Gyerekkoromnak nagy moziélményei voltak Homoki Nagy István természetfilmjei: a szegedi Fehér-tó szépségeit bemutató Vadvízország (1951), és különösen a Cimborák, amelynek első része, a Nádi szélben (1958) a Kis-Balaton vidékére sodorja Pletykát, a tacskót, Fickót, a vizslát és Nimródot, a kerecsensólymot. Ez utóbbi azonban már-már játékfilm volt, amelyben az állatokat szinte emberi tulajdonságokkal ruházták fel, amint egymást segítve megküzdöttek a természet viszontagságaival. Egészen másfajta élményt nyújt 60 évvel később Fehér Zoltán Vad Víz – Aqua Hungarica című alkotása, amelyet a Metropolitan Egyetem támogatásával készített és a WWF Magyarország ajánlásával mutatnak be.

A hajdani idill már csak nyomokban lelhető fel, és miközben elgyönyörködünk hazánk mesés tájaiban, vadon élő állataink közelképeiben, az alkotók – a rendező, aki egyben forgatókönyvíróként és operatőrként is jegyzi a filmet, asszisztense, Koszta Marcell és a narrátor Forgács Péter – arra is felhívják a figyelmet, hogy milyen veszélyeket rejtenek vizeinkre a klímaváltozás, a környezetet károsító emberi tevékenységek, és nem utolsó sorban a különböző invazív fajok terjeszkedése vagy szándékos betelepítése – például a nagy népszerűségnek örvendő afrikai harcsáé - amelyek lassan kipusztítják az őshonos fajokat.

Egészen rendkívüli hatást keltenek a zöld algák az egerszalóki melegvízű sós tóból kialakult fehér „cseppköveken”. Megtudhatjuk, hogy az ugyancsak melegvízű, nem vulkáni eredetű hévizi tó mélyén trópusi eredetű halak úszkálnak, de ez semmi ahhoz képest, hogy a veresegyházi tóban a félelmetes külsejű, gyilkos harapású keselyűteknősre bukkantak. És azt sem gondoltuk volna, hogy a Velencei-tó Magyarország legnagyobb gyógytava, ugyanis a beletorkolló vizek rengeteg jótékony hatású ásványt szállítanak. A Kis-Balaton ma is lenyűgöz különleges élővilágával: a hajdan az egész Kárpát-medencét benépesítő vízibivalyokkal, amelyek ma már csak rezervátumokban élnek, a vidám fejű, fürge vidrákkal – itt él belőlük a legnagyobb populáció egész Európában – és az aranysakállal, más néven nádi farkassal: ő az a bizonyos „toportyánféreg”, akivel a nádasban rejtőző Toldi Miklósnak meg kellett küzdenie. De megismerkedünk a balinnal, az egyetlen ragadozó pontyfajtával, a szürke gémmel vagy a kis vöcsökkel, amelynek vízre épített fészke inkább emlékeztet úszó tutajra, és párzását gyors egymásutánban elvégzett, sok-sok néhány másodperces aktus jelenti.

Szomorodik a kép a Mohács melletti Duna-holtágban: a búsójárás felidézése után egy félig kiszáradt medret látunk, amelyben haltetemek és csontvázak hevernek százával, de még a második világháborúban elsüllyedt hajót is felszínre hozott az aszály. A film emlékeztet arra, hogy a klímaváltozással megszűntek Magyarországon is a kontinentális éghajlatra jellemző évszakváltozások, és egyre gyakoribbak az időjárási és hőmérsékleti szélsőségek. A mai nemzedékek már nem ismerik a tavasz, nyár, ősz, tél kiszámítható körforgását, amit a mi korosztályunk még természetesnek vett.

A Börzsöny hegyi patakjainak hajdani bő vize is már csak emlék, a legendák övezte szalamandra azonban nincs híján élőhelynek.

Ez a kis hüllő itt maradt az őskorból, de hazánk talajai, kőzetei, amely a Kréta-korban meleg, sekély beltenger volt, számtalan lenyűgöző fossziliát őrzött meg, köztük Bakonyban talált pikkelyes bőrű Pannoniasaurus, amely akár 4,5 méter hosszúra is megnőhetett. A legnagyobb tokféle hal, a viza, hajdan a magyar halászoknak is kedvenc zsákmánya volt. Ez az akár másfél tonnát is elérő hal több száz millió évet élt túl, de a vizek szennyezése, a folyókra épített erőművek, a túlhalászás már a kihalás szélére sodorta. „Már nem az idő és az evolúció diktálja az eseményeket” – hangzik el a filmben.

„Igyekeztem egy átfogó képet adni Magyarország vizeiről, ezért külön főszereplő nincsen, ahogyan ez a kiváló magyar természetfilmekben általánosságban elmondható – mondja az alkotást bevezető interjúban Fehér Zoltán, aki csapatával 2017-ben látott munkához – Itt a főszereplő maga a víz, mint elem, 27 helyszínen forgattunk, nagyjából 50 óra nyersanyag keletkezett. Ez ugyan több mint 40-szeres túlforgatást jelent, de ez az a műfaj, ahol hónapokon, akár éveken keresztül gyűjteni kell a nyersanyagot, abból fog kialakulni a sztori és nem úgy, ahogy azt feltétlenül elképzeltük.”

A rendező eredetileg nagyjátékfilmes operatőrnek tanult. Úgy gondolja, hogy a természetfilmek egyfajta fura, köztes állapotban vannak a dokumentumfilmek és a játékfilmek között, mert mégiscsak tény alapú filmekről van szó, ám a dramaturgiai- és esetleges karakterfejlődési elemek miatt, amiket egy-egy jelenetben az állatokon lehet látni, közel állnak a játékfilmekhez is. „A legnagyobb inspirációt az első forgatási nap adta, amikor kimentünk a budai hegyekbe egy szalamandra-populáció lelőhelyére, és megláttuk azt a lényt, amit kerestünk.”

Az egynapos forgatásokból először csak rövidfilmek készültek, de egy téma köré gyűltek. „Engem mindig vonzottak a vizek, a víz alatti életformák, ezért olyan témát kerestünk, amik esetleg egy hosszabb filmben is működhetnek, és ezek a rövidfilmek lettek a nagyfilm jelenetei. Lényegében majdnem minden váratlan esemény volt. Minden fajra úgy tekintettünk, mint egy hatalmas meglepetésre, ajándékra, hogy lefilmezhettük őket.” Munkájukat jelentősen megkönnyítette a modern kamera- és dróntechnika, nem jelentett számukra problémát az éjszakai forgatás. Így tudták például tetten érni a főleg szürkületkor aktív vidrát úgy, hogy nem kellett megzavarni az állat természetes viselkedését. De készítettek olyan makrofelvételeket a néhány centiméteres nagyságú szalamandrákról, amelyek már-már „portré”-számba mentek. Ezeken túl víz alatti és légi felvételekkel demonstrálták a magyarországi vadvizek nagyságát és mozaikosságát.

„Szeretném, hogy a filmünk felhívja a figyelmet vadvizeink törékenységére, arra, hogy a legkisebb változás, a legkisebb beavatkozás is milyen katasztrófákat okozhat ezekben az ökoszisztémákban” – mondta Fehér Zoltán

A Vad víz – Aqua Hungarica című filmet a Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál versenyprogramjában mutatták be először. III. Kovács László és Zsigmond Vilmos Operatőrversenyen Fehér Zoltánt dokumentumfilm operatőrnek járó díjjal ismerték el. A hazai mozikban június 3-tól látható a Pannonia Entertainment forgalmazásában.