LIFE 4 Oak Forests névvel Natura 2000 tölgyesekben indított természetvédelmi illetve erdőkezelési projektet több szervezet. Komplex természetvédelmi szempontokra fókuszáló erdőkezelési útmutatót dolgoztak ki, amelyet három hazai tölgyesben, összesen mintegy 1500 hektáron, és olasz területeken mintegy 500 hektáron alkalmaznak.

A projektet az olaszországi Ente di gestione per i Parchi e la Biodiversità-Romagna (MAR) természetvédelmi szervezet koordinálásában együtt valósítják meg a Balaton-felvidéki, a Bükki, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságok (NPI), a WWF Magyarország, az Érmelléki Természetvédelmi Többcélú Egyesület és az Ökológiai Kutatóközpont.

"Közösségi jelentőségű tölgyes élőhelyek természetességi állapotának javítását, szerkezetének és fafajösszetételének gazdagítását végezzük, összesen 19 hazai és 5 olaszországi területen. Hazánkban négy Natura 2000 tölgyes élőhelytípus található meg: a Pannon gyertyános-tölgyesek, a Pannon cseres-tölgyesek, a Pannon molyhos tölgyesek és az Euro-szibériai erdősztyepp-tölgyesek. Az olasz partnernél a keleti-fehér tölgyesekben folyik az élőhelyet fejlesztő munka." - mondja Frank Tamás, a Life 4Oak Forests szakmai koordinátora, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa.

Az intenzív erdőhasználat miatt ráadásul a megmaradt állományok természetességi állapota is leromlott.

Az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete által végzett kutatás szerint

A projektbe bevont tölgyes élőhelyek korábban mind gazdálkodás vagy más, emberi használat alatt álltak. A tölgyfa fája ugyanis nagyon jól használható ipari alapanyag, és jó tűzifa, amit hosszú évszázadok óta kitermelünk és felhasználunk. Ez is hozzájárult a tölgyesek fogyásához, a meglévők szerkezetének egyszerűsödéséhez, továbbá fajkészletük csökkenéséhez, amely így a bennük élő életközösségek elszegényedéséhez vezetett.

A projekt valószínűleg a világ egyik legösszetettebb tölgyes élőhelyeken folyó természetvédelmi erdőkezelési kísérlete.

A munka terepszemlével kezdődött, ahol a szakemberek bejárták a kiválasztott erdőterületeket. Ez alapján elkészült a kezelési koncepció, amelyet alapállapot-felmérés pontosított. Eközben a kutatók az egész világon alig fennmaradt, idős természetes tölgyesek szerkezetét és fajössszetételét leíró nemzetközi szakirodalom adatait is feldolgozták, ami a munka referenciájául szolgál.

A beavatkozások célja a nagyobb méretű fák, vagy ritkább fafajok megsegítése, mikroélőhelyek létrehozása. Ennek érdekében az élő fák egy kis részét meggyűrűzik (álló holtfát készítenek belőlük), vagy földre döntik (fekvő holtfákat és facsonkokat kialakítva), és úgynevezett lékeket hoznak létre.

- magyarázza Frank Tamás. A biológiai sokféleség fejlesztése és megőrzése érdekében kezelt őshonos fák ottmaradnak holtfaként az erdőben. A különböző holtfa-típusok speciális életközösségeknek nyújtanak életteret.

"A lék kialakítása során 10-20 faegyedből különböző típusú holtfát készítünk. Ezáltal több élőlénycsoportnak is kedvező létfeltételeket nyújtunk, például az egyenletesen zárt erdőre jellemző szegényesebb madár- és rovarfaj összetételt gazdagítjuk a lékekhez kötődő más fajok megtelepedésének biztosításával. A lékekben megjelenhetnek a cserjék is, amelyek virágzásukkal további rovarokat vonzanak, de itt az idősebb fák utódainak túlélésére is nagyobb az esély, amelyek biztosítják majd a következő generációt."

A fekvő holtfa az erdei biodiverzitás megőrzésében nélkülözhetetlen szerepe mellett védi is az erdőt, például akadályozza a talajeróziót.

"A fekvő holtfák mellett fölhalmozódott avar és talaj visszatartja, lassítja a csapadékból keletkezett, a lejtős területen megindult vizeket, így megfogja a lemosott talajréteget.” - mondja a szakértő.

A természetes erdő változatos összetételű növényzetével együtt hozzájárul, hogy a víz a meredekebb területen is hosszabb idő alatt jusson el a vízfolyásig. Így csökkenti az árvízveszélyt is.

Az erdőszerkezet változatosságának növelése mellett olyan hiányzó elegyfafajokkal is gazdagítják a tölgyes élőhelyeket, amelyek a természetes tölgyesekben megtalálhatóak lennének. Ezen fajok vagy viszonylag ritkák, vagy csak nehezen tudnának maguktól visszatelepülni. Ilyenek például a berkenyék, vagy más vadgyümölcsök.

Magyarországon közel 2 millió hektár erdő van, ennek mintegy 15%-a valamilyen Natura 2000-es tölgyes élőhelytípusba sorolható.

A biológiai sokféleség fejlesztése és megőrzése érdekében indított program ezen gázok megkötésében is segíthet.

"Ha változatosabb szerkezetű és fajgazdagabb egy erdő, - tehát van benne cserjeszint és több fafaj, - több üvegházhatású gázt köthet meg és tárolhat el. Szemben azzal a faállománnyal, amelyben csak dominószerűen sorban állnak a fák." - mondja Frank Tamás.

A projekt eredményeképpen a szakemberek szeretnének olyan ajánlásokat megfogalmazni, amelyek a többi Natura 2000 tölgyes állapotában is javulást hozhatnak.