Ha nem jól döntünk, elveszíthetjük a szabadságjogainkat – Harari a koronavírus utáni világról
„Ha tudnák, hogy inkább a Fox News-t nézem, mint a CNN-t, azzal képet kapnak politikai nézeteimről, talán még személyiségemről is. Ha hozzáférnek testhőmérsékletemhez, vérnyomásomhoz, szívritmusomhoz, amikor egy videót nézek, megtudják, hogy min nevetek, min sírok és mitől leszek dühös” – magyarázza Harari.
És tovább megy:
ha a hatalom, a cégek tömegesen begyűjtik biometrikus adatainkat, szinte mindent megtudnak rólunk, képesek lesznek előre látni reakcióinkat is, és ezáltal az élet mindent terén manipulálhatókká válunk.
A távol-keleti példákból kiindulva Harari úgy véli: ahhoz, hogy egy dél-koreaihoz, tajvanihoz vagy szingapúrihoz hasonló önkéntes együttműködés létrejöhessen a lakosság és a kormány között egy következő vírus idején, az embereknek bízniuk kell a tudományban, a hatóságokban és a médiában.
Bízik abban, hogy ezt a bizalmat, amelyet felelőtlen politikusok miatt elvesztettünk, még újra lehet építeni.
Szükség lenne arra, hogy a közvélemény tájékozottabb legyen, és hogy azok az új technológiák, amelyek lehetővé teszik az államoknak, hogy ellenőrizzék polgáraikat, az állam ellenőrzésére is szolgáljanak. A koronavírus-járvány szerinte fontos tesztje az állampolgárok erejének.
„Ha nem jól választunk, arra kényszerülhetünk, hogy feladjuk legértékesebb szabadságjogainkat”
– figyelmeztet a történész.
Egyúttal emlékeztet arra, hogy a járvány és a vele járó gazdasági válság olyan globális problémák, amelyeket csak globális együttműködéssel lehet megoldani, és ez sem megy kölcsönös bizalom nélkül: az egyes országoknak meg kell osztaniuk információikat, egyúttal tanácsokat és segítséget kell kérniük egymástól. Nemzetközi összefogás kell a tesztek, az orvosi felszerelések gyártásában, de ugyanígy egy globális gazdasági terv kidolgozásában, mert
a széthúzás csak a káoszt és a válságot növeli.
Harari azt is javasolja, hogy a járvány idején függesszék fel a nemzetközi légijáratokat, de állapodjanak meg arról, hogy utazhassanak azok, akiknek feltétlenül szükséges: tudósok, orvosok, újságírók, politikusok, üzletemberek. És minden utazót még indulása előtt teszteljenek.
Az izraeli történyész sajnálattal tapasztalja, hogy a nemzetek közössége jelenleg a bénultság állapotában van. A G7 videókonferenciája kudarcot vallott, az Egyesült Államok pedig feladta azt a globális vezetői szerepét, amelyet a korábbi válságok idején játszott. Többre tartja az amerikai nagyságot az emberiség jövőjénél, még legközelebbi szövetségeseit is magára hagyta.
Ezek után, még ha meg is változna az amerikai politika, ki bízna meg egy olyan elnökben, aki soha semmilyen felelősséget nem vállal magára, és mindig mindenért másokat hibáztat? És ha nem lesz olyan ország, amely átveszi az Egyesült Államok szerepét, nemcsak nehéz lesz megállítani a járványt, de a következmények hosszú évekre megmérgezhetik a nemzetközi kapcsolatokat.
Ugyanakkor a történész reménykedik abban, hogy az emberiség a jelen helyzetben megérti: milyen veszélyeket rejt magában a globális széthúzás. „Ha a szolidaritást vállaljuk, az nemcsak a koronavírus elleni, hanem az összes jövőbeni járvány és krízis feletti győzelmet jelenti, amelyek rátámadhatnak az emberiségre a 21.században” – írja végezetül Yuval Noah Harari.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!