Összeomolhat a svájci semlegesség mítosza az évszázad kémbotránya miatt
Nehéz eltúlozni, mennyire rázta meg Svájcot a Crypto AG-botrány, írja a BBC majdnem néhány nappal azután, hogy lelepleződött minden idők egyik legnagyobb titkos akciója, a Rubicon.
A Washington Post és ZDF német közszolgálati csatorna sztorija bombaként robbant a világsajtóban. Kiderült, hogy az Egyesült Államok és Németország évtizedeken át fel tudta törni a világ legbiztonságosabbnak tartott titkosító rendszerét, sőt, egy bonyolult céghálón keresztül ők maguk birtokolták azt a svájci céget, amelyik a rejtjelező berendezést a Közel-Kelettől Dél-Amerikáig rengeteg kormánynak eladta.
Így akadálytalanul hozzáférhettek ellenségeik és szövetségeseik legtitkosabb üzeneteihez.
Amikor 1986-ban Ronald Reagan elrendelte Tripoli bombázását, megtorlásul a nyugat-berlini La Bell diszkó elleni terrortámadásért, amelyben két amerikai katona meghalt, az amerikai elnök közölte, hogy „pontos, közvetlen és cáfolhatatlan bizonyítékai vannak” a líbiai titkos szolgálat felelősségről. Reagan szerint Líbia kelet-berlini nagykövetsége egy héttel korábban kapott parancsot az akcióra, a pokolgépes merénylet másnapján pedig a külképviselet tájékoztatta Tripolit a küldetés sikeréről.
Annak idején mindenki azt gondolta, hogy a Fehér Ház ura blöffölt. Most kiderült, valójában elszólta magát: az Egyesült Államok elfogta és dekódolta a Kadhafi-kormány és nagykövetsége üzenetváltásait.
Reagan ezzel komoly veszélybe sodorta a CIA által valaha végrehajtott legnagyobb kémkedési akcióját.
A Rubicon fedőnevű művelet kalandos történetének kezdetei még a II. világháborúra nyúlnak vissza. 1940-ben az Egyesült Államokba menekült a nácik elől egy feltaláló, az orosz származású Boris Hagelin. Nem érkezett üres kézzel. Magával hozott egy hordozható rejtjelző gépet, az M-209-et. A viszonylag kisméretű eszköz lehetővé tette, hogy a mozgásban lévő amerikai csapatok titkos üzeneteket váltsanak egymással. A rendszert néhány óra alatt fel lehetett törni, de mire ez sikerülhetett volna a németeknek, az információk már rég elavultak.
A kis céget Crypto AG-nak hívták.
Hagelin a háború után már dollármilliomosként Svájcban, Zug városában telepedett le. Itt létrehozott egy sokkal, de sokkal modernebb gépet, a CX-52-őt, ami egy ideig feltörhetetlennek tűnt. Ez természetesen felkeltette a CIA figyelmét is, akik merész tervet eszeltek ki. Az 50-es években részben pénzzel, részben zsarolással rávették Hagelint, hogy a gépéből két fajtát készítsen. Az egyik az eredeti, garantáltan biztonságos típus volt, a másik egy kevésbé biztonságos, és a kockázatos országoknak csak ezeket adták el.
A 60-as években mégtovább mentek az amerikaiak. Az NSA egyik kriptológusa, Peter Jenks olyan kódolórendszert talált ki, ami látszólag véletlenszerűen generált karakterekké alakította a szöveget, valójában azonban a kódszekvenciák ismétlődtek, és ezt az NSA a nagy teljesítményű számítógépeivel képes volt feltörni. Ezt a rendszert építették be a Crypto AG 1967-ben kiadott új rejtjelező gépébe, a H-460-ba, amit azután rengeteg kormánynak eladtak.
A Crypto évtizedeken át uralta a titkosító eszközök piacát meghekkelt gépeivel.
Folyamatosan lépést tartva a technológiai fejlődéssel eljutottak a mechanikus kezelésű gépektől a szoftveres változatokig. Több mint 120 országnak szállítottak rejtjelzőket, demokráciáknak és diktatúráknak, köztük Iránnak, a sahnak ugyanúgy, mint a különböző latin-amerikai katonai juntáknak, Indiának és Pakisztánnak, de az ügyfelek között voltak az NATO tagállamai, Olaszország, Görögország, Törökország, sőt még a Vatikán is.
A Szovjetunió és Kína csak a hidegháborús gyanakvás miatt maradt ki az „üzletből”, de a kommunista nagyhatalmakkal szemben sem maradt hoppon az amerikai hírszerzés, hiszen más országok Moszkvával és Pekinggel folytatott üzeneteit képesek voltak dekódolni.
Kizárólag Amerika legfontosabb szövetségesei kaptak igazán biztonságos gépeket, mindenki más csak a feltörhető verziót. Ebből került Magyarországra is.
1970-re elérkezett a művelet küvetkező szakasza. Hagelin ekkor már a visszavonulását tervezte, és a cégét fiára, Bo-ra akarta bízni. De a CIA-nak más tervei voltak. A nyugat-német hírszerző ügynökséggel, a BND-vel közösen a legnagyobb titokban kivásárolták Hagelint. Az adásvételi szerződést egy lichtensteini iroda intézte, amely fedőcégek bonyolult hálóján keresztül elrejtette a valódi tulajdonosokat. Közben Bo Hagelint halálos autóbaleset érte Washington körgyűrűjén.
Ettől az évtől az amerikai nemzetbiztonsági hivatal, az NSA és a németek vették át a Crypto minden tevékenységét, az alkalmazottak felvételétől a technológiák kiválasztásáig, és a célzott vevőknek szánt promóciós kampányokig. Az üzlet virágzott.
1970 és 1975 között a Crypto éves forgalma 15 millióról svájci frankról 50 millióra ugrott.
