Haragban a világgal - A legjobb filmek a felnőtté válásról
Coming of age, azaz egy ember útja a serdülőkorból a felnőtt létbe – az angolban külön neve van a műfajnak, amely elképesztően szép filmeket, lázadó, kultikus darabokat és igazi klasszikusokat is magába foglal. Mindet nem is lehet felsorolni, mi mégis megkísérletük ezt, méghozzá annak apropóján, hogy a héten mutatták be a Madeline a mélyben című bátor, eredeti mozit, ami egy tinédzser lány történetét meséli el formabontó módon. Lássuk, mely filmeket ajánljuk, ha tizenéves vagy – és ha valaha voltál.
Lady Bird (2017)
Saoirse Ronant már egész régóta figyeljük és láthatjuk, hogy szökkent szárba a tehetsége a 2007-es Vágy és vezeklés óta. Eddig összesen háromszor jelölték Oscarra, de a Lady Bird a legérettebb alakítása. A sacramentói tinilány története Greta Gerwig színésznő-rendező szívéből jött – mondhatni ez az ő Így-jöttem filmje, mivel maga is sacramentói, akárcsak a magát Lady Birdnek elkeresztelő lányka, s a film egyfajta szerelmi vallomás is a szülővárosának. A Lady Birdben minden megvan, ami a tiniket foglalkoztatja, s benne van ennek az időszaknak a szenvedélyessége, túlérzékenysége is. Barátság, szerelem, szex, pályaválasztás, mi akarok lenni, szülőkkel való viszony – mindez úgy jelenik meg, hogy érezzük, az író rendező maga is átélte mindezt és pontosan tudja, miről beszél.
Mustang (2015)
Öt lánytestvér, egy török falu és egy mérgező társadalmi szemlélet. A Mustang azt mutatja meg, milyen, amikor egy organikus fejlődési folyamatba – lásd: a serdülők érésébe – mesterségesen beleavatkozik a rendszer, azaz a felnőttek világa, ami igazából sokkal zavartabb, mint a gyerekeké. A lányok ugyanis nem csinálnak mást, csak fürdenek egyet a falubeli fiúkkal – a következmények azonban drámaiak. Ezért sokkal előbb kénytelenek szembesülni a felnőtté válással járó óriási csalódásokkal, hiszen találkoznak azzal, milyen korlátoltak, buták és rosszindulatúak is azok, akik elvileg azért vannak körülöttük, hogy óvják őket.
Édentől keletre (1955)
Akit érdekel, miért máig James Dean az egyik legnagyobb színészóriás, az nézze csak meg ezt a filmet. Eliah Kazan John Steinbeck nagyszerű regényét vitte filmre, s igazi mesterművet adaptált belőle. Az Édentől keletre egy modern Káin és Ábel-történet, melyben az egyik fiú érzelmileg támogatott, a másik (Dean) pedig örökké apja elfogadására és szeretetére áhítozik. Minden idők egyik legnagyobb filmsztárja úgy lemeztelenedik lelkileg a kamera előtt, hogy azt nem lehet megállni könnyek nélkül.
Szólíts a neveden (2017)
1980 nyara, Olaszország. Egy tinisrác ( Timothée Chalamet) a szüleivel nyaral, ahol megismerkedik apja tudományos asszisztensével. A férfi (Armie Hammer) ugyanúgy a szünetre érkezik, mint korábban az apa valamennyi meghívott tanítványa – ő azonban más, mint a többiek. Lazább, rejtélyesebb és szebb. Érdekes, hogy a filmtörténet egyik legszebb romantikus filmje épp egy homoszexualitás-történeten keresztül tudja megmutatni a szerelem különféle arcait és a tizenéves, nyiladozó szexualitás és lélek törékenységét.
Az (2017)
Persze, persze, az Az igazából egy remek horrorfilm, de bizony coming of age-moziként is abszolút értékelhető. A kertvárosi nihilben, a napégette pázsitok mentén bicikliző tinik története azért is izgalmas, mert folyamatosan a gyereklét mesevilága – aminek megvannak szintén a maga borzalmai – és a felnőttek világának, annak realizmusának határmezsgyéjén mozog. Utóbbiról aztán az is kiderül, hogy legalább annyira félelmetes, mint mindaz a gyilkos borzalom, amit a horror-bohóc megtestesít. Lehet, hogy egy erőszakos, alkoholista apa nagyobb veszélyt hordoz, mint a csatorna mélyén megbújó rém.
Az élet habzsolva jó (2013)
A fiatalok szerelme rengeteg opusz témája, de ritkán nyúlnak hozzá a filmek ilyen őszintén és hitelesen, mint ebben a filmben. A történet szerint egy könyvmoly lány (Shailene Woodley) egy igazi rosszfiúba (Miles Teller) lesz szerelmes. Olyan ez a film, hogy aki épp tini, az nagyon érti, miről szól, aki meg már nem az, annak keserédes mosolyra görbül tőle a szája a gondolatra, hogy milyen jó is lenne visszarepülni jó pár évet az időben.
Sráckor (2014)
Ennek a csodálatos Richard Linklater-filmnek a témája nem más, mint egészen konkrétan maga a felnőtté válás. A rendező Masont (Ellar Coltrane) követi, amit a gyerekkorból átlép a tinikorba, majd felnőtté válik, s mindezt egyedülálló módon: éveken át forgatott a színészekkel (ebben remek partnerei voltak a szülőket játszó Patricia Arquette és Ethan Hawke is). A film folyamatosan fikció és valóság között táncol, hiszen az idő valós múlását figyelhetjük meg a szereplők arcán. A Sráckor 2 óra 45 percével megköveteli a néző türelmét, de ha rászánjuk az időt, tényleg életre szóló élménnyel leszünk gazdagabbak. Érdekes, hogy nem történik semmi extra a filmben, mégis katartikus, mert valahogy az életről szól és nagyon igaz.
Ragyogás a fűben (1961)
Az 1920-as években játszódik a dráma, melynek két főszereplője egy középiskolás szerelmespár: nekik kell arról dönteniük, hogy beteljesedjen-e fizikailag is a szerelmük, vagy engedelmeskedjenek a kor elvárásainak. A tragikusan korán elhunyt Natalie Wood egyik legátütőbb alakítása ez, nem beszélve arról, hogy az is megtekinthető, honnan indult a szintén szuggesztíven játszó Warren Beatty.
Juno (2007)
Juno szó szerint kénytelen nagyon korán felnőni. Gimnazista, de teherbe esik egy szintén középsulis sráctól, s úgy dönt, megtartja. Ebben a történetben többféle műfaj – dráma, vígjáték – potenciálja megvolt, de az alkotói mégis egy indie drámát csináltak belőle, sok humorral és szeretettel. A film megmutatja, mennyire gyerek még lelkileg egy tini, miközben testileg már nem az, s hogy milyen fontos a felnőttek szerepe egy ilyen kritikus helyzetben – meg egyébként is, bármilyenben, s hogy mennyire lényeges, hogy megértő, elfogadó, empatikus szőlők egyengessék a serdülő útját.
