SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: Az Aszad-rendszer bukásának legnagyobb vesztese egyértelműen Irán, a nyertese Izrael

A lázadók győztes vezére mérsékelt szalafista, a korábban általa uralt területen nem vezette be például, hogy a nők eltakarják az arcukat, és nem szervezett nyilvános kivégzéseket sem. De az ellenzék megosztott, az ország akár szét is eshet.


Váratlan gyorsasággal omlott össze Bassár el-Aszad rendszere Szíriában. A felkelők november végén elindított támadása érdemi ellenállás nélkül nyomult előre, míg vasárnap elérte a fővárost, Damaszkuszt. Az elnök Moszkvába menekült, ahol Putyin személyes döntése alapján azonnal menedékjogot is kapott. A bukottt diktátornak, mint kiderült, húsznál is több luxusingatlanja van az orosz fővárosban.

Aszad rendszerét az utóbbi években már csak az orosz katonai támogatás tartotta életben. Arról, hogy hogyan zajlott a Közel-keleti országban ennek az 54 éves családi diktatúrának a hosszú agóniája, és mire számíthatunk most, Tálas Pétert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.

– Mi történt, mi történik Szíriában?

– Ez a konfliktus 2011 márciusában kezdődött, az arab tavasz egyik eseményeként. A szíriaiak is tömegmegmozdulásokon tiltakoztak az Aszad-diktatúra ellen, de a tiltakozásokat a rezsim durván leverte. Ekkor fogtak fegyvert a szíriaiak és alakult ki a polgárháború.

Ebben kezdetben sikerrel jártak a lázadók, azonban miután a szélsőséges iszlamista csoportok is csatlakoztak az ellenzékhez, az Aszad-rezsim mellé pedig odaállt Irán, a Hezbollah, Oroszország, majd 2017-től Törökország is felhagyott a szíriai ellenzék támogatásával, vereséget szenvedtek és visszaszorultak ezek az erők.

– De akkor most mitől tudtak ilyen meglepetésszerűen előrenyomulni?

– Amikor 2018 februárjában megkötötték az orosz-török egyezményt Idlib tartomány demilitarizálásáról, létrejött a tűzszünet, vagyis a nagyhatalmak befagyasztották a polgárháború intenzív szakaszát, ami a Covid-járvány miatt később sem folytatódhatott, egy hatalmi szempontból több részre osztott Szíria jött létre. Az Aszad-rezsim uralta Szíria területének nagyjából háromnegyedét, azonban a terület középső és keleti részének bizonyos pontjain az Iszlám Állam nevű terrorszervezet fegyveresei kezében volt a hatalom.

Ezt a rendszer azonban a már említett külső erők - Irán, Hezbollah, Oroszország – tartották fenn és az elmúlt években képtelen volt akárcsak minimális konszolidációra.

Egy másik fontos terület volt az ellenzéki kézen maradt Idlib tartomány, ahol 2017-től a Hayat Tahrir al-Sham, vagyis a HTS volt jelen, amit Levantei Felszabadítási Szervezetként vagy Levante Felszabadításáértként szoktunk fordítani, és akiket egyébként maga Bassár el-Aszad telepített oda. Itt le kellett volna őket fegyverezni, de ez valójában elmaradt. Ennek a szervezetnek a vezetője Abu Mohamed al-Dzsolani, aki egyébként az al-Kaida hálózat egyik csoportjaként alakította meg az al-Nuszra Frontot. A szervezet megalakításában részt vett még az ISIS vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi is. Az al-Nuszrát tartották az egyik leghatékonyabb és legveszélyesebb szervezetnek az Aszad elnök ellen fellépő szíriai csoportok közül. A Nuszra élén azonban 2016-ban Abu Mohamed al-Dzsolani megszakította az al-Kaidával és az Iszlám Állam nevű terrorszervezettel is a kapcsolatát, és egy évvel később, több kis csoportból létrehozta a Hayat Tahrir al-Sham nevű szervezetet. Ez azt jelentette, hogy az ő szervezete lett Idlib tartományban a legerősebb ellenzéki szervezet. Dzsolani és a HTS célja abban különbözött az ISIS céljától, hogy a sarián alapuló fundamentalista iszlám uralmat csak Szírián belül akarták létrehozni, vagyis nem törekedett egy nemzetközi kalifátus kialakítására, szemben az ISIS-el, amelyik megpróbálta megtenni 2014 és 2016 között, de sikertelenül. Dzsolani és a HTS ráadásul helyben, Idlibben is bölcsebben politizált, mert miközben maga alá gyűrte a rivális szervezeteket, megszerezte a hatalmat, és saríát hirdetett, de

nem vezette be például a nemek szerinti elkülönítést, nem rendelte el, hogy a nők eltakarják az arcukat, nem tiltotta meg a férfiaknak a dohányzást, nem szervezett nyilvános kivégzéseket.

Tulajdonképpen az idlibi hatóságokkal is partnerként kormányzott, de eközben csendben megerősítette az erőit, 2019 novemberében más csoportokkal együtt létrehozta Nagy Hódítás nevű műveleti parancsnokságot, fejlettebb fegyvereket, köztük drónokat vásárolt, gyakorlatokat tartott, és felkészült a mostani offenzívára.

– Mit tudhatunk Abu Mohamed al-Dzsolaniról?

– Ha röviden kellene jellemezni, leginkább a pragmatikus szalafista kifejezés használnám rá. Ez azt jelenti, hogy felismerte – valószínűleg az al-Kaida és az ISIS kudarca nyomán, hogy az ideológiát össze kell egyeztetni a politikai és a társadalmi valósággal. A saríát csak bizonyos módosításokkal vezette be, hogy elkerülje a lakosság lázadását, ne tegye ki magát nemzetközi elszigetelődésnek, illetve, hogy humanitárius segítséget és támogatást is kapjon a Bassár el-Aszaddal való konfrontációhoz.

– Kik tényezők még az Aszad-ellenes erők között?

– Az északi lázadók fontos csoportja, a Törökország támogatásával és törökök által elfoglalt szíriai területeken létrehozott Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA). Ez egy olyan ernyőszervezet, amely 40-nél több csoportot fog össze. Olyan csoportokat, amelyek az Aszad-rezsim mellett, ellenségként viszonyulnak a szíriai kurdokhoz, az Iszlám Állam nevű terrorszervezethez, sőt

sokuknak célja az is, hogy a HTS ne tudja uralni az összes felszabadított területet.

Nagyon sokan azt mondják, nehéz eldönteni, hogy az SNA Törökország vagy a szíriai ellenzék forgatókönyvét valósítja-e meg elsősorban. Törökország ugyanis nem ismeri el legitim szíriai ellenzéknek a szíriai kurdokat, hanem terroristaként tekint rájuk.

Törökország, a kurdokkal való harcára hivatkozva, 2016 és 2019 között katonai erővel létrehozott három olyan határmenti övezetet Szírián belül, ahova megpróbálta visszatelepíteni a szíriai menekülteket. Az elmúlt években elérte a félmilliót a visszatelepítettek száma.

Ezek a területek elvágják a kapcsolatot, egyfajta pufferzónát képeznek a törökországi és szíriai kurdok között.

Úgy tűnik és az várható, hogy ezt a mostani helyzetet, Törökország ennek a pufferzónának a kiszélesítésére fogja kihasználni, vagyis a 900 kilométeres közös török-szíriai határon mindenütt olyan elválasztó területeket igyekszik majd létrehozni, amelyek távol tartják a szíriai kurdokat Törökországtól. Szíria észak-keleti és keleti területeit az Egyesült Államok által támogatott Szíriai Demokratikus Erők (SDF) irányították az elmúlt években. Ezek vezetői kurdok, itt vannak, akik főként Dajr ez-Zaur tartományért küzdöttek, illetve a szóban forgó térséget irányították. Az SDF az Aszad-rendszer és a szélsőséges iszlamista szervezetek (al-Kaida, ISIS) mellett ellenfelének tekinti Szíriai Nemzeti Hadsereget, a török fegyveres erőket. Szíriai Nemzeti Hadsereget alkotó csoportokat a szír ellenzéki erők mérsékeltjei között tartják számon. Volt még egy amerikai és jordániai támogatású déli része is a szír ellenállási mozgalomnak, ahol számos kisebb csoport tevékenykedett és vett részt az Aszad-rezsim elleni harcban. Most, amikor Damaszkusz ellenzéki elfoglalásáról jöttek a hírek, délről ezek az ellenzéki csoportok szállták meg a várost. Ők hasonlóan az SDF-hez, és szemben a HTS-sel, szintén mérsékeltek. Olyannyira, hogy

december 6-án kiadtak egy olyan nyilatkozatot, amiben elítélték szélsőséges doktrinérséget és a terrorizmust. Ezzel egyértelműen azt jelezték, hogy elhatárolódnak a HTS-től.

Az al-Dzsolani vezette HTS ugyanis sok országban terrorszervezetként van számon tartva, így Törökországban is.

Végül van egy kis szíriai terület a Golán-fennsík mögött, amit Izrael foglalt el biztonsági megfontolásokból, ezt most az izraeliek is tovább növelték. Nagyjából így nézett ki a szíriai politikai paletta azt megelőzően, hogy november végén a HTS vezette északi ellenzék megindította akcióját, amihez aztán többen is csatlakoztak, s aminek eredményeképpen összeomlott az Aszad-rendszer.

– Nem emlékszem, hogy harcokról hallottunk volna...

– Nem tudom pontosan, hány halálos áldozata volt a mostani akciónak, de nem gondolom túl soknak. A mostani ellenzéki akció során nem voltak nagy ütközetek. A kormányerők, amit hallották, hogy jönnek az ellenzékiek, gyakorlatilag feladták a városokat.

És mivel Oroszország Ukrajnával, a Hezbollah és Irán pedig Izraellel volt elfoglalva, illetve az utóbbi kettő Izrael által lett meggyengítve, ennek lett az eredménye, hogy senki nem állt ki Aszad mellett.

A Hezbollah és az Iráni Forradalmi Gárda adta ugyanis az Aszad-rendszer szárazföldi katonai erejének a gerincét, az oroszok pedig a légierejükkel támogatták a rendszert. Mostanra azonban valamennyien kénytelenek voltak kivonni erőiket, illetve Teherán nem tudta rávenni az iraki vezetést, hogy kapcsolódjon be a szíriai harcokba.

– Ez egy nagyon törékeny győzelem, és talán nem is tekinthető végleges, beállt helyzetnek. Itt tényleg a „mi lesz most?” igazából a nagy kérdés. A győztes erő is csak éppen szinte a minap vetette le magáról a terrorista köpönyeget, azaz az sem biztos, hogy ők igazából mit akarnak. Lehet, hogy ez csak taktikai döntés volt a részükről, hogy emberibb arcukat mutatják...

– Én azt látom, hogy a szíriai ellenzék politikailag egy nagyon széttagolt társaság, akiket elsősorban az Aszad-rezsim elleni fellépés fogott össze, és csak most fog kiderülni, hogy valójában mennyire tekinthetők legalább minimális szövetségeseknek hosszabb távon egész Szíria érdekében. Lesz-e egy olyan minimális közös kompromisszum, ami egy egységes Szíriát eredményez, vagy itt is a líbiai forgatókönyv érvényesül, vagyis Szíria de facto több részre való szétesésének leszünk tanúi, még ha Szíria de jure meg is marad. De ez csak a két szélsőérték, hiszen elméletileg egy iraki típusú föderalizált Szíria is elképzelhető, erős regionális kormányokkal, és egy gyengébb, de a konfliktusokat megelőzni igyekvő központi kormányzattal.

– Nyakig benne volt a konfliktusban Irán és Oroszország, ők végsőkig Aszadot támogatták. Most gondolom nem bontottak pezsgőt sem Teheránban, sem Moszkvában.

– Az Aszad-rendszer bukásának legnagyobb vesztese egyértelműen Irán, elvesztette a szárazföldi kapcsolatát Libanonnal és egyik legfőbb nem állami szövetségesével a Hezbollahhal, amely az Izraellel folytatott háborúban amúgy is meggyengült (harcosainak mintegy 10%-át, rakétakészletének 60-80%-át vesztette el). Mivel a Teherán által kiépített „ellenállás tengelyének” a Hamasz, a Hezbollah és az Aszad-rendszer is kulcsfontosságú szereplője volt, az iráni vezetésnek egészen biztosan újra kell gondolnia nemeztközi politikáját. Oroszország is eléggé rossz helyzetbe került, két szempontból is. Egyészt mert ők biztosították az Aszad-rendszer légierejét, ami a gyakorlatban a jelentette, hogy oroszok bombáztak a legtöbbször az ellenzéki erőket, tették ezt még a november végi napokban is. Emellett szövetségesei és fenntartói voltak a rendszernek, fegyverekkel, pénzzel és tanácsadókkal is támogatták az Aszad-rezsimet.

Mindezek miatt Oroszország elvesztheti a tartuszi és a hmejmími támaszpontokat. Amennyiben ez bekövetkezik, akkor nem csak legközelebbi közel-keleti szövetségesét veszti el Moszkva, formálisan is olyan regionális hatalommá válik,

amely nem rendelkezik saját közvetlen érdekszféráján túli komoly katonai támaszpontokkal, így nem képes komoly nemzetközi erőkivetítésre sem. Ez nagyon nagy presztízsveszteség lesz Moszkvának, amelyről az Ukrajnával folytatott háború során már kiderült, hogy nem olyan erős katonai hatalom mint az láttatni szeretné. De a vesztesek mellett jelezni érdemes azt is, hogy

az Aszad rendszer és az „ellenállás tengelye” bukásának a legnagyobb nyertese egyértelműen Izrael.

Gyakorlatilag sikerült ugyanis megvalósítania azt a stratégiát, hogy Irán proxijait meg (Hamasz, Hezbollah, Aszad-rezsim) egyenként és sorban gyengítse és győzze le, illetve Izrael az, akinek gyakorlatilag minden Aszad- és Irán-mentes Szíria kedvező lehet, még akkor is, ha egy fundamentalista iszlamista rendszer Izrael számára is hordozna kockázatokat. De az is jó neki, ha gyenge, széttagolt és befele forduló marad Szíria, és az is jó, ha erős Szíria jön létre, mert ez az erős Szíria sem fog Iránhoz kapcsolódni.

– Mit tesz, mit tehet az Egyesült Államok, amely ebből a konfliktusból, Oroszországgal ellentétben, formálisan távolabb maradt?

– A döntő kérdés szerintem az lesz, hogy Trump elnök mit fog tenni, de addig, amíg Trump elnök nem lép hivatalba, szerintem itt nagy pozícióharcok lesznek minden szereplő részéről, legyenek azok államok vagy fegyveres csoportok. Mindenki minél jobb helyzetbe akar kerülni majd Szíriában, illetve Szíria kapcsán. Nagyjából ez várható az elkövetkezendő bő egy hónapban. Azt, hogy Amerikai Egyesült Államok mit fog tenni nem tudjuk még. Az viszont egészen biztos, hogy olyan szíriai politikai rendszert Törökország semmiképp sem akar, ahol a kurdok valamiféle autonómiát kapnak. Azt gondolom, hogy ezt Ankara határozottan ellenezni fogja. Az is könnyen belátható, hogy amennyiben a kurdok mögül kihátrálnak az amerikaiak, akkor ezt a törekvésüket a törökök akár katonai erővel is alá fogják támasztani, vagyis – ahogy eddig is tették – támadni fogják a kurdokat (szíriai szövetségeseik segítségével, de esetenként akár saját maguk is).

– Nyilván még nem látni, merre indul el Szíria ebben a bonyolult erőtérben.

– Jelenleg valóban nehéz bármit is előre jelezni, legfeljebb annyi mondható el, a belső hatalmi dinamikák és regionális dinamikák együttesen fogják eldönteni, hogy merre indul el Szíria. Az elemzők – alighanem az események gyorsaságának sokkhatása miatt – jelenleg leginkább az aggodalmaikat sorolják. A legtöbben a líbiai vagy az afgán forgatókönyv szíriai megismétlődésétől tartanak, s vagy egy széttagolt Szíriát, vagy fundamentalista Szíriát vizionálnak. Ez utóbbit abban az esetre, ha a Hayat Tahrir al-Sham veszi át az irányítást a több felekezetű és soknemzetiségű országban, ahol kurdok, alaviták, drúzok, síiták és szunniták laknak? Másrészről viszont nagyon meglepő lenne, ha azok, akik harcoltak Bassár el-Aszad szélsőségesen szekuláris diktatúrája ellen, most simán elfogadnának egy szélsőségesen fundamentalista iszlamista autokráciát.

– Eközben zajlik két háború. Izrael körül az egyik, és Ukrajnában. Van-e hatása ezekre a háborúkra a szíriai eseményeknek?

– Az, hogy az oroszok elveszítik Szíriát és esetleg szíriai támaszpontjaikat is, óriási presztízsveszteséget okoz majd Moszkvának, azonban az orosz-ukrán háborúra nem kell, hogy közvetlen hatása legyen. Iránnak ugyanakkor – mint említettem – végig kell gondolnia egy sor dolgot. Különösen azért, mert

az izraeli stratégia végén, a iráni proxik legyőzését követően, Izrael tovább lephet Irán meggyengítése felé, amiről ma már lényegében nyíltan beszélnek az izraeli biztonságpolitikai szakértők.

– Nem történhet meg, hogy végül Szíria követi azt az utat, amit Irán bejárt 1979 óta? A sah rendszere elleni iszlám forradalom kezdetben nem tűnt annak, amivé végül lett. Azaz nem történhet meg, hogy Szíria az egyik diktatúrából a másikba zuhan csak át?

– Ez attól függ, hogy mennyire tud a Nyugat beleszólni, és mennyire tudnak azok az országok beleszólni, amelyek egy békésebb és stabilabb Szíriát akarnak. A környező országok szerintem mind stabil Szíriában érdekeltek. Ha nagyon egyszerűen kell megfogalmaznom azt mondanám: bár fennáll a veszélye annak, hogy Aszad elnök szélsőséges szekularizmusát követően egy szélsőséges iszlamista rendszer jöjjön létre, de akkor az szerintem nem fogja tudni lezárni a polgárháborút, mert a harcok valamilyen formában valószínűleg folytatódni fognak, és ez összességében és hosszú távon mindenkinek rossz lesz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk