Mintha egy versenyautó küzdene egy bogárhátúval – Donald Trump on-line padlógázt nyomott az újraválasztásáért
A pontos célzás mellett a legfontosabb, hogy az emberek folyamatosan lássák a kampányt, a hirdetéseket, az sms-eket, a tweeteket és más tartalmakat. Az Acronym digitális elemzőközpont szerint Trumpék az impeachment-vizsgálat bejelentésének hetében 2,3 millió dollárt költöttek a Facebook és Google-reklámokra, közel ötször annyit, mint az azt megelőző hetekben. A Wesleyan Media Project pedig azt állapította meg, hogy
szeptember közepéig Trump összesen 15,9 millió dollárt költött a Facebookon és a Google-on, 400 ezer dollárral többet, mint a három legnagyobb demokrata párti jelölt együttvéve.
Parscale még 2018-ban a CBS 60 Minutes című műsorában némi iróniával említette meg, hogy ezeket a közösségi platformokat „nagyon liberális emberek” találták ki, akik aligha gondolták volna, hogy egyszer majd konzervatív értékeket fognak hirdetni.
Laura Edelson, a New York-i egyetem kutatója, aki a Facebook politikai hirdetéseit vizsgálja a New York Times-nak így jellemezte a két tábor küzdelmét:
„Mintha egy versenyautó küzdene egy bogárhátúval”.
A demokraták még mindig ott tartanak, hogy a mérsékelteket próbálják megszólítani, és a lehető legkevesebb embert akarják megbántani, annak ellenére, hogy a Berkeley és a Stanford egyetemek kutatói már két évvel ezelőtt kimutatták, hogy az ilyen „meggyőzési taktika” hatása az új médiakörnyezetben szinte a nullával egyenlő.
Elizabeth Spiers, egy digitális közvélemény-kutató cég vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy a republikánusok üzenetei azért nem szólnak egységről, polgári értékrendről, mert ezek nem mozgósítanak senkit, annak ellenére, hogy valójában mindenki szeretne egy kevésbé megosztott országban élni. Curtis Hougland, a demokraták internet-jelenlétének erősítésére alakult MainStreetOne vezetője szerint
„az egyik fél fegyverként használja a hálót, a másik nem. A demokraták a tényekre és az adatokra helyezik a hangsúlyt. A másik fél a félelmekre játszik és az érzelmekre hat. Az egész az érzelmi rezonanciáról szól.”
Mostanára a fiatalok átköltöztek az Instagramra és a Snapchatre, míg az idősebbek egyre többen lettek a Facebookon.
2011 óta megduplázódott a 65 év feletti amerikai Facebook-felhasználók száma.
Ezt Parscale-ék már 2016-ben is tudták, és „Amerika elfelejtett népét” személyre szabott üzenetekkel bombázták.
Ráadásul a Facebook algoritmusa kifejezetten támogatja az érzelmekre ható üzeneteket, függetlenül azok valóságtartalmától. Az elérést alapvetően az határozza meg, mennyien klikkelnek, osztanak meg és reagálnak egy-egy bejegyzésre. Mindegyik kampányüzenet kap egy „aktivitási ráta besorolást”, és minél megosztóbb egy téma, annál több lesz rá a reakció. Trump kampányának provokatív témái így nagyobb aktivitást generálnak, mint a demokraták visszafogottabb üzenetei. Shomik Dutta digitális stratéga a New York Times-nak ezzel kapcsolatban azt mondta,
a Facebooknál létezik egy olyan algoritmikus torzítás, amely felszínre hozza a gyűlöletet, a negativitást és a haragot.
Ezt persze a Facebook tagadja. A legnépszerűbb közösségi portál azt állítja, a 2016-os választások óta próbálják megakadályozni, hogy egy külföldi hatalom jól álcázott dezinformációkkal beavatkozzon a kampányba, ahogy azt az oroszok tették. Biztonsági és tényellenőrző csapatokat hoztak létre, hogy a hamis híreket kiszűrjék,
csakhogy a tényellenőrzést nem alkalmazzák a politikai hirdetésekre.
Ez tette lehetővé Trump csapata számára, hogy a Facebookon olyan hirdetéseket tegyenek közzé, amelyeket a hagyományos tv-csatornák elutasítottak.
Daniel Kreiss, az észak-karolinai egyetem tömegkommunikáció professzora szerint az is Trump kezére játszik, hogy a hivatalban lévő elnöknek a párton belül nincs kihívója, tehát a kampánystábjának három éve volt, hogy adatokat gyűjtsön, amiket azután felhasználhatnak a célzott reklámok tesztelésére, a szavazók profiljának felépítésére és a mikrotargetálásra.
Ehhez minden korábbinál hasznosabb eszköz lesz a mostani kampányban a MAID, vagyis a mobil-reklámazonosító (Mobile Advertising ID).
Ez a weboldalak sütijeihez hasonlóan működik, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ezeket az azonosítókat az operációs rendszerek gyártói kezelik, vagyis leggyakrabban a Google és az Apple. A céljuk az, minél célzottabb reklámok jelenjenek meg a mobilkészülékeinken. Rögzítik, milyen alkalmazásokat töltöttünk le, miket használtunk, mikre kattintottunk rá.
De a mobil-reklámazonosítók nemcsak a felhasználó magatartását követik nyomon, hanem a mozgását is.
A Mashable szerint a Trump kampány például már az adatvédelmi szabályzatában jelzi, hogy információkat gyűjthetnek a felhasználók tartózkodási helyéről is.
Mindkét nagy amerikai pártnak megvannak a maguk óriási listáik a szavazókról és a nemszavazókról egyaránt, tudják, mikor, hogyan használják a hitelkártyájukat, milyen újságokra fizetnek elő, melyik egyházközségnek és klubnak a tagjai, van-e vadász vagy horgász-engedélyük, és mindezek nagyon hasznosak annak előrejelzésére, hogy vélhetően kire szavaznak. A MAID segítségével pedig helyalapú üzeneteket küldhetnek nekik, például, hogy a tartózkodási helyük alapján mikor és pontosan hová menjenek el szavazni.
Az elemzők szerint Trump újraválasztási kampányában döntő szerepe lehet a digitális technikáknak.
Mivel Trumpnak kevés esélye lenne többséget szereznie a jelenlegi körülmények között, Parscale-ék vélhetően minden eszközt bedobnak, hogy elriasszák a tömegeket a demokrata párti jelölttől, gondosan kiválasztott célzott üzeneteket küldve azoknak, akik a demokrata program valamelyik pontjával nem értenek egyet. Valószínűleg ipari méretekben nyomják majd azokat a témákat, amelyek megrémisztik vagy feldühítik a szavazókat, hogy egyeseket szavazásra, másokat pedig éppen otthon maradásra ösztönözzenek.
