A jég hátán is megél – Jurányi Zsófia sarkkutatóval antarktiszi élményeiről beszélgettünk
Április 22. 1970 óta a Föld napja, idén azonban egy különleges digitális rendezvénysorozatnak is részesei lehetünk. A ‘Lányok napja’ online rendezvény tudományos inspiráló pályaválasztási beszélgetésorozattal jelentkezik, amibe a lanyoknapja.hu oldalon bárki bekapcsolódhat. Többek között hallható lesz Jurányi Zsófia fizikus-sarkkutató is, aki egy véletlennek köszönheti, hogy anno a fizikusi pálya mellett döntött. "A testvéreim kezdtek el fizikai versenyekre járni, és megtetszett. Nem kellett iskolába menni, otthon lehetett lenni egy napig, így én is elkezdtem fizika versenyekre járni. Tetszett, jól ment, úgyhogy úgy gondoltam, jó, akkor fizikus leszek."
Az egyetem elvégzése után aeroszol kutatóként helyezkedett el. "A nővérem Svájcban élt, és gondoltam, milyen jó lenne a közelében lenni, meg hát nagyon szép hegyek vannak Svájcban és én imádom a hegyeket. Találtam egy állást, amiben egy 3500 méter magasan fekvő mérőállomásnál hirdettek doktori helyet. Nem tudtam, mik azok az aeroszolok, de mivel hegyre kellett menni, ezért jelentkeztem, így lettem aeroszol kutató.”
Jurányi Zsófia jelenleg Észak-Németországban él, az Északi-sarkon előforduló, kormot tartalmazó aeroszolok mérésével foglalkozik. Az aeroszolok olyan parányi, folyékony vagy szilárd részecskék, amelyek folyamatosan jelen vannak a levegőben, klímaváltoztató hatásuk is van. A napsugárzást képesek visszaszórni az űr felé, vagyis ezáltal hűteni a Földet, de el is tudják nyelni azt, ami által felmelegítik légkörünket. Mérésükre azért van szükség, hogy pontosabb képet kaphassunk a klímaváltozásról.
“Az aeroszolok sokfélék lehetnek. Például tengerparton a levegő sótartalma nagy. Ott fehér színű aeroszolokban gazdag a levegő, ezek a napsugárzás jelentős részét visszaverik, hűtenek. Az autók azonban jelentős mennyiségű kormot termelnek, amelyek fekete színük miatt elnyelnik a napsugárzást, tehát melegítenek.”
“Talán nem olyan látványos a közvetlen kapcsolat, emiatt sokan nem veszik ezt komolyan. A globális felmelegedés hatásásait már most érezzük. Sok helyen kevesebbet esik az eső, nyáron iszonyat meleg van és szárazság. Északon olvad minden, délen meg még jól bírja a jégtakaró, de előbb-utóbb az is jelentősen olvadni fog, ennek ellenére még mindig sokan nem gondolkoznak el azon, hogy a sarki boltba nem kellene autóval menni."
Zsófia 2016 decemberétől 2018 februárjáig az Antarktiszon volt az Alfred Wegener Intézet megbízásából, aminek egy kilenc hónapos áttelelés is a része volt.
"Ez minket nem zavart, mert szerencsére nem történt semmi baj."
"Az áttelelés fő célja az, hogy a kb. 40 éve folyamatosan működő tudományos kutatóállomás tovább működjön, a tudományos mérések ne szakadjanak meg. Ahhoz, hogy ez működhessen, persze az egész állomásnak is működnie kell, ami nem kis feladat."
A tizenkét fős csapatból négyen tudományos területről érkeznek (két geofizikus, meteorológus és levegőkémikus), öten pedig az állomás és a csapat működésért felelősek (számítógépes szakember, elektrotechnikus, mérnök, szakács és orvos). A csapathoz csatlakozott még egy három fős filmes stáb a BBC-től.
"Van egy meghatározott rutin, hogy kinek mi a dolga. Mindenki más tudományterületről érkezik, de mindenki egy picit be kell, hogy segítsen a többieknek is, így betekintést nyerhettünk mások szakterületébe is."
Amikor kiválasztják a csapatot, általában három-négy jelentkezőt hallgatnak meg személyesen is. Az, hogy kit választanak be a programba, sok mindentől függ.
"Természetesen szakmailag meg kell tudni felelni az elvárásoknak, de az emberi tényező is nagyon fontos, mert a csapatnak minden körülmények között jól együtt kell tudnia működni. Ezen kívül orvosi vizsálatok során kell átesnie mindenkinek, és a német és az angol nyelv tudása is elvárás. Általában 80-90%-ban németekből áll az áttelelő csapat, de külföldiek is nyugodtan jelentkezhetnek. A csapattagok általában a felkészülési idő alatt vagy a helyszínen sajátítják el, hogy melyik berendezés hogyan működik, hogyan kell őket karban tartani, milyen feladatokat kell elvégezni. Én dolgoztam előtte hasonló típusú mérőállomáson még a doktorim alatt, így ismertem az ott lévő berendezéseket, ez a tapasztalat előny volt a számomra. Ezen kívül foglalkoztam még mérőberendezések tervezésével és építésével is, ez is biztos számított abban, hogy engem választottak be a csapatba. Jó csapatjátékosnak tartom magam, mindenkivel jól együtt tudok dolgozni, ez is egy nagyon hasznos dolog az átteleléshez."
"Sokkal jobbak, mint harminc éve voltak. Az egyetlen, ami nagyon hiányzott, az a friss zöldség volt, de az utánunk jövő csapatoknak már az sem okozhatott gondot, mivel a Német Űrkutatási Központ és a NASA egy kutatási projekt részeként üvegházat épített fel, hogy szimulálják a Marsi növénytermesztést, a termesztett zöldségeket meg természetesen el lehetett fogyasztania a csapatnak."
A bázis ugyan jól felszerelt volt, aki iyen küldetésre vállalkozik, annak minden adódó időjárási viszontagsággal szembe kell néznie.
Télen a helyszínen akár -50 fokig is csökkenhet a hőmérséklet, és nyáron is szinte mindig fagy, nem ritka akkor sem a -20 fok. A csúcshőmérséklet nagy ritkán eléri nappal a +2 fokot is.
"Télen, amikor teljesen sötét volt, egyre nehezebb volt reggel fölkelni, összecsúsztak a nappalok és az éjszakák."
"Mepróbáltam minden nap legkésőbb kilenckor felkelni, hogy még délelőtt át tudjak menni az aeroszol mérőállomásra, és elvégezzem a napi rutinomat. A légkörkémiai méréseket nem a nagy állomáson végezzük, hanem másfél kilométerrel arrébb. Ez az állomástól délre esett, és ide csak gyalog szabad menni, nem lehet semmilyen motoros meghajtású járgányt használni, hogy ne az ezek által kibocsátott aeroszolokat és gázokat mérjük, hanem a természetben előfordulókat. "
Zsófi a mindennapi munkája mellett a mért adatok kiértékelésén és megértésén is dolgozott az Anktarktiszon. "Kiszámítottam az ott lévő aeroszoloknak a törésmutatóját, és ennek az időbeli változását, ami ezen a helyen egy újdonság volt."
"Mi ketten voltunk nők a csapatban. Vannak olyan nemzetek, akik mind a mai napig csak férfiakból álló csapatot küldenek, de most már sok antarktiszi állomáson vannak áttelelő kutatónők is."
A német kutatóállomáson 1990-ben törte meg egy kutatónő a jeget. Többször jelentkezett a csapatba, de elutasították, mert nem férfi volt.
Jelenleg egyre bővűl a kutatónők száma a világban, már nem jelent hátrányt, ha valaki nőként jelentkezik kutatói állásra, így már csupán az álmokon és a kellő kitartáson múlnak az eredmények.
"Minden egyes álláshirdetésnél oda van írva, hogy azonos kvalifikáció esetén a női nemű jelentkezőt fogják választani. Jóval kevesebb női kutató van, nagyon örülnek neki, ha valaki nőként jelentkezik."
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor
