KULT
A Rovatból

Álomszerű film készült a Tisza-tavon lévő kis szigetre önkéntes karanténba vonult fiúról

Ljasuk Dimitry Jóreménység-sziget filmje valós eseményeken alapuló inspiráló történet a magány erejéről, a kitartásról, az álmokról, a természetbe való elvonulásról, apa-fiú kapcsolatáról és az elengedésről.


A történet szerint a főszereplő a világjárvány idején úgy dönt, hogy önkéntes karanténba vonul egy apró lakatlan szigetre a Tisza-tavon. A szigeten egy kis kunyhó áll, amit még édesapjával épített évekkel korábban, de álmukat nem tudták befejezni, mert az apa időközben meghalt. A fiú ki akar szakadni a mókuskerékből, szembe akar nézni magával, ezért hét év után visszatér a szigetre.

A kalandnak tűnő kezdet után azonban hamar próbára teszi a magány, ami rávilágít gyengeségeire és félelmeire. A csodálatos természet, a Tisza gyógyító ereje, a nomád élet és apja régi tanításai szépen lassan megváltoztatják az értékrendjét. Megérti mi az ami igazán fontos az életben és mi az ami nem.

Megtapasztalja az igazi szabadságot és az egyszerű boldogságot. Valami mégis hiányzik az életéből. Fél év elteltével egy jó és egy rossz hírt kap a szigetre érkező paptól, aminek a hatására végleg szembe kell néznie az elengedéssel...

A megtörtént események alapján készült, Ljasuk Dimitry által írt, rendezett és készített 128 perces magyar film november 17-től látható a hazai mozikban.

Dimi – mert ismerősei és a Tisza barátai csak így hívják – így vall az alkotásról, melyet a koronavírus-járvány idején a szigeten eltöltött önkéntes karanténjában álmodott meg:

„Álomként indult, valósággá vált. Bár eddig természet és dokumentumfilmeket készítettem, de régi gyerekkori álmom, hogy nagyjátékfilmeket, művészfilmeket készítsek. Több mint két éve határoztam el a szigeten, hogy első nagyjátékfilmem az ott megtapasztalt élmények és gyermekkori visszaemlékezések alapján készítem el. A kunyhóban írtam meg a forgatókönyvet, amit persze a természet és az élet átírt, de mindezeket adaptáltam a filmbe is. Emellett a film fiktív elemeket is tartalmaz, így tettem kerekké és filmessé a történetet.”

„Mira Nair indiai filmrendezőnő mondta egy interjúban, hogy azt javasolja az első filmes rendezőknek, hogy olyan témát dolgozzanak fel, amiben érintettek, saját történetük, vagy saját közösségükkel, vagy élőhelyükkkel kapcsolatos. Így tud a leginkább azonosulni a filmmel és a témával a rendező, így tanul a legtöbbet. Eddigi rövidfilmjeim és leginkább a most bemutatott nagyjátékfilmemben ezt a tanácsot fogadtam meg.”

A film előzetesei

A film elkészítése technikailag is komoly kihívás volt számára:

Bár a film mozivászonra került, valójában nem mozi kamerával készült, hanem bárki számára elérhető digitális kamerákkal. Ennek elsősorban anyagi oka volt, illetve a természetben vagy egy kenuban történő forgatások során nem fér el egy nagy kamera, pláne nem egy ahhoz szükséges stáb. A rendező, aki a film fő operatőre is, egy 600 ezer forintos főkamerával, 4 féle objektívvel, egy drónnal és két víz alatti kamerával készítette a filmet. Ehhez kapcsolódtak a különböző mikrofonok, kameramozgató gimbal, slider és állvány. A technika összértéke nem érte el a 3 millió forintot.

„Alapkoncepció volt, hogy filmes lámpákat nem használok a szigeten, nem is lett volna mód rá, hiszen csak korlátozottan áll rendelkezésre áram a 12V akkumulátorból. Esti felvételeknél gyertyák, petróleum lámpa és zseblámpa, nappal pedig az aktuális természetes fények. Így szerettem volna elérni, hogy a film valóban átadja a szigeten és a természetben töltött idő eredeti hangulatát.”

Így aztán hatalmas kihívás volt maga a forgatás illetve az utómunka, hogy a mozikban is élvezhető és szép legyen a film.

Ljasuk Dimitry számtalan feladatot végzett el, hogy a megálmodott filmje elkészülhessen:

Ő volt a rendező, író, vágó, operatőr, zenei szerkesztő, hang zörejező, természeti hangok felvétele és szerkesztése is rá várt, de ő volt a producer és a film főszereplője is.

A Jóreménység-sziget teljesen független produkció, független film.

A rendező semmilyen támogatást nem kapott és nem is kért. A filmben nincs fizetett termékmegjelenítés vagy szponzorált tartalom sem. A Tisza-tó számos önkormányzata és hivatalos szerve azonban segítette őt a különböző engedélyekkel és logisztikai tevékenységekkel, vagy éppen ingyenesen biztosított berendezésekkel. A filmhez kapcsolódó képi és hang utómunkákat Ljasuk Dimitry saját forrásból fedezte, ahogy a film szerény marketing és promóciós költségeit is.

ART minősítés és díjak:

A Jóreménység-sziget film ART besorolást kapott a Magyar Filmirodától, így hivatalosan és nemzetközileg is ART filmnek minősülő alkotás. Premier előtt két nemzetközi filmes díjat is nyert a film: A Europe Film Festivalon (London, UK) a Legjobb indie film címet kapta, míg a Best Istanbul Film Festivalon (Isztambul, TR) a "Legjobb első filmes rendező" elismerést hozhatta el.

Érdekességek a film készítéséről

2020-ban, a pandémia kirobbanásától kezdve valóban a szigeten élt a rendező és a Tisza-tó teljes területén forgatott. A filmben megjelenő budapesti jelenetek és a gyermekkori visszaemlékezéseket pedig a szigeti életet követően vette fel.

„Ahogy eddigi filmjeimet is, az első nagyjátékfilmemet is teljesen egyedül forgattam, vágtam, készítettem. A történet fő eleme a természetbe való elvonuláson kívül, édesapám tanításai és az elengedés. Neki köszönhettem a folyó iránti szeretetem. A film életrajzi elemeket és történeteket tartalmaz, de némi fikció is van benne. A film által reflektárok a mai modern világra, annak problémáira és eltorzult értékrendjére - a saját eszköztárammal.”

– mondta el Ljasuk Dimitry.

„A karantén idején valóban a szigeten éltem fél éven át egyedül. Mindent én építettem fel egyedül és valóban önellátó lettem. A film a változásról is szól, hogy miként változik meg az ember értékrendje egy hosszas elvonulás során a természetben. A hosszas magány rávilágít arra, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. És mik azok amik nem.”

„Bár több jelenethez is készítettem storyboard-ot, és a forgatókönyvet is a szigeten írtam, mégis a filmet a valóság és az élet alakította véglegesre. A film minden szempontból a szigeten született meg. A forgatás során megjelenő spontán “szereplők” mint a folyóban talált plüss béka, vagy a szigetre érkező nagylilik mind a szerencsének vagy a természetnek köszönhetem. Így formálta a film történetét az élet.”

A legnagyobb kihívást a négy évszak alatt megtapasztalt időjárás szeszélye, a vizes és a nomád körülmények jelentették. Az operatőri munkán kívül az is nagy feladat volt, hogy magát az építményeket, kertet is Dimitry készítette el. Ezek mellett az olyan hétköznapi rutin tevékenységekre is megoldást kellett találni, mint a mosogatás, mosás, főzés, takarítás – mindezek gépek nélkül.

„Nagy kihívás volt egyedül forgatni. Fényképezési filozófiában arra törekedtem, hogy ne a kamera mozogjon, hanem a képen történjen a cselekmény és ez képes legyen minden érzést átadni. Igyekeztem egyesíteni a dokumentarista stílust, természetfilmeket és art filmek stílusát. Az atmo hangok felvétele is a helyszínen történt.”

A forgatás 2020. márciusától 2021. októberig tartott, majd az utómunkák 2022. augusztusig tartott.

„A Jóreménység-sziget nem természetfilm, hanem a természetben játszódó kalandfilm, monodráma. Emellett nagyon fontos volt számomra, hogy szépen szólaltassam meg a Tisza és az élővilág hangját - mint egy természetfilmben. De egyszerre nem tudtam mindent felvenni. Így “karantén” után egy évvel később újra felkerestem a filmben szereplő helyszíneket és külön hangfelvételeket készítettem, hogy minden hang valóban a Tisza-tóról származzon, a békáktól, a madarakon át a hullámzás, vagy akár a szél hangjáig. De nem csak a Tiszán készítettem felvételeket, hanem a városban is – a filmből kiderül, hogy miért.”

„Különleges időszak volt az életemben a szigeten való élet. A magány megélése, elvonulás, kiszakadás a rohanó világból, a természetben való lét mellett intenzív alkotói és tanulási folyamat is volt. Benne van a szívem és mindaz amit Édesapám hátrahagyott nekem és mindaz amit a Tiszától kaptam. Bízom benne, hogy sok néző megtalálja benne a saját történetét is és megérinti őket a film.”

– tette hozzá Ljasuk Dimitry rendező.

A sziget ma

A fél éves karantén és forgatás után Ljasuk Dimitry lebontotta a kunyhót és elhagyta a szigetet, ami a valóságban félsziget. Kerékpárral és gyalogosan is megközelíthető. 2021. nyarán közösségi pihenőhelyet alakított ki 30 önkéntes segítségével. A Közép Tiszai Vízügyi Igazgatóság engedélyének köszönhetően a stég megmaradhatott és a rendező egy olyan „kulcsos stéget” alakíthatott ki, aminek a edukatív és szemléletformáló célja van. Bárki meglátogathatja és kikapcsolódhat ott, de cserébe vigyáznia és gondoznia kell a pihenőhelyen ültetett növényeket és berendezéseket. Erre egy tíz pontból összeállított házirend hívja fel a figyelmet. 2022. nyarán a „JóreményStég” pihenőhely két öltözőházikóval és két fapalló pihenővel bővült. Ekkor már 150 önkéntes segített kialakítani és megszépíteni a helyszínt. Mindenki hozzáadta a keze nyomát, így készült uszadékfából vesszőkerítés, újrafelhasznált anyagokból padok, szelektív hulladékgyűjtő, szerszámtartók, stb. Dimitry 5 éves bérleti szerződést kötött a KÖTIVÍZIG-gel, mellyel az a célja, megóvja és rendbe tartsa a helyet, illetve hogy ingyenes tanösvényt alakítson ki rajta a sziget élővilágát bemutatva. A bérleti szerződés jelképes összegű bérlet, cserébe és természetesen Dimitry nem folytathat kereskedelmi és vendéglátó tevékenységet a szigeten. Fő célja az, hogy az emberek megtanulják a természetben való pihenés és kikapcsolódás kulturált módját, íratlan és írott szabályait.

A rendező, Ljasuk Dimitry

A Leningrádban született (1978.08.12.) magyar-ukrán független filmes, környezetvédelmi aktivista, reklámszakember elsősorban rövidfilmjeiről és környezetvédelmi tevékenységéről ismert, és még frissnek számít a filmes szakmában. Stílusa, látásmódja eltér a megszokottól, a vlog és dokumentarista stílust egyesíti a klasszikus természetfilmek és művészfilmek stílusával.

Független filmesként semmilyen támogatást nem vett igénybe, filmjeit maga írja, fényképezi, rendezi, narrálja és vágja.

Első rövidfilmjét 2018-ban mutatta be, amely a Tisza-tó látnivalóiról szólt. A Tiszával való szoros kötődését édesapjának köszönheti, akivel rengeteg időt töltött a folyón. Bár nem Magyarországon született Dimitry, mégis saját bevallása szerint szülőföldjeként tekint a Tisza-tóra. Filmjei többsége is a Tiszáról és a Tisza-tóról szól. Céljául tűzte ki, hogy megmutassa a szőke folyó szépségét és felhívja az emberek figyelmét annak értékeire. Filmjei számos díjat nyertek különböző filmfesztiválokon.

A forgatásokon szembesült a folyót érintő hulladékproblémával, amivel kapcsolatosan külön filmeket készített, hogy edukálja és felnyissa a lakosság és döntéshozók figyelmét a problémával kapcsolatosan. Eddigi legismertebb filmje „A Tisza nevében” négy országban került TV sugárzásra és az online megjelenésekkel együtt több mint 1 millióan nézték meg. A tiszai hulladék helyzetet bemutató, négy országban forgatott dokumentumfilm 2021-ben elnyerte a Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál fődíját.

Bővebb információk még ITT és ITT

A szigeten töltött idejéről korábban így mesélt nekünk:


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat
A hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.


A Svéd Királyi Tudományos Akadémia csütörtök délután hirdette ki, hogy

2025-ben Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat.

A közleményben megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán, a román határ közelében. Hasonlóan távoli, vidéki közeg ad helyszínt első regényének, a Sátántangónak is, amely 1985-ben jelent meg, és irodalmi szenzáció lett Magyarországon, egyben az író nagy áttörését is jelentette.

A regény erősen sejtető eszközökkel mutat be egy nyomorúságos helyzetben élő lakóközösséget egy elhagyott termelőszövetkezet területén, valahol a magyar vidéken, nem sokkal a kommunizmus bukása előtt. 1994-ben Béla Tarr rendezésében film is készült a regényből. Innentől kezdve Krasznahorkai állandó alkotótársa lett a hozzá hasonlóan öntörvényű, fekete-fehér filmjeivel a nemzetközi színtéren is kultikussá vált rendezőnek. Egészen 2011-ig dolgoztak együtt, amikor a A torinói lóval lezárta mozifilmes életművét.

Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Az amerikai kritikus, Susan Sontag második könyve, Az ellenállás melankóliája (1989) után „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preist Az ellenállás melankóliája című regényéért.

A Háború és háború (1999) című regényben Krasznahorkai a magyar határokon túlra fordította a figyelmét: a szerény levéltáros, Korin élete utolsó nagy tettére készül, és Budapest pereméről New Yorkba utazik, hogy egy pillanatra a világ közepére állhasson. Otthon, a levéltárban egy kivételesen szép, régi eposzra bukkant visszatérő harcosokról, és abban reménykedik, hogy megismerteti a világgal. Krasznahorkai prózája ekkorra a hömpölygő szintaxis felé alakul: hosszú, kanyargó, pont nélküli mondatokkal, amelyek azóta védjegyévé váltak.

A regény írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, és baráti tanácsaival is segítette őt.

1990-ben Kelet-Ázsiában utazgatott, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be.

2016 szeptemberében megjelent Báró Wenckheim hazatér című regénye, melyben a fókusz a hazatérésen van. Itt Dosztojevszkij „idiótája” születik újjá a reménytelenül szerelmes, szerencsejáték-függő báró alakjában. A báró tönkrement, és sok, Argentínában töltött száműzetéses év után hazafelé tart Magyarországra. Krasznahorkai László egész életművét összegző regénye apokalipszis és karnevál, érzékeny szatíra és dráma és tragikus zárlat, melyben mindenki megkapja a magáét: aki nevetni akar, nevethet, aki elérzékenyülni, az elérzékenyül. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is feltűnik: szolnoki lakos, aki – fejben – erősen hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre.

2018-ban jelent meg az Aprómunka egy palotáért: bejárás mások őrületébe című műve, 2022-ben a Herscht 07769 című elbeszélése, 2024-ben pedig a Zsömle odavan című regénye. Legújabb regénye, A magyar nemzet biztonsága novemberben jelenik majd meg.

Krasznahorkai László számos díjat kapott a munkássága során, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. 1993-ban megkapta az év legjobb könyvének járó díjat Az ellenállás melankóliája című regényéért Németországban, valamint 2010-ben Berlinben megkapta a Brücke Berlin-díjat Seiobo járt odalent című elbeszéléskötetéért, ami németül is megjelent. 2014-ben elnyerte az America Award irodalmi életműdíjat, majd egy évvel később a nemzetközi Booker-díjat is. 2021 áprilisában neki ítélték meg az Osztrák Állami Díjat, 2022-ben pedig a Herscht 07769 című elbeszélésével elnyerte a Libri-díjat.

(via nobelprize.org, Wikipedia)


Link másolása
KÖVESS MINKET: