TECH
A Rovatból

Saját börtönébe zárt szörnyeteg az elektromos Maserati - Kipróbáltuk a Grecale Folgore-t

550 lóerős, légrugós monstrumként hozza a luxust és a sportosságot, de vajon képes-e túllépni az elektromos autók hatótáv-korlátain? Kipróbáltuk, mit ad a hétköznapokra ez a modern szörnyeteg.
Varga Vencel - szmo.hu
2024. december 23.



Egy Maserati hangja még egy nem különösebb autórajongó esetében is hidegrázós élmény – ez a tapasztalat pedig majdnem mindenkire igaz, ahol egy V8, vagy esetleg egy hathengeres verzió „felsír”, ott az ember akaratlanul is felkapja a fejét. A jelenlegi EU-s szabályozások, illetve a Maserati saját stratégiája mellett viszont a hang helyett egy másmilyen szörnyet szült az élet, ez pedig nem más, mint a Grecale Folgore, az egyik első, teljesen elektromos meghajtású Maserati. De mit tud adni ez egy átlagos, hétköznapi felhasználónak?

Szóval a Grecale Folgore egy első és hátsó tengelyre is villanymotort helyező, négykerekes hajtású SUV, amely 550 lóerővel bír, ehhez pedig társul a 820 Nm-nyi nyomaték is, amely egy rendkívül erős ígéretnek tűnik elsőre.

220 km/óra a végsebessége, picivel több, mint 4 másodperc felett gyorsul százra, amely egy közel két és fél tonnás monstrumtól egészen szépnek nevezhető.

Amit még szabad szemmel is észre lehet venni, azok a hatdugattyús féknyergek az autó elején, bár a lassításokat a villanymotorral éri el a legtöbbször (na meg ha kedvesen vezetjük az autót, ugye). Mind a négy kerék szintszabályzós légrugós, ez mondjuk amiatt sem baj, hiszen V6-os testvéréhez képest ez a kiadás közel fél tonnával nehezebb is.

Külsőre igencsak terveztem gyönyörködni egy Maseratiban, hát ehelyett inkább egy igazán visszafogott autóval találkoztam: „de hát ez egy Ford Puma” – mondom elsőre, ami nyilvánvalóan sértő megjegyzés, és persze nem is igaz. A 21 colos felnik egészen tekintélyt parancsolóan néznek ki, és igazán kedves a gyártóktól az első kerekek felett közvetlen a három kis kitüremkedés, amely a nem villanymotoros társaknál a dugattyúk számát jelzi, a Grecale Folgore esetében nem kell V6-ot keresnünk. A maszk és a hűtőrács a széles oszlopokkal szerintem kifejezetten unalmasan néz ki, bár egy SUV esetében nem is tudom, hogy tudnék-e bármilyen márkatárstól felhozni igazán markáns példát.

Ellenben hátulról baromian dögös, nincs kamukipufogó, egyszerűen jó érzés lehet ezzel egy Lidl parkolóban virítani a gyerekekkel – ha már úgyis az „átlag felhasználó” szemszögével keressük a valóságot.

Amikor beültem, és megpillantottam a belsőt, egyszerre lettem szerelmes és csalódott is – a marhabőr borítás az utastérben pontosan olyan luxusérzetet ad, mint amilyen már csak elolvasni is ezt, az újrahasznosított műszálas szövetülésekbe pedig kényelmesebb beülni, mint az otthoni kanapén heverészni. „Itt el is aludhatnék” – gondolom én, és valóban, az ülések minden irányból állíthatóak, erre végtelen gomb áll a rendelkezésünkre, plusz a középkonzolon is lehet varázsolni még a beállítások között.

A középkonzol a személyes halálom, főleg, hogy drága olasz barátaink a váltókapcsolót is a két kijelző közé helyezték el: állandóan kerestem egy kart, amivel lehet váltani, aztán egyes helyzetekben pedig ment a „mikro-matekozás”, hogy akkor melyik gombot is kell nyomnom, hogy biztosan jó irányba haladjak. Érthetetlen, szerintem a vezetési folyamatot bőven lassítja a gombos megoldás, mindenesetre ez ebben így van, ezt kell megszeretni.

A konzolon "mindent is" lehet állítani, ami szintén az átlag (feltehetően jómódú) felhasználónak az összes egóját képes kiszolgálni:

a digitális órának az alakját is lehet változtatni, de azt is lehet nézegetni, hogy éppen gázt adunk-e, vagy fékezünk (ezt személy szerint egyáltalán nem értem, miért jó), illetve még G-erőmérőt is lehet állítani, ha valakit éppen mondjuk a Pilisben ragadna el a vadászpilóta-érzés.

A Sonus Faber hangrendszer egyébként több díjat is bezsebelt, ez pedig egyáltalán nem a véletlen műve: én végtelenül hisztis tudok lenni erre, de ilyen kristálytiszta hangzást még egy autóban sem tapasztaltam.

A középkonzolnak egyetlen hibája van, hogy a teljes játszóház-érzés miatt annyi különböző funkcióval találkozunk, hogyha az embernek vezetés közben jut eszébe, hogy valamit átállítana, célszerű lehúzódni, vagy reménykedni egy dugóban, ugyanis mindenre van egy külön gomb. Véleményem szerint ez abban a tekintetben nem szerencsés, hogy a „gyors cél elérése” miatt az útról elvett tekintet bőven tud balesetveszélyes helyzeteket okozni. A végtelen funkció- és lehetőségtengerbe mindenesetre nekem sikerült belebambulni.

A műszerfal is kedvünk szerint állítható, itt is mindent lehet nézni, plusz a head-up display is segítségünkre van ebben. Egy Maseratiban jutottam el oda, hogy egyáltalán nem idegesít a látványa, egyáltalán nem zavaró, tök jó hatása van.

Most, hogy kigyönyörködtük magunkat mindenben, eljutunk a vezetéshez, ami városban, városi közlekedésben nulla élményt ad. Az elektromos autók világa pedig igencsak a városi léttel forrt egybe, így tökre vártam azt, hogy majd történik valami lehengerlő, de hiába. Igaz, valahol jó érzés egy ilyen autóban „észrevétlennek” lenni az utakon. Szűk, budai utcákon, ha véletlenül a gyereket vinnénk suliba – vagy egyéb elvetemült hétköznapi ötleteink támadnának – szépen kanyarodik az egyébként majdnem 5 méteres autó. A széleit kifejezetten nehéz elsőre érezni, igyekeztem városban hímes tojásként vigyázni rá.

Négy külön vezetési mód közül választhatunk, a GT mód talán a legkényelmesebb, kedvesen gyorsul az autó, és egy hosszabb vezetés esetén szerintem ebben a legjobb élmény menni vele. Választhatunk egy Maximum Range nevű módot, ami talán egy eco-szinonimaként is felfogható, megáldották egy „off-road” funkcióval, aminek gyanúsan a legkevesebb hasznát veszi az ember.

Na, de mi másért adnánk 53 millió forintot egy autóért, ha nem akarnánk rendesen meghajtani néhanap?

Hát persze, hogy létezik a sport mód is!

A GT-ről felváltva, a gázpedál állásán nem változtatva, mintha egy másik autóban ülnénk, belenyomódunk az ülésbe, és előkerül a Maserati-érzés. A kanyarokban is hihetetlenül jól marad íven nagyobb sebességnél is, az egyenesekben pedig elfelejtjük teljesen, hogy egy igazi monstrumban ülünk. Gyermeki felnevetések kísérik az élményt, amit ez az autó tud nyújtani, egészen a fékezésig. Felírni nem biztos, hogy felírható egy ekkora SUV esetében, említeni viszont meg kell, hogy fékezésnél kifejezetten darabosan és lomhán viselkedik az autó alattunk. Nyilván két és fél tonnát 130-ról nem olyan fékezni, mint mondjuk egy sokkal könnyebb kiadást, csak a bennünk lévő önjelölt Peter Solberg szarvát töri le a valóság.

Egyenletes vezetésnél az ember semmit nem érez az útból, a rosszabb minőségű utakon semmi nem tűnik fel ebből az utastérben, a légrugók szinte mindent elnyelnek.

A vezetés során egyetlen kifejezetten idegesítő dologgal találkoztam: a vezetési módok változtatását követően a csatlakoztatott telefon, az azzal egybekötött térkép funkciók eltűnnek, a Maserati pedig öntörvényűen vált a saját térkép alkalmazására (ahol persze nem írja, hogy merre kell menni), így mindig manuálisan kell visszalépegetni a Carplay – ezzel egyben a Waze-funkcióra. Minden egyéb asszisztens kikapcsolható, felelőtlen sávváltásnál és sávtartásnál pontosan azzal az idegesítő hanggal tud „veszekedni” velünk a Maserati, ami miatt kettővel jobban odafigyelünk.

A Grecale Folgore valóban egy szörnyeteg: egy olyan szörnyeteg, amiben a Maserati, a sportautó és a luxusérzés bőven benne van. Ez az autó menni akar, ez az autó kimenne a világból, és ilyenkor csap szembe a valóság: a villanymotor hatótávolsága és a vezetési élmény közül csak egyet választhatunk.

Bár 410–420 kilométert is lehet(ne) menni vele, a kövérebb gázadások ezt azonnal limitálják. Egy Budapest–Esztergom–Budapest lendületesebb, de nem hülyegyerekes vezetési körben simán el tudjuk használni a töltöttség több mint háromnegyedét, és erősen gyanakodni kezdek arra is, hogy Debrecenig autókat előzgetve, megálló és plusz töltés nélkül nem is biztos, hogy odaérnénk.

Amekkora élményt tud adni egy ilyen autó, amit az ember már csak „elvből is” hajtana, ugyanakkora csalódást okoz, és erős szorongást is az, hogy milyen gyorsan tud fogyni az akku, több esetben egyenletes, és visszafogott vezetés mellett is.

A valódi hatótáv nagyjából 300 kilométer környékén mozoghat, ami nem biztos, hogy jó egy ilyen erős autó esetében, hiszen amikor a műszerfal azt írja, hogy most bizony az összes newtonméter a szolgálatunkban van, akkor nem a hatótávon és a következő töltési lehetőségen szeretne gondolkozni a felhasználó.

Ezen a ponton jön a kérdés, hogy akkor mégis kinek készül igazán ez az autó? 54 millió forintot adunk egy olyan kocsiért, amelynek legnagyobb sebe saját börtöne – elektromos autóból találunk olcsóbbat, még SUV-k tekintetében is 30 milliós különbségeket látunk egy BYD-hoz képest, ahol jobb hatótávot is ígérnek, így a városi, dugóban araszolós, elektromos autók tekintetében egyedül a luxusérzetről kell lemondanunk (amilyen áldozatra egy kisebb pesti lakás árát spórolva LEHET, hogy képesek lennénk). Maserati élményben pedig a 60 km/óra fölött többet is ki lehet hozni valamivel talán olcsóbban a Trofeóból, ahol a V6 hangját is megkaphatjuk.

A Maserati Grecale Folgore egy olyan autó, amivel bármikor szerelembe lehet esni, hiszen mindene megvan, amit csak akarunk vezetési élményben, hátra pedig családot, barátokat, bármit be lehet pakolni kényelmesen. Pontosan emiatt hosszútávon sokszor törhet össze a szívünk, ahol le kell mondani nagyobb túrákról, vagy a Maseratikhoz tartozó száguldás csodájáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TECH
A Rovatból
Titkos profilt épít rólad a ChatGPT: pár kattintással megnézheted és törölheted az egészet
A mesterséges intelligencia a korábbi beszélgetések alapján folyamatosan tanul rólunk, és egy komplett profilt állít össze a szokásainkról. Ez a profil a megfelelő parancsokkal lekérhető, a tárolt adatok pedig a beállításokban törölhetők.


A ChatGPT többet tud rólad, mint gondolnád – és most 6 bemásolható kérdéssel, plusz lépésről lépésre beállítási útmutatóval megmutatjuk, pontosan mit tárol, mit feltételez rólad és hogyan tudod mindezt egy kattintással leállítani.

A mesterséges intelligencia személyre szabása ugyanis két külön csatornán zajlik: az egyik a kifejezetten mentett emlékek (Saved memories) tárháza, a másik pedig a korábbi beszélgetésekre való folyamatos hivatkozás (Reference chat history), ami a háttérben elemzi a stílusodat és preferenciáidat. Érdemes mindkettőt ellenőrizni.

A teljes kép feltárásához az első lépés egy adatigénylés, amivel a rendszer egyetlen listában tárja eléd a rólad felépített profilt. Ehhez elég bemásolni a következő kérést:

„Sorolj fel mindent, amit eltároltál és megjegyeztél rólam, teljes egészében, egyetlen listában. Neveket, helyeket, munkát, szokásokat, preferenciákat, bármit. Ne foglald össze, és ne hagyj ki semmit. Látni akarom a teljes profilt, amit a beszélgetéseink alapján felépítettél rólam.”

Ezt követően rákérdezhetsz azokra a következtetésekre is, amiket a rendszer anélkül vont le, hogy te kimondtad volna:

„Mondd el mindazt, amit kikövetkeztettél rólam anélkül, hogy valaha is kifejezetten elmondtam volna. Azokat a dolgokat, amelyeket abból szűrtél le, ahogyan írok, kérdezek és amit kerülök. A koromat, a jövedelmi szintemet, hogy hol élhetek, milyen az élethelyzetem. Pontosan mutasd meg, miből jutottál ezekre a következtetésekre.”

A harmadik és negyedik kérdés még mélyebbre megy: az egyik a feltételezett személyiségjegyekre és vakfoltokra, a másik pedig a viselkedési előrejelzésekre kérdez rá pénz, stressz és konfliktuskezelés témájában:

„Minden alapján, amit tudsz rólam, nevezd meg azokat a személyiségjegyeimet, amelyeket valószínűleg nem látok magamban.

Azokat a mintázatokat, amelyek számodra nyilvánvalóak, nekem viszont láthatatlanok. A vakfoltjaimat, a bizonytalanságaimat, valamint azt, hogy valójában hogyan hatok másokra ahhoz képest, ahogyan én gondolom magamról. Légy őszinte és konkrét.”

Egy ilyen mély profil nemcsak leír téged, hanem előrejelzéseket is készít rólad: „A rólam alkotott profilod alapján jósolj meg, hogyan kezelnék olyan dolgokat, amelyekről még soha nem beszéltem neked: pénz, stressz, konfliktusok, kockázatvállalás, valamint mi lehet a következő jelentős döntés az életemben. Mondd el azt is, mennyire vagy biztos az egyes következtetésekben, és milyen viselkedési mintákra alapozod őket.”

Most pedig vedd vissza az irányítást:

Az audit után következhet a beállítások finomhangolása. A ChatGPT menüjében a Beállítások > Személyre szabás (Personalization) > Memória kezelése (Manage Memories) pont alatt található az a lista, amit a rendszer kifejezetten eltárolt rólad.

Itt minden egyes tételt külön törölhetsz, vagy az Összes törlése gombbal kiürítheted a teljes memóriát.

A Memória kezelése (Manage memories) alatt törölt elemek a listából azonnal eltűnnek és nem állíthatók vissza. Fontos azonban tudni, hogy a „Reference chat history” kikapcsolásakor a korábbi beszélgetésekből származó személyre szabási információk törlése az OpenAI rendszereiből 30 napon belül történik meg. A cég biztonsági és hibakeresési okokból a mentett emlékek törléséről is tarthat 30 napos naplót.

Ugyanitt, a Személyre szabás menüben lehet kikapcsolni a „Reference chat history” funkciót is, ami a beszélgetési előzmények háttérben történő felhasználását állítja le. Végül a Beállítások > Adatkezelés (Data Controls) alatt érdemes letiltani az „Improve the model for everyone” opciót, ami megakadályozza, hogy a beszélgetéseidet a modellek jövőbeli tanítására használják fel. Ezt a funkciót az OpenAI hivatalos blogposztja szerint külön kell kezelni a memória beállításaitól.

A kontroll megszerzése azért is fontos, mert a ChatGPT és a hasonló rendszerek által tárolt adatok már több valós konfliktushoz vezettek.

Egy amerikai nő például azért vetett véget a kapcsolatának, mert a párja laptopján olyan beszélgetés-előzményeket talált, amelyekből kiderült, a férfi a mesterséges intelligenciával vitatta meg a nő súlyával kapcsolatos problémáit, ami azonnali szakításhoz vezetett.

Az adatvédelem kockázatait mutatja az az eset is, amikor egy népszerű AI-karikatúra trend során a felhasználók által feltöltött fotókat kiberbűnözők gyűjtötték be deepfake alapú zsarolásokhoz. Az FBI is figyelmeztetett, hogy a bűnözők manipulált képeket használnak szexuális tartalmú zsarolásokhoz.

Az iparági vezetők is óvatosságra intenek: a Google vezérigazgatója, Sundar Pichai például arra hívta fel a figyelmet, hogy a mesterséges intelligencia hajlamos „hallucinálni”, vagyis magabiztosan állítani valótlan dolgokat, ezért a felhasználóknak kritikusan kell kezelniük a kapott válaszokat. James Uthmeier floridai főállamügyész pedig tavaly bejelentette, hogy büntetőnyomozást indított az OpenAI ellen egy egyetemi lövöldözéssel összefüggésben.

Az események rávilágítottak, hogy a magánéleti feszültségektől a hatósági eljárásokig milyen messzire gyűrűzhetnek a chat-előzményekhez kötődő konfliktusok.

A fejlesztők a növekvő aggodalmakra a kontrollok bővítésével reagáltak: a mentett emlékek és a korábbi beszélgetésekre való hivatkozás külön-külön kapcsolhatóvá vált, a tréningcélú felhasználás pedig önálló beállítást kapott. Ez teszi lehetővé, hogy a felhasználók finomhangolják, pontosan mire emlékezhet a rendszer anélkül, hogy a beszélgetéseik automatikusan hozzájárulnának a modellek továbbfejlesztéséhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TECH
A Rovatból
Brutális ára van a mesterséges intelligenciának: hamarosan több vizet fogyaszt, mint az egész emberiség
Az ENSZ Egyetemének kutatói szerint az MI vízlábnyoma 4 év múlva elérheti a Szaharától délre élő 1,3 milliárd ember éves háztartási vízigényét.


Az MI (AI) nemcsak áramot eszik, vizet is iszik – egy új ENSZ-jelentés szerint 2030-ra a mesterséges intelligencia vízhasználata túlnőhet az emberiség éves ivóvízszükségletén, miközben a globális áramfogyasztás közel 3 százalékát emészti fel. Az ENSZ Egyetem friss,

június elején publikált jelentése először kísérli meg teljes rendszerként számszerűsíteni az MI energia-, víz- és földlábnyomát,

és kimondja: a hatékonyságjavulás önmagában nem elég, mert a fogyasztás így is nőhet. A kutatás szerint 2030-ra a kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás elérheti az Egyesült Királyság éves szintjét, a vízlábnyom pedig összemérhető lehet a Szaharától délre élő 1,3 milliárd ember alapvető éves háztartási vízigényével – írta a témáról a ScienceAlert.

A jelentés szerint a helyzetet egy közgazdasági csapda súlyosbítja.

A Jevons-paradoxon néven ismert elv szerint, amikor egy technológia hatékonyabbá és olcsóbbá válik, az nem a fogyasztás csökkenéséhez, hanem éppen annak növekedéséhez vezet.

Az olcsóbb és könnyebben elérhető MI-szolgáltatások új felhasználási területeket nyitnak meg, a használat volumene pedig gyorsabban nő, mint amennyit a hatékonyságjavulás ellensúlyozni tudna. Ezért az „optimalizáljuk a modellt és kész” megközelítés már nem elegendő.

A növekvő erőforrás-igény ráadásul nem egyformán oszlik el a világban.

Az MI-specifikus felhőinfrastruktúra több mint 90 százaléka az Egyesült Államokban és Kínában koncentrálódik,

és mindössze 32 országban található számottevő kapacitás.

Eközben a környezeti terhek, mint az ásványkincsek kitermelése vagy az elektronikai hulladék kezelése, gyakran a fejlődő országokban csapódnak le, ami tovább mélyíti a digitális szakadékot azok között, akik irányítják a technológiát, és akik csak fogyasztják azt.

A jelentés készítői szerint a cél nem a technológia elítélése. Kaveh Madani, a vizsgálatot vezető igazgató szerint a kutatás egyfajta figyelmeztetés.

„Ez a jelentés nem az MI ellen szól… Felelős használatra szólít fel, és arra, hogy a nem kívánt hatásokat proaktívan kezeljük, hogy a technológia fenntartható és méltányos legyen” – hangsúlyozta a szakember.

A javaslatok között szerepel a kötelező környezeti adatszolgáltatás, a takarékos alapbeállítások (például alacsonyabb felbontás) alkalmazása, a teljes életciklusra kiterjedő felelősségvállalás, valamint az MI-igények beépítése a nemzeti energia- és klímatervekbe.

A mesterséges intelligencia hatalmas vízfogyasztása nem új felismerés, korábbi elemzések már bemutatták, hogy a ChatGPT-vel folytatott beszélgetések mögött milyen valós erőforrásigény áll. A technológia vízéhsége egy olyan időszakban válik kritikussá, amikor a hazai vízinfrastruktúra is egyre nagyobb nyomás alatt áll. A debreceni CATL-akkumulátorgyár tervezett vízigény-növekedése a helyi hálózat teherbírásának határait feszegeti, ahol egy nyomáspróba során festett víz is a felszínre került. Eközben a Gödöllőn kialakult vészhelyzet is megmutatta, hogy a lakossági vízellátás is sérülékeny, bár ott egy vízbázis újraindításával azóta javítottak az ellátásbiztonságon.

Via Sciencealert


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TECH
A Rovatból
Szivárog a levegő a Nemzetközi Űrállomáson, hét űrhajós élete a tét
Május elején ismét levegőveszteséget észleltek az ISS orosz Zvezda moduljának egyik átjárójában, ami naponta közel fél kilogramm levegőt enged az űrbe.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 29.



Újra szökik a levegő a Nemzetközi Űrállomás orosz szegmenséből, alig néhány hónappal azután, hogy a NASA „stabilnak” nyilvánította az évek óta problémás alkatrészt. A szivárgást május 1-jén észlelték a Zvezda modul egyik átjáróalagútjában, a veszteség mértéke naponta nagyjából egy font, vagyis körülbelül 0,45 kilogramm, írja a Daily Mail.

Az azonnali beavatkozás érdekében az érintett szakaszt alacsonyabb nyomáson tartják, és szükség szerint időnként pótolják az elvesztett levegőt. Josh Finch, a NASA szóvivője szerint a Roszkoszmosz döntött a nyomás csökkentéséről, miközben folyamatosan figyelik a szivárgás ütemét. A szóvivő tájékoztatása szerint „a területet most alacsonyabb nyomáson tartjuk, és szükség szerint kisebb újranyomásokat végzünk. Nincs hatása az állomás működésére, és a NASA valamint a Roszkoszmosz egyeztet a következő lépésekről.”

A helyzet súlyát jelzi, hogy a NASA a belső kockázatelemzések során az állomás előtt álló egyik legmagasabb kockázatú kihívásként azonosította, ahol felmerült a „katasztrofális meghibásodás” lehetősége is.

A probléma korántsem új, a Zvezda modul PrK átjáróalagútjából már 2019 szeptembere óta szivárog a levegő. A helyzet az évek során hullámzó volt: a szivárgás üteme 2024-re a duplájára nőtt, ami után az űrhajósoknak azt tanácsolták, hogy a modul nyitvatartása alatt maradjanak az evakuációra szolgáló űrhajóik közelében.

Idén januárban a NASA még arról számolt be, hogy a többszöri javítási kísérlet után a problémás szakasz elérte a „stabil konfigurációt”, ami reményt adott a probléma végleges megoldására. Ez a remény foszlott most szerte a májusi észleléssel, ami azt mutatja, hogy a korosodó szerkezet anyagfáradása továbbra is komoly kihívást jelent. Jelenleg hét űrhajós – három amerikai, egy európai és három orosz – tartózkodik a fedélzeten.

Bár a NASA hangsúlyozza, hogy a legénység nincs közvetlen veszélyben, az űrügynökség szigorú vészhelyzeti protokollokat tart érvényben. Egy hirtelen, nagy mértékű nyomásesés esetén riasztók szólnának az egész állomáson, az űrhajósok pedig egy kijelölt biztonságos helyen gyülekeznének. Első lépésként ellenőriznék a dokkolt mentőjárművek, a Szojuz és Crew Dragon kapszulák állapotát, majd megkezdenék az egyes modulok közötti átjárók lezárását, hogy izolálják a szivárgás forrását.

A legrosszabb esetben, ha a repedést nem lehetne ideiglenesen befoltozni és a nyomás veszélyes szintre csökkenne, a teljes személyzet elhagyná a Nemzetközi Űrállomást.

Az incidens az űrállomás utolsó éveiben történt. A jelenlegi tervek szerint az ISS-t 2030-ban vonják ki a forgalomból, és a Csendes-óceán déli része felett, irányított manőverrel léptetik be a Föld légkörébe, ahol megsemmisül. A feladatra a NASA már ki is választotta a SpaceX-et, amely egy erre a célra fejlesztett járművet épít. Ugyanakkor az amerikai kongresszus és a NASA is fontolgatja az állomás élettartamának meghosszabbítását 2032-ig, amíg a kereskedelmi űrállomások át nem veszik a helyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TECH
A Rovatból
Áttörést ért el a NASA: egy űrhajó már képes hálózatot váltani az űrben
A NASA sikeresen lezárta a PExT nevű kísérleti termináljának elsődleges tesztfázisát, amelyben az űreszköz több műholdhálózaton is kommunikált. A programot 2027 áprilisáig meghosszabbították, hogy a közvetlen földi adatkapcsolatokat is demonstrálják.


A NASA egy kísérleti termináljával bizonyította, hogy egy űreszköz képes úgy váltani a kormányzati és a kereskedelmi műholdhálózatok között, mint egy mobiltelefon a földi szolgáltatók között. A Polylingual Experimental Terminal (PExT) nevű technológia sikeresen teljesítette elsődleges küldetését, ezért a programot 2027 áprilisáig meghosszabbították, hogy új képességeket is teszteljenek – írja a ScienceDaily.

A küldetés következő szakaszában már a közvetlen Föld–űreszköz kapcsolatokat demonstrálják. A tesztek során az űrhajó megkerüli a közvetítő műholdakat, és az adatokat egyenesen a földi állomásokra küldi. A tervek szerint több mint 50 ilyen közvetlen kapcsolatot hoznak létre az SSC (Swedish Space Corporation) globális hálózatán keresztül, elsősorban a cég németországi, weilheimi partnerállomásán.

Kevin Coggins, a NASA űrkommunikációs programjának helyettes főigazgatója szerint a technológia új távlatokat nyit: „Ez a küldetés újraformálta, mi minden lehetséges a NASA és az amerikai műholdas kommunikációs ipar számára.”

A hardveres tesztek mellett a NASA egy fejlett szoftveres platformot is kipróbál az Aalyria Technologies vállalattal együttműködve. A cég Spacetime nevű szoftvere képes egyetlen, egységes keretrendszerben kezelni és optimalizálni a különböző műholdas és földi hálózatok forgalmát. Ez az erőfeszítés szorosan kapcsolódik az amerikai Védelmi Minisztérium Innovációs Egységének Hybrid Space Architecture programjához, amelynek célja egy olyan egységes űrkommunikációs ökoszisztéma létrehozása, ahol a kormányzati és a magánkézben lévő rendszerek zökkenőmentesen együttműködnek.

A projekt már az elsődleges, 2025 decemberében lezárult szakaszában is bizonyított: a terminál sikeresen továbbított adatokat a NASA saját, veterán TDRS átjátszó műholdrendszerén, valamint a Viasat és az SES Space and Defense kereskedelmi hálózatain keresztül.

Greg Heckler, a program képességfejlesztési vezetője, a korábbi korlátok lebontásáról beszélt: „Ezek a forradalmi tesztek bizonyítják, hogy a szélessávú terminálok több hálózathoz is képesek kapcsolni az űreszközöket…”

A fejlesztés hátterében az áll, hogy a NASA évtizedekig szinte kizárólag a saját, mára elöregedő TDRS-flottájára támaszkodott. A jövőben azonban az ügynökség nem saját infrastruktúrát épít, hanem szolgáltatásként vásárolja meg a kommunikációs kapacitást a kereskedelmi piactól. Ez a modell kulcsfontosságú lesz a jövőbeni Artemis-program és egy lehetséges holdbázis megvalósításához, bár a menetrendet befolyásolhatják a kereskedelmi partnerek, például a Blue Origin esetleges kudarcai.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk