk. A legegyszerűbbekkel gazdasági hasznot is húzhatunk, például, ha egy teherautó hatékonyabb, akkor azzal pénzt spórolhatunk. Az igazán fontos fenntarthatósági lépések azonban nem lesznek jó hatással a vállalkozásunkra. Például, ha egy cég úgy dönt, hogy megszünteti a profitközpontját, mert az káros a környezetre.

– Sok történet kering az interneten a TerraCycle alapításáról. Mi volt a meghatározóbb pillanat az elmúlt évtized során, a D-day, amikor minden megváltozott a cégnél?

– Nem tudnék kiemelni egy konkrét pillanatot, több is eszembe jut. Mondok egy pár példát, hiszen csodálatos pillanatok ezek a cég történetében, amikor új oldalát ismerjük meg a hulladéknak. Ezt elsősorban tudományosan értem. Nem gazdasági kérdésekre keressük a választ, hanem felfedezzük a szemét fizikáját, biológiáját. Amikor aztán ilyen tudományos szintű felfedezéseket teszünk, akkor lehetséges, hogy ezekben valaki képes lesz meglátni az üzleti értéket is. Ez nem gyakori a hulladékiparban, ezért olyan hatalmas és feltáratlan ez a terület. Számos ilyen felfedezést nem tettünk még meg, pedig ezek a kulcsfontosságú pillanatok lennének.

Az egyik ilyen, amire tavaly jöttünk rá, egész víziót teremtettünk neki, és jövőre a nagyközönséggel is megismertetjük az az, hogy a szemét némely típusa tiszta, tökéletesen diagnosztizálható mintákat hordoz.

  • Például, a légkondicionáló szűrője egy tökéletes minta, amit senki nem fog beletenni egy másik légkondicionálóba, használat után egyszerűen kidobjuk. A vízszűrővel ugyanez a helyzet, a gyerekek pelenkájában pedig tökéletes székletmintát találhatunk. A hulladékáram számos fajtája tartalmaz ilyen tiszta mintákat.
  • A motorolaj a dugattyúk kenésére szolgál, amibe a dugattyúk korróziója miatt fém- és gumirészecskék kerülnek. Az összes említett esetben visszaforgathatjuk a hulladékáramot, hogy a minták elemzésével elképesztő mennyiségű információhoz juthassunk.
  • A világ legnagyobb pelenkagyártóival indítunk egy közös online felületet, ahonnan egy kis készletet lehet majd rendelni, amibe belerakhatjuk a pelenkát, és visszaküldhetjük. Mi kielemezzük, és megmondjuk, hogy a baba allergiás-e valamire vagy hajlamos-e rá. Egészséges vagy gyenge a mikrobiomja? Hajlamos-e az elhízásra, atletikus alkat-e, magas intellektussal rendelkezik?
  • A feleségem például irtózik a tűktől, és soha nem akar elmenni vérvételre. Képzelje el, hogy mennyire megkönnyítené az életét, ha csak egy kis fiolába tett tampont kellene elküldenie tesztelésre! Ez volt az a pillanat, amikor ráébredtünk, hogy a szemét hihetetlen mennyiségű információt hordoz, amit csak úgy eldobunk, és vele együtt ezt a hatalmas üzleti lehetőséget is.
  • Vagy gondoljunk az autóiparra. Ha bemegyünk egy autószerelőhöz, gyakran csak kívülről nézik meg a motort. Meghallgatják, de nem szedik szét, mert az túl drága lenne. Egy motorolaj-teszttel azonban megtudhatjuk, hogy milyen állapotban van a motor belülről. Minél több a fém- és gumirészecske az olajban, annál jobban korrodálódott a motor. Ezzel akár azt is megjósolhatjuk, meddig fogja még bírni az autó.

A Loop felületet is egy tudományos pillanat ihlette, az, hogy készítsünk egy “újrafelhasználási platformot” csak másodlagos döntés volt. Feltettük magunknak a kérdést: mennyi is a hulladék ára? Ha veszel egy üdítőt, az üveg árát is ki kell fizetned. A cég szeretné minél alacsonyabban tartani a költségeket, ezért az üveg vékony, ha elejtem, akkor széttörik. Nincs semmi értéke. Viszont, amikor a reggeli kávémat iszom, a bögre az enyém, egy vagyontárgy, ami hosszú ideig használható.

>Ha megváltoztatjuk a csomagolásról alkotott elképzeléseinket, és nem úgy gondolunk rá, mint a fogyasztó tulajdonára, hanem valamire, amit a fogyasztó kölcsönvesz, akkor ez a költség rögtön eszközzé válik a gyártó kezében.

Így jött létre a Loop. A szemét nem tudományos téma, és ez nagy baj, hiszen ilyen környezetben születnek a legfontosabb felfedezések.

Ha tetszett, amit olvastál, látogass el a HYPEANDHYPER oldalára vagy keresd őket a Facebookon és az Instagramon!

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Azonnal riasztást adott ki az ENSZ: Küszöbön áll az El Niño-jelenség, extrém időjárást hoz magával
Novemberig 90 százalékot is meghaladja az El Niño-jelenség kialakulásának valószínűsége a Meteorológiai Világszervezet szerint. A legtöbb előrejelzési modell legalább mérsékelt, de akár erős eseményt is valószínűsít, ami olajat önt az emberi tevékenység miatt amúgy is felmelegedő világ tüzére.


„Küszöbön áll az El Niño” – figyelmeztetett kedden az ENSZ, miután a Meteorológiai Világszervezet (WMO) közölte:

80 százalék az esélye annak, hogy a globális időjárást felforgató jelenség már idén nyáron visszatér, de annak már 90 százalékos a valószínűsége, hogy novemberig kialakul.

– írta a ScienceAlert.

António Guterres, az ENSZ főtitkára egy videóüzenetben a helyzetet sürgős klímavészjelzésnek nevezte, mondván: „Az El Niño jelenség olajat önt az amúgy is felmelegedő világ tüzére.”

Guterres szerint az egyetlen hatékony válasz a válsággal arányos klímavédelem, ami magában foglalja „a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség megszüntetését, a megújulókra való átállás felgyorsítását, a legsebezhetőbbek védelmét és a mindenki számára elérhető korai előrejelző rendszerek kiépítését”.

Az ENSZ aggodalmait alátámasztják a Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői részén már zajló folyamatok: a tengerfelszín hőmérséklete megközelítette a küszöbértékeket, a felszín alatti vizek pedig több mint 6 Celsius-fokkal voltak melegebbek az átlagnál - mindez az El Niño-jelenség kialakulására utal.

Mi az az El Niño?

Az El Niño egy természetes éghajlati jelenség, amely 2–7 évente jelentkezik, és a Csendes-óceán egyenlítői vidékének felszíni felmelegedésével jár. Ez világszerte megváltoztatja a szél-, nyomás- és csapadékviszonyokat, és ellentétével, a hűtő hatású La Niñával váltakozik.

A legutóbbi, 2023–2024-es El Niño a feljegyzések öt legerősebbike közé tartozott, és hozzájárult ahhoz, hogy 2024 a valaha mért legmelegebb év legyen

A Meteorológiai Világszervezet szerint arra nincs bizonyíték, hogy a klímaváltozás növelné az El Niño-események gyakoriságát vagy intenzitását. Az ügynökség ugyanakkor úgy véli, a globális felmelegedés felerősíti a jelenséggel járó hatásokat, mivel a melegebb óceán és légkör több hőt és csapadékot biztosít a szélsőséges időjárási eseményekhez.

Mi várható, ha visszatér az El Niño?

Az Euronews arra figyelmeztet, hogy a valószínűleg bekövetkező jelenség hatására Európában is extrém hőhullámokra kell számítani idén nyáron. Egyes területeken fokozott aszály- és az árvízveszély lehet.

A WMO szerint június és augusztus között a Föld szinte minden részén a normálnál melegebb hőmérsékletek várhatók. Ez egyes régiókban felgyorsíthatja az aszályok kialakulását.

A regionális előrejelzések szerint a Afrika Szarvának északi részén az átlagosnál kevesebb esőre, Dél-Ázsiában gyengébb monszunra, Közép-Amerikában pedig szárazabb és melegebb nyárra kell készülni. A jelenség a trópusi viharok eloszlását is átrendezi: a Csendes-óceánon táplálhatja a hurrikánokat, miközben az Atlanti-óceánon gátolhatja azok kialakulását.

Celeste Saulo, a Meteorológiai Világszervezet vezetője szerint a világnak fel kell készülnie egy olyan El Niñóra, amely „súlyosbíthatja az aszályt és a heves esőzéseket, és növeli a hőhullámok kockázatát a szárazföldön és az óceánon egyaránt”.

Meddig fog tartani?

Nagyjából egy évig. Erőssége általában november és február között éri el csúcspontját, és a globális hőmérsékletre gyakorolt hatása gyakran a kialakulását követő második évben a legerősebb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Lackfi János: nem hiányzik, hogy egy „AI Lackfi” szakmányban írja verseket, de izgalmas kísérletezni vele
A költőt inkább a technológiával lehetségessé vált játékos ötletek érdeklik. Az AIToday-nek elárulta: felmerült, hogy a digitális mása évtizedek múlva is taníthatna helyette.


Lackfi János költő-író a Budapest SmartFest Nemzetközi AI Filmfesztivál pódiumbeszélgetése előtt adott interjút az AIToday.hu-nak a mesterséges intelligencia művészetben betöltött szerepéről és hatásairól. Jelenleg csak opcionális eszköznek, nem igazi társalkotóként kezeli: a verseinek franciára fordítása során kapott tőle segítséget, de teljesen nem bízná rá magát, és erre jó oka van.

Bár a szerzői jogi kérdések miatt kényesnek tartja, az AI több érdekes kísérlet ötletét vetette fel benne, sőt, egy diákja szerint készülhetne róla digitális iker, hogy évtizedek múlva is taníthasson.

Lackfi János a beszélgetésben emlékeztetett rá, hogy a versírás automatizálásának koncepciója évtizedekkel megelőzte a mesterséges intelligenciát, ráadásul magyar alkotó hozta létre. Az AI a művészek számára kiváló lehet játékos kísérletekre – akár versegeneráló automaták létrehozásához – és úgy véli, egészen addig nincs baj a mesterséges intelligenciával, amíg nem próbálják meg elhitetni róla, hogy valóságos.

— Saját alkotói szemszögéből nézve el tudja képzelni, hogy a mesterséges intelligencia alkotótársává válik, és nem csupán eszköz vagy alkotói tér lesz?

— Egyelőre, a jelenlegi állapotában nem. De eszembe jut a számítógép, a szövegszerkesztő, a Word vagy az internet megjelenése, és amikor Jónás Tamás barátommal – tulajdonképpen ő vont bele – a 2000-es évek elején belevágtunk, hogy indítsunk egy internetes honlapot, a dokk.hu-t, ami azóta is létezik, bár már nem mi csináljuk. Akkor én tulajdonképpen nagyjából becsszóra hittem el neki – mivel ő informatikus is –, hogy egyáltalán létezik az internet, hogy az értelmes, és hogy élő emberek használják. Ma meg már nem tudjuk elképzelni, hogy valahol ne legyen wifi a Föld bármely pontján. Nemrég Szöulban mentem az utcán, és bosszantott, hogy az általános ingyenes wifi egy kicsit gyengébb a szokottnál.

Tehát természetesnek veszünk olyan dolgokat, amik tegnap még merőben elképesztőek voltak. Úgyhogy ezért mernék csak óvatosan fogalmazni a mesterséges intelligenciával kapcsolatban.

A jelenlegi állapotában nem nagyon tudom elképzelni, hogy szükségem lenne rá. Kivéve nagyon speciális esetekben. Például, amikor egy kanadai fesztiválra franciára fordítottam a verseimet, a „kuli munka” elvégzésében nagyon hasznos volt. Ahol viszont kicsit karcosabb volt a kérdés, ott azért rá kellett néznem, utána kellett kutatnom és ki kellett igazítanom. De egy csomó automatikus és viszonylag korrektül megoldható feladatot sokkal gyorsabban elvégzett, mintha én gürcöltem volna vele tégláról téglára.

— Sokan vitatkoznak arról, hol kell meghúzni a határt: meddig támogatja az AI az alkotói munkát, és honnan nyomja el az emberi hangot?

— Ez egy jó kérdés. Vannak olyan kollégáim, akiknek erre több idejük van. Nekem őszintén szólva kevesebb időm van rá, legfeljebb nagyon speciális illusztrációkat csináltatok vele, vagy megkérdezek olyan dolgokat, amiket effektíve nem tudok, mert bizonyos esetekben kicsit jobb válaszokat ad, mint mondjuk a Wikipédia vagy egyáltalán az internetes keresés. Nem mindig pontosat. Nagyon érdekes pontja ezeknek a történeteknek, hogy sokszor megkeresnek emberek, hogy szavalóversenyre készül a gyerek, és el tudnám-e nekik küldeni a Fogat mosó Maci, a Sütit készít a Maci vagy bármi ilyesmi című versemet. Ilyenkor picit zavarba jövök, mert tényleg van, hogy nem tudom, írtam-e egyáltalán ilyen című verset, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem. Aztán bevallják, hogy tulajdonképpen a mesterséges intelligencia ajánlotta nekik, hogy a gyermek tőlem szavalja el ezt a verset.

Tehát költ helyettem verscímeket, amikhez aztán nem tartozik vers. A rosszabb az, hogyha még a verset is megkölti hozzájuk. Azt már tényleg nem tudja az ember.

De volt egy példa a Medveles című darabom bemutatóján. Az egyik színész srác bejátszott egy dalt, mondván, hogy azt ő írta, de az én stílusomban – vagy valahogy – nem volt egyértelmű, hogy ki írta. Hallgattam, és először azt gondoltam: hú, hát, ha én ilyen rossz szöveget írtam, az nagyon nagy baj. Hallgattam tovább: na, ennyire rosszat azért már biztosan nem írtam. De a színész valami jelleget próbált hozni abból, ahogyan én írok, és aztán kiderült, hogy a mesterséges intelligencia állította elő. Persze, ha finomítják... De mondom: vannak olyan kollégáim, akik kimondottan instruálják a mesterséges intelligenciát, egyfajta majdnem meghitt kapcsolatot alakítanak ki vele, és nagyon érdekes, költészeti szempontból is értékelhető dolgokat állítanak elő vele. De arra, hogy az adott szövegre mekkora volt a ráhatásuk, azt nem tudom megítélni, meg nem is árulják el. Hát, elgondolkodtató.

— Sokan beszélnek arról, hogy eljutunk arra a pontra, amikor egy AI-ügynök a saját digitális ikrünkké válhat. El tudja képzelni, hogy az alkotói folyamatot rábízza egy ilyen ügynökre? Létrejöhet egy Lackfi-féle digitális iker, aki alkot, ön pedig csak jóváhagyja és kiadja a műveket?

— Pedagógiai téren már gondolkodtam is ezen egy kedves tanítványommal, akinek vannak informatikus kapcsolatai. A kreatív írás tanítás kapcsán feldobta, hogy hozzanak létre egy 50 év körüli Lackfi Jánost, digitális figuraként. Nagyjából beletáplálnánk, ahogy és amit én szoktam tanítani, és akkor ötven év múlva is az ötvenéves Lackfi János tudná tanítani az embereket. Létrehoznánk egy ilyen folyamatot. Őszintén szólva elgondolkodtam rajta.

Ez egy picit olyan, mint egy könyv, ami szintén mutat egy lenyomatot az emberből. Mondjuk a Hogyan írjunk verset? című könyvem a pár évvel ezelőtti pedagógiai technikáimat és stílusomat mutatja, és ez egyfajta digitális lenyomat lenne.

Biztos, hogy adna valamiféle személyes jelenlétformát. Persze nyilván lenne egy mű íze. Továbbá az jutott eszembe a kérdésről, hogy én valamikor elképzeltem egy versgépet, amely segít az embereknek verset írni. És most szöget ütött a fejembe, hogy valakivel, aki ért ehhez, meg lehetne próbálni ezt a versgépet létrehozni. Szerintem sokkal könnyebb lenne ezt előállítani, mint ahogy én elképzeltem. Mint egy bankjegykiadó automata a város egyes pontjain, ahol valaki olyan verset kaphat, amiben egy klasszikus költővel, mondjuk Arany Jánossal együttműködve, bizonyos elemeket kicserélve vallhat szerelmet a kedvesének. Egy Arany János-versben, amit ő egy kicsit megturbózott, felruházott azokkal a kis sajátságokkal, amik az ő kapcsolatukat jellemzik. Tehát ilyen ötleteim voltak, és tulajdonképpen nem is tűnik lehetetlennek. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Ezek a típusú játékok jobban érdekelnek, mint az, hogy – a híres DJ-khez hasonlóan, akik hasonmásokat dolgoztatnak maguk helyett – egy „AI Lackfi János” írjon verseket szakmányban. Erre még nem gondoltam, mint hiányra, mert én is eleget írok, sőt, nem bírom kiírni a füzeteimből azokat, amiket menet közben följegyzek, mert nincs annyi idő a világon.

Lackfi János a teljes egészében az AIToday-en olvasható interjú folytatásában arról is beszél, hogy

- az AI hogyan „kompilál” meglévő művekből, és ezt miért érzi kényes, mégis összetett szerzői jogi kérdésnek,

- az AI bizonyos kombinatorikus, ötletadó szerepben hogyan lehet alkalmas irodalmi alkotás támogatására,

- milyen magyar ötlet előzte meg évtizedekkel az AI-t a szövegek automatizálásában,

- miért kár azzal próbálkozni, hogy valósként adjunk el generált tartalmakat,

- hogyan válik természetessé a mesterséges tartalmak használata, miközben éppen felerősödik az emberek vágya a valódi, analóg élmények iránt.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Telkes András: megjelenhet hazánkban a Nyugat-Európa elleni hibrid hadviselés, a propaganda mellett infrastruktúrák elleni támadás is jöhet
Az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese az AIToday-nek kifejtette: Magyarország részben kimaradt az Európában látott durva akciókból, de az új politikai helyzet miatt ez gyorsan megváltozhat.


Az orosz hibrid hadviselés ma már messze nemcsak a közösségi médiában terjedő dezinformációról vagy a politikai propagandaüzenetek terjesztéséről szól. A közvélemény mellett célponttá váltak az állami informatikai rendszerek, a közlekedési hálózatok, az energiaszolgáltatók és a kommunikációs infrastruktúrák is, miközben a befolyásolási műveletek egyre kifinomultabb technológiai eszközökkel működnek.

A közösségi platformokon szervezett tartalomterjesztés, a mesterséges profilok, a célzott algoritmusmanipuláció és a kibertámadások ugyanannak az összetett stratégiának a részei lehetnek.

Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese arról beszélt az AIToday.hu-nak, hogy az orosz titkosszolgálatok folyamatosan, Európa-szerte tesztelik az állami rendszerek ellenálló képességét. A generatív AI gyorsítja a tartalomgyártást, illetve mesterséges közösségekkel és álprofilokkal teszi hitelesebbé a dezinformációs kampányokat, de az orosz hackercsoportok nemcsak a közbeszéd formálására törekednek, hanem állami rendszerekbe, közigazgatási hálózatokba és kritikus infrastruktúrákba is megpróbálnak bejutni.

— Az utóbbi időben több elemzésében is utalt rá, hogy az oroszok aktív hibrid hadviselést folytatnak Európában, aminek a hatásait Magyarországon is érezzük. Milyen eszközökhöz nyúlt Oroszország?

— A hibrid hadviselésben orosz oldalról nagyon sok minden benne van. Ami pedig fontos: ezt elsősorban a titkosszolgálatok végzik. A hibrid hadviselés egyrészt befolyásolást jelent, tehát amikor különböző internetes felületeken, különböző platformok felhasználásával próbálják befolyásolni a célország lakosságát. Ez lehet félelemkeltés, megzavarás, rémhírek terjesztése, háborús hisztéria – ezt látjuk Magyarországon is. Ehhez nagyon differenciáltan állnak hozzá: figyelnek a lakosság minden korcsoportjára, és arra is, hogy milyen a lakosság szociális összetétele, az egyes rétegek foglalkozása, milyen az iskolázottságuk. Innen jön az, hogy az olyan boomereknek, mint én, főleg a Facebook a terepe – ezt abból is látom, hogy a posztjaim nagy részét a 45 év fölötti korosztály olvassa. A fiataloknak meg ott a TikTok és az Instagram vagy a kicsit intellektuálisabb X. Sok mindent ki lehet használni, de nem csak a közösségi média felületekre gondolok: ott van például a Telegram is, ami különböző hírcsatornákon keresztül tud ilyen tartalmakat nyomni. Itt lehet különbséget tenni, hogy melyek a nyílt csatornák vagy nyílt csoportok, és melyek a zártak.

A zárt csoportokban például nagyon hatásosan működik az, hogy benne tartják az embereket, és minél jobban meggyőzzék őket arról, hogy amit gondolnak, az a helyes, ezáltal később a racionális érvek teljesen leperegjenek róluk.

Tehát van ennek az egésznek egy közvélemény-befolyásoló része. Ezt nálunk is nagyon erőteljesen csinálták a választások előtt. Többeknek feltűnt, hogy átvették a moldovai választások során használt módszert: egyszerűen profilokat hoztak át, és ezeket részben a magyarországi lájkolásokhoz használták fel. Ugyanis ha sok lájkot sikerül egy poszt alá produkálni, az algoritmus azokat a posztokat, azokat a tartalmakat előre hozza és gyakrabban feldobja. Itt tehát nemcsak tartalomgyártásról, tartalmak elhelyezéséről és csoportszervezésről van szó, hanem arról is, hogy a lájkolásokkal mindig ugyanaz jöjjön fel.

Úgy tukmálják bele az emberek fejébe, hogy akármire kattintanak, akkor is a nekik szánt tartalmak jönnek fel.

A hibrid hadviselés másik része a különböző informatikai rendszerekbe való erőteljes behatolás. Ezt nagyon széles körben kell érteni. Gondolok itt olyanokra, mint az egészségügy, a közlekedés, a közszolgáltatások. És talán nem is annyira a víz vagy a gáz az érdekes, hanem az áram. Ide tartozik az is, hogy mennyire tudnak behatolni az állami működést biztosító informatikai rendszerekbe. Ennek mindig kettős célja van. Az egyik az, hogy információt szerezzenek.

Itt akár az is érdekes lehet, ha például hozzáférnek különböző vészhelyzeti tervekhez: hogyan reagálna az adott állam.

De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy tesztelik: ezek a rendszerek mennyire ellenállóak, milyen módszerekkel lehet őket megtámadni, a támadásokra milyen informatikai elhárítási módszerekkel válaszolnak. És végül az is nagyon fontos, hogy az apró zavarok okozása sokszor azt célozza: mérjék, hogyan, milyen gyorsan reagálnak a hatóságok. Ha valakinek sikerült egy ilyen rendszerbe bejutnia, akkor a cselekvésre azon a rendszeren belül mennyi ideje van, mielőtt a hiba vagy a támadás elhárítása megtörténik.

— És ezeket a rendszereket végül arra használják fel, hogy komolyabb zavarokat okozzanak...

— Azaz a lakosság körében bizonytalanságot, félelemérzetet vagy akár pánikot keltsenek, igen. De ehhez nem feltétlenül csak ilyen módszereket lehet alkalmazni. Láttunk olyat is, a lengyeleknél például, hogy vasútvonalak mellett hajtottak végre robbantásokat. Azután, ha jól emlékszem, volt olyan eset, amikor a németeknél a vasútirányító rendszerbe nyúltak bele, úgy, hogy egy vasútvonalon ne lehessen közlekedni, és akkor lehetett nézni, hogy milyen irányba, hogyan, milyen hatékonysággal terelik a vonatokat. És ott vannak olyan módszerek is, mint például a különböző merényletek:

a német Rheinmetall vezetője ellen terveztek merényletet, azután volt, talán a cseheknél egy lőszerraktár-robbantás, a lengyeleknél pedig bevásárlóközpont-tűz.

De ide tartozik az is, amikor „eltévednek” a drónok és átjönnek NATO-területre, illetve amikor kifejezetten katonai erőkkel vagy eszközökkel próbálják mérni azt, hogy ha repülőgépekkel, hajókkal túl közel kerülnek más légtérhez, felségvizekhez, akkor hogyan reagál az adott ország, mik a reakciói. Mindez nemcsak azt a célt szolgálja, hogy benne legyenek a rendszerekben, illetve zavart keltsenek, hanem azt is, hogy ha adott esetben konfliktusra kerül sor, akkor azt ne csak katonai eszközökkel vívják meg, hanem a bentlétnek, a jelenlétnek az élesbe fordításával. Tehát amikor már nem egyszerűen egy vasútvonal nem működik, hanem összeomlik a vasútirányítási rendszer. Vagy olyan is lehet, amikor nem technikai felkészületlenség miatt nincs áram, hanem azért, mert úgy nyúlnak bele az elektromos hálózatok irányítórendszereibe, hogy országos vagy regionális áramszünet keletkezzen. Ilyen az is, ha bele tudnak nyúlni a telekommunikációs rendszerekbe: például elmegy a mobilhálózat. Vagy a kormányzati kommunikációs rendszerek esetében, amikor vészhelyzetben az ellenséges képességek miatt nem lehet megfelelően reagálni.

Ezt szerte Európában csinálják, szinte kivétel nélkül valamennyi országban.

Különösen a Baltikum lehet kísérleti terep, mert bizonyos értelemben földrajzilag is izolált Európától. Van ugyan szárazföldi összeköttetés Lengyelország irányába a Suwałki-folyosón keresztül, de csak kb. 100 kilométer hosszú ez a szakasz az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi terület és Belarusz között. A terepviszonyok is olyanok, hogy egy katonai támadás esetén viszonylag könnyen lehet haladni. Ott lehet – ha lehet ezt így mondani – orosz részről külön ilyen módszerekkel próbálkozni, már csak azért is, mert ezzel azt tesztelik, hogy a szövetségi rendszer, a NATO hogyan reagál erre: komolyan veszi, vagy nem veszi komolyan.

— És ha elég sokat próbálkoznak, az altatja az ellenség figyelmét. Feltételezem, ez is a célok között van.

Telkes András a teljes egészében (és ingyenesen) az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában arról is beszél, hogy

- szerinte milyen formában jelenhetnek meg Magyarországon is az orosz hibrid hadviselés Nyugat-Európában már látott módszerei,

- hogyan lehetne kizárni a magyar állami - és főleg külügyi - informatikai rendszerekből az orosz jelenlétet,

- mely technológiák és módszerek gyorsítják a dezinformációs műveleteket,

- miközben az AI-jal készített tartalmak életszerűbbé válnak, saját magukat is leleplezhetik,

- milyen európai fejlesztések válnak az orosz hackerek és a korrupciós hálózatok célpontjává.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Balogh Petya: az AI önmagában nem versenyelőny, mert mindenki megkapja, de a workslop egyre nagyobb gond
Az üzletember az AIToday-nek kifejtette: a cégek számára tévút lehet, ha dolgozót helyettesítenek mesterséges intelligenciával. Az AI a munkafolyamatok lépéseit segíti, és ha nem értjük a folyamatot, automatizálni sem tudjuk.


A mesterséges intelligencia egyre több munkahelyi folyamatban jelenik meg, ám - ahogy arra az Economist kutatása is rámutat - kérdéses, hogy hol és milyen mélységben tud valódi eredményt hozni, hiszen sokan csak égetik a pénzt a bevezetésére, a cégek pedig pilot-purgatóriumban ragadnak. Balogh Petya, a STRT Akadémia alapítója az AIToday-nek arról beszélt, hogy az AI elsősorban a munkafolyamatok egyes lépéseit automatizálja, nem pedig egy-egy teljes munkakört vált ki. Éppen ezért azok a cégek tudnak vele igazán élni, amelyek jól feltérképezték a működésüket.

A magyar kkv-knál nehezebb is az adaptáció, mert az ott dolgozók bármit megoldanak, ami éppen bejön az ajtón, így nem mindig világos, hogy az AI miben lehetne igazán hatékony.

Balogh Petya azt látja, hogy az AI nemcsak gyorsíthatja a feladatokat, hanem jobb minőségű végeredményt is adhat, de a megtérülése közben nehezen mérhető. Mégis: a technológiához értők előnybe kerülnek, a prémium munkaerő pedig egyre kevésbé akar olyan helyen dolgozni, ahol nincs rendes AI-eszköztár. A hatás sok apró lépésben mutatkozik meg: gyorsabb feladatellátás, kevesebb hiba, átalakuló munkakörök. Óriási és egyre terjedő probléma viszont a „workslop”.

— Zajlik még szakmai diskurzus arról, hogy a mesterséges intelligenciát  milyen területeken vonják be a cégek a működésükbe, vagy ez már egy teljesen elterjedt dolog, és minden területet érint?

— Van erről egy izgalmas tanulmány: az Anthropic publikálta nemrég arról, hogy az irodai munkában melyik munkaköröket hány százalékban tudja, vagy tudja majd a jövőben kiváltani a mesterséges intelligencia. Területenként lebontva mutatják meg, százalékosan, és mindegyik területen mutatnak olyan szakmát is, amit nagyban érint. Például az informatikában a programozói szakma kiválthatóságát 90 százalék fölé becsülik.

— Van benne más izgalmas adat is, amit kiemelnél, vagy csak ez lepett meg a leginkább?

— Ez az egyik legmeglepőbb, de összességében az látszik, hogy a jelenlegi szellemi munkakörök jelentős részét át tudná venni a mesterséges intelligencia. Még nem tartunk ott, tehát még nem fedi le az összes munkát, még nem tud mindent elvenni. Egy másik izgalmas kutatás a Harvard Business Review-é, ami azt vizsgálta, hogy mit okoz az AI a munkahelyeken. Az ő megállapításuk az, hogy a mesterséges intelligencia nem elveszi a munkát vagy megkönnyíti, hanem intenzívebbé teszi. Ez azt jelenti, hogy nem kevesebb idő alatt végezzük el ugyanazt a feladatot, hanem ugyanannyi idő alatt, vagy akár még többen dolgozva, de lényegesen jobb minőségű végeredmény születik. Azaz ők sem az időspórolásban, hanem a minőségnövekményben mértek nagy ugrást. Ehhez kapcsolódik egy szlovák bank AI‑bevezetési projektje, amibe egyetemeket is bevontak, és készült belőle egy kutatási white paper. Az ő bevezetésük egy általánosabb irodai AI‑bevezetés volt, ami sok munkafolyamatot érintett. Ebből az jött ki, hogy a kollégák 20 százalékkal gyorsabban végeznek a feladatokkal, és 50 százalékkal jobb minőségben. Most sok helyen inkább ez látszódik: nem kevesebb lesz az elvégzendő munka, és nem ugyanannyit kell megcsinálni kevesebb idő alatt, hanem jobb minőségben végzünk többet, de nem dolgozunk kevesebben a mesterséges intelligencia miatt.

— A The Economist riportjában érdekes állítás, hogy sok cég nem méri az AI‑projektek üzleti hatását. Ez miért maradhat el, miközben máskor mindenki a megtérülést firtatja?

— Ennek nagyon nehéz a mérhetősége, mert nem egy konkrét munkafolyamatot változtat meg, hanem szinte minden irodai munkafolyamat kutatási, végiggondolási és megfogalmazási részéhez kapcsolódik. Emiatt nem lehet jól felállítani egy vegytiszta „előtte‑utána” mérést, mert szinte minden irodai munka elvégzésekor tud valahol hasznos lenni. Ha csak a postai levelek megcímzésére, a bélyegek gyorsabb felragasztására lehetne használni, akkor mérhető lenne, hogy kézzel mennyi idő, és az új technológiával mennyi idő bélyeget ragasztani, és ki lehetne számolni a megtérülést. Itt viszont nagyon sok ponton érintkezik a munkával. A másik, ami limitálja a jól mérhető megtérülést, az az, hogy nemcsak nekünk van ilyen eszközünk, hanem a konkurenciának is. Hirtelen egyszerre kapja meg a világon mindenki ezeket az eszközöket. Ma már a kollégák nagyon nagy része használ valamilyen AI‑eszközt a munkájához. Ennek túlnyomó többsége, mérések szerint több mint 80 százaléka, olyan AI‑eszköz, amiről a cége nem is tud, és nem a cégtől kapta. Ezt hívják „shadow AI”-nak. Tehát nagyon sok helyre beépült a munkafolyamatokba, de a konkurenciámnál is, meg a harmadik, negyediknél is.

Ez azért fontos, mert az AI használata önmagában nem jelent versenyelőnyt, hiszen hirtelen mindenkinek egyszerre jelent versenyelőnyt. Mintha az olimpián eddig mindenki mezítláb futott volna, most meg mindenki a legjobb karboncipőben futhat.

Akkor mindenki gyorsabban futna, de mivel mindenki gyorsabban fut, nem lenne hatalmas ugrás egyik futónál sem. Ugyanezt látjuk a gazdaságban: az összgazdasági hatása nem jelentős. Aki kimarad belőle, az nyilván lemarad. Ahol jobban megragadják ezt a lehetőséget, ott vannak jó példák, akik ezzel előre szaladtak, de még nem tudjuk pontosan megmérni, mi az, ami AI nélkül nem így lett volna. Amit én sejtek mögötte, az az, hogy sokkal több probléma van megoldva jobb minőségben. Tehát egy általános minőségjavulást fogunk látni az AI miatt. Illetve nagyon sok baleset is történik a mesterséges intelligencia körül. Erre is van egy új szavunk, amit szerintem érdemes ismerni: ez a „workslop”. Az egyik új szó, ami tavaly egyesek szerint az év szava volt, az az „AI slop”, az AI moslék, az a híg, silány tartalom, amit az AI gyárt. Ehhez képest

a „Work Slop” az, amikor ez a munkahelyen történik: kapok e‑mailben egy kollégától egy kérdést, és anélkül, hogy elolvasnám, generáltatok rá egy választ, és küldöm is vissza.

Tehát úgy válaszoltam meg egy szakmai kérdést, hogy sem a kérdést, sem a választ nem olvastam el. Ez nyilván nagyban aláássa a bizalmat, rosszabb minőségű döntésekhez vezethet, és a terjedése rohamos. Ez már megjelent a munkahelyeken, ami pedig a hatékonyságot csökkenti.

— Több kutatás hiányolja, hogy a cégek nem alakítják át a munkaköröket az AI bevezetésével. Amit felvázoltál, az viszont nem munkakör‑átalakítási, hanem inkább munkamorál‑kérdés, nem?

— Szerintem a munkahelyeken kell megszületniük azoknak a szabályoknak, amik mentén működünk, és ezek még nem alakultak ki. Most még kicsit vadnyugat van, mindenki azt és úgy használja, ahogy éppen kedve tartja. Biztos, hogy a következő években mindenkinek meg kell tanulnia egy közös illemszabályt, egy közös együttműködési rendet. Ha használok AI‑t a munkámhoz, attól még el kell olvasnom, amit az AI mondott, és egyet kell értenem vele, mielőtt továbbküldöm. Egy csomó ilyen részlet jön majd, aminek szerintem az egymással szembeni elvárásokban is meg kell jelennie. A másik oldalról pedig az AI nem munkaköröket vált ki, hanem a munkafolyamatok lépéseit. Azok a cégek, ahol jól feltérképezett, jól ismert munkafolyamatok vannak, ott tudják ezeket automatizálni AI segítségével. Egy átlag magyar KKV‑nál viszont nem munkafolyamatok vannak, hanem emberek, akik igyekeznek megoldani bármit, ami éppen bejön az ajtón, ezért ott nehezebb az adaptáció.

Sokszor a cégvezetők arra gondolnak, hogy az AI majd valamelyik emberüket váltja ki. De nem, mert az az ember lehet, hogy sok mást is csinál a cégben, ami máshol hasznos.

Tehát ha már értem a munkafolyamatokat, csak akkor tudok beállítani automatizációkat. Egy izgalmas belső információ: nálunk a cégnél a CTO, a technológiai vezetőnk, a tavalyi évben közel ezer különböző kis szoftvert írt AI segítségével különböző, addig kézzel végzett tevékenységek és munkafolyamatok kiváltására. Szerintem ez lesz a jellemző: nagyon sok apró munkalépést tudunk kiváltani, és utána átépítjük a rendszereinket. De ez nem azt jelenti, hogy nem lesz emberre szükség, hanem hogy változni fognak a munkakörök. A szellemi kulimunkából a szellemi rendező vagy karmester irányába fogunk elmozdulni: sokkal inkább felügyeljük a munkát, mintsem végezzük.

— A „karmester” kollégád esete viszont mérhető hasznot hozott az ezer szoftverrel. Ott mérhető volt a hatékonyságnövekedés.

Az AIToday.hu-n teljes egészében (és ingyenesen) olvasható interjú folytatásában Balogh Petya kifejti, hogy

- miért nem vállal a minőségi munkaerő olyan állást, amelyhez nem járnak megfelelő AI-eszközök,

- a kisebb vállalkozásokál miért komolyabb kihívás az AI bevezetése,

- milyen módszerrel végezheti el egy néhány fős csapat akár 50 fő munkáját,

- mikorra válnak alapelvárássá a beható AI-ismeretek a munkaerőpiacon,

- hogyan érdemes kezelni a mesterséges intelligenciát, ahelyett, hogy csak technológiai kérdésként tekintenénk rá.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk