Az orosz katonák veszélybe sodorhatták a Csernobil körül újjászületett természetet is
36 évvel ezelőtt a 4. számú atomreaktorban történt robbanás pusztasággá tette Csernobilt és környékét. De a természet egy ideje elkezdte visszahódítani a területet. Az orosz megszállás azonban ismét veszélybe sodorta a zóna nagy nehezen feltámadt élővilágát.
A Wired felidézi Germán Orizaola spanyol zoológusnak, az oviedói egyetem biodiverzitás-kutatójának 2016-os tapasztalatait.
A tudós azért érkezett a nukleáris baleset színhelyére, hogy az erőmű melletti tóban élő levelibékák genetikai elváltozásait tanulmányozza.
Orizaola a következő években négyszer is visszatért a zárt zónába, több tanulmányt is publikált a témában, és már az újabb útját tervezte, amikor az orosz invázió Csernobilt háborús övezetté változtatta.
Az erőművet elfoglaló orosz haderők az ott dolgozók szerint harcjárműveikkel végigmentek a Vörös Erdőn, a zóna egyik legfertőzöttebb területén, nagy mennyiségű radioaktív port verve fel útjukon. Sőt, a kivonulásuk után az is kiderült, hogy fel is ásták a súlyosan szennyezett földet, életveszélybe sodorva magukat. Fennáll annak a veszélye is, hogy az orosz harckocsik a lánctalpaikon messze elviszik a radioaktív anyagot a visszavonulásuk során.
A csernobili zárt zónát nem sokkal a nukleáris baleset után hozták létre. A 2800 négyzetkilométernyi észak-ukrajnai terület ma a harmadik legnagyobb természetes rezervátum Európában. A térség északon átnyúlik Fehéroroszországba is. A zóna több mint 30 éven át kihalt volt, csupán azok a dolgozók tartózkodtak ott, akik az erőmű biztonságos leszereléséért feleltek, valamint egy maroknyi kutató.
A kutatókat megdöbbentette, hogy az emberek által elhagyott területet milyen gyorsan újra birtokba vette a természet. Úgy tűnik, hogy annak a krónikus sugárzásnak, ami jelenleg Csernobil körzetében, főként a földben tapasztalható, nincsen komoly hatása az ökoszisztémára.
Ezt mutatja, hogy megjelentek itt az eurázsiai hiúzok, a barnamedvék, a fekete gólyák, sőt, a 2010-es évek közepén 300 év után megjelent az első európai bölény is.
A tudósok azonban attól tartanak, hogy a háború veszélybe sodorta az épp csak megtelepedett élővilágot.
Hogy így van-e, az csak akkor derül ki, amikor a kutatók visszatérnek az övezetbe.
Orizaola a Wired szerint máris készül az útra. Elsősorban a Przewalski lovakat szeretné tanulmányozni. Bár ezt a vadlófajtát egyszer már a természetben kihaltnak nyilvánították, 1998-ban 30 példányt sikerült a zárt zónába telepíteni. Ma már 150-en élnek az ukrán, 60-an a fehérorosz oldalon. Az egyik csoportjuk épp a zónán átvezető főút mellett vert tanyát, és Orizaola azt szeretné kideríteni, mi lett velük a háború során.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
