KULT
A Rovatból

Döbrösi Laura: Ha valaki csak azért vásárol, hogy megfeleljen egy társadalmi nyomásnak, akkor jusson eszébe, nem kötelező ezt csinálni

A fiatal, céltudatos művésznővel beszélgettünk A mi kis falunkról, a PopUp színházról, de mesélt az arcjógáról és a kenyai nők helyzetéről is.

Link másolása

Döbrösi Laura hazánk egyik legfoglalkoztatottabb színésznője, aki az ismertségét rengeteg jó ügy felkarolására használja. Szeretek vele inerjúzni, mert mindig van valami érdekes mondanivalója. Most sem okozott csalódást.

– Ha jól számolom, körülbelül két éve csatlakoztál A mi kis falunk stábjához.

– Mikor is volt? 2020-ban kezdtem forgatni, a 2021-es évad utolsó epizódjában jelentem meg először a sorozatban. Azóta egyre többet szerepelek.

– Ez hogy működik? Eleve így találták ki a karakteredet, hogy fokozatosan nő a jelentősége, vagy előbb megvárták a reakciókat, és aztán döntöttek úgy, hogy több képernyőidőt kapsz?

– Ez mindig kettőn áll. Egyrészt az is igaz, amit mondasz, egy karaktert mindig ki kell próbálni. A mi kis falunk a legnézettebb sorozat Magyarországon. Nagyon sok érzelmi reakció érkezik rá.

A nézők mindig hangot adnak neki, hogy kit szeretnek és kit nem.

Aztán van egy másik aspektus is: hogy adott színész miként tudja a szerepet beilleszteni az életébe. Én az első nyáron, amikor lazábban voltam, simán rábólintottam a felkérésre, a második nyáron viszont nem értem rá annyira. Szerencsére meg lehet beszélni, hogy mekkora szerepre érek rá.

– Gondolom az sem mellékes, hogy a színész szereti-e az adott szerepet.

– Igen, de ilyen szempontból nincs nehéz dolgom. Szerintem nagyon jól megírták a karakteremet, nagyon élvezem.

– Egy interjúban azt mondtad, nem hasonlítasz Anikóra, a sorozatbeli karakteredre. Viszont azt is hallottam már, hogy ha egy színész nagyon hosszú időn át játszik egy bizonyos karaktert, akkor kicsit hasonul hozzá. Rád igaz ez?

– (nevet) Remélem, hogy nem. Úgy mondanám inkább, hogy megtaláltam a közös vonásainkat, de remélem, hogy nem fogok szép lassan Anikóvá változni.

Bennem jóval több empátia és szeretet van az embertársaim iránt.

Az viszont szimpatikus, hogy ő egy kicsit kívülállókén van jelen a falu életében és jókat derül mások bénázásain, nem veszi a szívére a dolgokat. Ezt eltanulhatnám tőle.

A céltudatossága és a problémamegoldó képessége szintén példaértékű. Talán a humora az, amiben legjobban hasonlítunk. De közben azért mégis csak nagyon önző ember, aki mindig a saját boldogulására gondol. Ha csinál valami galibát sosem vállalja a felelősséget, és bárkit magával ránt.

Ugyanakkor nagyon jó feladat szerethetőre játszani. Ez benne a legnagyobb kihívás.

– Körülbelül másfél éve beszélgettünk utoljára. Próbáltam összeszedni, mi minden történt veled azóta. Az egyik ilyen például a PopUp színház, mesélj erről egy kicsit.

– A PopUp Produkció egy progresszív, hibrid színházi társulat. Bakonyi Alexa a társulat vezetője. Jellemzően ősbemutatókat adunk elő, bár ez nem szabály. Én jelenleg az Egykutya című előadásban szerepelek.

A PopUppal nem klasszikus színházi terekben játszunk. Az Egykutyát például az ACG reklámügynökség recepcióján adjuk elő.

Progresszív célunk olyan üzleti modellt teremteni, ahol cégek támogatják mecénásként a független színházat, mivel

független társulatként egyre kevesebb esély van támogatást szerezni a magyar államtól.

Fontos sajátosság még, hogy többnyire rendező nélkül dolgozunk, bár ez sem törvényszerű, csak gyakran így alakul. Magunkat találjuk ki, utána pedig a nézők és a szakmai barátaink visszajelzései alapján alakulnak az előadások.

– Feltétlenül mesélj az arcjógáról, mert nem csak azt nem tudtam, hogy foglalkozol ilyesmivel, de eddig még a létezéséről sem hallottam.

– Már attól is nagyon boldog vagyok, hogy megkérdezed. Egyszerűen csodálatos utat járok be vele.

A színészetet még gyerekként kezdtem, azelőtt, hogy tudtam volna önálló döntéseket hozni. A face yogát viszont én választottam magamnak. Én döntöttem el azt is, hogy nem csak gyakorolni szeretném, hanem tovább is adnám.

Face Yoga Method a módszer hivatalos neve. Magától a metódus kifejlesztőjétől, egy japán hölgytől tanultam, akit úgy hívnak, Fumiko Takatsu.

Már másfél éve tanítok, csak eddig nem vertem nagydobra, hogy nyugiban gyakoroljak és fejlődjek. Most ősszel viszont vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem vállalkozást építeni, annyira, amennyire a forgatások és a színház mellett időm engedi. Van már honlapom is, egyelőre csak egy online órarend, a tukororszagfaceyoga.hu oldalon érhető el.

A face yoga egy természetes és holisztikus szépségmegőrző módszer. Arra jó, hogy az ember átvegye az irányítást az arca, a szépsége fölött. Tudatosítsa az arcbőrt öregítő szokásokat, és javítani tudja azokat a kondíciókat, amelyek a saját arcán zavarják.

Nagyon sok mindenre jó, amikre szépészeti beavatkozásokat szoktak használni, például a ráncok elmulasztására, vagy a bőr minőségének javítására, de akár az orr formáját is meg lehet vele változtatni.

Közben az önismeretet is fejleszti, hiszen a saját arcunkkal foglalkozunk.

– Gondolom, nem csak hölgyeknek szól.

– Egyáltalán nem, sőt, már gondolkozom kimondottan fiú face yoga órán, mert sok pasi feszeng eljönni arcjógázni a lányok közé. Édesapám szerint az érésnek induló, csinos férfiak lesznek az egyik legfontosabb célcsoportom.

– Az arcjógában is vannak ászanák?

– Abszolút vannak pózok, amik az arcizmainkat edzik. A metódus a keleti orvoslás alapjait használja, akupunkturás pontokkal is dolgozunk. Feszültséget oldunk az arcból, serkentjük a vérkeringést, amivel méregtelenítést is végzünk.

– A közelmúltban Afrikába is eljutottál.

– Ezzel kapcsolatban van egy nagyon aktuális hírem!

A Climate of Change nevű klímavédelmi program keretei között juthattam el Afrikába. Ennek egyik folyományaként most karácsonyra gyűjtést szervezek egy afrikai lánynak, Carolyne-nak, akivel Kenyában ismerkedtem meg.

Carolyne 26 éves, Kenya legszárazabb, legszegényebb régiójából származik, ahol a mai napig nem tekintik a lányokat a társadalom értékes tagjainak.

Az egyetlen céljuk az életben, hogy kiházasítsák és dolgoztassák őket.

Ez a lány ennek ellenére elhatározta, hogy tanulni szeretne. Öt évig győzködte a szüleit, hogy elmehessen egyetemre. El is végzett egy alapszakot ott, Kenyában, de rájött, hogy nem tudja hasznosítani a végzettségét, mert nincs munkalehetőség, sőt, a vidék egyre élhetetlenebbé válik a szárazság miatt. Ezért felvételizett Dublinba informatika és adattudomány mesterszakra, és fel is vették.

A szülei földeket adtak el, hogy előteremtsék a tandíját, de még így is hiányzik egy nagyobb összeg, ezért megígértem, hogy segítek neki összegyűjteni ötezer eurót.

Ha összejönne, ő lenne az első nő a kalenjin népcsoportban – kb. 6,5 millióan élnek Kenyában,–, aki tengeren túlon mesterdiplomát szerez.

Ez óriási lenne egy olyan helyről indulva, ahol a lányokat általában még angolul sem tanítják meg, merthogy „minek”, pedig Kenyában az a hivatalos nyelv.

– Hogy tud segíteni, aki szeretne?

– Ezt a gyűjtést teljesen egyedül csinálom, így egyenesen Carolyne-nak lehet utalni annyit, amennyi jól esik. Ha több százan segítenénk, elég lenne fejenként néhány ezer forint. Az Instagram oldalamon egy sztoribuborékban meg lehet találni a szükséges infókat. Lehet írni is nekem üzenetet ott, most minden ezzel kapcsolatos kérdésre válaszolok!

– Tudom, hogy nagyon fontos számodra a fenntartható életmód. A magas infláció, elszabaduló rezsiárak mennyire nehezítik meg ezt a fajta tudatos életet?

– A világ mostani helyzetéről azt gondolom, nagyon sok jelet kapunk arra – az energiaválságtól kezdve a háborún át –, hogy a nyugati civilizációt jellemző dőzsölés nem lesz így jó, el kell búcsúznunk tőle, ha így folytatjuk.

– És milyen egy fenntartható karácsony?

– Ez a szeretet ünnepe, nem a bevásárlásé. Ha becsukjuk a szemünket és a szeretetre gondolunk, akkor a századik bögre és a rossz minőségű bonbon jut eszünkbe, vagy mondjuk a szeretteink, ahogy épp mosolyognak?

Ha valakinek az ajándékvásárlás a szeretetnyelve, akkor csinálja.

De ha csak azért vásárol, hogy megfeleljen egy társadalmi nyomásnak, akkor jusson eszébe: nem kötelező ezt csinálni.

Én idén azt kértem mindenkitől, hogy küldjenek pénzt Carolyne-nak.

De nagyon sok értékes ügy van elég rossz állapotban Magyarországon is. Ezeket is lehet támogatni ajándékvásárlás gyanánt. Idén magad helyett ajándékozd meg valamelyik kedvenc civil szervezetedet, vegyél színházjegyet egy független társulat előadására, ki tudja, meddig láthatod őket. Mindenképpen olyan ajándékot javaslok, amivel valami értékes dolgot támogatunk.

Nem azt mondom, hogy senki ne vegyen semmit, de próbáljuk jól elkölteni a pénzt. Használjuk valami jóra.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk