SZEMPONT
A Rovatból

„Szocializmus sose volt, a valódi fölszabadulási kísérletek mindig vereséggel végződtek” – interjú Tamás Gáspár Miklóssal

Tamás Gáspár Miklóssal új könyve, az „Antitézis” megjelenésének apropóján beszélgettünk.
Szadai Levente - szmo.hu
2021. február 20.



Antitézis címmel több mint 20 év után jelent meg új könyve Tamás Gáspár Miklósnak. A kötet a filozófus 2001 és 2020 között – eredetileg főként angol nyelven – született tanulmányainak, elemzéseinek és esszéinek gyűjteménye. A kötetben megtalálható írások egyaránt foglalkoznak a szovjet típusú rendszerek természetével, a rendszerváltás elemzésével, a szélsőjobboldal előretörésével, valamint a mai, általános politikai- és társadalmi helyzettel. Gondolatmenetük filozófiát ötvöz társadalom-, mentalitás- és politikatörténeti belátásokkal. A szerzővel könyve megjelenésének apropóján beszélgettünk.

– Kelet-Európában sokan, sokféleképpen határozzák meg viszonyulásukat a „létező szocializmushoz”. Ön a kötetben alapvetően államkapitalizmusként írja le a ‘89 előtti rendszert, de ezt a meghatározást fokozatosan árnyalja, jelezve, hogy ez a tág fogalomnak egy nagyon sajátságos esete. Miért tartja államkapitalizmusnak a „létező szocializmust”, és mik árnyalhatják ezt a képet?

– Az én „viszonyulásomat” az határozta meg, hogy – másokkal együtt – nyílt ellenzékben voltam az ún. létező szocializmussal szemben (és még börtönbe se kerültem miatta, ahogyan odakerültem volna Csehszlovákiában vagy az NDK-ban, csak állástalan voltam, meg publikációs tilalommal sújtottak), amelyet akkor se tartottam szocializmusnak, hiszen nem számolta föl az elkülönült tulajdont (azaz a termelőerők elválasztását a termelőeszközöktől), az árutermelést, a bérmunkát, a pénzt, egyszóval: a kizsákmányolást, ráadásul teljes politikai ellenőrzést gyakorló, cenzúrázó, rendőrállami diktatúra volt – bár elismerem civilizációs, népművelési és népjóléti eredményeit. (Persze az egyes szovjet rendszerű országok jócskán különböztek egymástól.)

Egyébként az 1930-as évek óta sokféle (a szovjet típusúnál kevésbé teljeskörű) államkapitalizmus keletkezett, aminek nagy szerepe volt a válság leküzdésében, egyben a diktatúra bevezetésében többfelé, többféleképpen is. A „népi demokratikus”, szovjet jellegű államkapitalizmus ugyanakkor nagyobb társadalmi-gazdasági egyenlőséget hozott létre, mint más változatok, bár ezt se szabad túlbecsülni; a ma kitaszított csoportok, rétegek peremre szorulása akkor kezdődött. (Mellesleg nagyon fontos, hogy a bürokrácia mellett – és miatt – minden államkapitalizmusnak alapvető meghatározottsága a zűrzavar, nemcsak a többnyire sikertelen központosítás, amint Franz Neumann réges-régen, azaz 1944-ben megállapította.)

– Az Egyszerű és nagyszerű kapitalizmus c. írásban a rendszerváltással kapcsolatban megjegyzi: a csökkenő életszínvonalat politikai engedményekkel csillapította az elit, ami sokakat megtévesztett. Több mint 30 év távlatából hogyan látja a rendszerváltás mérlegét ebből a szempontból?

– Sose használnám a megtévesztő „elit” szót, amelyről nem lehet tudni, voltaképpen kire vonatkozik. És nem tulajdonítanék ekkora szerepet a furfangnak. Akkoriban az egész világon csökkent az életszínvonal a válság és a monetarista, ultrapiaci, „egyensúlyi”, azaz megszorításos gazdaságpolitika következtében, ez nálunk egybeesett az alkotmányos, pluralista, sok emberi jogot kiterjesztő vagy bevezető politikával és a nyilvánosság robbanásával (annak ellenére, hogy ezt sokan ellenezték, például az akkor is kormányon lévő magyarországi jobboldal, amelynek azonban korlátozottabb volt a hatalma).

Emiatt az egybeesés miatt – és a politikai csalódások miatt – az alkotmányos jogállam és a képviseleti kormányzat (parlamentarizmus plusz többpártrendszer) azóta is népszerűtlen.

Az egyenlőtlenség rohamos növekedése együtt járt a nyilvánosság – időleges – fölszabadulásával, amivel beérkeztünk a modern kapitalizmusba, tehát körülbelül abba a helyzetbe, amelyben Franciaország volt az 1830-as években.

Tamás Gáspár Miklós: Antitézis. Kalligram Kiadó, 2021.

– Az osztály a közvélemény jelentős része szemében meghaladott, „történelmi” fogalom. A kötetben több írás is érinti ezt a kérdést, mi történt az osztályokkal és egyáltalán, mennyiben lehet a segítségünkre ma ez a fogalom?

– A közvéleménynek egyrészt fogalma sincs, miről beszél, másrészt igaza van. Az „osztály” fogalom nélkülözhetetlen, mert a XIX. század vége óta (mások a XVII. század óta) osztálytársadalomban élünk, amelyben igen sokaknak nincs saját tulajdonuk, ezért munkabér fejében kell bérmunkát végezniük. Ez alapvetően nem változott a kiegyezés óta nálunk, 1688 óta Angliában. Az azonban megváltozott, hogy mind a polgári, mind a proletár osztálypolitika a XX. század végén megszűnt, a polgárság politikai befolyása (nem a profitja!) szétmállott, a munkásosztály szervezettsége a maga egykori hatalmas, sokmilliós – szociáldemokrata és kommunista – tömegpártjaival a demokratikus országokban, óriási és befolyásos szakszervezeteivel, a maga baloldali értelmiségével és osztálykultúrájával ugyancsak eltűnt. A mai olvasó maga elé se tudja képzelni, hogy alávetett osztályoknak hatalmuk, beleszólásuk lehetett az ügyek intézésébe – ha győzni végül nem is győztek soha.

– Posztfasisztának nevezi azokat a politikai rendszereket, amelyek fasiszta és nemzetiszocialista vonásokat mutatnak, de nem bontják le teljesen a demokrácia intézményeit. Arról ír, a posztfasizmus bántóan egyszerű titka az, hogy a munkát az emberi faj kitüntető jegyeként kezeli és szembehelyezkedik azokkal, akik ebben a tekintetben nem “hasznos” tagjai a társadalomnak. Mennyire jellemző ez ma a korszellemre a világban és itthon?

– Egyrészt a „gazdaságilag” (mintha léteznék olyasmi, hogy „a gazdaság”, holott ez csak mítosz, itt különböző dolgokra húzzák rá ugyanazt a terminológiai vizeslepedőt) haszontalan rétegek, csoportok, nemzedékek, etnikumok, régiók szűnnek meg az egyetemes társadalom teljes jogú tagjainak lenni, majd a nemzeti társadalmak kebelén belül zúzzák szét a honpolgári állapotot (vagy státuszt) előbb szimbolikusan, majd közjogilag, amint ezt a gyorsan fasizálódó mai Franciaországban megfigyelhetjük. (Nem a nyílt szélsőjobboldalról van szó, hanem arról, hogy mindenki más is a szélsőjobboldali álláspontra helyezkedik, beleértve például az összezsugorodott kis Francia Kommunista Pártot – vagy a jelenlegi magyarországi ellenzéket! Ez utóbbi ma Orbán és a régi Jobbik szellemében közelíti meg – immár egységesen! – a menekültkérdést.) A tendencia általános és erősödik.

– Egyik írásában felhívja a figyelmet arra, hogy az emberiség többsége soha többé nem fog értéket termelni, a munka, ahogy ismerjük, megszűnik létezni. Mi ennek az oka és milyen hatása lehet a politikára és a társadalomra?

– Az értékteremtő, termelő munka mint az elsöprő többség tipikus állapota már most se létezik. A dolgozók mai többsége a szolgáltatásokban vagy az állami intézményekben (oktatás, egészségügy, honvédelem, nemzetbiztonság, közigazgatás) dolgozik (ettől ők még épp oly értékes emberek, mint az ipari munkások vagy mérnökök vagy az agrárproletárok). Az ok mindenekelőtt a technika fejlődése és a szociális gondoskodásnak mint elsődleges állami funkciónak az elismertsége. A hatását ismerjük.

A hatása a társadalmi szerepekkel, funkciókkal, életformákkal szembeni mély elégedetlenség, belőle fakad a menekülés („a tévé be van kapcsolva,/nézi a sok rabszolga” – énekelte valaha a Bizottság együttes), a civilizációs hanyatlás-züllés, az egyre nagyobb műveletlenség és tájékozatlanság, a kábítószer, a mobilfüggőség, a babonák terjedése, a szolgalelkűség és a mindent elutasítás elegye, és a többi, amit mindenki ismer.

– A kötetben megjegyzi: John Lennon Imagine c. dala a munkásmozgalom korszakának legutolsó pillanatáról tanúskodik. Melyik lehet az a kulturális termék, ami az emberiség mai állapotát írja le?

– Ez megint filozófiai mű lesz, mint A szellem fenomenológiája.

– Az általános kulturális hanyatlást a munkásmozgalmi ellenkultúra megszűnésével hozza összefüggésbe. Ez azért némi reményre is adhat okot: ha lenne újra mozgalom, megfordulna ez a folyamat?

– A néhai rebellis ellenkultúra egyszerre fejlődött ki a XVIII. század végén a radikális szocialista mozgalmakkal, ugyanabból az okból (azaz a polgári forradalomban való mély, de ambivalens csalódás miatt), s kedvezett neki a korábbi osztályuktól elszakadt, bizonytalan egzisztenciájú, éhenkórász fiatal értelmiségiek nagy száma. A lélektani, sőt: szociális előföltételek részben ma is megvannak (kivéve azt, hogy a legtöbb vagyontalan embert a nagyüzemek foglalkoztatják, ami persze a lényeg), de az emberek hajlama arra, hogy mozgalmakba szerveződjenek – megváltandó a világot – hiányzik. Szocializmus sose volt (a szovjet rendszerek államkapitalisták voltak, árutermelésen és bérmunkán alapultak, csak a tulajdonforma volt látszólag más), a valódi fölszabadulási, emancipációs kísérletek mindig vereséggel végződtek.

Nem csoda, hogy a kapitalizmus őszinte és következetes ellenfeleinek sincs kedvük, erejük forradalmi kalandokhoz.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: