Egy magyar, aki a Föld legextrémebb hegyvidékein kutatja a klímaváltozás hatásait
-Nemrégiben azt olvastam, hogy hamarosan Skandináviának lesz mediterrán éghajlata…
- Szó sincs erről! Itthon is inkább olyan éghajlatot képzeljünk el, mint Anatóliaé, ahol nagyon forró a nyár, de a tél sem lesz feltétlenül enyhe. Tény, hogy a mediterrán ciklonok gyakran bejuthatnak a Kárpát medencébe, de ezek leginkább a hirtelen, óriási csapadékmennyiségükkel hoznak változást.
- Egyes előrejelzések szerint 20-30 év múlva lesznek a Földnek olyan területei, amelyek lakhatatlanná válnak az ember számára. Ezzel párhuzamosan megnő a „túlélő zónák” jelentősége, és világméretű feszültséget fog okozni a klímamenekültek áradata.
- Az emberi szempontból érzékeny területek mindig is klímazónák határain feküdtek. Ilyen tankönyvi példa Afrikában a Száhel-övezet, a Szaharától délre fekvő terület. Itt évezredek óta megszokták az emberek, hogy az egyes évek időjárása nagyon különbözhet egymástól. Ha rövidebbek voltak az esős évszakok, elvándoroltak, majd a később visszatértek. Ugyanilyen szezonális, vagy éves „elmozdulással” reagáltak a hasonló változásokra a Közel- vagy a Közép-Keleten, és ez történt a mi őstörténetünkben is a kelet-európai síkságon.
Csakhogy egyrészt rendkívül módon megnőtt a népesség, másrészt pedig olyan geopolitikai változások történtek, amelyek már nem engedik ezeket a vándorlásokat.
- És van-e erre valami megoldás?
- Nem igazán látszik még kikristályosodni... Egyhén szólva. A hosszú távon folyamatosan jól élhető helyek elhelyezkedése koncentrált, és ma is sűrűn lakottak (pl. a mérsékelt égöv nedvesebb részei - ilyen Nyugat-Európa is), ráadásul már most sem mentesek a migráció okozta feszültségektől. Mindez nagyon nehezen belátható kríziseket fog okozni, főleg úgy, hogy lehetnek sejtéseink arról, hogy mondjuk 30 év múlva hány ember él majd a Földön - a mai bő 7 és fél milliárd helyett. Ha ilyen arányban gyarapodunk, 9 milliárdnál is többen leszünk és akkor még nehezebb lesz a megoldásokat találni.
-A klímaváltozás elleni küzdelem egyre inkább vezető téma lesz a médiában, és ennek immár megvannak az „arcai”. Ön a megoldás szempontjából hasznosnak vagy károsnak ítéli meg a Greta Thunberg-jelenséget?
- Megvan ennek a negatív és a pozitív oldala egyaránt.
Ha túl sokat hallunk róla, az ingerküszöb még magasabbra kerül, a téma banalizálódik, és mivel sokan nem érzik közvetlenül a klímaváltozás hatását, úgy gondolhatják, hogy „farkast kiáltunk.” Az alapvető pozitív oldala viszont egyértelműen az, hogy gondolkodásra és valamiképp számvetésre kényszerít.
Át lehet hárítani ugyan magunkról a felelősséget a nagyvállalatokra, de ennek a dolognak két lépcsője van: a mi igényeinknek, szokásainknak, a világhoz való hozzáállásunknak is meg kell változnia. Akkor lehet igazán kényszeríteni a nagy szennyezőket, hogy megváltozzon az ő hozzáállásuk, ha mi is elfogadjuk, hogy túlhasználjuk a környezetünket.
Mindig lehet másokra mutogatni, de magunkon kell elkezdenünk az elmélkedést: tényleg jár nekem négyévente egy új, nagy autó? Mik a valós szükségleteim? Csak magamra gondolok-e, vagy a gyerekeimre és az unokáimra? Mi az, ami csak kényelem, és mi az, amiről valóban nem lehet lemondanunk?
Bár minden propagandisztikus dolog túlzó, de úgy tűnik, ma ez kell ahhoz, hogy a fejünkhöz kapjunk, és addig kell mindezt végiggondolni, amíg nem késő.
Ha személyesen is találkoznál Nagy Balázzsal, többet hallanál a lehetséges túlélőzónákról, vagy érdekelne, ő miért költözött egy hegyre, gyere el a MEMO Science&Innovation október 17-i eseményére!
Mikor lesz? - 2019. szeptember 17-én, csütörtökön, 19.00 órától
Hol lesz? - MEMO - Mesterek és Módszertanok Háza (1077 Budapest, Wesselényi u. 73.
Jegyet vásárolni IDE KATTINTVA tudsz.
