A németországi Fekete-erdőtől a Fekete-tenger romániai partjáig 2898 kilométeren keresztül kanyarog Európa szívében a Duna. A tíz országon áthaladó folyótól emberek milliónak élete és megélhetése függ. Ám az idei nyár rendkívüli szárazságot és hőségrekordokat hozott, ami próbára tette a hajózásból, mezőgazdaságból, halászatból vagy éppen vendéglátásból élőket - írja a BBC.

A világ "legnemzetközibbnek" tartott folyójának partján helyezkedik el Zimnicea. A romániai kisvárosban emberemlékezet óta nem volt olyan alacsony a Duna vízszintje, mint az utóbbi hónapokban. A kiszáradt mederben megrepedezett az iszap, melyet az elpusztult halak és egyéb állatok tetemei borítottak. Mivel a hatalmas folyó szokásos nyári méretének felére csökkent, a nagyobb merülésű szállítóhajók tétlenül rostokolnak a kikötőkben. A helyiek eközben próbálják felfogni azt a kevés esővizet, ami a nyáron hullott. A szárazságnak talán csak a gyerekek örülnek egyedül, mert újabb területek nyíltak a játékra a visszahúzódó folyó partján.

Ez már csak azért is komoly gond, mert Románia a kontinens egyik legnagyobb búzatermelője, ráadásul az ukrajnai háború miatt február óta akadozik Európa búzaellátása.

Szerbia második legnagyobb településén olyan alacsony a Duna vízállása, hogy a lakók nyugodtan átgázolhatnak rajta. Ehhez hasonlónak pedig még a legidősebb újvidékiek sem voltak szemtanúi korábban.

A helyzet odáig fajult, hogy mára a szárazság és az éghajlatváltozás a Duna menti településeken élők számára egzisztenciális veszélyt jelent. A folyótól távolabb élőkkel ellentétben a szemük előtt bontakozik ki a katasztrófa. A jelenség ráadásul egyáltalán nem csak a Dunára korlátozódik. Európa legtöbb folyója megsínylette a pokoli hőséget.

Arra figyelmeztetnek, hogy ha a mostanihoz hasonló forró, száraz nyarak rendszeressé válnak, a kiszáradó vízi útvonalak némelyike már soha többé nem fog helyreállni.

Franciaországban egyenesen a valaha átélt „legsúlyosabb szárazságnak” nevezték a mögöttünk hagyott hónapokat. Az ország folyóit annyira kimerítette a csapadék nélküli forróság, hogy ma már több száz önkormányzat kamionokkal szállíttatja a településre az ivóvizet. A helyzetet tovább fokozza, hogy a folyókat tápláló gleccserek is rohamtempóban húzódnak vissza, ezzel pedig jelentősen átalakul a táj és a teljes ökoszisztéma.

Az aszály a gazdaságot is alaposan megtizedelte. A kontinens vízi útjain évente nagyjából minden uniós állampolgárra 1 tonna rakomány jut. Csak ezek a szállítmányok évi 80 milliárd dollárral járulnak hozzá a gazdasághoz. Mostanra azonban a Rajnában alig maradt elég víz, így a szenet, gázolajat vagy árukat szállító uszályok képtelenek voltak eljutni az ipar szempontjából létfontosságú németországi Ruhr-vidék kikötőibe. A tüzelőanyagok elmaradása ráadásul épp egy olyan időszakban következett be, amikor Oroszország is akadályozza Európa energiaellátását a háborús szankciók miatt.

A tudósok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy

Minél kevesebb víz áramlik a hálózatban, annál inkább lassul a folyók áramlása, ami pedig akadályozza a sók oldódását. Végeredményben pedig mindez egyes fajok számára élhetetlenné teszi a környezetet, így például bizonyos halfajok, többek között a dunai lazac, a márna vagy a pénzes pér is kipusztulhatnak. A magasabb hőmérséklet ráadásul kedvezhet az algák terjedésének, ami pedig még nagyobb kárt okozhat a vizeknek.

Bár a kontinens legnagyobb folyóiról szóló sokkoló hírek terjedtek el a médiában, és mindenki elborzadva nézte a részben kiszáradt folyómedreket, valójában a legnagyobb kárt a kisebb folyók és patakok szenvedték el. Több olyan is akadt ezek között, melyben egyetlen csepp víz sem maradt. Márpedig ez azt jelenti, hogy a teljes élővilág kihalt, hiába jön akár heteken belül annyi csapadék, hogy vízzel teljen meg a meder.

Ehhez jön még hozzá az emberi tevékenység, vagyis az erdőirtás, a vizek szennyezése, a mezőgazdaság terjeszkedése és a vízpartok beépítése. Mindezek csak még érzékenyebbé teszik az európai folyókat a hőhullámokra, áradásokra vagy éppen az aszály miatti alacsony vízállásra.

Szerencsére még megvannak azok a gleccserek, melyek a nagyobb folyók vízellátásról gondoskodnak csapadékmentes időszak esetén is. Ugyanakkor a tudósok szerint aggasztó, hogy ezek nagy része 30 éven belül teljesen elolvadhat.