hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Súlyos teher a környezetnek a maszkviselés: 53 milliót dobunk el naponta, 450 év, mire lebomlanának

Ha láncot alkotnánk a havonta kidobott maszkokból, a Napig is elérnének.
Fotó: danaos-de/Pixabay - szmo.hu
2021. június 14.


Link másolása

hirdetés

Habár a vírus elleni védekezésben még mindig fontos szerepet játszanak, egyre komolyabb környezetvédelmi kockázatot jelentenek az eldobható maszkok - írja a The Sun.

Az eldobható, műszálas maszkokból minden hónapban 129 milliárdot viselünk, ennek háromnegyede köt ki szeméttelepeken vagy a tengerben.

A fenti mennyiségből naponta 53 millió darabot dobunk ki világszerte, aminek a bolygónk látja a kárát. Összehasonlításképp: ez a mennyiség 100 autó súlyát tenné ki, és London felét beterítené.

Négy hónap alatt pedig annyi maszkot hordunk, hogy ha mindent sorbaállítanánk, a Napig érő láncot alkothatnánk belőlük. Az pedig 450 évbe telne, mire természetes módon lebomlanának.

A pazarlás rádásul anyagilag sem kifizetődő, egy átlagos brit például évente 78 ezer forintnak megfelelő összeget takarítana meg, ha az eldobható maszkokat moshatóra cserélné.

Az utóbbi száz évben összesen 8 milliárd tonna műanyagot szórtunk szét a világban. A madarak és halak gyomrának 90 százalékában található műanyag, míg az összes létező kagylóból kimutathatnánk a mikroműanyagok jelenlétét.

A britek éppen ezért kampányt indítottak, aminek keretében egy szupermarketlánc üzleteiben külön szemetest helyeznek ki az eldobható maszkoknak. Ezeket később építőanyagok vagy védőruházat formájában hasznosítják újra.

hirdetés


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Már csak arról dönthetünk, mit kezdünk az emberiség megmaradt idejével - interjú Stumpf-Biró Balázs jövőkutatóval

Ha eddig azt gondoltad, messze még a vég, most már nem fogod.

Link másolása

hirdetés

Stumpf-Biró Balázs az éghajlatváltozás hatásait azonosító, és az alkalmazkodás folyamatát támogató Cassandra Programot fejlesztő Cassee Klímaadaptációs Tanácsadó Zrt. társalapítója. A mentális felkészülést fontosnak tartó Deep Adaptation (Mélyalkalmazkodás) mozgalom magyarországi képviselője, és a szemléletformálást segítő Betyáros Világ podcast alkotója. Arról beszélgettünk vele, mi vár ránk az elkövetkező időkben, és mire kell felkészülnünk. Nem festett reményteli képet.

– "Csak akkor van esélyünk a felkészülésre, ha nyíltan beszélünk a civilizációnk összeomlásának lehetőségéről!" Az idézet egy nyílt levélből származik, amit, ha jól tudom, számos nemzetközi tudós írt alá. Meglett a hatása?

– Valóban, a Scholars Warning kezdeményezéshez több száz tudós csatlakozott, köztük magyarok is. A levél megjárta a maga útját a nemzetközi sajtóban, aztán a téma el is csendesedett. De nem egyedi eset ez. Komoly esély mutatkozik arra, hogy a novemberben Glasgow-ban tartandó COP26 konferencián már talán napirendre is tűzik az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület – szerk.) 2018-as különjelentését... „Ej, ráérünk arra még!", mondom erre én keserű iróniával.

– Vagyis nyilván nem érünk rá. A helyzet egyre rosszabb, és romlik. De azért az emberek többsége talán okkal reméli, hogy megfelelő hozzáállással és technológiával megoldhatjuk az éghajlatváltozás problémáját... vagy mégsem?

– A valószerűtlen remény elveszi tőlünk a valódi lehetőségeket, mert elpazaroljuk az értékes időt, amely alatt megkísérelhetnénk felkészülni, és csökkenteni a minket érő fizikai és lelki károkat.

A legnagyobb baj a „meg fogjuk oldani” szemlélet népszerűségével, hogy tabuvá teszi a fontos párbeszédet arról, hogy mit is tehetünk annak tudatában, hogy valószínűleg nem leszünk képesek megoldani a problémát. A kor, amelyben élünk, elvárja, hogy reményektől mentesen szemléljük a valóságát. A reményteljes és a reménytelen ugyanannak a hamis érmének a két oldalai.

hirdetés
Nem reményre van szükségünk a továbblépéshez, hanem őszinte bánatból merített szabad elszántságra.

– Akkor mit tehet az ember, aki tovább akar lépni? Létezik erre valamiféle útmutató?

– 2018-ban megjelent tanulmányában a brit University of Cumbria tanára, Jem Bendell professzor rávilágított, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kutatók és szakemberek többsége azt feltételezi, hogy jelenlegi gazdasági, társadalmi és politikai rendszereink kellően rugalmasak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a hatalmas kihívásokhoz, és így változatlanul fennmaradjanak.

Megalkotta a „mélyalkalmazkodás” fogalmát, annak a gondolatkörnek a leírására, amely a fentiekkel ellentétben elfogadja, hogy természeti és humán rendszereink összeomlása egy valós lehetőség, már a mi életünk folyamán is.

A tanulmányban az igazán felkavaró az egyszerű, érthető szóhasználattal levont következtetés volt, hogy „túltoltuk, Béláim”, itt már nem nagyon van módunk érdemben tenni bármit is... leszámítva természetesen a legfontosabbat, a felkészülésünket és az alkalmazkodás megkezdését, egy alapjaiban megváltozó világhoz.

–A mélyalkalmazkodás mozgalommal kapcsolatban rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy mitől mély, és mihez alkalmazkodik.

- Amikor társadalmak felbomlásáról, illetve összeomlásáról beszélünk, akkor meglévő életkörülményeink jelentős és drasztikus megváltozását értjük alatta. Azok az emberek, akik úgy látják, hogy ez a folyamat annyira valószínű, hogy lényegében elkerülhetetlen, illetve már kibontakozóban is van, a „mélyalkalmazkodás” kifejezést használják a válaszok megtalálásának menetére. Mély, mert a felszínes, fizikai feladatokra koncentráló „alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz” megközelítésén túl, saját belső utunkra koncentrál, hiszen

a ránk következő nehézségekből fakadó lelki teherrel, mindenkinek magának kell majd megküzdenie. Ahogy az emberek a világunk és az élet mindenféle területéről egyre inkább kezdenek ráébredni a folyamatok irányára, a nyugtalanság és a félelem keríti hatalmába őket.

Amint az éghajlati káosz hatásai kibontakoznak, a pánik szélsőséges válaszokat eredményezhet egyesek részéről. A „mélyalkalmazkodás” kezdeményezésének küldetése, hogy segítsen szeretetteljes válaszokat találni szorult helyzetünkre, ezáltal csökkentve a ránk váró fájdalmat, és valamennyit talán meg is mentve a társadalmainkból és természeti környezetünkből.

– Ez nem túl biztató... de vajon képesek-e az emberek meghaladni saját korlátaikat és visszafordítani ezeket a folyamatokat?

– Nem tudjuk megállítani.

Nem tudjuk visszafordítani. Nem tudjuk érdemben lassítani sem. Nem tehetünk mást, alkalmazkodnunk kell a gyorsuló változásokhoz. Az ember, mint tömeg, nem képes túllépni a saját árnyékán,

és különösen nem nehéz körülmények között, magasabb értékek védelmében hozni meg jelentős áldozatokat. A folyamat elkerülhetetlen, mert az emberiség nem tud elég gyorsan, elég sokat tenni ahhoz, hogy fenntartsa és megóvja saját víz- és élelmiszer-ellátását a környezeti hatásoktól.

– Ezek szerint élelmezési problémák is várhatóak?

– Az elmúlt három évben az európai mezőgazdaság hozama átlagosan 20-30%-kal csökkent. Az emberiség által bevitt kalóriák közel 60%-áért mindössze három növény, a búza, a kukorica és a rizs felel. A Földön megtermelt élelmiszer 75%-át csupán 12 növény-, és 5 állatfaj adja. A világ 4-5 nagy gabonatermő régiója közül legalább 3-4, súlyos, a termőképességét alapvetően befolyásoló időjárási szélsőségeknek lesz kitéve, már az előttünk álló 5-15 éven belül.

A globális élelmiszer-tartalékaink pedig, amennyiben egyenletesen lennének elosztva (és hát ugye ilyen még sosem volt), akkor 103 napra lennének elegendőek. Ha megesszük a haszonállatoknak szánt tartalékokat is, akkor a napok száma 247...

– De mi az oka, hogy a folyamatok visszafordíthatatlanná váltak?

– Egy olyan úton haladunk rendíthetetlenül előre, amelyről a legjobb szándékaink ellenére sem térhetünk már le. Ám valójában... nem is akarunk. Ennek számos oka van. Ezek közül három igazán fontos szempontot említek most meg. Az első és legfontosabb, maga az ember.

A szavannán, őseink idejében ugyanis az segítette a fennmaradást, ha az egyén minél többet kisajtolt az elérhető forrásokból, élt a rövid távú előnyökkel,

ha lokálisan gondolkodott, uralma alá hajtotta a környezetét, minél inkább kényelmessé tette saját és szűkebb csoportja mindennapjait, illetve szembeszállt a rivális törzsekkel. Ez a program továbbra is fut, és már ma sem vagyunk képesek a tömegek szintjén meghaladni azt.

A második egyirányú zsákutca sorsunk menetében, az energia. Mert az energianyerési stratégia, amire az ipari civilizáció épült, kudarcot vallott.

A helyzet az, hogy éppen most készülünk belezuhanni az úgynevezett energiaszakadékba.

A meglévő szénhidrogénkészletek ugyanis folyamatosan csökkennek, és minél kevesebb elérhető belőlük, annál többe kerül a kitermelésük. A nem energiával kapcsolatos erőforrásaink, mint ásványok, ivóvíz, megművelhető termőföldek, szintén fogynak.

És végül a harmadik tényező, a minket körülvevő folyamatok léptéke és sebessége. Ezzel kapcsolatban három alapvető fogalmat meg kell ismernünk. Az első az Overshoot, vagyis a Túlhasználat. Ez röviden azt jelenti, amikor egy populáció – adott esetben az emberiség – népessége és fogyasztása túllépi környezete fenntartható eltartóképességét. A második a Feedback Loop, vagyis a Visszacsatolási Hurok. A pozitív visszacsatolás alatt azt értjük, amikor a folyamat elemei kölcsönösen hatnak egymásra, így az már önmagát gerjeszti.

A harmadik az úgynevezett Tipping Point, vagyis Fordulópont. Ez nem más, mint amikor egy folyamat állapota eléri azt a kritikus stádiumot, ahonnan már önjáróvá válik, és többé nem fordítható vissza.

– Ezek a folyamatok milyen következményekkel járnak majd?

– Az éghajlatváltozás folyamatának eredményeként megkülönböztetünk elsődleges következményeket és másodlagos hatásokat. Az előbbi esetében egyszerűen arról van szó, hogy a szélsőséges időjárási események gyakoriságukban és intenzitásukban jelentősen megnőnek. Ott, olyan gyakran és olyan erősen csapnak le, ahogyan korábban az nem volt jellemző.

Az elmúlt két évtized alatt a hőhullámok 33%-kal, az árvizek 20%-kal, az aszályok 17%-kal nőttek egy tanulmány szerint. A folyamat pedig ettől az évtizedtől gyorsul majd fel igazán.

A másodlagos hatások esetében, kiválóan rendszerezett módon eddig már több, mint 460 hatást azonosítottak. Ezek felölelik életünk minden egyes területét: az élelmiszer- és vízellátást, az egészségünket, az infrastruktúrát, a gazdaságot és a biztonságot. Ez utóbbit pedig igen hamar meg fogjuk érezni a bőrünkön. Az élet ellehetetlenülése éppen azokon a területeken, ahol az előttünk álló időszakban leginkább nő majd a népesség,

emberek százmillióit kényszerítheti szülőföldük elhagyására. És amikor ennyien indulnak útnak, akkor milliók halála árán is kellően sokan érnek majd célba ahhoz, hogy annak meglegyen a hatása.

A szűkülő erőforrásokért kitörő háborúk megjelenése pedig csupán idő kérdése. Éppen úgy, mint őseink idejében, csak most nem kőbaltával.

– Mit jelent ez majd a mindennapi életünkre, a társadalmainkra nézve?

– Ha látjuk az egyre szélsőségesebbé váló tömeges megmozdulásokat a világ nagyvárosaiban, akkor egy dolgot ne tévesszünk szem elől: a várható kockázatok és az ezekből fakadó események közül lényegében még nem következett be semmi... van víz- és energiaellátás, kapható élelmiszer a boltokban, van közbiztonság, nem omlott össze a bankrendszer, létezik és igen magas színvonalon egészségügyi ellátás.

Tehát, amikor azt látjuk, hogy emberek tömegei mennek az utcákra, mert a jelenlegi helyzetben elégedetlenek a sorsukkal, és ezt olyan módon fejezik ki, hogy törnek, zúznak, gyújtogatnak... és rendkívül erőszakosan viselkednek, akkor töprengjünk el azon, mi várható majd abban az esetben, amikor a felsorolt dolgok bekövetkeznek?

Mit várhatunk majd akkor embertársaink jelentős tömegeitől, amikor nem lesz mit enniük, és a szellempénz, amiről azt gondolták, hogy az övék, nem áll többé a rendelkezésükre? És végül van-e fogalmunk a mostanság átéltek alapján arról, mennyire közel is lehet jelenlegi életünkhöz mindez?

– Jaj. Szinte csak arra tudok, gondolni, hogy akkor mit csináljak most, mi lesz velem?!

– Szinte mindenkiben, aki szembesül a jövőjével, megfogalmazódnak ezek a kérdések. És bár érzem, hogy valamilyen szintű választ adni kell az embereknek, mindenki, aki megoldást, a remény andalító ígéretét (csodálatos angol kifejezéssel „hopium”-ot) kínál az embereknek, becsapja őket. Igen, becsapja… mert elveszi tőlük annak a lehetőségét, hogy a valósággal őszintén és bátran szembenézve hozzák meg az igazán fontos döntéseiket az életükkel kapcsolatban.

– Hogyan alkalmazkodjunk mélyen?

– A mélyalkalmazkodásnak két iránya van…

Belső alkalmazkodás: egy olyan élet érzelmi, értelmi és lelki következményeinek feltárása, amelyet a társadalom szövetének maradandó károsodása, illetve rendszerének teljes összeomlása jellemez.

Külső alkalmazkodás: olyan gyakorlati intézkedések kidolgozása, amelyek lehetővé teszik az élhető élet megteremtését a társadalom összeomlását folyamán, és azt követően is.

A „mélyalkalmazkodás” négy, angol rövidítéssel 4R-nek nevezett fogalom, és az ahhoz kapcsolódó kérdések segítségével igyekszik megmutatni, hogy milyen lépések és feladatok várnak ránk az alkalmazkodás folyamatában. Ezek a következők:

- Megtartás (Resilience): Hogyan tartsuk meg azt, amit igazán nagyra értékelünk, és nem szeretnénk elveszíteni?

- Elengedés (Relinquishment): Mit kell elengednünk ahhoz, hogy ne rontsunk vele a magunk és mások helyzetén?

- Visszahozás (Restoration): Mit kell visszahoznunk az életünkbe ahhoz, hogy segítségünkre legyen az érkező nehézségekkel szembeni küzdelemben?

- Megbékélés (Reconciliation): Kivel, vagy mivel kell megbékélnünk, miután valóban ráeszméltünk a saját halandóságunkra?

Az összeomlás lehetőségének megértése és feldolgozása, egy érzelmileg megterhelő folyamat. A legfontosabb támaszt pedig az jelentheti, ha más, hasonló helyzetben lévő emberek társaságát keressük. Felszabadító érzés annak tudata, hogy nem vagyunk egyedül, megoszthatjuk gondolatainkat másokkal, akik további információkat és tapasztalataikat is kicserélhetik velünk.

– Ez kétségtelenül így van. De vajon magyar nyelven is elérhető-e a szükséges információ? Merre indulhat el az, aki nem igazán jártas az idegen nyelvekben?

– Őszinte öröm a számomra, hogy a Facebookon elérhető Deep Adaptation Hungary a második legnagyobb és legaktívabb csoporttá vált a Deep Adaptation nemzetközi hálózatában. És már a magyar nyelvű honlap is készül. Ki kell lépnünk a közösségi média elvarázsolt világából, és leküzdeni azt a függőséget, amit ez jelent.

Egy olyan fórumot készülünk létrehozni, ami választ ad az emberek legtöbb kérdésére a kibontakozóban lévő társadalmi összeomlással kapcsolatban.

Ami még fontosabb, egy olyan felületet, ahol mind földrajzi, mind tematikus szempontból szerveződhetnek, járhatnak körbe egy adott témát, ahol mindenki, aki törekszik a felkészülésre, elsajátíthatja az alkalmazkodás alapjait.

Elindítottuk a Betyáros Világ podcast-ot, hiszen egyre többünk számára válik világossá… pontosan ez az, ami várhat majd ránk.

És ha élni akarunk egy felismerhetetlenségig megváltozó világban, akkor szükségünk lesz olyan erényekre is, mint a betyárbecsület. Így aztán amiben a Betyáros Világ valóban segíthet, az a belső felkészülés. Foglalkozni a kérdéssel, megismerni a tényeket, elfogadni a változást. Hiszen ez már a kihívás megértésének is előfeltétele. A tudatosulás útján, pedig az lesz az első lépés.

Illetve létrehoztuk a Cassandra Programot, amelynek küldetése, hogy bármely szervezet, közösség vagy magánszemély felkészülhessen arra, hogy számtalan tényező együttes hatásának eredményeként, életkörülményeink lényegesen megváltoznak, és az élhető élet fenntartásának érdekében a legjobb tudásunk és szándékaink szerint alkalmazkodnunk kell az új feltételekhez.

– Szívem szerint elfelejteném az egész beszélgetést... nehéz lesz így a szokásos kis életemre koncentrálni...

– Amint egyre jobban átlátjuk a létünket fenyegető összefüggéseket, annál inkább érezzük a késztetést, hogy mindennapi, úgymond „valódi” dolgokkal foglalkozzunk helyettük. Ám idővel egyre nehezebb és nehezebb lesz letagadni, amit tapasztalunk,

mert ahogy figyelmünk a valóság felé fordul, mindenütt annak igazolását fogjuk látni, helyben és szerte a világon, egyaránt. Hiszem, hogy bárki hozhat az életével kapcsolatban bármilyen döntést szabadon - kevésbé, ha szülő - és az nem jó vagy rossz, hanem az övé. De ezt csak annak fényében teheti meg hitelesen, ha tisztán szembenézett a valósággal, és azt szem előtt tartva határoz így, vagy úgy.

Ahogy az idő halad, és a folyamatok kibontakoznak majd a szemünk előtt, egyre többen fognak tanácstalanul, kérdéseikkel fordulni felénk, és hogy akkor hányan leszünk, akik támaszt jelenthetnek a másiknak, bizony sorsdöntővé válhat... Sose feledjük el: mindössze annyiról dönthetünk, hogy mit kezdünk az idővel, ami nekünk adatott.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Rengeteg krónikus vesebeteg lehet a jövőben a globális felmelegedés miatt

Elsősorban a magas átlaghőmérsékletű területeken szabad ég alatt dolgozók vannak veszélyben az ismeretlen krónikus vesebetegség miatt.

Link másolása

hirdetés

Járványszerűen terjedhet a következő évtizedekben a krónikus vesebetegség egyik típusa a globális felmelegedés miatt, írja a The Guardian.

Az orvosok szerint a hőstressz miatt világszerte a hőségnek leginkább kitett munkások millióinál alakulhat ki a jövőben a betegség. Egyúttal sürgetik az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség (CKDu) és a magas hőmérséklet közötti összefüggés feltárását, ami rávilágíthat a küszöbön álló probléma mértékére.

Míg a hagyományos krónikus vesebetegség (CKD) elsősorban az idősek és a cukorbetegséghez hasonló alapbetegségekben szenvedőknek okoz problémát, addig az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség (CKDu) az El Salvadorhoz és Nicaraguához hasonló forró éghajlatú országokban jelent meg a mezőgazdasági munkások körében. A két közép-amerikai országban aránytalanul sok munkás vesztette életét az utóbbi időben a visszafordíthatatlan veseelégtelenséggel összefüggésben.

A CKDu-t azonosították Közép-Amerika mellett a kontinens északi és déli részén is, valamint Afrikában, Indiában, de Közel-Kelet egyes területein is.

A tudósok feltételezései szerint a munkások a kánikulában végzett munkák során betegszenek meg. Mivel a betegség sokáig teljesen tünetmenetes, sokan a végső fázisban veszik csak észre, hogy baj van, de akkor már késő. A halált a vesefunkciók teljes leállása okozza.

hirdetés

Egyelőre még nincs tudományos konszenzus az ismeretlen eredetű krónikus vesebetegség terjedését illetően, csak annyi biztos, hogy a magas hőmérséklet és a kiszáradás kapcsolatba hozható a betegség kialakulásával. Egyes tudósok szerint ezen felül szerepet játszhatnak még különböző mezőgazdasági vegyi anyagok, az alultápláltság, vagy a szegénységgel összekapcsolható egyéb tényezők is a CKDu egyre szembetűnőbb terjedésében.

Szakértők szerint a hőstressz kevesebb figyelmet kap a globális felmelegedés veszélyi kapcsán. Pedig ahogy nő a forró napok száma, egyre komolyabb egészségügyi kihívásokkal kell szembenéznie a szabad ég alatt dolgozó embereknek, és azoknak, akik trópusi és szubtrópusi területeken élnek.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Elon Musk vagyonának 2 százaléka elegendő lenne rá, hogy megoldja az éhezést a világon

Az ENSZ Világélelmezési Programjának vezetője szerint most kéne összefognia a milliárdosoknak az éhezőkért.
Fotó: TED/YouTube - szmo.hu
2021. október 27.


Link másolása

hirdetés

A világ leggazdagabbjainak egy szűk csoportja is elegendő lenne, hogy világszinten megoldja az éhezés problémáját. Ehhez nem kellene több, mint a vagyonuk egy töredéke – állítja az ENSZ Világélelmezési Programjának vezetője a CNN cikke szerint.

David Beasley szerint a milliárdosoknak most, legalább ez egyszer össze kellene összefogniuk. Kiemelten Jeff Bezost és Elon Muskot, a világ két leggazdagabb emberét szólította meg.

„Hatmilliárd dollárral 42 millió embernek tudnának segíteni, akik egyébként garantáltan meg fognak halni. Ez nem olyan bonyolult”

– mondta.

A Tesla vezérigazgatójának, Musknak közel 289 milliárd dolláros magánvagyona van, így Beasley szerint ennek csak 2 százalékára lenne szükség. Az amerikai milliárdosok vagyona a pandémia kezdete óta csak nőtt, míg a világ országai közül rengetegen megsínylették a koronavírus és a klímaválság okozta gazdasági krízist.

hirdetés

A legfrissebb jelentések szerint például Afganisztán lakosságának fele, közel 23 millió ember sodródott az éhínség szélére. Köztük 3,2 millió gyermek is veszélyeztetett. Beasley hozzáfűzte: ha csak az Egyesült Államok közvetlen földrajzi környezetét nézzük, Guatemalában, Hondurasban, El Salvadorban és Nicaraguában sem jobb a helyzet, ahol a hurrikánok és árvizek pusztítanak.

A krízist tovább mélyíti, hogy a segélyszervezetek egyre kevesebb szállítmányt tudnak eljuttatni a rászorulóknak:

„Kifogytunk, nincs pénzünk, nincs benzinünk és még a saját embereinket sem tudjuk megfizetni, hogy odaszállítsuk az ételt” - mondta a Világélelmezési Program vezetője.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

Másfélfok: Az elszabadult energiaárak okát Ázsiában és Oroszországban kell keresni

Az ázsiai kereslet és az orosz szállítási nehézségek együtt vezettek oda, hogy az egekben szökött a gáz és a benzin ára, de a szakértők szerint mindez csak egy rövid távú anomália.

Link másolása

hirdetés

Egekbe szökött Európában az energiahordozók ára. A magyar sajtó is nagy terjedelemben foglalkozik azzal, hogy soha nem látott magasságokban jár a benzinár, és sokan találgatják, mi lesz a fűtési szezonban, marad-e Magyarországon a rezsicsökkentés.

"Az árrobbanás okairól rengeteg leegyszerűsítő magyarázat született" - mondta Vigh Péter, a Másfélfok legutóbbi sajtóklubjában. Ezért hívtak meg két szakembert, mondják el, szerintük mitől szabadultak el az energiaárak. Ez a klímavédelem szempontjából sem mindegy, Orbán Viktor miniszterelnök például máris kijelentette, hogy az Európai Unió még tárgyalási szakaszba sem járó Fit for 55 csomagja felelős az árrobbanásért, és a V4-ekkel közösen készek akár meg is torpedózni az Unió zöldítését célzó tervet.

A Másfélfok Felsmann Balázst, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársát és Deák András György energetikai szakértőt, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa hívta meg.

Felsmann Balázs szerint mindaz, ami ma az energiaárakkal történik, nagy részben az ázsiai gázpiacra vezethető vissza. Az európai igényeket ugyanis részben az orosz gázvezetékek, részben az LNG (cseppfolyósított gáz) elégíti ki. Ez utóbbinak egyfajta kiegyensúlyozó szerepe van, elvileg képes kezelni az európai piacokon azokat az ármozgásokat, amelyeket egy rövid távú kínálatszűkület okozhat a csővezetékes szállításoknál. Ezúttal azonban ez nem történt meg.

Az ázsiai piacon ugyanis hatalmas a kereslet az LNG iránt, és az árak is magasak, következésképpen a szállítmányok nagyrészt odaérkeznek.

Az LNG esetében ráadásul nemcsak az ázsiai elszívó és árfelhajtó hatás, hanem az európai hálózat strukturális hiányosságai is problémát jelentenek.

hirdetés

Oroszország ugyan igyekszik az Európai Unió felé Ukrajna megkerülésével elegendő gázt szállítani, de ezt egyre nehezebben tudja megoldani. Pedig az oroszoknak a szakértő szerint nem érdeke, hogy Európa ellátatlan maradjon, mert akkor kétségbe vonnák Oroszország megbízhatóságát, és az európai országok előbb-utóbb alternatív szállítókat vagy energiahordozókat keresnének.

Máris látszik, hogy aktivizálódtak a szénerőművek, ugyanis ilyen magas gázárak mellett ismét megéri azokban termelni az áramot, ami egyáltalán nem tekinthető pozitív hírnek a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából.

A piaci szakértők ugyanakkor a jelenlegi árrobbanást „rövid távú anomáliaként” értékelik.

Felsmann Balázs úgy gondolja, az áram határidős ára Magyarországon 2022-ben várhatóan még 166 euró/MWh lesz, 2024-re azonban 80 euró/MWh-ra csökken, és ez már tartalmazza a szén-dioxid kvóta költségeinek emelkedését is.

Deák András György szerint az árrobbanásban nincs az európai klímapolitikának meghatározó jelentősége, mert a kontinens ugyanannyi földgázt fogyaszt, mint két évvel ezelőtt, miközben az elmúlt 10 évben egyharmadával nőtt a belső termelés.

A krizishelyzetnek az ázsiai piac mellett az is oka, hogy elmúltak azok az idők, amikor Oroszország gyakorlatilag feltételek nélkül szállította a szükséges többletet. A szakértő szerint idén nem nőtt érdemben a világ gáztermelése, miközben a vártnál erősebb lett a kereslet. Közben a tavaly elhalasztott karbantartási munkálatok miatt az utóbbi időben nagyon sok a baleset a különböző termelő egységekben Norvégiától Kazahsztánig.

A jelenlegi magas árszintnek oka lehet az is, hogy miután az Európai Uniónak eltökélt szándéka néhány évtizeden belül kivezetni a fosszilis energiahordozókat, ezzel lebontva azokat az üzleti kapcsolatokat, amelyeket az elmúlt 50-60 évben kiépített Oroszországgal vagy a Közel-Kelettel, a termelők számára erős a csábítás, hogy „még egyszer, utoljára alaposan lehúzzák” az importálókat.

Tehát nem várható el a Gazpromtól, hogy megmentse az európai árszintet – tette hozzá Deák András György.

Kérdésekre válaszolva Felsmann Balázs a magyar hatósági energiaárak mechanizmusáról elmondta, hogy MVM CEEnergy Zrt-nek van hosszú távú gázbeszerzési szerződése a Gazprommal, a legújabb szerződés 4,5 milliárd köbméterről szól, ez a hazai gázkeresletnek nagyjából a felét jelenti, ebből a lakossági felhasználás 3 milliárd köbméter.

A hosszútávú megállapodások előnye többek között éppen a piaci hullámzások kivédése. Az, hogy meddig lehet tartani a hatósági árak befagyasztását, attól függ, hogy az új szerződés milyen árképletet tartalmaz.

Felsmann Balázs szerint az atomenergiára azért nem lehet számítani az áramárak növekedésének megfékezésében, vagy akár a klímaválság ellen, mert korlátozott a kapacitása, óriási csúszások vannak világszerte minden atomerőmű-projekttel. Erre mutatnak a Nemzetközi Energia-ügynökség előrejelzései is, amelyekben, ha a globális energiaátmenetről van szó, az atomenergia százalékos részesedése rendszerint egyszámjegyű. Nem is szólva arról, hogy a megújuló energiák költsége egyre inkább alatta lesz a nukleáris energiáénak.

Vigh Péter emlékeztetett, hogy az Európa Unió illetékesei többször is hangsúlyozták: a jelenlegi árrobbanás nemhogy megkérdőjelezné a klímaterveiket, hanem ráerősít arra, hogy igenis szükség van az energiabiztonság és az energiafüggetlenség mellett a párizsi klímacélok teljesítésére is.

Felsmann Balázs szerint ezen a téren igencsak markáns változást hoz a Fit for 55 program, mivel az már nem az energiarendszerről, hanem az energiakereslet strukturális átalakításáról szól.

Európa szegény a hagyományos energiahordozókban, a szenet kivéve, ez utóbbi felé viszont aligha fordulunk vissza. De ha növelni tudjuk azt a részt, amelyben erősek vagyunk, a megújuló energiaforrásokat, az önellátással növelhetjük a kontinens stabilitását is.

Deák András György arra számít, hogy ez a helyzet polarizálni fogja a politikai közbeszédet a klímakérdésben, Kelet- és Nyugat-Európa között.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: