JÖVŐ
A Rovatból

Ezek lehetnek a „földgáz-aranyláz” ellenszerei: energiahatékonyság, keresletcsökkentés, megújulók, a fosszilis extraprofit adóztatása

Ha a világ be akarja tartani a 1,5°C-os klímacélt, akkor nincs helye új olaj- és földgáztelep beruházásoknak. Mindeközben a fosszilis tüzelőanyag-ipar 4 billió dollár profitot halmozott fel 2022-ben, amiből 2 billió váratlan nyereség. A Másfélfok cikke.


A Climate Action Tracker friss jelentése szerint a földgáztermelés felskálázása egy hamis megoldás, és hosszú távon inkább súlyosbítani fogja az energia- és klímaválságot, mintsem enyhíteni azt. Az orosz-ukrán háború kezdete óta 26 új cseppfolyósított földgáz (LNG) terminál létrehozását jelentették be az EU-ban, ami azonban az építkezések átfutási ideje miatt nem hozna gyógyírt az energiahiányra a közeljövőben, ráadásul az ellátó országokat is belakatolná a fosszilis világba. Ha a 1,5°C-os küszöbértékkel összeegyeztethető pályán kívánunk haladni, akkor Európa gázigénye kielégíthető lenne a már meglévő infrastruktúrával, és az új építése helyett a földgázt gyorsuló ütemben kellene kivezetni a globális energiatermelésből. A Nemzetközi Energiaügynökség frissített adatai is alátámasztják, hogy ha a világ be akarja tartani a 1,5°C-os klímacélt, akkor nincs helye új olaj- és földgáztelep beruházásoknak. Mindeközben a fosszilis tüzelőanyag-ipar 4 billió dollár profitot halmozott fel 2022-ben, amiből 2 billió váratlan nyereség. Számos ország erre kivetett különadóval igyekszik fedezni az energiaválság terheit enyhítő programokat, azonban a hosszú távú megoldás a fosszilis tüzelők kivezetése, és a megújulók felskálázása, valamint az energiahatékonyság javítása lenne.

A Climate Action Tracker (CAT) friss jelentése szerint komoly aggodalomra ad okot, hogy az orosz-ukrán háború okozta energiaválság közepette a kormányok az energiabiztonság megerősítésének reményében ismét a klímaromboló fosszilis tüzelők, a kőolaj, a földgáz és a kőszén felé fordultak.

A válságból kivezető megoldásként a gázlobbi a földgáztermelés felskálázását propagálja világszerte, annak ellenére, hogy mára a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és a villamosítás jelentik a legolcsóbb, leggyorsabb és legbiztonságosabb megoldást. A CAT figyelmeztet, hogy

a földgázra irányuló „aranyláz” alapjaiban ássa alá a klímacélokat, és új gázinfrastruktúrába fektetni Európában hamis megoldás.

Európa belakatolhatja magát a fosszilis világba, magával rántva másokat is

Az EU gázszükségletének közel felét (40%) Oroszországból látta el 2021-ben, majd a háború kezdete óta Oroszország fokozatosan csökkentette az exportot, ami mára nagyjából 80%-kal esett vissza – ezzel súlyos energiaínség veszélyét vetítve előre Európa-szerte. Erre adott válaszul

az EU 2022 májusában elindította a REPowerEU tervet, amely szerint évi 100 milliárd eurót különítenek el az orosz gáztól való függetlenedésre, miközben a klímaválságot is kezelik.

Ebben az EU 2030-ra 40%-ról 45%-ra növeli a blokk megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzését, és az energiaigény csökkentése érdekében megerősíti az energiahatékonyságra vonatkozó törekvéseket is, 11%-ról 13%-ra emelve az erre vonatkozó célszámot. Ezek fontos lépések a helyes irányba.

Azonban ezzel egyidőben az EU nagyszabású gázbeszerzést is folytat mind rövid, mind hosszú távon.

A REPowerEU-terv az „energiaellátás diverzifikációját” javasolja, ideértve az orosz fosszilis tüzelőanyagok más országokból származó importtal való kiváltását, szemet vetve többek között a szubszaharai Afrika „kiaknázatlan cseppfolyósított földgáz (LNG) potenciáljára” is.

Egyiptommal és Izraellel az EU már meg is állapodott egy 15 milliárd dolláros csomagról a gáz kitermelésének és exportjának növelésére, míg az egyes tagországok külön is nyélbe ütöttek üzleteket a földgázban gazdag afrikai országokkal, pl. Algériával, Angolával, Kongóval, Szenegállal és Mozambikkal. Emellett az Európai Bizottság sajnálatos módon a földgázt a „fenntartható” energiaforrások közé sorolta a befektetési taxonómiai reformja során, ezzel továbbra is teret biztosítva annak – szemben a nemzetközi szakértői testületek álláspontjával.

A háború kezdete óta 26 új LNG-terminál létrehozását jelentették be az EU-ban. Ezek a nagyjából 6 milliárd eurós költséggel megépülő terminálok akár 168 milliárd köbméternyi importot is lehetővé tennének a kontinens számára, ami a blokk földgáz-szükségletének körülbelül 41%-ának felel meg és meghaladja a háború előtti teljes orosz importot.

Ugyanakkor ekkora mértékű felskálázásra nincsen szükség.

A CAT elemzése rámutatott, hogy ha 1,5°C-nál akarjuk korlátozni a globális felmelegedést, akkor az EU gázfelhasználásának meredeken csökkennie kellene mától 2040-ig, majd 2045-re gyakorlatilag teljesen ki kellene vonni azt. Az International Institute for Sustainable Development (IISD) legújabb jelentése is megerősítette, hogy

ha a 1,5°C-os ambícióval összeegyeztethető pályán kívánunk haladni, akkor Európa gázigénye kielégíthető lenne a már meglévő infrastruktúrával.

A CAT azt is hangsúlyozza, hogy Európa rövid távú energiahiánya az építkezések átfutási ideje miatt új import infrastruktúrával nem mérsékelhető, helyette agresszív keresletoldali fellépéssel lenne enyhíthető. Ezt egy friss tanulmány is alátámasztja, mely szerint

az energiahatékonysági és keresletcsökkentési programok az ipari, kereskedelmi és lakossági szektorokban az orosz gázimport akár kétharmadát is csökkenthetnék.
Földgázigény a végső energiafelhasználásban az EU országaiban a 1,5°C-os küszöbértékkel kompatibilis pályán (Forrás: CAT)

De – a gázlobbi narratívájával ellentétben – a földgáz befektetések felskálázása Európán kívül sem megoldás az energiaválságra, ahogy arra a CAT afrikai elemzése figyelmeztet. A probléma azonban az, hogy Afrikában az elmúlt években 6-7-szer nagyobb volt az évi beruházások mértéke a fosszilis iparágba, mint a megújulóba, és az egekbe szökött gázárak még vonzóbbá teszik a gázprojekteket.

Pedig számos példa mutatja, hogy a nap-, szél- és akkumulátoros tárolási technológiák egyre csökkenő költségeinek köszönhetően a megújuló energiarendszerek egyre inkább megbízhatóak és költséghatékonyak a fejlődő országokban is. Ha a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra összpontosítanánk, akkor 2030-ra Afrikában is elérhető lenne az elektromos áramhoz és a főzéshez használt tiszta energiához való egyetemes hozzáférés, ehhez azonban megfelelő nemzeti stratégiákra és nemzetközi támogatásra van szükség:

a fejlett országoknak, különösen az EU-nak, a földgázkitermelés és az LNG-export infrastrukturális fejlesztésének támogatása helyett a tiszta energia beruházásokba kellene fektetniük a fejlődő országokban.

Ha élhető éghajlatot akarunk, nincs helye új olaj- és földgáz-beruházásoknak

Az energiaínségtől tartva (és a magas gázárakból fakadó extranyereséget kihasználva) Európától kezdve, Afrikán és Ázsián át Észak-Amerikáig, az országok és cégek rohamtempóban fektetnek be a földgázba, pedig számos tudományos és technológiai intézmény hívja fel a figyelmet arra, hogy

a gáz-függőségünk további erősítésével a valódi megoldás helyett csak tovább fokozzuk a klíma- és energiaválságot.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) mérföldkőnek számító 2021-es elemzése megmutatta, hogy ha 1,5 °C alatt akarjuk korlátozni a globális felmelegedést, akkor nincs helye új olaj- és földgáztelep, valamint kőszénbánya beruházásoknak. Ezt az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb jelentése és az IISD elemzése is megerősítette.

Az IEA 2022-es frissített elemzése szerint ahhoz, hogy 2050-re nettó nulla kibocsátást érjünk el, az új infrastruktúra-beruházások helyett a földgázt gyorsuló ütemben kellene kivezetni:

a globális gázfelhasználást 2030-ra legalább 30%-kal, 2035-re pedig több, mint 60%-kal kellene a 2021-es szint alá csökkenteni.

Ez lényegesen gyorsabb csökkentési ütemet jelent, mint a 2021-es becslés, ami annak köszönhető, hogy a megújuló energiaforrások, valamint a tárolási és egyéb technológiák költségei gyorsuló ütemben zuhantak.

Bár ezen befolyásos szakmai intézmények jelentései erős jelet küldtek a politikai-gazdasági vezetőknek a fosszilis tüzelők támogatásának beszüntetésére, és hatásukra számos pénzügyi intézmény (pl. Európai Beruházási Bank) és kormány (pl. Kolumbia) döntött úgy, hogy nem támogatják tovább a hagyományos fosszilis iparágat, az energiaválságra adott válasz sok országban rossz irányt vett.

Az első horvát LNG terminál a Krk szigeten (Forrás: ec.europa.eu)

A gázberuházások agresszív terjeszkedése bedöntheti a 1,5 °C-os klímacélt

Az elmúlt hónapokban a cseppfolyós földgáz (LNG) exportját és importját szolgáló új projektek száma robbanásszerűen megnőtt nemcsak az EU-ban, de szerte a világban is. A jelenlegi tervek szerint

a globális LNG-fogyasztás 2030-ra több mint megduplázódhat, elérve az évi több mint 800 millió tonnát.

Exportoldalon jelentős bővülés várható Afrika, Ausztrália, az Egyesült Államok, Kanada és a Közel-Kelet országaiban. Emellett az LNG importkapacitás fejlesztését tervezik Indiában, Délkelet-Ázsiában (például Thaiföldön, Vietnámban) és Kelet-Ázsiában. Az előrejelzések szerint Európában is, például Németországban és Olaszországban nagymértékben növekszik majd az LNG importkapacitás.

A CAT összehasonlította a tervezett új és kibővített LNG-exportkapacitást az IEA „nettó nulla kibocsátási” forgatókönyve által előrevetített igényekkel, és megállapította, hogy 2030-ra legalább kétszeres (körülbelül 500 millió tonna) túlkínálat lesz LNG-ben. Ez a mennyiség több mint duplája a teljes orosz gázexportnak 2021-ben (184 millió tonna). Ráadásul az IEA forgatókönyve már most számításba vette az orosz gázimport helyettesítéséhez szükséges teljes LNG-igényt.

Tehát a jelenleg tervezett LNG-termelési kapacitásbővítés messze meghaladja az orosz gázexport kiváltásához szükséges mértéket.

Ez a gáz-túlkínálat óriási többletkibocsátáshoz vezethet az IEA forgatókönyvéhez képest, a CAT becslése szerint a fennmaradó karbon-költségvetés 10%-át felemésztené, vagyis

a tervezett LNG-infrastruktúra-bővítés alapjaiban ássa alá a 1,5°C-os klímacélt, pedig ha azt tartani akarjuk, akkor már megépítése pillanatában soha meg nem térülő beruházássá („stranded asset”) válik.

A globális LNG-fogyasztásból származó kibocsátás 2015 és 2050 között a meglevő, épülő és tervezett infrastruktúra alapján. A narancssárga vonal az IEA nettó nulla kibocsátási forgatókönyvét jelöli, mely összhangban van a 1,5°C-os klímacéllal. (Forrás: CAT)

Ráadásul ezek a becslések csak a mért kibocsátási adatokon nyugszanak. A gáz- és olajmezők, valamint a szállító infrastruktúra mentén történő jelentős mértékű metánszivárgással az országok és cégek még csak most kezdtek el érdemben foglalkozni (pl. a COP26-on létrehozott Global Methane Pledge keretében). A szivárgás felszámolására vonatkozó szabályozás az Európai Unióban még tárgyalás alatt van, de

az ebben foglalt kötelezettségeket Magyarország és Románia aktívan gyengíteni próbálja.

Különadó az olaj- és gázipar rekord nyereségére

Mindeközben az olaj- és gázóriások a háború által felhajtott árakból rekord nyereségekre tettek szert, a kőszén iránti kereslet is megugrott, és a befektetők továbbra is ún. „szénbombák” (óriási potenciállal rendelkező kőolaj, földgáz és kőszén projektek) sokaságán ülnek, amelyek kiaknázása esetén a 1,5 °C-os küszöbérték betartásának végképp búcsút inthetünk.

A British Petrol 8,2 milliárd USD nyereségre tett szert világszerte július és szeptember között, ami több mint kétszerese a 2021 azonos időszakában elért profitjának. Az ezt megelőző három hónapban 8,5 milliárd dollár nyereséget könyvelt el. A Shell 10,1 milliárd és 11 milliárd dollár globális nyereséget jelentett be ugyanezen három hónapos időszakokra. Az IEA egy másik jelentése alapján

a fosszilis tüzelőanyag-ipar 4 billió dollárt halmozott fel 2022-ben, amiből 2 billió váratlan nyereség.

Becslésük szerint a világnak legalább évi 4 billió dollárt kell fektetnie tiszta energiával kapcsolatos beruházásokba 2030-ig, hogy a század közepére elérhessük a nettó nulla kibocsátást. Ha a globális olaj- és gázipar ezt a 2 billió dollárnyi váratlan nyereséget alacsony kibocsátású üzemanyagokba, például hidrogénbe és bioüzemanyagokba fektetné, akkor az évtized hátralévő részében az ezekhez szükséges összes beruházást finanszírozni tudná. Sőt, az IISD szerint,

ha a tervezett olaj- és gázbefektetésekre szánt évi 570 milliárd dollárt átirányítanánk, akkor az teljes mértékben finanszírozhatná az ezeket kiváltó szél- és napenergia felskálázását a 1,5 °C-os céllal összhangban.

Néhány – többségében európai – kormány a váratlan nyereség megadóztatásával igyekszik fedezni az energiaválság terheit enyhítő programokat. Spanyolország, Görögország, Olaszország, Románia, Bulgária és Magyarország is bevezetett ilyen ideiglenes adót, hazánkban a Molnak kell ezt fizetni.

Az Egyesült Királyságban a kormány három éven át tartó 25%-os energianyereség-illetéket vetett ki májusban az északi-tengeri olaj- és gáztermelőkre, majd azt decemberben 35%-ra emelte, és meghosszabbította egészen 2028-ig. Ugyanakkor a Shell azt mondta, hogy 2022-ben nem fizeti ezt meg, mivel a nyereséget az északi-tengeri mezőkbe fektették – egy kiskapu, amit környezetvédelmi szervezetek rejtett adótámogatásnak tituláltak.

De végső soron a váratlan nyereségadó csak egy rövid távú megoldás egy sokkal mélyebb problémára.

Az egyetlen hosszabb távú megoldás a megfizethetetlen energiaszámlákra valójában a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése az energiatermelésből, és az újabb mezők megnyitása helyett a befektetések átcsatornázása a megfizethető, megbízható és tiszta energiába, valamint az energiahatékonysági fejlesztésekbe.

Bár a COP27 klímatárgyalásokon erősen érezhető volt a gáz- és olajlobbi jelenléte , és befolyásuk tetten érhető a klímacsúcs kimenetelében is, némi reményre ad okot, hogy nagy visszhangot kapott a fosszilis cégek extraprofitjára kivetett „globális adó” ötlete, ami például a klímaváltozás által okozott károk és veszteségek kárpótlását is segíthetné.

Emellett fontos előrelépés történt a klímasemlegességi célok hitelességének felülvizsgálatára, hogy azokat a cégek, városok és pénzügyi intézmények ne használhassák „zöldre mosásra”. A megbízott szakértő csoport ajánlásai alapján az új, kidolgozás alatt lévő szabályok nem fogják engedni a nettó nulla célok hitelesítését, ha tevékenységükkel továbbra is támogatják az új fosszilis beruházásokat vagy nem veszik komolyan a fosszilis tüzelők kivezetését a portfoliójukból.

Borítókép: Az első horvát LNG terminál a Krk szigeten (Forrás: ec.europa.eu)


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Hevesi Kriszta: az AI illúziókkal töltheti ki a kapcsolati hiányt, már a szex fizikai megélésére is lusták vagyunk
A szakpszichológus az AIToday-nek fejtette ki, miért tart attól, hogy egyre többen használnak kommunikációs maszkot az ismerkedés során. Az AI még a valódi, szenvedélyes szeretkezéseket is egyre inkább kiölheti az életünkből, és növeli az elidegenedést.


Az intimitás új korszakában az algoritmusok diktálják a szerelmi elétünk szabályait. Segítenek bemutatkozó szövegeket írni, üzeneteket fogalmazni, párkapcsolati tanácsokat adni, sőt sokak számára már bizalmas beszélgetőpartnerré vagy akár érzelmi társsá válhatnak. A mesterséges intelligencia a munkánk után a magánszféránk felé is utat talált: az algoritmusok jelenléte alapjaiban változtatja meg azt, hogyan ismerkedünk, miképp ápoljuk a párkapcsolatainkat, sőt, azt is, ahogy az intimitást megéljük.

De milyen következményekkel jár, ha a gép hús-vér emberek közé áll, és átveszi a flörtölésben, a bizalmas beszélgetésekben vagy akár a szexualitásban játszott emberi szerepeket?

Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológiai szakpszichológussal, az ELTE PPK egyetemi docensével, aki az AIToday.hu-nak részletesen kifejtette az AI intim kapcsolatainkra gyakorolt lehetséges hatásait, az ezzel kapcsolatos kutatások - helyenként kifejezetten sokkoló - eredményeit, valamint saját szakmai álláspontját. A szakértő azt mondja, a chatbotok átformálják a másik ember felé támasztott elvárásainkat, és akár a legalapvetőbb humán képességeinket is tompíthatják.

— Egyre többen használják a mesterséges intelligenciát társkereső tanácsadóként: segít bemutatkozó szöveget és üzeneteket írni, sőt egyesek bensőséges társalgásra vagy romantikus kapcsolatra is használják. Pszichológiai szempontból mi történik akkor, amikor egy algoritmus betolakodik az ismerkedés és a párkeresés legintimebb szakaszaiba?

 — Az emberi kapcsolatokban eleve nehéz a kezdeti, megismerkedéskor mutatott „szebbik arcunk” fenntartása hosszú távon, amennyiben pedig egy gép formálja ezt, végképp megugorhatatlan szakadékot alakíthatunk ki a látszat és a valóság között. A fiataloknál már eddig is problémát jelentett a jól bevált „chat-nyelv” után személyes találkozáskor a beszélgetés, hiszen társas készségeink is – éppúgy, mint a személyes ismerkedés – „használat hiányában” elkopnak.

Az okos eszközök már helyettünk számolnak, tájékozódnak, emlékeznek – ha még a randizás kezdeti lépéseit is átadjuk nekik, egyre kevesebb részünk lesz a másikkal kialakított közelség érzés elérésében.

Hogy mennyire elterelhetőek vagyunk a sokkal ingergazdagabb vizuális képeket kínáló internet világa által, jelzi az a sajnos gyakori jelenség, amikor a társaságban töltött közös idő nagy részét is az okos eszközeinkre fordított figyelem teszi ki.

— Lehet-e valódi érzelmi kötődést kialakítani egy mesterséges intelligenciával? Vagy csak elhisszük, hogy valódi érzelmi kötödést alakítottunk ki vele?

— Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy kommunikációnk technológiai eszközökön keresztül zajlik, hogy innen már csak egy lépés annak elfogadása, hogy a másik oldalon nem is egy ember, hanem akár a mesterséges intelligencia áll. Ez különösen akkor válik csábítóvá, ha az AI legalább olyan kedves, sőt gyakran még megértőbb, támogatóbb és érzelmileg kielégítőbbnek tűnő válaszokat ad, mint egy hús-vér társ. Sok esetben éppen azokat a reakciókat nyújtja, amelyekre a felhasználó a leginkább vágyik, hiszen

a generatív mesterséges intelligencia egyik alapvető célja, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjon a felhasználó igényeihez – beleértve az érzelmi szükségleteit is.

És hogy valójában mennyi érzelmet tud egy gép felénk viszonozni? Paraszociális kapcsolatoknak nevezzük azokat az egyoldalú kötődéseket, amelyek a kölcsönösség és az intimitás illúzióját keltik – az AI azonban a folyamatos interakciók révén még inkább egy valós viszony téves érzését keltheti a felhasználóban.

— Mit jelenthet az önbizalom szempontjából, ha valaki egy mesterséges intelligenciától kap folyamatos megerősítést? Segítheti ez az önértékelést, vagy veszélyes, ha valaki kizárólag egy algoritmustól vár visszaigazolást?

— Hevér Lóránt rendező éppen erről a folyamatról készített egy zseniális filmet, amelyet néhány hónap múlva mutatnak be itthon. A Szerető című lélektani drámában egy válságba került párkapcsolatba lép be a mesterséges intelligencia, és megadja a nőnek azt a figyelmet, amely eltűnt a kapcsolatából. A film fő kérdése:

megcsalásnak számít-e, ha valaki egy mesterséges intelligenciával alakít ki intim, érzelmi kapcsolatot?

A film is azt feszegeti, hogy mi, emberek, miközben szomjazzuk mások figyelmét, mennyire nem vagyunk képesek ugyanezt megadni a másiknak, és inkább elmondjuk a gondjainkat az AI-nak, mint egy másik embernek, mert félünk a kapcsolati veszteségtől. Én magam úgy látom, hogy ezt a hiányt, ezt a rést tudja az AI kitölteni, azonban egy nagyon veszélyes és illuzórikus módon, amely ráadásul azt eredményezi, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól. Összességében növeli az elidegenedés érzését, károsítja a mentális egészséget és a valódi emberi kapcsolatokat.

— A chatbot mindig elérhető, figyelmes, nem utasít el, és személyre szabható. Átalakíthatja ez az elvárásainkat a valódi emberi kapcsolatokkal szemben, amelyekben nem minden szép és jó?

— Egy 2024-es kutatás alapján az amerikaiak 20 százaléka már folytatott flörtölő beszélgetést chatbottal, egy 2025-ös reprezentatív felmérés pedig azt az eredményt hozta, hogy a kapcsolati AI-partnereket használók 42 százaléka szerint könnyebb az AI-jal beszélgetni, mint valódi emberekkel, 43 százalékuk szerint jobb hallgatóság, és 31 százalékuk pedig úgy érzi, hogy az AI jobban megérti őt, mint más emberek. A mesterséges intelligenciával csevegők 33 százaléka szexuális izgalmat keres itt, a fiatal felnőttek 44 százaléka szerint az AI-képek vonzóbbak lehetnek, mint a hús-vér emberek, valamint a húszas éveikben járó fiatalok közül minden negyedik személy romantikus vagy szexuális célból használja a technológiát. Összességében tehát az erre fogékony és/vagy magányos személyek nagyfokú nyitottságot mutatnak az AI-partnerek iránt, amely kapcsolatok ráadásul ugyanazokat a neurokémiai és dopamin válaszokat váltják ki a felhasználóból, mint a nagyon kielégítő és jutalmazó emberi viszonyok.

— Az AI-társak gyakran emlegetett előnye, hogy csökkenthetik a magány érzését. Van tisztán – a felhasználó által is – észrevehető határ a chatbot, mint hasznos érzelmi támasz, és aközött, hogy valaki elkezdi kiváltani vele a valódi emberi kapcsolatokat?

— A BBC Loneliness Experiment 237 ország részvételével vizsgálta a magányosság témakörét, és az eredményeik szerint az individualista kultúrákban ez leginkább a fiatal korosztályt érinti. A mesterséges intelligencia által kínált kapcsolatok azt ígérik, hogy gyógyírt jelentenek a magányosságra, azonban minél több időt tölt valaki ebben az antropomorf, vagyis emberi tulajdonságokkal, érzelmekkel, szándékokkal és személyiséggel felruházott, a felhasználó által tökéletes partnerré alakított AI-társsal, annál inkább hozzászokik ennek kockázat- és ítélkezésmentes biztonságához és kényelméhez. Az elmúlt 10-15 évben egyre több tanulmány foglalkozik a fejlett országokban, kiemelten az USA-ban, Nyugat-Európában, Japánban tapasztaltható szexuális recesszió jelenségével.

Az emberek ritkábban élnek szexuális életet – a legerősebb csökkenést a 18-24 éves férfiaknál találták –, a Z generáció később kezd el randizni, idősebben veszíti el a szüzességét, kevesebbet jár társaságba, viszont több időt tölt a képernyő előtt.
A teljes egészében és ingyenesen az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában Hevesi Kriszta arra is kitér, hogy

- milyen veszélyeket lát abban, ha az emberi intimitást AI-partnerekre cseréljük,

- az AI miként gyengítheti tovább a személyes kapcsolódás képességét,

- milyen következményei lesznek, ha a társkeresőkön AI-jal írjuk meg a bemutatkozást vagy akár a flörtölő üzeneteket,

– hogyan alakítják át az AI-vezérelt társkereső alkalmazások algoritmusai az ismerkedési szokásokat, és miért hasonlítanak egyre inkább jutalmazásra épülő videojátékokhoz,

- összességében mit veszíthetünk pszichológiai szempontból, ha egyre mélyebb érzelmi és intim kapcsolatot alakítunk ki a mesterséges intelligenciával.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Budapest főtájépítésze: Ha leáll az öntözés, 30–50 év munkája mehet kárba, akár pár hét alatt
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze a kormányzati locsolási tilalommal kapcsolatos félreértésekre reagált. Szerinte a városi zöldfelületek öntözésének leállítása a természetes hűtőrendszer összeomlásához vezetne.


Káros, ha a politikusok azt hiszik, vagy azt sugallják, hogy a vízgazdálkodási és környezeti rendszerek egyik napról a másikra átalakíthatóak, erről beszélt Bardóczi Sándor az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.

Budapest főtájépítésze szerint a miniszterelnök felhívását, hogy ne locsoljunk, sokak félreérthették. A pazarló öntözést kerülni kell. Célzott locsolásra viszont továbbra is szükség van, különben évtizedek munkája mehet tönkre. Szerinte a kormányzati kommunikáció szerencsétlen volt. Olyan háttéranyagra épült, amely vízhiány esetére szól, csakhogy Budapesten van víz.

A főtájépítész kifejtette, hogy a fővárosi vízellátó rendszer túlméretezett. A mai lakosságszámhoz és fogyasztási szokásokhoz képest is.

„A 80-as években kiépült rendszer azt feltételezte, hogy már két és fél millióan leszünk, és nagyjából úgy használjuk a vizet, ahogy akkor, vagyis nagyon pazarló módon” – magyarázta.

Hozzátette, hogy ehhez képest ma jóval kevesebben élnek a városban, és a modern háztartási gépeknek köszönhetően a vízfogyasztás is sokkal takarékosabb.

Szerinte éppen ez a tartalék teremti meg a lehetőséget, hogy a város ne hagyja veszni a zöld infrastruktúráját. „A városnak még mindig a 65 százalékát zöldfelületek borítják, ezt nagyon sokan el szokták felejteni. Ötezer hektárnyi erdőnk van például.”

Bardóczi Sándor a zöldfelületek hűtőhatásáról beszélt: „Ezek a város legnagyobb természetes légkondicionáló berendezései, amelyek vízzel működnek. Vizet táplálunk be azért, hogy elpárologtassák, és ezzel megszüntessék a hősziget jelenséget, és kevesebbet kelljen használni a klímát”.

Figyelmeztetett: ha leáll az öntözés, 30–50 év munkája mehet kárba. Szerinte ez akár néhány hét alatt megtörténhet.

Azt is hozzátette, hogy a tűzveszély is egyre nagyobb, Spanyolországban például már riadót fújnak, ha a hőmérséklet 30 fok fölé megy és a szél sebessége meghaladja a 30 km/órát, és Magyarország is ennek a határán van.

A szakember szerint a locsolásnál rangsorolni kell. Először az angol pázsitot érdemes elengedni. „Arra kell berendezkednünk, hogy sokkal inkább száraz gyepeket fogunk látni, akár a közparkokban is.”

Bár a kiégett gyep nem szép látvány, mégis fontos szerepe van. „Nagyon hatékonyan takarja a talajt, és ha van pára vagy harmat, azt csapdába ejti, átnedvesíti egy kicsit a talajt, és legalább a talaj felső, mikrobiom rétegét védi a kiszáradástól” – mondta. Épp ezért „a gyepeket is kell valamennyire locsolni, de nem azért, hogy szép zöldek legyenek, hanem azért, hogy a talaj felső rétegét megóvjuk a teljes kiszáradástól.”

A fiatal fákat szerinte különösen védeni kell.

„A fiatal fák az első öt évben, a begyökeresedés időszakában nagyon érzékenyek, életben kell tartanunk őket, hiszen ők a jövő árnyékai. Egyáltalán nem hagyhatjuk őket magukra” – jelentette ki.

Bardóczi Sándor kitért a vízhiány kapcsán újra és újra előkerülő vízlépcsőépítés kérdésére is, amelyet rossz iránynak tart. „A Duna Magyarországon síkvidéki szakaszon folyik, itt nagyjából 7-8 métert esik 100 kilométeren, míg egy hegyvidéki szakaszon, például Ausztriában, 42 métert” - magyarázta.

Szerinte a Duna magyarországi, síkvidéki szakaszán a járulékos költségek óriásiak lennének. Ezért nem támogatja az ilyen beruházást. Emlékeztetett, hogy a Bős–Nagymarosi vízlépcső tervének megtérülését egy nemzetközi közgazdász csapat 200 évre becsülte.

Úgy véli, a vízmegtartásra és a vízszintemelésre más megoldások is léteznek, például a meder szűkítése szabályozó művekkel. „Rehabilitálni kellene a folyók menti, lefűződött mellékágakat is, hogy sokkal nagyobb víztestek legyenek.”

A főtájépítész szerint a tájhasználat megváltoztatására is szükség lenne.

„Ezeket a mély fekvésű területeket az 50-es években a magyar mezőgazdaság nagy büszkén lecsapolta, elvezette a vizeket. Most pedig csodálkozunk, hogy porzik a határ, és nincsenek belvizek” – mondta.

Úgy véli, az ökológiai kiegyenlítő felületek szabályoznák a helyi klímát. Szerinte így több esőfelhő keletkezne az Alföld felett. „Az Alföldön nem a leállított Országos jégkármérséklő rendszer (JÉGER) miatt nincsen eső, hanem azért, mert ezek az ökológiai kiegyenlítő felületek eltűntek.”

Kritizálta a mezőgazdasági támogatási rendszert is, amely egyszer a belvízkár, másszor az aszálykár miatt fizet, ahelyett, hogy a tájhasználat-váltást támogatná. „Támogathatná például, hogy bizonyos típusú területeket fölhagyjanak, és a tájhasználat-váltást segítsék.”

Úgy látja, a politika nehezen érti meg, hogy a tájépítészetben mások a szabályok. „Azt tudja megcsinálni egy kormány, amit az előző előkészített.”

„Egy tájépítész 50 évben gondolkodik. A legkisebb intervallum egy projektnél hét év, mert a tervezés, engedélyeztetés, környezeti hatásvizsgálatok és a tulajdonosi hozzájárulások mind időt visznek el. Ebben az a csapdahelyzet, hogy a politikusok négy évben tudnak gondolkodni.”

Bár léteznek előkészített tervek, mint például a Vásárhelyi-tervhez kapcsolódó víztározók, ezek hasznosítása is akadályokba ütközik. „Ezeknél a víztározóknál az történik, hogy szükségvíztározóként épültek ki, tehát nem vásárolták meg vagy nem kompenzálták azokat a gazdákat, akiknek a területén megépültek.”

Pedig a vízmegtartás nagyon fontos lenne. „A Mediterráneumban rendkívül sok víztartalmú levegő kering, és ez előbb-utóbb lecsapódik az Alpokban vagy a Kárpátokban, tehát ha jön egy nagy árvíz, azt meg lehetne fogni.” Bardóczi Sándor szerint ezeket a tárgyalásokat le kellene folytatni a tulajdonosokkal, hogy onnantől kezdve egy-egy terület vizes élőhely lesz.

A teljes beszélgetés

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
El Niño-jelenség: Különös folyamatokat észleltek az Atlanti-óceánon
Ritka időjárási jelenség, az úgynevezett atlanti „Niña” van kialakulóban a trópusokon. Bár a „La Niñához” hasonlóan az átlagosnál hidegebb tengerfelszín jellemzi, ezúttal nem a Csendes-, hanem az Atlanti-óceán egyenlítői térségében csökken jelentősen a víz hőmérséklete.


A Csendes-óceánon egy El Niño-jelenség erősödik. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) már arra figyelmeztetett, hogy a közelgő El Niño tovább emelheti a globális átlaghőmérsékletet és fokozhatja a szélsőséges időjárási eseményeket. A rekordmeleg tengervíz miatt egyenesen egy „szuper” El Niño kialakulásának esélye is felmerült.

Most azonban egy ritka és szokatlan légköri jelenség, egy úgynevezett atlanti Niña jelent meg az Atlanti-óceán trópusi vizein - ami nem összekeverendő a La Niñával, ami a Csendes-óceánon fordul elő.

A jelenségről, ami névrokonához hasonlóan szintén hidegebb tengerfelszíni hőmérsékletet okoz a Severe Weather Europe írt részletes elemzést.

Ennek a lényege, hogy

A meleg El Niño és a hideg atlanti Niña óceáni anomáliák légköri hatása kedvezőtlen, ellenséges környezetet teremt a trópusi viharok kialakulásához és megerősödéséhez.

Az európai meteorológiai központ (ECMWF) legfrissebb, augusztusra szóló előrejelzései is ezt támasztják alá. A modellek a hurrikánok fő képződési zónája fölött süllyedő légmozgásokat, magasabb légnyomást és az átlagosnál kevesebb csapadékot jeleznek.

Az előrejelzés szerint ez a száraz, stabil légkör a Karib-térségtől a Mexikói-öblön át egészen az Egyesült Államok keleti partvidékéig elfojthatja a heves trópusi viharok, például hurrikánok kialakulását az amerikai kontinensen.

Az elemzés kitér arra is, hogy a mostani csendesebbnek ígérkező szezon előrejelzést adhat az amerikaiak 2026/2027-es telére is. A tapasztalatok szerint az ilyen évek után gyakran gyengébb, töredezettebb poláris örvény alakul ki, ami hidegebb légtömegek betörését eredményezheti Észak-Amerikában.

Bár a hatás csökkenti a trópusi viharok számát a térségben, a kockázat sosem nulla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
El Niño: 150 éve nem volt ilyen brutálisan erős a jelenség, 2027 lehet az eddigi legforróbb évünk
A kutatók szerint 150 éve nem látott erősségű El Niño van kialakulóban a Csendes-óceánon. Ez a globális felmelegedéssel kombinálva 2027-et a valaha mért legforróbb évvé teheti.


A Csendes-óceánban erősödő El Niño éghajlati jelenség az előrejelzések szerint legalább 150 éve a legerősebb lehet, és a következő évet szinte biztosan a valaha mért legforróbbá teheti – írja a Nature.

A Berkeley Earth nevű kutatószervezet klímatudósa, Zeke Hausfather szerint a legfrissebb modellek alapján a mostani esemény csúcsa az eddigi rekordot felülmúlja.

A szakértő egy sajtótájékoztatón arról beszélt, a mostani esemény az eddigi rekordot „igazán észvesztő mértékben” fogja felülmúlni.

A szakértő 14 különböző klímamodell eredményeit összevetve azt mondta, a csendes-óceáni vízhőmérséklet csúcsa körülbelül 0,8 Celsius-fokkal lehet magasabb a korábbi, 2015-2016-os rekordnál. Hausfather hozzátette: „nem zárható ki”, hogy a jelenség a globális felmelegedéssel együtt 2027-re akár 1,7 Celsius-fokkal is megemelheti a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti szinthez képest.

Ez a bolygót a párizsi klímaegyezményben rögzített 1,5 fokos küszöb átlépésének szélére sodorná

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) legfrissebb előrejelzése szerint négy az öthöz az esélye annak, hogy az év végére egy „nagyon erős” esemény alakul ki, és szinte biztos, hogy az El Niño-körülmények legalább 2027 tavaszáig fennmaradnak. A hivatal szakértői szintén úgy gondolják, hogy légkör és az óceán jelei egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az eddig mért legerősebb El Niño-jelenség jöhet.

A rekordméretű éghajlati jelenség súlyos következményekkel járhat. A hőhullámok, aszályok, áradások, erdőtüzek és egyéb természeti katasztrófák miatt rengeteg ember élete kerülhet veszélybe, és komoly gazdasági károk keletkezhetnek, ami az egész világon éreztetni fogja hatását.

A Dartmouth College kutatója, Justin Mankin szerinta jelenlegi esemény akár 10 ezer milliárd dolláros veszteséget is okozhat a világgazdaságnak 2032-ig.

A szakértők úgy számolnak, hogy egy korábbi, 1997-98-as erős El Niño 5,7 ezer milliárd dolláros veszteséget hozott az azt követő években - tehát a mostani esemény még az anyagi kár mértékében is minden korábbit felülmúlhat.

Nyár elején a az ENSZ Meteorológiai Világszervezete bejelentette az El Niño kezdetét, és felkészülésre szólította fel a világ kormányait.

A tudósok körében egyelőre még vita tárgya, hogy az ember okozta felmelegedés hozzájárul-e az erősebb és gyakoribb El Niño-jelenségek létrejöttéhez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk