JÖVŐ
A Rovatból

Pohly Ferenc: A robot kérdezőbiztos teljesen objektív, és egy csomó ember szívesebben és őszintébben beszél vele

A Minerva Intézet forradalmi AI-megoldással faggatta az embereket a politikai közhangulatról. Pohly Ferenc ügyvezető szerint az AI-alapú kérdezőbiztosok nem fáradnak el és semmilyen módon nem befolyásolják a válaszadókat.


Az idén nyáron alapított Minerva Intézet egy mesterséges intelligencia-alapú robotasszisztenssel végzi felméréseit. Július közepén például azt vizsgálták, milyen közhangulat, milyen témák foglalkoztatják az embereket, és hogy áll a Tisza és a Fidesz versenye.

Pohly Ferencet, a Minerva Intézet Nonprofit Kft. ügyvezetőjét arról faggattuk, hogy milyenek az első tapasztalataik az AI-asszisztenssel végzett telefonos közvélemény-kutatások kapcsán, és mennyire vált be a válaszadóknak, hogy nem élő ember van a vonal túloldalán? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ez a megoldás mennyiben jobb vagy hatékonyabb, mint a hagyományos, kérdezőbiztosokkal bonyolított kutatások, illetve milyen előnyöket rejt a technológia, ha az eredmények elkészítésére és elemzésére kerül sor.

- Miért döntöttetek az AI asszisztens használata mellett, milyen előnyt vártatok tőle, és mit kaptatok?

- Egyrészt azért döntöttünk mellette, mert mi, a Minerva Intézet alapítói nagyon régóta foglalkozunk ezzel a technológiával, tehát szöveggenerálással, szövegfelismeréssel és ezeknek mindenféle kommunikációs alkalmazásával. Hogy csak egy dolgot mondjak: ennek a Minerva robotnak a közeli rokona a MÁV-nál szolgálatot teljesítő Elvira nevű hangasszisztens. Ez a technológia a kezünkben volt, és úgy gondoltuk, hogy közvélemény-kutatási célra is rendkívül jó lehet. Ami pedig az előnyöket illeti: adja magát az automatizációtól várható előny, hiszen nem emberek végzik a kérdezést, hanem egy gép, ami nem fárad el, 0-24-ben tud telefonálni. Meg egyébként – és ez már egy olyan előny, ami nem feltétlenül magától értetődő – teljesen objektív.

A telefonos felmérések egyik problémájaként szokták felróni maguk a közvélemény-kutatók is, hogy a kérdezőbiztosok, akár a legjobb indulattal, de segítenek eldönteni egy-egy kérdést a felhívott személynek.

Vagyis valamennyire megmondják, hogy mit kell gondolni. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy tudatosan befolyásolják a résztvevőt, hanem ha az visszakérdez, hogy „jaj, melyik is az a párt, most nem jut eszembe”, akkor megmondják, hogy melyik párt, és ezzel a kérdés nem tölti be a funkcióját, hiszen önmagától kellett volna megneveznie egy pártot. Ilyen értelemben a robot kérdezőbiztos teljesen objektív. Mindenkit pontosan ugyanazzal a lendülettel és ugyanazzal az intencióval kérdez – nincs befolyásolás semmilyen irányba. Ebből adódik egy másik dolog is, ami szintén nagy előny.

Azt tapasztaltuk a felmérések során, hogy egy csomó ember szívesebben és őszintébben beszél a robottal, mert érezhetően nem kell attól tartania, hogy megítélik, pláne úgy, hogy a bevezetőben elhangzik: a felvételeket sem fogja meghallgatni egyetlen ember sem.

Egyszóval könnyebben nyílnak meg és ezt el is mondják. A hívás végén az asszisztens közli, „ön most egy mesterséges intelligencia alapú robottal beszélgetett”, és megkérdezi, hogy milyen érzés volt. Erre elég sokan elárulták, hogy igazából tök jó, mert végre elmondhatták a véleményüket, végre kimondhatták, ami a szívüket nyomja. Az adatfelvétel szempontjából nagyon előnyös, ha könnyen megnyílnak, ezáltal a válaszadási hajlandóság nálunk – mondjuk így – az iparági átlagnál picivel magasabb, és azt gondoljuk, hogy még tovább tudjuk emelni. Összességében az a helyzet, hogy az emberek bizonyos érzékeny témákban valamivel szívesebben beszélnek egy robottal, mint egy másik emberrel.

- Ez valahol meglepő. Óhatatlanul eszünkbe juthat a robotaxi, amitől sokan tartanak. Igaz, ott a fizikai biztonságunk múlik az AI-n, míg egy közvélemény-kutatásban erről nincs szó, de akkor is: a bizalmunkba kell fogadni egy robotot.

- Nem egy barátom van, aki az AI-iparban dolgozik, és azt mondja, ő bizony be nem ülne egy robotaxiba, amit soha nem értek, hiszen tudjuk, hogy az önvezető autók összességében sokkal biztonságosabban vezetnek, mint az átlagos emberek. Ha a statisztikát nézzük, akkor az önvezető autók nagyságrendekkel kevesebb baleset részesei, mint az emberi sofőrök. De ettől még igaz az, hogy az emberek a gépekben, vagy az AI-ban nem feltétlenül bíznak. A közvélemény-kutatás viszont egy sokkal lazább, sokkal súlytalanabb szituáció: az AI kérdéseket tesz föl, én pedig válaszolok. Ha nem leszek ideges attól, hogy nem érti, amit mondok, vagy hogy rendre visszakérdez, akkor majdhogynem mindegy, hogy ember, vagy robot a kérdező. Ráadásul egy jó, az emberitől nem nagyon elütő beszédhang ezen csak segíteni tud.

- Azt állítjátok, hogy pontos és torzításmentes eredmény várható ezektől a kutatásoktól, de ezt hogyan tudjátok garantálni? Van egy forgatókönyv, amit az AI-nak szóról szóra követnie kell, vagy ennél megengedőbb a rendszeretek, és az AI eltérhet a megadott szövegtől?

- A kérdéseket szó szerint olvassa fel a rendszer, nem improvizál. Magyarul azon az oldalon, hogy a felmérés során mit mond, egyáltalán nincs nagy nyelvi modell, vagy arra bármilyen módon hasonlító generatív AI megoldás. És ez nem véletlenül van így: nem megengedhető az, hogy akár csak szavak szintjén eltérés legyen két embernek feltett kérdéssor között.

Akkor fogunk ugyanis releváns eredményt kapni, ha mindenkitől pontosan, szó szerint ugyanazt kérdezzük, ráadásul pontosan ugyanazzal a hangsúllyal.

A kérdésed értelmében: az egész rendszer mentes a „hallucinációtól”, de ami a mi oldalunkon, az értékeléskor egy picivel bonyolultabbá teszi a dolgot, az az, hogy ott már van nagy nyelvi modell, pontosabban generatív AI használat, hiszen nem meghallgatjuk a válaszokat, hanem leiratozó modellel szöveget készítünk belőlük. Ez még mindig nem okoz hallucinációt, de lehet, hogy rosszul ért valamit, és esetleg mást ír le, mint amit a résztvevőnk mondott. Ez elő is fordul, de körülbelül csak akkora arányban, mint az emberi kérdezőbiztosoknál. Ezt viszont érdemes megérteni. Ilyenkor van az, hogy a választ – miután leiratoztuk – egy nagy nyelvi modell segítségével úgymond megértjük, értelmezzük, kvázi lefordítjuk. Ha valaki azt mondta az eldöntendő kérdésre, hogy „inkább igen, mint nem”, akkor ebből csinálunk egy igent, és ez alapján megyünk tovább. Itt lép be a nagy nyelvi modell, de ugye a nagy nyelvi modellek rendkívül jók abban, hogy összefoglaljanak szövegeket, szóval nagyon-nagyon alacsony a hiba valószínűsége.

- Milyen új típusú adatokat vagy összefüggéseket lehet feltárni az általatok alkalmazott AI-alapú módszerrel, amit a hagyományos kutatások esetleg nem mutatnak ki? Ebből a szempontból vannak-e markáns különbségek?

- Nem hiszem, hogy vannak ilyenek, de azért árnyaljuk egy kicsit ezt a kérdést. Azt gondolom, hogy amit egy emberi kérdezőbiztos meg tud kérdezni, és aztán egy emberi elemző ki tud elemezni, azt meg tudja csinálni az AI is. Az viszont más kérdés, hogy a már kódolt, tehát bizonyos szintig értelmezett, vagy inkább formalizált adatbázisból milyen következtetéseket tudunk levonni. Az AI ebben tud segíteni, de nem csak nekünk, hanem az elemzőknek is. Tehát ebben nincs különbség. Ami egy kicsit más, az az, hogy nyílt kérdést is fel tudunk tenni, magyarul nem csak előre megadott válaszokat tudunk fogadni, mint az, hogy „igen/nem”, vagy „teljesen egyetértek”, „inkább egyetértek” stb. Van olyan kérdés is, hogy „jellemezze az adott politikust néhány szóval”, vagy „mit gondol arról, hogy Magyarországnak ismét járt űrhajósa a világűrben”. Erre szabadon válaszol a kérdezett személy, és a szöveget, a szabadon elmondott választ AI-val tudjuk értelmezni. Ez a nagy nyelvi modell másik belépőpontja: jelentés alapján kategóriákba soroljuk a válaszokat. Megmutatjuk az összes szabad szöveget a nagy nyelvi modellnek, ami kielemzi, hogy milyen jellemző kategóriák voltak a válaszok között, és a válaszokat be is sorolja valamelyik kategóriába. Ezt ugyancsak el tudja végezni egy emberi elemzőkkel dolgozó kutatócég, de csak hosszú idő alatt.

Ha egy ezres reprezentatív mintát nézünk, tehát ezer válaszban kell végignézni tíz olyan kérdést, amire szabad szöveges válasz érkezett, akkor több ember több napi munkájába kerül a kategorizálás. Esetünkben ez megvan akár pár perc alatt.

Tehát az idő az, amiből sokat tudunk spórolni az AI alkalmazásával. Hogy aztán az ily módon bekódolt, tehát mondjuk formálisan jobban kezelhető vagy jobban elemezhető adatokban mit találunk, abban az AI szintén nagyon sokat tud segíteni, de pontosan annyira, amennyire bármilyen adattudománnyal foglalkozó, adatelemzéssel foglalkozó szakember.

- A júliusban végzett, magyar politikai közhangulatot mérő kutatásotokról azt nyilatkoztátok, hogy nem tekinthető reprezentatívnak, és az eredmények különböző súlyozásokkal jött ki. Miért volt szükség ezekre a súlyozásokra, mennyire lehetett vele korrigálni a mintavételi torzulásokat?

- Ezzel belemegyünk a telefonos közvélemény-kutatások legzűrösebb és legfejvakarósabb részébe, amivel az egész szakma küzd, úgyhogy nagyon óvatos leszek, mert nem akarok senkit megbántani. Az van, hogy a reprezentativitás első körben azt jelenti: minden ember teljesen egyforma eséllyel kerülhet bele a mintába. Ez a reprezentativitás feltétele, és egyébként a reprezentativitástól azt várjuk, hogy a minta tükrözze az alapvető demográfiai megoszlások szerinti arányokat. Tehát ami a népességben igaz mondjuk a kormegoszlásra, az a kormegoszlás legyen igaz a mintára is. A hazai közmegegyezés szerint nálunk körülbelül 1000 fős minta már elegendő ahhoz, hogy reprezentáljunk 9-10 millió embert. Akkor viszont, ha összeállítunk egy ilyen mintát, akkor azok lesznek benne, akik hajlandóak válaszolni, és ez bizonyos értelemben már nem az átlagot képviseli, hiszen az átlag egyébként nem hajlandó válaszolni.

Nagyon sokan utasítják vissza az ilyenfajta megkereséseket, szóval arról, aki egyáltalán hajlandó válaszolni, feltételezhetjük, hogy közéleti kérdésekben az átlagnál aktívabb, vagy az átlagnál érdeklődőbb. És a reprezentativitás itt már kicsit sérül is.

Aztán: a közvélemény-kutatók különféle módszerekkel igyekeznek korrigálni, hogy a végső minta mégiscsak jobban reprezentálja a lakosságot. Ez a korrekció sokféle lehet, például ott a kvótázás, ami azt jelenti, hogy hívogatjuk az embereket, és amikor már beszéltünk a kormegoszlás szerinti aránynak megfelelő számú 60 évessel, akkor többet nem veszünk fel a mintába. Ez lehet egy irány, de lehet az is, hogy túlkérdezzük a mintanagyságot, és abból már kijönnek a megfelelő arányok. És olyat is szoktak csinálni a profi közvélemény-kutatók, hogy mindenféle kérdést tesznek fel, amelyek konkrét rákérdezés nélkül sorolják be az embereket bizonyos klaszterekbe, és ezeknek a kérdéseknek a használatával készítik el a súlyozást.

- Mondanál erre egy magyar példát?

- Például az, hogy az ember kormánypárti vagy ellenzéki szavazó, meglehetősen nagy korrelációt szokott mutatni azzal a kérdéssel, hogy „támogatja-e az egyneműek házasságát vagy sem”. Tehát, ha valaki nem mondja meg, hogy kire fog szavazni, de elárulja, hogy nem támogatja az egyneműek házasságát, akkor be lehet tippelni, hogy kormánypárti szavazó. Ilyesmire kell gondolni. De súlyozás az is, ha a 60+-os válaszadók aránya nem éri el a kívánt 40 százalékot, csak 37-et, akkor a 60+-osok válaszait megfelelő aránnyal felszorozzák. Pár százalékos differenciát még lehet így korrigálni, és nem fog sérülni a reprezentativitás. Megjegyzem: az a tapasztalat, hogy az idősebbek sokkal inkább hajlandóak felvenni egy ismeretlen számot, és aztán sokkal inkább hajlandóak beszélni a kérdezővel, szóval az idős korosztály rendre felülreprezentált ezekben a mintákban.

- Laikusként is azt feltételeznénk, hogy az idősekhez képest az aktív korú emberek kevésbé hajlandóak időt szánni a nem szorosan a magánéletükhöz vagy a munkájukhoz szükséges telefonhívásokra. Az ő válaszadási hajlandóságukat növelheti, ha AI-val beszélgethetnek a kutatás során?

- Kicsit növeli, de azért nem számottevően. Éppen ezért a kormegoszlás eléggé más volt a mi mintánkban, sőt, túlságosan is: több volt az idős válaszadó annál, hogy ezt egy sima súlyozással korrigálni lehetett volna. Pontosabban: lehetett volna korrigálni, de arra már egy rendes statisztikus azt mondja, hogy ez így nem reprezentatív. Ezért választottunk olyan módszert, amivel ezen javítani lehet: havonta feltesszük ezer embernek ugyanezeket a kérdéseket. Eddig két kutatásunk volt, de jön a következő szeptemberben. Amikor már megvan három hónap, és ott ugyanazokat a trendeket tapasztaljuk, akkor már lehet azt mondani, hogy egy minta a hagyományos statisztikai értelemben ugyan nem reprezentatív, de a három minta együtt már igen.

- Milyen más adatfelvételi csatornák jelenhetnek meg a jövőben a telefonoson kívül? Online vagy valamilyen hibrid kutatási formába bevonható-e az az AI megoldás, amit alkalmaztok?

- Bevonható, és gondolkodunk is rajta, de hangsúlyozzuk, hogy mi alapvetően nem akarunk kutatóintézet lenni. Amikor kutatásokat csinálunk a saját szakállunkra, és egyelőre ez a helyzet, akkor az eredményeket közzétesszük a weboldalunkon, ahonnan bárki le tudja tölteni a válaszok adatbázisát, az elemzést és a módszertani leírást is.

Az is a célunk, hogy adjunk egy nonprofit hozzáférést olyan adatokhoz, amelyekről tudni lehet, hogy nincs mögöttük megrendelő, nincs mögöttük semmilyen másodlagos szándék. Mindenki úgy elemzi és azt lát bele az adatbázisba, amit szeretne.

A lényeg, hogy szuper jó, reprezentatív közvélemény-kutatásokat közöljünk a nyilvánossággal, és infrastruktúrát biztosítsunk olyanoknak, akik hatékonyabban akarják elvégezni a telefonos közvélemény-kutatásukat. És ehhez az infrastruktúrához nagyon izgalmas lenne hozzáadni – és ebben gondolkodunk csak igazán – az online felületet. Akár úgy, hogy Viber vagy Messenger hívásban történjen egy ilyen beszélgetés, akár úgy, hogy egy újságcikk alján induljon el, egy linkre kattintva. De ott van az a lehetőség is, hogy ha valakinek egyébként volna kedve beszélgetni, de csak később, amikor például egy órán keresztül kocsiban lesz, akkor online helyzetben tudjon visszahívást kérni egy neki megfelelő időpontra. Ezek izgalmasabb dolgok, és ilyenekkel tervezünk is előállni, de a Minerva Intézetet csak idén nyáron alapítottuk, úgyhogy sok mindent ki kell még próbálnunk. Sok mindent el fogunk vetni, míg más dolgokat megtartunk.

- Azok alapján, amit eddig tapasztaltatok, milyen jövőt jósolsz az AI-nak a közvélemény-kutatások jövőjében Magyarországon?

- Általában is látszik, hogy a beszédalapú kommunikációnak van egyfajta újjászületése az AI-nak köszönhetően.  A Sirivel vagy a Google Asszisztenssel is tudunk beszélgetni, a 18 éves gyerekeimen pedig azt látom, hogy inkább beszélgetnek a ChatGPT-vel, mintsem hogy gépeljenek. Szóval az élő beszédnek van egyfajta új felívelése, és egészen biztos, hogy ez a közvélemény-kutatásokban is opció lesz. Ráadásul fontos opció, mert ugyan ki szeretne húsz mondatot leírni egy kérdésre arról, hogy mit gondol egy világpolitikai helyzetről, miközben egy beszélgetésben lehet, hogy szívesen elmondja?

Azt gondolom, hogy az élőbeszédes kérdés-válasz alapú közvélemény-kutatás pont attól fog felívelni, hogy ezzel a megoldással, az AI használatával igazán hatékonnyá lehet tenni.

Mert megszervezni egy kutatást: kérdezőbiztosok tucatjait munkára, telefonálásra, visszahívásra, többszöri visszahívásra bírni, az sokkal nehezebb, mint egy szoftvernek megmondani, hogy hívd fel ezt az ezer számot és kérek belőle ezer eredményt. Az élő beszéd egyébként nem kis részben az AI-nak köszönhetően jön vissza, hiszen egy sokkal természetesebb kommunikációs felület, mint az írás, a gépelés, sokkal naturálisabb forma, így sokat fog segíteni az AI a közvélemény-kutatóknak is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Azonnal riasztást adott ki az ENSZ: Küszöbön áll az El Niño-jelenség, extrém időjárást hoz magával
Novemberig 90 százalékot is meghaladja az El Niño-jelenség kialakulásának valószínűsége a Meteorológiai Világszervezet szerint. A legtöbb előrejelzési modell legalább mérsékelt, de akár erős eseményt is valószínűsít, ami olajat önt az emberi tevékenység miatt amúgy is felmelegedő világ tüzére.


„Küszöbön áll az El Niño” – figyelmeztetett kedden az ENSZ, miután a Meteorológiai Világszervezet (WMO) közölte:

80 százalék az esélye annak, hogy a globális időjárást felforgató jelenség már idén nyáron visszatér, de annak már 90 százalékos a valószínűsége, hogy novemberig kialakul.

– írta a ScienceAlert.

António Guterres, az ENSZ főtitkára egy videóüzenetben a helyzetet sürgős klímavészjelzésnek nevezte, mondván: „Az El Niño jelenség olajat önt az amúgy is felmelegedő világ tüzére.”

Guterres szerint az egyetlen hatékony válasz a válsággal arányos klímavédelem, ami magában foglalja „a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség megszüntetését, a megújulókra való átállás felgyorsítását, a legsebezhetőbbek védelmét és a mindenki számára elérhető korai előrejelző rendszerek kiépítését”.

Az ENSZ aggodalmait alátámasztják a Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői részén már zajló folyamatok: a tengerfelszín hőmérséklete megközelítette a küszöbértékeket, a felszín alatti vizek pedig több mint 6 Celsius-fokkal voltak melegebbek az átlagnál - mindez az El Niño-jelenség kialakulására utal.

Mi az az El Niño?

Az El Niño egy természetes éghajlati jelenség, amely 2–7 évente jelentkezik, és a Csendes-óceán egyenlítői vidékének felszíni felmelegedésével jár. Ez világszerte megváltoztatja a szél-, nyomás- és csapadékviszonyokat, és ellentétével, a hűtő hatású La Niñával váltakozik.

A legutóbbi, 2023–2024-es El Niño a feljegyzések öt legerősebbike közé tartozott, és hozzájárult ahhoz, hogy 2024 a valaha mért legmelegebb év legyen

A Meteorológiai Világszervezet szerint arra nincs bizonyíték, hogy a klímaváltozás növelné az El Niño-események gyakoriságát vagy intenzitását. Az ügynökség ugyanakkor úgy véli, a globális felmelegedés felerősíti a jelenséggel járó hatásokat, mivel a melegebb óceán és légkör több hőt és csapadékot biztosít a szélsőséges időjárási eseményekhez.

Mi várható, ha visszatér az El Niño?

Az Euronews arra figyelmeztet, hogy a valószínűleg bekövetkező jelenség hatására Európában is extrém hőhullámokra kell számítani idén nyáron. Egyes területeken fokozott aszály- és az árvízveszély lehet.

A WMO szerint június és augusztus között a Föld szinte minden részén a normálnál melegebb hőmérsékletek várhatók. Ez egyes régiókban felgyorsíthatja az aszályok kialakulását.

A regionális előrejelzések szerint a Afrika Szarvának északi részén az átlagosnál kevesebb esőre, Dél-Ázsiában gyengébb monszunra, Közép-Amerikában pedig szárazabb és melegebb nyárra kell készülni. A jelenség a trópusi viharok eloszlását is átrendezi: a Csendes-óceánon táplálhatja a hurrikánokat, miközben az Atlanti-óceánon gátolhatja azok kialakulását.

Celeste Saulo, a Meteorológiai Világszervezet vezetője szerint a világnak fel kell készülnie egy olyan El Niñóra, amely „súlyosbíthatja az aszályt és a heves esőzéseket, és növeli a hőhullámok kockázatát a szárazföldön és az óceánon egyaránt”.

Meddig fog tartani?

Nagyjából egy évig. Erőssége általában november és február között éri el csúcspontját, és a globális hőmérsékletre gyakorolt hatása gyakran a kialakulását követő második évben a legerősebb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Lackfi János: nem hiányzik, hogy egy „AI Lackfi” szakmányban írja verseket, de izgalmas kísérletezni vele
A költőt inkább a technológiával lehetségessé vált játékos ötletek érdeklik. Az AIToday-nek elárulta: felmerült, hogy a digitális mása évtizedek múlva is taníthatna helyette.


Lackfi János költő-író a Budapest SmartFest Nemzetközi AI Filmfesztivál pódiumbeszélgetése előtt adott interjút az AIToday.hu-nak a mesterséges intelligencia művészetben betöltött szerepéről és hatásairól. Jelenleg csak opcionális eszköznek, nem igazi társalkotóként kezeli: a verseinek franciára fordítása során kapott tőle segítséget, de teljesen nem bízná rá magát, és erre jó oka van.

Bár a szerzői jogi kérdések miatt kényesnek tartja, az AI több érdekes kísérlet ötletét vetette fel benne, sőt, egy diákja szerint készülhetne róla digitális iker, hogy évtizedek múlva is taníthasson.

Lackfi János a beszélgetésben emlékeztetett rá, hogy a versírás automatizálásának koncepciója évtizedekkel megelőzte a mesterséges intelligenciát, ráadásul magyar alkotó hozta létre. Az AI a művészek számára kiváló lehet játékos kísérletekre – akár versegeneráló automaták létrehozásához – és úgy véli, egészen addig nincs baj a mesterséges intelligenciával, amíg nem próbálják meg elhitetni róla, hogy valóságos.

— Saját alkotói szemszögéből nézve el tudja képzelni, hogy a mesterséges intelligencia alkotótársává válik, és nem csupán eszköz vagy alkotói tér lesz?

— Egyelőre, a jelenlegi állapotában nem. De eszembe jut a számítógép, a szövegszerkesztő, a Word vagy az internet megjelenése, és amikor Jónás Tamás barátommal – tulajdonképpen ő vont bele – a 2000-es évek elején belevágtunk, hogy indítsunk egy internetes honlapot, a dokk.hu-t, ami azóta is létezik, bár már nem mi csináljuk. Akkor én tulajdonképpen nagyjából becsszóra hittem el neki – mivel ő informatikus is –, hogy egyáltalán létezik az internet, hogy az értelmes, és hogy élő emberek használják. Ma meg már nem tudjuk elképzelni, hogy valahol ne legyen wifi a Föld bármely pontján. Nemrég Szöulban mentem az utcán, és bosszantott, hogy az általános ingyenes wifi egy kicsit gyengébb a szokottnál.

Tehát természetesnek veszünk olyan dolgokat, amik tegnap még merőben elképesztőek voltak. Úgyhogy ezért mernék csak óvatosan fogalmazni a mesterséges intelligenciával kapcsolatban.

A jelenlegi állapotában nem nagyon tudom elképzelni, hogy szükségem lenne rá. Kivéve nagyon speciális esetekben. Például, amikor egy kanadai fesztiválra franciára fordítottam a verseimet, a „kuli munka” elvégzésében nagyon hasznos volt. Ahol viszont kicsit karcosabb volt a kérdés, ott azért rá kellett néznem, utána kellett kutatnom és ki kellett igazítanom. De egy csomó automatikus és viszonylag korrektül megoldható feladatot sokkal gyorsabban elvégzett, mintha én gürcöltem volna vele tégláról téglára.

