News here
hirdetés

JÖVŐ

Mi lesz az olajkorszak után az oroszokkal? Elhagyja-e valaha is az ország a fosszilis tüzelőanyagokat?

Oroszországban az olaj és a földgáz a költségvetés fő bevételeinek és nemzeti büszkeségnek is a forrása. Hogyan tud majd Oroszország alkalmazkodni a fosszilis tüzelőanyagok utáni korszakhoz?

Link másolása

hirdetés

A kis nyugat-szibériai Hanti-Manszijszk városa, amely alig több mint 100 000 embernek ad otthont, Oroszország nem hivatalos olajfővárosa. A várost a világ legkiterjedtebb olajmezői veszik körül, amelyek nemcsak a régió geológiáját, hanem gazdaságát és identitását is alakítják.

A Hanti-Manszijszk-i olaj viszonylag rövid története átalakította Oroszország ezen részét. A Samotlor olajmezőt, Oroszország legnagyobb olajmezőjét az 1960-as években fedezték fel a várostól keletre, és gyorsan a terület jelentős gazdagságának forrásává vált. Hanti-Manszijszk a Tyumen régióban fekszik, amely gyakran a második helyen áll Oroszországban a jólét és a társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából, közvetlenül Moszkva után.

Oroszország ezen részén az olaj nemcsak a pénz, hanem a büszkeség fontos forrása is. Az 1960-as években az olajmunkásokat és a mérnököket dicsérték és hősként mutatták be regényekben és filmekben. A fosszilis tüzelőanyagok ilyen ünneplése közepette el lehet képzelni, hogy az éghajlatváltozás valósága még nem hatott az orosz olaj hátországába.

De az elmúlt években ez elkezdett megváltozni. Ebben az évben a város egyik legnagyobb olajfóruma, a márciusban megrendezett „Oil Capital" különös figyelmet fordított az éghajlatra, a dekarbonizációval foglalkozó megbeszélésekkel. Helyi tisztviselők, vállalatok és tudósok próbálták megérteni, milyen lehet Hanti-Manszijszk és Oroszország jövője az új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású világban.

Oroszországban az olaj és a gáz a szövetségi költségvetés bevételének 39% -át tette ki, és 2019-ben az orosz export 60% -át tette ki. Annak ellenére, hogy az olaj és a gáz mélyen beépült a gazdaságába, Oroszország nagyon is tisztában van az éghajlati válsággal, és tett is néhány lépést annak érdekében, hogy integrálja azt a jelenlegi és jövőbeli politikákba. Szeptember végén a kormány számos különleges, miniszteren átívelő munkacsoportot hozott létre, hogy felkészítse a gazdaságot a globális energetikai átállásra – írja a BBC.

Ugyanakkor számos klímaszakértő arra figyelmeztet, hogy Oroszország 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési célkitűzése továbbra is nagyon alacsony. Ez a cél 2030-ra 25–30%-os kibocsátáscsökkentést irányoz elő az 1990-es szinthez képest, de Oroszország jelenlegi kibocsátási szintje már 30% körül van, ami megfelel a 1990-es szintnek. Ez azt jelenti, hogy a valóságban Oroszország alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztési stratégiája 2030-ra legalább 0,6%-kal kívánja növelni a kibocsátást a mai szintről. A Climate Action Tracker nemzetközi kutatócsoport szerint Oroszország politikája és intézkedései „rendkívül elégtelenek" az 1,5 ° C-es úthoz, és közelebb állnak a 4° C világhoz.

hirdetés

Nem meglepő, hogy az olaj- és gázipar vonakodik az üzemanyagok gyors kivonása felé. Szergej Vakulenko, Oroszország egyik legnagyobb olajvállalatának, a Gazprom Neftnek a képviselője a COP26-on tartott rendezvényenazzal érvelt, hogy az olajra és a gázra még az új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságban is szükség lesz. Egyes szakértők megkérdőjelezik, hogy az orosz fosszilis tüzelőanyag-ipar meddig marad életképes.

„A gáz, amelyre sokan átmeneti üzemanyagként reménykednek, 10-15 évig fog tartani [gazdaságilag életképes üzemanyagként]" - mondja Jevgenyij Kuznyecov, egy orosz kockázati befektető és az Orbita Capital Partners vezérigazgatója. „Ez az időszak nem biztos, hogy elegendő lesz ahhoz, hogy az új, nagyszabású gázprojektekbe történő beruházások megtérüljenek."

De a 2030-as évek elején ez a kép elkezd változni, mondja. Az éghajlat-politika, a technológiai változások és a tiszta energiára való áttérés hatása dominánssá válik. Arra számít, hogy a világ olajkereslete tetőzik, és ebben az időben csökkenni kezd az elektromos járművek elterjedése és a petrolkémiai anyagok politikai korlátai miatt. A megújuló energiaforrások egyre inkább kiszorítják a szenet, míg a gázkereslet továbbra is magas marad, de nem növekszik.

"Az éghajlatváltozás Oroszországra gyakorolt hatása a következő 30 évben nagyrészt kívülről érkezik", mondja Gustafson. Az Oroszországon belüli változások, mint például az olajkitermelés növekvő költségei, mivel az olajmezők kimerülnek, némi hatással lesznek, teszi hozzá. De az elektromos járművek növekedése, a megújuló energia folyamatos elterjedése és a zöld jogszabályok fejlődése különösen Európában, mint például az európai zöld megállapodás, mind külső nyomást gyakorol Oroszországra.

„Oroszországnak nagyon kevés ráhatása van a folyamatokra" - mondja Gustafson. „Oroszország inkább a világ trendjeinek követője lesz, mintsem előmozdítója. És ehhez természetesen nehéz alkalmazkodni."

Mindez sebezhető helyzetbe hozza Oroszországot, mondja Kuznyecov. Úgy véli, hogy a jelenlegi energiaválság után a kereslet csökkenése felgyorsítja a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának tervezett csökkentését. Az eredmény az lehet, hogy számos versenytárs verseng a zsugorodó piacért, ami az árakat lefelé hajtja.

De 2050-re az orosz gazdaság már nem számíthat az olaj- és gázexportra, és új bevételi forrásokat kell találnia, tette hozzá Chuprov. „Ez különösen nehéz lenne a regionális gazdaságok számára" - mondta. „Az emberek vándorolni kezdenek majd Oroszországon belül."

A kérdés az, hogy mi lehet az alapja az új, fosszilis tüzelőanyagok utáni gazdaságnak Oroszországban?

„Ez határozottan a (több) milliárd dolláros kérdés", mondja Anna Korppoo, a norvégiai Fridtjof Nansen Intézet kutatóprofesszora. Korppoo több mint 10 éve kutatja Oroszország éghajlat-politikáját, és nemrégiben társszerzője volt egy jelentésnek az oroszországi szénről való méltányos átmenetről.

Számos olyan versenyző van, aki átveheti a fosszilis tüzelőanyagok helyét a tiszta orosz gazdaságban.

Például, a világ legnagyobb atomenergia-termelőjeként – új exporttechnológiák kifejlesztésére irányuló tervekkel – Gustafson optimista az orosz nukleáris ipar kilátásait illetően. „Ez elég nagyívű történet volt – a Roszatom létrehozása nagyon nagy növekedést eredményezett a nukleáris technológiák építésében és értékesítésében Oroszországon kívül" - mondja. Oroszországnak jelenleg komoly előnyei vannak a polgári nukleáris technológiában az Egyesült Államokhoz, Franciaországhoz vagy az Egyesült Királysághoz képest.

Oroszországban azonban a környezetvédelmi aktivisták szkeptikusabbak az atomenergia klímamegoldásként történő továbbfejlesztésére irányuló tervekkel kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy az atomenergia nemcsak drága, de a kiégett nukleáris üzemanyagok és hulladékok tárolására és további kezelésére nincsen megnyugtató megoldás.

„Az atomenergia elengedhetetlen a szén-dioxid-semleges célok eléréséhez" - mondta a Roszatom szóvivője, hozzátéve, hogy a kiégett nukleáris fűtőelemek feldolgozására és az atomerőművek új üzemanyagává történő átdolgozására vonatkozó technológiai megoldások" előrehaladott szakaszban vannak" Oroszországban.

Ha egy dolog biztos, az az, hogy ha Oroszország alkalmazkodni akar a tiszta energia globális trendjeihez, akkor új iparágaknak kell központi szerephez jutniuk a gazdaságban. A természeti erőforrásokon alapuló gazdasági átalakulás tapasztalataival Oroszország olajrégiói hamarosan szembe találják magukat.

„Itt, Hanti-Manszijszkben új gazdaságot kell kialakítanunk, amely a tudáson és a tudományon alapul" - mondja Tatiana Minayeva, az Orosz Tudományos Akadémia Erdőtudományi Intézetének vizes élőhelyek megőrzésének és helyreállításának központjának kutatója. „Már van gazdasági alapunk erre, amelyet az olajrobbanás idején fektettünk le."

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Szinte biztos, hogy 30 éven belül cunami fogja sújtani Marseille-t, Isztambult és Alexandriát
Az UNESCO cunamiszakértője szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e szökőár a Földközi-tengeren, hanem az, hogy mikor. A veszélyeztetett településeknek pedig fel kell készülniük a katasztrófára.

Link másolása

hirdetés

Közel 100 százalék az esély arra, hogy a következő 30 évben cunami csap le a Földközi-tenger közelében lévő városokra – figyelmeztet az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO).

Az előrejelzések szerint ugyanis a Földközi-tenger part menti településein a szökőár veszélye fokozatosan nőni fog a tengerszint emelkedésével párhuzamosan. A térségből jövőre már öt város is a veszélyeztetett kategóriába kerül: Marseille, Alexandria, Isztambul, Cannes és Chipiona.

Ezeknek a városoknak el kell kezdeniük felkészülni egy esetleges cunamira, ebben az UNESCO is segíti őket. A szervezet cunamira felkészítő programjának célja az, hogy minden veszélyeztetett város lakossága pontosan tudja, mit kell tennie, ha szökőár sújtja a lakóhelyét.

Bernardo Aliaga, az UNESCO cunamiszakértője szerint a 2004-es indiai-óceáni cunami (amely becslések szerint 230 ezer ember halálát okozta 14 országban) és a 2011-es tóhokui cunami (amelyben 18 ezer ember halt meg) intő jel volt a világ számára, azóta viszont sokkal nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat. Azonban még így is vannak hiányosságok a felkészültségben, ezen pedig dolgozni kell. Elsősorban azon, hogy a figyelmeztetéseket megértsék az emberek. Aliaga jelezte azt is, hogy a legtöbb területen alábecsülik a szökőár kockázatát, például a Földközi-tengeren is, mert ez a természeti katasztrófa nem gyakori ebben a térségben. Ez azonban változni fog.

A szakértő szerint már nem az a kérdés, hogy lesz-e cunami a Földközi-tengeren, hanem az, hogy mikor.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a megfelelő figyelmeztetés mellett az is fontos, hogy az emberek képesek legyenek megfelelően reagálni cunami esetén. Felidézte, hogy a 2004-es szökőár idején egy 10 éves brit kislány 100 embert, köztük a családját is biztonságos helyre vitte, mert a földrajztanárától azt tanulta az iskolában, hogy azonnal meneküljön, ha azt látja, hogy a víz visszahúzódik.

Aliaga szerint a marseille-i, az isztambuli, az alexandriai, a cannes-i és a chipionai hatóságok már megkezdték a felkészülést egy esetleges szökőár elleni védekezésre. Dolgoznak az evakuálási procedúrákon, a turisták figyelmeztetésének módjain, gyakorlatokat fognak végrehajtani és a riasztási procedúrát is fejlesztik.

Körülbelül 10 perccel a földrengés után megkezdődnek a riasztások, a szirénától kezdve a WhatsApp-üzenetekig számos módon igyekeznek majd figyelmeztetni az embereket. A gyorsaság azért fontos, mert ha a lakóhelyed közelében csap le a cunami, maximum 20 perced van menekülni, mielőtt az első hullám megérkezik. A második, nagyobb hullám 40 perccel követi az elsőt, így még mindig megvan a lehetőség a biztonságos helyre jutáshoz – jelezte a szakértő.

hirdetés

Vlagyimir Rjabinin, az UNESCO Kormányközi Oceanográfiai Bizottságának ügyvezető titkára azt mondta, 21 ország több mint 40 közössége már most nagyobb biztonságban van, miután végrehajtották a szervezet cunamira felkészítő programjának intézkedéseit.

„Ha 2030-ig fel akarunk készülni erre a globális kihívásra, nagyon gyorsan kell bővíteni a programunkat”

– tette hozzá.

Forrás: Guardian

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Már idén elkezdik árulni a világ első napelemes autóját, borsos ára lesz
Több mint 600 kilométert tesz meg egy feltöltéssel, és akár hónapokig használhatjuk egy huzamban.

Link másolása

hirdetés

Már novemberben megkezdi a Lightyear nevű holland cég a világ első, sorozatgyártásra kész napelemes autójának a kiszállítását – írja a Guardian.

A Lightyear 0 elnevezésű napelemes szedán 250 ezer euróba, átszámítva több mint 100 millió forintba fog kerülni az első vevőknek.

Az autót 5 négyzetméternyi, ívelt napelem borítja, amely vezetés- vagy várakozás közben tölti a kocsi akkumulátorát.

Roel Grooten, a cég vezető mérnöke szerint nagyon gondosan kellett kialakítani az autót, hogy az a lehető legnagyobb energiahatékonysággal tudjon működni. „Ha azt a mennyiségű energiát, amit ezeken a paneleken gyűjteni tudunk, bármelyik olyan autóhoz használnák fel, amelyik háromszor annyi energiát igényel, használhatatlanná válna” – fogalmazott.

A cég szerint a Lightyear 0 átlagosan kb. 624 km-t tud megtenni két töltés között. A Lightyeart jelenleg Hollandiában tesztelik. A tesztelők átlagosan kevesebb mint 35 km-t tesznek meg naponta. Így két hónapig tudják vezetni a kocsit anélkül, hogy hálózatról tölteniük kéne. De olyan helyeken, ahol többet süt a nap, mint például Portugáliában vagy Spanyolországban akár hét hónapig is használható a jármű egy feltöltéssel. .

Az azonban kérdéses, hogy megtérül-e a cég innovatív, de kockázatos projektje.

„A kérdés az, hogy a valóságban megéri-e [megvenni]? A koncepció nem rossz. De nem tudjuk, hogy a technológia alkalmas-e arra, hogy gazdaságilag fenntartható legyen” – mondta Jim Saker, a Loughborough Egyetem oktatója.

hirdetés
Videó: A jármű tesztelése


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Atomreaktort telepítene a Holdra a NASA, ami a holdbéli élet alapja lehetne
Mini atomreaktorok töltenék a holdjárókat és holdbázisokat, de innen lenne energia a különböző kutatások lebonyolításához is.
Fotó: NASA - szmo.hu
2022. június 26.


Link másolása

hirdetés

Egy lépéssel közelebb került a NASA ahhoz, hogy hamarosan elérhető legyen az atomenergia a Holdon, írja a New York Post. Az űrügynökség és az amerikai energiaügyi minisztérium háromra szűkítette azokat a koncepciókat, melyek közül majd kiválasztják a Földtől 384 ezer kilométerre megvalósuló energiarendszert.

A tervek szerint ezek az atomreaktorok teszik majd lehetővé a holdjárók töltését, biztosítják az energiát a kutatásokhoz és általában a holdi élethez. A tudósok szerint a technológia már az évtized végére, az Artemis-űrprogram keretében elkészülhet.

A NASA elképzelései szerint olyan 40 kW-os, egyenként 5 millió dollár (1,9 milliárd forint) értékű rendszer terveznének, mely legalább tíz évig működne a holdi körülmények között. Az ilyen teljesítményű atomreaktor nagyjából harminc háztartás teljes körű ellátáshoz elegendő tíz éven keresztül.

A NASA szakértője szerint a kellő mennyiségű energia nélkülözhetetlen lesz a jövő űrkutatásában. Jim Reuter úgy véli, hogy a felszíni maghasadásos energiaellátó rendszer viszonylag kicsi és könnyű lesz a szóba jöhető többi megoldáshoz képest. Ráadásul állandó energiaellátást biztosítanak függetlenül a napfénytől, a helytől vagy egyéb környezeti feltételektől függetlenül.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Fast fashion: fenntarthatóvá kell tenni a divatot, mielőtt végleg tönkreteszi a Földet
A tengerpartokon található szemét 85 százaléka textil, miközben a textiltermelés egyre csak nő. Egyelőre sajnos hatékony újrahasznosítási mód sem létezik, bár biztató kísérletek vannak.
Fotó: Flickr - szmo.hu
2022. június 22.


Link másolása

hirdetés

A ruházati ipar az egyik legnagyobb környezetszennyező. Ezt csak súlyosbítja az elmúlt 30 évben a „fast fashion” világméretű elterjedése, amely, miközben a nagy divatcégek modelljeit másolja, lényegesen gyengébb minőségű és kevésbé tartós anyagokból állít elő nagy mennyiségben olcsó ruhákat, rendszerint harmadik világbeli országokban. Ráadásul ezek nem is újrafelhasználhatók. Éppen ezért egyre többen emelnek szót azért, hogy a fast fashiont Földünk érdekében mielőbb le kell állítani és a divatot végleg fenntarthatóvá kell tenni.

Maga a kifejezés 1989-ben jelent meg, amikor a New York Times megírta: a Zara egy olyan modellel jöhet ki, amelyeket alig két héttel korábban terveztek meg. Akkoriban a divatházak általában évente két kollekcióval jelentkeztek. Onnantól viszont akár havonta két újdonság is jöhetett.

Kirsi Niinimäki, a finnországi Aalto egyetem kutatója a New Scientist-nek azt mondta, ez az üzleti modell folytonos újdonságaival ösztönzi az olcsó, alacsony minőségű ruhák vásárlását, és ez a fogyasztási trend normává vált a legtöbbi nyugati ember számára és másutt is, szerte a világban.

Ebből az következik, hogy sokkal több ruhát veszünk, mint amennyire szükségünk van, kevesebbet hordjuk és hamarabb ki is dobjuk őket. A Vogue megdöbbentő statisztikát közölt:

az évi 100 milliárd ruhadarab 3/5-e egy éven belül a szemétbe kerül.

A finn szakember szerint egy átlag amerikai 66 ruhaneműt vásárol évente, azaz 5,5 naponta egyet, és nagyjából ugyanilyen arányban dobja ki őket.

hirdetés

A Stockholm Resilience Center szerint a legtöbb ruha három évig sem tart ki. Ugyanezt erősíti meg egy indiai felmérés, mely szerint az elmúlt 15 évben globálisan egyharmadával csökkent a ruhák viselési ideje. A svéd intézet tavaly jelentetett meg egy tanulmányt, mely szerint a divatipar immár a Föld lakhatóságát veszélyezteti.

Beszédesek az adatok: 1975 és 2018 között a globális egy főre jutó textiltermelés 6 kg-ról 13-ra nőtt, legnagyobb mértékben a poliészter felhasználása emelkedett. A fenntartható divatért létrehozott ENSZ-szervezet szerint a világ ruhagyártása megduplázódott 2000 és 2014 között.

Óriási a túltermelés is: egyes becslések arra mutatnak, hogy az Európai Unióba importált ruhák egyharmadát sosem adják el, raktárakban vagy szeméttelepeken végzik.

Az iparág számos más szennyező ágazattal összefügg, köztük a fosszilis és petrokémiai üzemanyagokkal, a mezőgazdasággal, a szállítással, ezért még az is nehéz, hogy kiszámítsuk a valós környezeti lábnyomát. A Világgazdasági Fórum és a Bostoni Konzultációs Csoport szerint a divatipar a globális üvegház hatású gázkibocsátás 5 százalékáért felelős, ezzel a harmadik helyen áll a klímaromboló iparágak között, az élelmiszer (25%) és az építőipar után, megelőzve az autógyártást, az elektronikai ipart és a fuvarozást.

Az ágazat évente 100 millió tonna nem megújítható forrást használ fel, köztük olaj alapú szintetikus anyagokat és festéshez használt vegyi anyagokat. Ezen kívül 93 billió liter vizet fogyaszt el egy év alatt.

A másik fő probléma a kidobott ruhák mennyisége, amely évi 90 millió tonnára rúg. Ennek kevesebb mint 20%-át reciklálják, a többi szeméttelepekre, hulladékégetőkbe vagy a természetbe kerül. A Resilience Centre adatai szerint

A tengerpartokon található szemét 85%-a textil.

És ez nem minden.

A világ ipari szennyvízének 20%-a textilfeldolgozásból származik, és a textilgyártás évente 190 ezer tonna mikroplasztikszennyezést visz az óceánokba, a teljes mennyiség egyharmadát. Még több mikroplasztik keletkezik a ruhák mosásával és szárításával.

Évek óta elrettentő példaként emlegetik az Indiában és Kínában gyártott és a nyugati világban eladott farmerek gyártási és értékesítési folyamatának hihetetlen vízpazarlását és szennyező hatását. A svéd Mistra környezetkutató csoport kiszámította, hogy egyetlen Ázsiában gyártott, és a skandináv országban megvásárolt farmer 11,5 kg szén-dioxid kibocsátásnak felel meg, ami annyi, mintha egy benzines autóval 60 km-t tettünk volna meg.

Ráadásul az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) előrejelzése szerint az iparágból eredő üvegházhatású gázkibocsátás 2030-ig akár 50%-kal is növekedhet.

Ha a tendencia folytatódik, 2050-re a CO2-kibocsátás egynegyede a ruhaiparból jöhet.

Szakértők szerint teljes átalakításra van szükség, a nyersanyagtermeléstől a fogyasztói magatartásig - egyszerűen fel kell számolni a fast fashion modellt.

A Világgazdasági Fórum jelentése szerint még ha a gyártók mindent megtennének is a fenntarthatóságért az energiahatékony gépektől a reciklált anyagokig, azzal is csak a kibocsátások 50%-át tudnák megszüntetni. A legnagyobb nyereség, több mint 40%-os csökkenés, az lenne, ha a gyártó országok kiiktatnák a fosszilis tüzelőanyagokat az elektromos áramtermelésből, csakhogy Ázsiában számos ruhagyár saját szénfűtésű generátorral működik.

A reciklálás a New Scientist szerint mindössze 2%-kal enyhítené a kibocsátásokat, mert a mai módszerek elavultak.

Jelenleg két alapvető reciklálási folyamat van a textilekre: a mechanikus és a vegyi. Az előbbit főleg a természetes anyagoknál, a gyapotnál és a gyapjúnál alkalmazzák, ez az eljárás azonban jelentősen rongálja a rostokat. A reciklált gyapotnak több mint 50% szűz gyapotot kell tartalmaznia ahhoz, hogy használható legyen.

A vegyi reciklálásban a polimereket lebontják monomer alkotóelemeire és újraépítik őket. Ez az eljárás viszont még gyerekcipőben jár. A reciklált poliészter egyre gyakrabban alkalmazzák és gyakran hirdetik „fenntarthatónak”, de többségüket nem ruhaneműből, hanem PET-palackokból állítják elő.

Nem járható út az sem, hogy egyes kereskedők elkezdtek régi ruhákat begyűjteni. Mivel ezeket általában kézzel kell szétválogatni, cipzárjaiktól, gombjaiktól megfosztani, ezzel a módszerrel a világ textilhulladékának csak 1%-ból lehet újra ruha.

Vannak azonban új próbálkozások is, köztük a finn Infinited Fiber cégé, amely az olyan cellulózban gazdag anyagokat, mint a gyapot és a karton megtisztítja, molekuláris egységekre töri és újrapolimerizálja az Infinnának elnevezett szintetikus rosttá. Ez hasonló a viszkózhoz, de nincs szükség hozzá nyers fapéphez, sem pedig kemény vegyi eljáráshoz. A ciklust a végtelenségig lehet ismételni, minden alkalommal új rostok keletkeznek minőségromlás nélkül.

Az Infinited Fiber még csak kísérleti stádiumban van, de 2024-re egy évi 30 ezer tonna kapacitású gyárat terveznek megnyitni.

A kutatók szerint probléma, hogy bizonyos rostokat nem lehet reciklálni, például a gyapot-poliészter keveréket, amely nagy hányadot képvisel a fast fashion készletekben. Ezért az sem kizárt, hogy újra kell gondolni: milyen rostszálakat lehet felhasználni ruhagyártásra. A poliészter mellőzése azonban nagy veszteség lenne, különösen a sportöltözékeknél nem lenne könnyű helyettesíteni.

Az Európai Unióban nincs sok idő a problémák megoldására, miután azt a célt tűzték ki, hogy 2025-re minden textilhulladékot újra fel kell használni és létre kell hozni egy hatékony reciklálási rendszert. Az előkészületek viszont még nagyon az elején tartanak.

Emellett az ázsiai országok textiliparának szennyező hatását is csökkenteni kell, tisztább és hatékonyabb energiával, dekarbonizációval, és a szállítási utak lerövidítésével.

„A fogyasztóknak fel kell készülniük arra, hogy magasabb árakat fizessenek” – mondja Kirsi Niinimäki finn szakember, de ehhez tisztában kell lenniük a gyártás körülményeivel, a negatív környezeti és társadalmi hatásokkal. A gyártó cégek azonban egyelőre nem akarnak ilyen információkat megosztani, és a kereskedők is felelősek a vásárlói trendekért csalogató ajánlataikkal, kedvezményeikkel.

Az egyetlen járható út ezúttal is a lassítás.

„Ez nemcsak azt jelenti, hogy kevesebb ruhát kell vásárolni és azokat tovább kell hordani, hanem azt is, hogy a jobb minőségű, drágább holmikra van szükség, amelyek nemcsak hosszabb életűek, hanem elhordásuk után újra is lehet azokat hasznosítani. Segíthet az is, ha használt, már javított ruhákat veszünk, esetleg kölcsönzünk” – javasolja Niinimäki, aki szerint vannak pozitív jelek ezen a téren, annak ellenére, hogy a divat alapvetően az újításról, a trendek alakításáról szól.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: