KULT
A Rovatból

Haragban a világgal - A legjobb filmek a felnőtté válásról

A tinédzserek és az ő álmaik, harcaik, és szerelmeik, James Deantől az Azig.


Coming of age, azaz egy ember útja a serdülőkorból a felnőtt létbe – az angolban külön neve van a műfajnak, amely elképesztően szép filmeket, lázadó, kultikus darabokat és igazi klasszikusokat is magába foglal. Mindet nem is lehet felsorolni, mi mégis megkísérletük ezt, méghozzá annak apropóján, hogy a héten mutatták be a Madeline a mélyben című bátor, eredeti mozit, ami egy tinédzser lány történetét meséli el formabontó módon. Lássuk, mely filmeket ajánljuk, ha tizenéves vagy – és ha valaha voltál.

Lady Bird (2017)

Saoirse Ronant már egész régóta figyeljük és láthatjuk, hogy szökkent szárba a tehetsége a 2007-es Vágy és vezeklés óta. Eddig összesen háromszor jelölték Oscarra, de a Lady Bird a legérettebb alakítása. A sacramentói tinilány története Greta Gerwig színésznő-rendező szívéből jött – mondhatni ez az ő Így-jöttem filmje, mivel maga is sacramentói, akárcsak a magát Lady Birdnek elkeresztelő lányka, s a film egyfajta szerelmi vallomás is a szülővárosának. A Lady Birdben minden megvan, ami a tiniket foglalkoztatja, s benne van ennek az időszaknak a szenvedélyessége, túlérzékenysége is. Barátság, szerelem, szex, pályaválasztás, mi akarok lenni, szülőkkel való viszony – mindez úgy jelenik meg, hogy érezzük, az író rendező maga is átélte mindezt és pontosan tudja, miről beszél.

Mustang (2015)

Öt lánytestvér, egy török falu és egy mérgező társadalmi szemlélet. A Mustang azt mutatja meg, milyen, amikor egy organikus fejlődési folyamatba – lásd: a serdülők érésébe – mesterségesen beleavatkozik a rendszer, azaz a felnőttek világa, ami igazából sokkal zavartabb, mint a gyerekeké. A lányok ugyanis nem csinálnak mást, csak fürdenek egyet a falubeli fiúkkal – a következmények azonban drámaiak. Ezért sokkal előbb kénytelenek szembesülni a felnőtté válással járó óriási csalódásokkal, hiszen találkoznak azzal, milyen korlátoltak, buták és rosszindulatúak is azok, akik elvileg azért vannak körülöttük, hogy óvják őket.

Édentől keletre (1955)

Akit érdekel, miért máig James Dean az egyik legnagyobb színészóriás, az nézze csak meg ezt a filmet. Eliah Kazan John Steinbeck nagyszerű regényét vitte filmre, s igazi mesterművet adaptált belőle. Az Édentől keletre egy modern Káin és Ábel-történet, melyben az egyik fiú érzelmileg támogatott, a másik (Dean) pedig örökké apja elfogadására és szeretetére áhítozik. Minden idők egyik legnagyobb filmsztárja úgy lemeztelenedik lelkileg a kamera előtt, hogy azt nem lehet megállni könnyek nélkül.

Szólíts a neveden (2017)

1980 nyara, Olaszország. Egy tinisrác ( Timothée Chalamet) a szüleivel nyaral, ahol megismerkedik apja tudományos asszisztensével. A férfi (Armie Hammer) ugyanúgy a szünetre érkezik, mint korábban az apa valamennyi meghívott tanítványa – ő azonban más, mint a többiek. Lazább, rejtélyesebb és szebb. Érdekes, hogy a filmtörténet egyik legszebb romantikus filmje épp egy homoszexualitás-történeten keresztül tudja megmutatni a szerelem különféle arcait és a tizenéves, nyiladozó szexualitás és lélek törékenységét.

Az (2017)

Persze, persze, az Az igazából egy remek horrorfilm, de bizony coming of age-moziként is abszolút értékelhető. A kertvárosi nihilben, a napégette pázsitok mentén bicikliző tinik története azért is izgalmas, mert folyamatosan a gyereklét mesevilága – aminek megvannak szintén a maga borzalmai – és a felnőttek világának, annak realizmusának határmezsgyéjén mozog. Utóbbiról aztán az is kiderül, hogy legalább annyira félelmetes, mint mindaz a gyilkos borzalom, amit a horror-bohóc megtestesít. Lehet, hogy egy erőszakos, alkoholista apa nagyobb veszélyt hordoz, mint a csatorna mélyén megbújó rém.

Az élet habzsolva jó (2013)

A fiatalok szerelme rengeteg opusz témája, de ritkán nyúlnak hozzá a filmek ilyen őszintén és hitelesen, mint ebben a filmben. A történet szerint egy könyvmoly lány (Shailene Woodley) egy igazi rosszfiúba (Miles Teller) lesz szerelmes. Olyan ez a film, hogy aki épp tini, az nagyon érti, miről szól, aki meg már nem az, annak keserédes mosolyra görbül tőle a szája a gondolatra, hogy milyen jó is lenne visszarepülni jó pár évet az időben.

Sráckor (2014)

Ennek a csodálatos Richard Linklater-filmnek a témája nem más, mint egészen konkrétan maga a felnőtté válás. A rendező Masont (Ellar Coltrane) követi, amit a gyerekkorból átlép a tinikorba, majd felnőtté válik, s mindezt egyedülálló módon: éveken át forgatott a színészekkel (ebben remek partnerei voltak a szülőket játszó Patricia Arquette és Ethan Hawke is). A film folyamatosan fikció és valóság között táncol, hiszen az idő valós múlását figyelhetjük meg a szereplők arcán. A Sráckor 2 óra 45 percével megköveteli a néző türelmét, de ha rászánjuk az időt, tényleg életre szóló élménnyel leszünk gazdagabbak. Érdekes, hogy nem történik semmi extra a filmben, mégis katartikus, mert valahogy az életről szól és nagyon igaz.

Ragyogás a fűben (1961)

Az 1920-as években játszódik a dráma, melynek két főszereplője egy középiskolás szerelmespár: nekik kell arról dönteniük, hogy beteljesedjen-e fizikailag is a szerelmük, vagy engedelmeskedjenek a kor elvárásainak. A tragikusan korán elhunyt Natalie Wood egyik legátütőbb alakítása ez, nem beszélve arról, hogy az is megtekinthető, honnan indult a szintén szuggesztíven játszó Warren Beatty.

Juno (2007)

Juno szó szerint kénytelen nagyon korán felnőni. Gimnazista, de teherbe esik egy szintén középsulis sráctól, s úgy dönt, megtartja. Ebben a történetben többféle műfaj – dráma, vígjáték – potenciálja megvolt, de az alkotói mégis egy indie drámát csináltak belőle, sok humorral és szeretettel. A film megmutatja, mennyire gyerek még lelkileg egy tini, miközben testileg már nem az, s hogy milyen fontos a felnőttek szerepe egy ilyen kritikus helyzetben – meg egyébként is, bármilyenben, s hogy mennyire lényeges, hogy megértő, elfogadó, empatikus szőlők egyengessék a serdülő útját.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: