Testközelből tapasztalhattam meg, hogy a klímaváltozás már most élet-halál kérdése – Döbrösi Laura a kenyai útjáról mesélt
Döbrösi Laurát a legtöbben színésznőként ismerik, több magyar sikersorozatban és színházi darabban is láthattuk már. Nemrég mutatták be A te anyád című darabot a PopUp Produkcióval. Mindemellett viszont Laura lelkes környezetvédő, klímaaktivista, aki nemcsak azért dolgozik, hogy a saját ökológiai lábnyomát csökkentse, hanem azért is, hogy az emberek figyelmét felhívja a klímaváltozásra. Áprilisban pedig egy Climate of Change című klímavédelmi program magyar nagyköveteként kilenc napot töltött Afrikában különböző országokból érkezett diákokkal. Most az élményeiről, tapasztalatairól mesélt nekünk.
– Nemrég kilenc napot töltöttél Kenyában egy klímavédelmi program keretein belül. Először is mesélnél erről a programról?
– Ez egy európai uniós DEAR program (fejlesztés, edukáció és figyelemfelkeltés céljából szervezetett program), amiben 13 ország vesz részt és 3 évig tart. Magyarországról a Baptista Szeretetszolgálat bonyolítja le, én pedig kommunikációs nagykövetként veszek részt benne. A program középiskolás és egyetemista diákoknak szól, olyanoknak, akik például politikai, jogi pályára készülnek, tehát potenciálisan a jövő döntéshozói lehetnek. Ezek a diákok érzékenyítő workshopokon, vitaversenyeken és egyéb programokon vehetnek részt, és olyan országokba juthatnak el, ahol központi kérdés a klímamigráció. Tehát, ahol a klímaváltozás már olyan mértékű, hogy az ott élő embereknek akár az otthonukat is el kell hagyniuk, mert például nincs víz, óriási a szárazság stb. Ilyen például Kenya is, ahová a program keretei között eljutottunk. Ketten voltunk Magyarország képviseletében Kiss Fannival, aki a Közszolgálati Egyetemre jár, és magyar oldalról ő szerepelt a legjobban az ősszel, Brüsszelben megrendezett vitaversenyen.
– Miről szólt a kenyai utazásotok, milyen programokon vettetek részt?
– Kilenc napot töltöttünk Kenyában. Az ország különböző pontjaira utaztunk, és többek között olyan közösségeket látogattunk meg, akik teljesen hagyományos módon élnek. Egy helyi utazási iroda segített nekünk, akik fenntartható turizmussal foglalkoznak, és direkt olyan helyekre vittek minket, ahol a leginkább látni lehet a klímaváltozás hatásait. Voltunk például az ogiek közösségnél, akik az őserdőben élnek, de meglátogattuk a maszájokat is, akik elképesztő ellenállóképességről tesznek tanúbizonyságot, a legszárazabb pusztákon élnek, ahol szinte növények sincsenek és napi több kilométert sétálnak ivóvízért. Olyan emberekkel találkoztunk, akik nagyon minimális modernizációval élnek. A minimális modernizációt nem úgy értem, hogy teljesen el vannak szigetelve, okostelefonja például mindenkinek van. Ugyanakkor hagyományos módon élnek: kis faházakban, sokszor áram nélkül, tűzön főzve, saját magukat látják el, pont, mint száz évvel ezelőtt. Emellett több helyi kis vállalkozást is meglátogattunk.
Az 1900-as években, a nagy vasútépítéskor a kormány elkezdte kivágni az őshonos fákat, hogy helyette invazív, gyorsan növő fajokat ültessenek, ezzel elpusztítva az erdőt. Örülök, hogy egy apró fácskával részt vehettem az erdő helyreállításában.
– Milyen volt európai fiatalként belecsöppenni ebbe a világba?
– Kenya gyönyörű és barátságos ország, felemelő ott lenni. Ugyanakkor nagyon sokkoló volt látni, mennyire máshogyan is élnek emberek, mint mi itt, Európában. Gondoltam persze, hogy durva lesz, hiszen kulturálisan tekintve még soha nem voltam ennyire messze az otthonomtól. De ez az utazás minden elképzelésemet felülmúlta. Elképesztő élmény volt, a szervezésnek hála olykor egész napokat el tudtunk tölteni olyan emberekkel, akik tényleg szorosan együtt élnek a természettel, kiszolgáltatva az éghajlat szeszélyeinek, de élvezve az állatok, növények barátságát.
– Mi volt a legnagyobb hatással rád?
– Két fontos dolgot fogalmaztam meg.
Idén a tavaszi eső is elkésett vagy másfél hónapot.
Nálunk is aszály van, tudom, de számunkra ez egy megoldandó probléma, a megoldás pedig pénz és infrastruktúra kérdése, ami Kenyával ellentétben Európában rendelkezésre állhat.
A másik, ami nagyon meghatározó volt számomra, hogy elgondolkodtam, mi is az élet, mit nevezünk életnek? Azt, amit mi itt csinálunk, ahogyan mi itt élünk, pazarlóan és odafigyelés nélkül? Vagy azt, ahogy ők élnek? Egyszerűen, összhangban a természettel, minden felesleges dolog nélkül. Ismerik a növényeket, a világot, ami körülveszi őket.
Magunk köré építettünk egy világot, és elfelejtettük, hogy egyébként az emberi fajnak az a legjobb tulajdonsága, hogy rendkívül ellenálló és képes alkalmazkodni a természethez.
– Azt tudom, hogy a hétköznapokban már a kenyai utazásod előtt is nagyon odafigyeltél a környezetvédelemre. Változtattál valamin azóta?
– Korábban azt hittem, hogy a környezetvédelem arról szól, hogy a természetet meg kell védeni az emberektől. Most már úgy látom, hogy a környezetvédelem igazából az élet védelme.
Sokkal fontosabbnak látom továbbá az erdők szerepét. Afrikában eleve nagyon kevés van, a legtöbbet fakitermelés céljából kivágták, viszont az erdők klímaszabályozó szerepe iszonyú fontos. Ezért is szeretnék nagyon rákapcsolni, hogy erre minél több ember figyelmét felhívjam, és hogy a döntéshozókat is arra sarkalljuk, hogy ésszel csináljuk a fakitermelést itt Európában. A kenyai utazásom után sokkal árnyaltabban látom az egyén ökolábnyomáért történő aggodalmaskodás kérdését is.
– Azt már az elején említetted, hogy ez az utazás egy uniós program keretein belül valósult meg, amiben főként fiatalok vettek részt. Hogy látod, hogyan állnak a klímaváltozás kérdéséhez a fiatalok most?
– A fiatalokon azt látom, hogy nagyon is érzik ennek a témának a súlyát, és szeretnének tenni a klímaváltozás ellen.
Láttam, hogy a fiatal diákokon milyen mély benyomást hagyott a tanulmányút, ezért is mondom, hogy elképesztően hasznos és tanulságos volt. Persze, lehet kritizálni a repülőjegy ökolábnyomával, viszont szerintem ha minden ember egyszer elutazna egy ilyen útra, és megtapasztalná, ami ott van, akkor utána teljesen más lenne a klímaváltozáshoz való hozzáállásunk. Aki viszont ezt hirtelen nem teheti meg, az is tud segíteni azzal, ha aláírja a program petícióját. 2022 novemberében lesz a következő ENSZ klímacsúcs, ott szeretnénk átadni a dokumentumot a világ vezetőinek, hogy lássák: az európai polgárok a klímaigazságosságra szavaznak.
Ha szeretnéd aláírni a petíciót, IDE KATTINTVA megteheted.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
