A mesterséges intelligenciák már jó ideje köztünk vannak, elkerülhetetlen velük a kapcsolat. Rajtunk is múlik, hogyan közelítjük meg létüket, hasznukat, veszélyeiket. Vannak, akikben a félelem erősebb, a klasszikus sci-fi íróktól, Arthur C. Clarke-tól, Ray Bradbury-től Elon Muskig. Vannak, mint például Bill Gates vagy Csepeli György, akik szerint a pozitív és a negatív jövő egyaránt benne van a pakliban. Dr. Mérő László matematikus, pszichológus, az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának tanára, mindenképpen az optimistábbak közé tartozik – ez derült ki A mesterséges intelligencia közeljövője című előadásából, amelyet az Európa Pontban tartott.

Mindjárt az előadás elején a professzor meglepő dolgot közölt a hallgatóságával: „Állítom, gyakorlatilag semmi olyat nem tud a mesterséges intelligencia, amit ne tudtunk volna alapjaiban 40 évvel ezelőtt.”

Ez persze mindenekelőtt az alap-algoritmusokra vonatkozott. Csakhogy azóta – ahogyan azt a sakk-automaták fejlődésén keresztül kimutatta – „gondolkodási” sebességük tízmilliószorosára gyorsult, és kiderült az is, hogy melyik területen mi működik és mi nem. Abban azonban már van valami félelmetes, hogy napjaink világbajnok-verő, öntanuló sakk és go-automatái úgy aratják megdöbbentő győzelmeiket, hogy valójában fogalmuk sincsen arról, hogy miért játszanak, mire való az, amit csinálnak, és természetesen nem érzékelik azt a szépséget, amiért az emberek évezredek óta játsszák ezeket. Vélhetően ebből is táplálkozhat a robotokkal szembeni félelmünk.

Mérő László szerint ősidők óta folyik egy „bunyó” kódolók és kódfejtők között, amelynek során a kódolók elkészítik a feltörhetetlen kódokat, amiket aztán a kódfejtők feltörnek. És ez folytatódik ma a mesterséges intelligenciákkal. A dolgozatjavítás egyetlen tanárnak sem vágyálma, de egyelőre még a legtöbb ilyesmire szakosodott szoftver olyan szövegekre is képes lenne 5-öst adni, aminek semmi értelme. (Hogy ne menjünk messzire saját szakterületünktől: folyamatosan fejlődnek a helyesírási programok, mégis rendszeresen előfordul, hogy „kipirosítanak” teljesen értelmes és helyesen írt szavakat egyszerűen azért, nem mert nem ismerik, pedig néha csak egy ragozott formáról van szó...).

Ezzel szemben az előadó szerint az önvezető autók máris sokkal jobbak, és ha minden autó önvezető lenne, tizedannyi baleset történne. Szélesebb körű elterjedésének azonban nem technikai, hanem jogi és etikai akadálya van: ha egy önvezető autó balesetet okoz, ki a felelős? A gyártó, a programozó, vagy a tulajdonos, aki békésen alszik a hátsó ülésen?

(Ez már felmerült Hirosima és Nagaszaki után is: a Manhattan-programban részt vevő tudósok, a parancsot kiadó Harry S. Truman amerikai elnök, vagy az Enola Gay bombázó legénységének lelkét terheli-e a több százezer áldozat?) Amíg ezt a kérdést a jog konszenzus alapján nem kodifikálja, bűncselekményt sem lehet megállapítani. A professzor nem tartja kizártnak, hogy a megfelelő háttereket a mesterséges intelligenciákhoz nem a fejlett nyugati társadalmak, hanem esetleg egy „illiberális” rendszer, például Kína fogja először megteremteni.

„Meggyőződésem, hogy a gép mindig gép marad” – mondta Mérő László, bevezetve a mesterséges intelligenciák „öntudatra ébredésének” sokakat foglalkoztató kérdését.

Miért nem fognak rajtunk sohasem uralkodni az algoritmusok? A professzor újra sakk-példához nyúlt: Polgár Judit mondhatja nekünk, hogy most nincs kedve sakkozni, inkább beszélgessünk a költészetről. De egy önvezető autó nem mondhatja nekünk, hogy „most nincs kedvem elvinni téged a „körösztanyádhoz”, mert ha ezt mondja, irány a bontó... Erre azonban nem lesz szükség, mert mire ezek a járművek széles körben elterjednek, addigra kiképezzük azokat a szakembereket, akik tudni fognak mit kezdeni egy indokolatlanul öntudatra ébredt mesterséges intelligenciával – épp úgy, ahogyan tudjuk, hová kell vinni a „bekattant” embereket.

Ezzel kapcsolatban Mérő László elmesélt egy érdekes történetet. Meghívták egy katolikus bázisközösségbe, hogy beszélgessenek a mesterséges intelligenciákról. Feltette nekik azt a kérdést, hogy ha egy mesterséges intelligencia öntudatra ébred, és elkezd azon gondolkodni, hogy miért van a világon, mit tehet azért, hogy a világ jobb legyen – vagyis evett a Tudás fájáról – van-e neki eredendő bűne, megváltotta-e őt Jézus Krisztus vagy sem? Az volt a véleményük, hogy ő is részesült a megváltásban.

Ez is annak a bizonyítéka, mondta, hogy egy „lágy tudomány” eldöntetlensége vagy fejletlensége akadályozza, milyen törvényeket hozzunk, amelyek lehetővé teszik a „kemény tudományok” vívmányainak elterjedését. Ez nagyobb probléma, mint az „öntudatra ébredés”, amelyre egyelőre semmi jel nem mutat, bár ki nem zárható...