— Sokan vitatkoznak arról, hol kell meghúzni a határt: meddig támogatja az AI az alkotói munkát, és honnan nyomja el az emberi hangot?

— Ez egy jó kérdés. Vannak olyan kollégáim, akiknek erre több idejük van. Nekem őszintén szólva kevesebb időm van rá, legfeljebb nagyon speciális illusztrációkat csináltatok vele, vagy megkérdezek olyan dolgokat, amiket effektíve nem tudok, mert bizonyos esetekben kicsit jobb válaszokat ad, mint mondjuk a Wikipédia vagy egyáltalán az internetes keresés. Nem mindig pontosat. Nagyon érdekes pontja ezeknek a történeteknek, hogy sokszor megkeresnek emberek, hogy szavalóversenyre készül a gyerek, és el tudnám-e nekik küldeni a Fogat mosó Maci, a Sütit készít a Maci vagy bármi ilyesmi című versemet. Ilyenkor picit zavarba jövök, mert tényleg van, hogy nem tudom, írtam-e egyáltalán ilyen című verset, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem. Aztán bevallják, hogy tulajdonképpen a mesterséges intelligencia ajánlotta nekik, hogy a gyermek tőlem szavalja el ezt a verset.

Tehát költ helyettem verscímeket, amikhez aztán nem tartozik vers. A rosszabb az, hogyha még a verset is megkölti hozzájuk. Azt már tényleg nem tudja az ember.

De volt egy példa a Medveles című darabom bemutatóján. Az egyik színész srác bejátszott egy dalt, mondván, hogy azt ő írta, de az én stílusomban – vagy valahogy – nem volt egyértelmű, hogy ki írta. Hallgattam, és először azt gondoltam: hú, hát, ha én ilyen rossz szöveget írtam, az nagyon nagy baj. Hallgattam tovább: na, ennyire rosszat azért már biztosan nem írtam. De a színész valami jelleget próbált hozni abból, ahogyan én írok, és aztán kiderült, hogy a mesterséges intelligencia állította elő. Persze, ha finomítják... De mondom: vannak olyan kollégáim, akik kimondottan instruálják a mesterséges intelligenciát, egyfajta majdnem meghitt kapcsolatot alakítanak ki vele, és nagyon érdekes, költészeti szempontból is értékelhető dolgokat állítanak elő vele. De arra, hogy az adott szövegre mekkora volt a ráhatásuk, azt nem tudom megítélni, meg nem is árulják el. Hát, elgondolkodtató.

— Sokan beszélnek arról, hogy eljutunk arra a pontra, amikor egy AI-ügynök a saját digitális ikrünkké válhat. El tudja képzelni, hogy az alkotói folyamatot rábízza egy ilyen ügynökre? Létrejöhet egy Lackfi-féle digitális iker, aki alkot, ön pedig csak jóváhagyja és kiadja a műveket?

— Pedagógiai téren már gondolkodtam is ezen egy kedves tanítványommal, akinek vannak informatikus kapcsolatai. A kreatív írás tanítás kapcsán feldobta, hogy hozzanak létre egy 50 év körüli Lackfi Jánost, digitális figuraként. Nagyjából beletáplálnánk, ahogy és amit én szoktam tanítani, és akkor ötven év múlva is az ötvenéves Lackfi János tudná tanítani az embereket. Létrehoznánk egy ilyen folyamatot. Őszintén szólva elgondolkodtam rajta.

Ez egy picit olyan, mint egy könyv, ami szintén mutat egy lenyomatot az emberből. Mondjuk a Hogyan írjunk verset? című könyvem a pár évvel ezelőtti pedagógiai technikáimat és stílusomat mutatja, és ez egyfajta digitális lenyomat lenne.

Biztos, hogy adna valamiféle személyes jelenlétformát. Persze nyilván lenne egy mű íze. Továbbá az jutott eszembe a kérdésről, hogy én valamikor elképzeltem egy versgépet, amely segít az embereknek verset írni. És most szöget ütött a fejembe, hogy valakivel, aki ért ehhez, meg lehetne próbálni ezt a versgépet létrehozni. Szerintem sokkal könnyebb lenne ezt előállítani, mint ahogy én elképzeltem. Mint egy bankjegykiadó automata a város egyes pontjain, ahol valaki olyan verset kaphat, amiben egy klasszikus költővel, mondjuk Arany Jánossal együttműködve, bizonyos elemeket kicserélve vallhat szerelmet a kedvesének. Egy Arany János-versben, amit ő egy kicsit megturbózott, felruházott azokkal a kis sajátságokkal, amik az ő kapcsolatukat jellemzik. Tehát ilyen ötleteim voltak, és tulajdonképpen nem is tűnik lehetetlennek. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Ezek a típusú játékok jobban érdekelnek, mint az, hogy – a híres DJ-khez hasonlóan, akik hasonmásokat dolgoztatnak maguk helyett – egy „AI Lackfi János” írjon verseket szakmányban. Erre még nem gondoltam, mint hiányra, mert én is eleget írok, sőt, nem bírom kiírni a füzeteimből azokat, amiket menet közben följegyzek, mert nincs annyi idő a világon.

Lackfi János a teljes egészében az AIToday-en olvasható interjú folytatásában arról is beszél, hogy

- az AI hogyan „kompilál” meglévő művekből, és ezt miért érzi kényes, mégis összetett szerzői jogi kérdésnek,

- az AI bizonyos kombinatorikus, ötletadó szerepben hogyan lehet alkalmas irodalmi alkotás támogatására,

- milyen magyar ötlet előzte meg évtizedekkel az AI-t a szövegek automatizálásában,

- miért kár azzal próbálkozni, hogy valósként adjunk el generált tartalmakat,

- hogyan válik természetessé a mesterséges tartalmak használata, miközben éppen felerősödik az emberek vágya a valódi, analóg élmények iránt.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Telkes András: megjelenhet hazánkban a Nyugat-Európa elleni hibrid hadviselés, a propaganda mellett infrastruktúrák elleni támadás is jöhet
Az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese az AIToday-nek kifejtette: Magyarország részben kimaradt az Európában látott durva akciókból, de az új politikai helyzet miatt ez gyorsan megváltozhat.


Az orosz hibrid hadviselés ma már messze nemcsak a közösségi médiában terjedő dezinformációról vagy a politikai propagandaüzenetek terjesztéséről szól. A közvélemény mellett célponttá váltak az állami informatikai rendszerek, a közlekedési hálózatok, az energiaszolgáltatók és a kommunikációs infrastruktúrák is, miközben a befolyásolási műveletek egyre kifinomultabb technológiai eszközökkel működnek.

A közösségi platformokon szervezett tartalomterjesztés, a mesterséges profilok, a célzott algoritmusmanipuláció és a kibertámadások ugyanannak az összetett stratégiának a részei lehetnek.

Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese arról beszélt az AIToday.hu-nak, hogy az orosz titkosszolgálatok folyamatosan, Európa-szerte tesztelik az állami rendszerek ellenálló képességét. A generatív AI gyorsítja a tartalomgyártást, illetve mesterséges közösségekkel és álprofilokkal teszi hitelesebbé a dezinformációs kampányokat, de az orosz hackercsoportok nemcsak a közbeszéd formálására törekednek, hanem állami rendszerekbe, közigazgatási hálózatokba és kritikus infrastruktúrákba is megpróbálnak bejutni.

— Az utóbbi időben több elemzésében is utalt rá, hogy az oroszok aktív hibrid hadviselést folytatnak Európában, aminek a hatásait Magyarországon is érezzük. Milyen eszközökhöz nyúlt Oroszország?

— A hibrid hadviselésben orosz oldalról nagyon sok minden benne van. Ami pedig fontos: ezt elsősorban a titkosszolgálatok végzik. A hibrid hadviselés egyrészt befolyásolást jelent, tehát amikor különböző internetes felületeken, különböző platformok felhasználásával próbálják befolyásolni a célország lakosságát. Ez lehet félelemkeltés, megzavarás, rémhírek terjesztése, háborús hisztéria – ezt látjuk Magyarországon is. Ehhez nagyon differenciáltan állnak hozzá: figyelnek a lakosság minden korcsoportjára, és arra is, hogy milyen a lakosság szociális összetétele, az egyes rétegek foglalkozása, milyen az iskolázottságuk. Innen jön az, hogy az olyan boomereknek, mint én, főleg a Facebook a terepe – ezt abból is látom, hogy a posztjaim nagy részét a 45 év fölötti korosztály olvassa. A fiataloknak meg ott a TikTok és az Instagram vagy a kicsit intellektuálisabb X. Sok mindent ki lehet használni, de nem csak a közösségi média felületekre gondolok: ott van például a Telegram is, ami különböző hírcsatornákon keresztül tud ilyen tartalmakat nyomni. Itt lehet különbséget tenni, hogy melyek a nyílt csatornák vagy nyílt csoportok, és melyek a zártak.

A zárt csoportokban például nagyon hatásosan működik az, hogy benne tartják az embereket, és minél jobban meggyőzzék őket arról, hogy amit gondolnak, az a helyes, ezáltal később a racionális érvek teljesen leperegjenek róluk.

Tehát van ennek az egésznek egy közvélemény-befolyásoló része. Ezt nálunk is nagyon erőteljesen csinálták a választások előtt. Többeknek feltűnt, hogy átvették a moldovai választások során használt módszert: egyszerűen profilokat hoztak át, és ezeket részben a magyarországi lájkolásokhoz használták fel. Ugyanis ha sok lájkot sikerül egy poszt alá produkálni, az algoritmus azokat a posztokat, azokat a tartalmakat előre hozza és gyakrabban feldobja. Itt tehát nemcsak tartalomgyártásról, tartalmak elhelyezéséről és csoportszervezésről van szó, hanem arról is, hogy a lájkolásokkal mindig ugyanaz jöjjön fel.

Úgy tukmálják bele az emberek fejébe, hogy akármire kattintanak, akkor is a nekik szánt tartalmak jönnek fel.

A hibrid hadviselés másik része a különböző informatikai rendszerekbe való erőteljes behatolás. Ezt nagyon széles körben kell érteni. Gondolok itt olyanokra, mint az egészségügy, a közlekedés, a közszolgáltatások. És talán nem is annyira a víz vagy a gáz az érdekes, hanem az áram. Ide tartozik az is, hogy mennyire tudnak behatolni az állami működést biztosító informatikai rendszerekbe. Ennek mindig kettős célja van. Az egyik az, hogy információt szerezzenek.

Itt akár az is érdekes lehet, ha például hozzáférnek különböző vészhelyzeti tervekhez: hogyan reagálna az adott állam.

De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy tesztelik: ezek a rendszerek mennyire ellenállóak, milyen módszerekkel lehet őket megtámadni, a támadásokra milyen informatikai elhárítási módszerekkel válaszolnak. És végül az is nagyon fontos, hogy az apró zavarok okozása sokszor azt célozza: mérjék, hogyan, milyen gyorsan reagálnak a hatóságok. Ha valakinek sikerült egy ilyen rendszerbe bejutnia, akkor a cselekvésre azon a rendszeren belül mennyi ideje van, mielőtt a hiba vagy a támadás elhárítása megtörténik.

— És ezeket a rendszereket végül arra használják fel, hogy komolyabb zavarokat okozzanak...

— Azaz a lakosság körében bizonytalanságot, félelemérzetet vagy akár pánikot keltsenek, igen. De ehhez nem feltétlenül csak ilyen módszereket lehet alkalmazni. Láttunk olyat is, a lengyeleknél például, hogy vasútvonalak mellett hajtottak végre robbantásokat. Azután, ha jól emlékszem, volt olyan eset, amikor a németeknél a vasútirányító rendszerbe nyúltak bele, úgy, hogy egy vasútvonalon ne lehessen közlekedni, és akkor lehetett nézni, hogy milyen irányba, hogyan, milyen hatékonysággal terelik a vonatokat. És ott vannak olyan módszerek is, mint például a különböző merényletek:

a német Rheinmetall vezetője ellen terveztek merényletet, azután volt, talán a cseheknél egy lőszerraktár-robbantás, a lengyeleknél pedig bevásárlóközpont-tűz.

De ide tartozik az is, amikor „eltévednek” a drónok és átjönnek NATO-területre, illetve amikor kifejezetten katonai erőkkel vagy eszközökkel próbálják mérni azt, hogy ha repülőgépekkel, hajókkal túl közel kerülnek más légtérhez, felségvizekhez, akkor hogyan reagál az adott ország, mik a reakciói. Mindez nemcsak azt a célt szolgálja, hogy benne legyenek a rendszerekben, illetve zavart keltsenek, hanem azt is, hogy ha adott esetben konfliktusra kerül sor, akkor azt ne csak katonai eszközökkel vívják meg, hanem a bentlétnek, a jelenlétnek az élesbe fordításával. Tehát amikor már nem egyszerűen egy vasútvonal nem működik, hanem összeomlik a vasútirányítási rendszer. Vagy olyan is lehet, amikor nem technikai felkészületlenség miatt nincs áram, hanem azért, mert úgy nyúlnak bele az elektromos hálózatok irányítórendszereibe, hogy országos vagy regionális áramszünet keletkezzen. Ilyen az is, ha bele tudnak nyúlni a telekommunikációs rendszerekbe: például elmegy a mobilhálózat. Vagy a kormányzati kommunikációs rendszerek esetében, amikor vészhelyzetben az ellenséges képességek miatt nem lehet megfelelően reagálni.

Ezt szerte Európában csinálják, szinte kivétel nélkül valamennyi országban.

Különösen a Baltikum lehet kísérleti terep, mert bizonyos értelemben földrajzilag is izolált Európától. Van ugyan szárazföldi összeköttetés Lengyelország irányába a Suwałki-folyosón keresztül, de csak kb. 100 kilométer hosszú ez a szakasz az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi terület és Belarusz között. A terepviszonyok is olyanok, hogy egy katonai támadás esetén viszonylag könnyen lehet haladni. Ott lehet – ha lehet ezt így mondani – orosz részről külön ilyen módszerekkel próbálkozni, már csak azért is, mert ezzel azt tesztelik, hogy a szövetségi rendszer, a NATO hogyan reagál erre: komolyan veszi, vagy nem veszi komolyan.

— És ha elég sokat próbálkoznak, az altatja az ellenség figyelmét. Feltételezem, ez is a célok között van.

Telkes András a teljes egészében (és ingyenesen) az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában arról is beszél, hogy

- szerinte milyen formában jelenhetnek meg Magyarországon is az orosz hibrid hadviselés Nyugat-Európában már látott módszerei,

- hogyan lehetne kizárni a magyar állami - és főleg külügyi - informatikai rendszerekből az orosz jelenlétet,

- mely technológiák és módszerek gyorsítják a dezinformációs műveleteket,

- miközben az AI-jal készített tartalmak életszerűbbé válnak, saját magukat is leleplezhetik,

- milyen európai fejlesztések válnak az orosz hackerek és a korrupciós hálózatok célpontjává.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Balogh Petya: az AI önmagában nem versenyelőny, mert mindenki megkapja, de a workslop egyre nagyobb gond
Az üzletember az AIToday-nek kifejtette: a cégek számára tévút lehet, ha dolgozót helyettesítenek mesterséges intelligenciával. Az AI a munkafolyamatok lépéseit segíti, és ha nem értjük a folyamatot, automatizálni sem tudjuk.


A mesterséges intelligencia egyre több munkahelyi folyamatban jelenik meg, ám - ahogy arra az Economist kutatása is rámutat - kérdéses, hogy hol és milyen mélységben tud valódi eredményt hozni, hiszen sokan csak égetik a pénzt a bevezetésére, a cégek pedig pilot-purgatóriumban ragadnak. Balogh Petya, a STRT Akadémia alapítója az AIToday-nek arról beszélt, hogy az AI elsősorban a munkafolyamatok egyes lépéseit automatizálja, nem pedig egy-egy teljes munkakört vált ki. Éppen ezért azok a cégek tudnak vele igazán élni, amelyek jól feltérképezték a működésüket.

A magyar kkv-knál nehezebb is az adaptáció, mert az ott dolgozók bármit megoldanak, ami éppen bejön az ajtón, így nem mindig világos, hogy az AI miben lehetne igazán hatékony.

Balogh Petya azt látja, hogy az AI nemcsak gyorsíthatja a feladatokat, hanem jobb minőségű végeredményt is adhat, de a megtérülése közben nehezen mérhető. Mégis: a technológiához értők előnybe kerülnek, a prémium munkaerő pedig egyre kevésbé akar olyan helyen dolgozni, ahol nincs rendes AI-eszköztár. A hatás sok apró lépésben mutatkozik meg: gyorsabb feladatellátás, kevesebb hiba, átalakuló munkakörök. Óriási és egyre terjedő probléma viszont a „workslop”.

— Zajlik még szakmai diskurzus arról, hogy a mesterséges intelligenciát  milyen területeken vonják be a cégek a működésükbe, vagy ez már egy teljesen elterjedt dolog, és minden területet érint?

— Van erről egy izgalmas tanulmány: az Anthropic publikálta nemrég arról, hogy az irodai munkában melyik munkaköröket hány százalékban tudja, vagy tudja majd a jövőben kiváltani a mesterséges intelligencia. Területenként lebontva mutatják meg, százalékosan, és mindegyik területen mutatnak olyan szakmát is, amit nagyban érint. Például az informatikában a programozói szakma kiválthatóságát 90 százalék fölé becsülik.

— Van benne más izgalmas adat is, amit kiemelnél, vagy csak ez lepett meg a leginkább?

— Ez az egyik legmeglepőbb, de összességében az látszik, hogy a jelenlegi szellemi munkakörök jelentős részét át tudná venni a mesterséges intelligencia. Még nem tartunk ott, tehát még nem fedi le az összes munkát, még nem tud mindent elvenni. Egy másik izgalmas kutatás a Harvard Business Review-é, ami azt vizsgálta, hogy mit okoz az AI a munkahelyeken. Az ő megállapításuk az, hogy a mesterséges intelligencia nem elveszi a munkát vagy megkönnyíti, hanem intenzívebbé teszi. Ez azt jelenti, hogy nem kevesebb idő alatt végezzük el ugyanazt a feladatot, hanem ugyanannyi idő alatt, vagy akár még többen dolgozva, de lényegesen jobb minőségű végeredmény születik. Azaz ők sem az időspórolásban, hanem a minőségnövekményben mértek nagy ugrást. Ehhez kapcsolódik egy szlovák bank AI‑bevezetési projektje, amibe egyetemeket is bevontak, és készült belőle egy kutatási white paper. Az ő bevezetésük egy általánosabb irodai AI‑bevezetés volt, ami sok munkafolyamatot érintett. Ebből az jött ki, hogy a kollégák 20 százalékkal gyorsabban végeznek a feladatokkal, és 50 százalékkal jobb minőségben. Most sok helyen inkább ez látszódik: nem kevesebb lesz az elvégzendő munka, és nem ugyanannyit kell megcsinálni kevesebb idő alatt, hanem jobb minőségben végzünk többet, de nem dolgozunk kevesebben a mesterséges intelligencia miatt.

— A The Economist riportjában érdekes állítás, hogy sok cég nem méri az AI‑projektek üzleti hatását. Ez miért maradhat el, miközben máskor mindenki a megtérülést firtatja?

— Ennek nagyon nehéz a mérhetősége, mert nem egy konkrét munkafolyamatot változtat meg, hanem szinte minden irodai munkafolyamat kutatási, végiggondolási és megfogalmazási részéhez kapcsolódik. Emiatt nem lehet jól felállítani egy vegytiszta „előtte‑utána” mérést, mert szinte minden irodai munka elvégzésekor tud valahol hasznos lenni. Ha csak a postai levelek megcímzésére, a bélyegek gyorsabb felragasztására lehetne használni, akkor mérhető lenne, hogy kézzel mennyi idő, és az új technológiával mennyi idő bélyeget ragasztani, és ki lehetne számolni a megtérülést. Itt viszont nagyon sok ponton érintkezik a munkával. A másik, ami limitálja a jól mérhető megtérülést, az az, hogy nemcsak nekünk van ilyen eszközünk, hanem a konkurenciának is. Hirtelen egyszerre kapja meg a világon mindenki ezeket az eszközöket. Ma már a kollégák nagyon nagy része használ valamilyen AI‑eszközt a munkájához. Ennek túlnyomó többsége, mérések szerint több mint 80 százaléka, olyan AI‑eszköz, amiről a cége nem is tud, és nem a cégtől kapta. Ezt hívják „shadow AI”-nak. Tehát nagyon sok helyre beépült a munkafolyamatokba, de a konkurenciámnál is, meg a harmadik, negyediknél is.

Ez azért fontos, mert az AI használata önmagában nem jelent versenyelőnyt, hiszen hirtelen mindenkinek egyszerre jelent versenyelőnyt. Mintha az olimpián eddig mindenki mezítláb futott volna, most meg mindenki a legjobb karboncipőben futhat.

Akkor mindenki gyorsabban futna, de mivel mindenki gyorsabban fut, nem lenne hatalmas ugrás egyik futónál sem. Ugyanezt látjuk a gazdaságban: az összgazdasági hatása nem jelentős. Aki kimarad belőle, az nyilván lemarad. Ahol jobban megragadják ezt a lehetőséget, ott vannak jó példák, akik ezzel előre szaladtak, de még nem tudjuk pontosan megmérni, mi az, ami AI nélkül nem így lett volna. Amit én sejtek mögötte, az az, hogy sokkal több probléma van megoldva jobb minőségben. Tehát egy általános minőségjavulást fogunk látni az AI miatt. Illetve nagyon sok baleset is történik a mesterséges intelligencia körül. Erre is van egy új szavunk, amit szerintem érdemes ismerni: ez a „workslop”. Az egyik új szó, ami tavaly egyesek szerint az év szava volt, az az „AI slop”, az AI moslék, az a híg, silány tartalom, amit az AI gyárt. Ehhez képest

a „Work Slop” az, amikor ez a munkahelyen történik: kapok e‑mailben egy kollégától egy kérdést, és anélkül, hogy elolvasnám, generáltatok rá egy választ, és küldöm is vissza.

Tehát úgy válaszoltam meg egy szakmai kérdést, hogy sem a kérdést, sem a választ nem olvastam el. Ez nyilván nagyban aláássa a bizalmat, rosszabb minőségű döntésekhez vezethet, és a terjedése rohamos. Ez már megjelent a munkahelyeken, ami pedig a hatékonyságot csökkenti.

— Több kutatás hiányolja, hogy a cégek nem alakítják át a munkaköröket az AI bevezetésével. Amit felvázoltál, az viszont nem munkakör‑átalakítási, hanem inkább munkamorál‑kérdés, nem?

— Szerintem a munkahelyeken kell megszületniük azoknak a szabályoknak, amik mentén működünk, és ezek még nem alakultak ki. Most még kicsit vadnyugat van, mindenki azt és úgy használja, ahogy éppen kedve tartja. Biztos, hogy a következő években mindenkinek meg kell tanulnia egy közös illemszabályt, egy közös együttműködési rendet. Ha használok AI‑t a munkámhoz, attól még el kell olvasnom, amit az AI mondott, és egyet kell értenem vele, mielőtt továbbküldöm. Egy csomó ilyen részlet jön majd, aminek szerintem az egymással szembeni elvárásokban is meg kell jelennie. A másik oldalról pedig az AI nem munkaköröket vált ki, hanem a munkafolyamatok lépéseit. Azok a cégek, ahol jól feltérképezett, jól ismert munkafolyamatok vannak, ott tudják ezeket automatizálni AI segítségével. Egy átlag magyar KKV‑nál viszont nem munkafolyamatok vannak, hanem emberek, akik igyekeznek megoldani bármit, ami éppen bejön az ajtón, ezért ott nehezebb az adaptáció.

Sokszor a cégvezetők arra gondolnak, hogy az AI majd valamelyik emberüket váltja ki. De nem, mert az az ember lehet, hogy sok mást is csinál a cégben, ami máshol hasznos.

Tehát ha már értem a munkafolyamatokat, csak akkor tudok beállítani automatizációkat. Egy izgalmas belső információ: nálunk a cégnél a CTO, a technológiai vezetőnk, a tavalyi évben közel ezer különböző kis szoftvert írt AI segítségével különböző, addig kézzel végzett tevékenységek és munkafolyamatok kiváltására. Szerintem ez lesz a jellemző: nagyon sok apró munkalépést tudunk kiváltani, és utána átépítjük a rendszereinket. De ez nem azt jelenti, hogy nem lesz emberre szükség, hanem hogy változni fognak a munkakörök. A szellemi kulimunkából a szellemi rendező vagy karmester irányába fogunk elmozdulni: sokkal inkább felügyeljük a munkát, mintsem végezzük.

— A „karmester” kollégád esete viszont mérhető hasznot hozott az ezer szoftverrel. Ott mérhető volt a hatékonyságnövekedés.

Az AIToday.hu-n teljes egészében (és ingyenesen) olvasható interjú folytatásában Balogh Petya kifejti, hogy

- miért nem vállal a minőségi munkaerő olyan állást, amelyhez nem járnak megfelelő AI-eszközök,

- a kisebb vállalkozásokál miért komolyabb kihívás az AI bevezetése,

- milyen módszerrel végezheti el egy néhány fős csapat akár 50 fő munkáját,

- mikorra válnak alapelvárássá a beható AI-ismeretek a munkaerőpiacon,

- hogyan érdemes kezelni a mesterséges intelligenciát, ahelyett, hogy csak technológiai kérdésként tekintenénk rá.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk