News here
hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

A természet és mi is felépülhetünk a tömegturizmus okozta károkból

Maga a turizmus soha nem lesz teljesen fenntartható, de fenntarthatóbb lehet. Több nemzetközi jó példa bizonyítja, hogy mértékletességgel, önkorlátozással, súlyosabb esetben pedig teljes lezárásokkal képesek vagyunk időt adni a természetnek, hogy helyrehozza azt a pusztítást, amit mi okoztunk.
Címkép: Unsplash - szmo.hu
2021. július 18.


Link másolása

hirdetés

A globális tömegturizmus egyszerre okozója és elszenvedője a klímaváltozásnak: az emberiség üvegházhatású-gázkibocsátásainak 5-8%-áért felel, pusztítja a természetes élőhelyeket, hozzájárul a talajerózióhoz, a levegő- és vízszennyezéshez, valamint a veszélyeztetett fajokra is nyomást gyakorol, csökkentheti a biodiverzitást. Maga a turizmus soha nem lesz teljesen fenntartható, de fenntarthatóbb lehet. Több nemzetközi jó példa bizonyítja, hogy mértékletességgel, önkorlátozással, súlyosabb esetben pedig teljes lezárásokkal képesek vagyunk időt adni a természetnek, hogy helyrehozza azt a pusztítást, amit mi okoztunk. Erre azért is szükségünk van, mert a biztonságosan és kiszámíthatóan újratermelődő természetes erőforrások nélkül nemcsak a turizmus van veszélyben, hanem mi is - olvasható a Másfélfok cikkében.

Sokan talán még nem is gondoltunk bele igazán, hogy a turizmusnak mennyi környezeti hatása van. Ide sorolható a közlekedéshez szükséges infrastruktúra (repterek, közlekedési utak, buszpályaudvarok, vasútállomások, kikötők), a szálláslehetőségek (üdülők, hotelek) és a különböző szolgáltatások (éttermek, üzletek, szórakozóhelyek) okozta szennyezés, területigény. Hazai példaként említhetjük a Balatont, ahol körbeépítettük a tavat, jelentősen csökkentve így a természetes partvonalakat, nádasokat; leszűkítve az állatok életterét, vízhez jutásának lehetőségét.

A turizmus egyszerre okozója és elszenvedője a klímaváltozásnak.

A globális üvegházhatású-gázkibocsátás (különböző módszertanoktól és mérésektől függően) kb. 5-8%-áért felel, ugyanakkor pont a kedvezőtlen éghajlat vagy a szélsőséges időjárási események miatt csökkenhet is egy-egy korábban népszerű terület látogatottsága. Vagy lehetetlenül el ideiglenesen, esetleg teljesen a jövőben, mint a síturizmus.

A fenntartható turizmus számol a jelenlegi és jövőbeni gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokkal, figyelembe véve a látogatók, az ipar, a környezet és a befogadó közösségek igényeit. A Turisztikai Világszervezet 2005-ben 12 pontban fogalmazta meg a fenntartható turizmus céljait. Ez tartalmazza többek között

• a biológiai diverzitás és a természetes élőhelyek megőrzését,

hirdetés

• az erőforrások hatékony használatát (beleértve a nem megújuló erőforrások minimalizálását),

• a víz- és levegőszennyezés visszaszorítását.

A hosszútávú fenntarthatósághoz egyensúlyban kell lennie a gazdasági-, a társadalmi-kulturális és a környezeti fenntarthatóságnak.

A legfőbb kihívásokat a természetes és kulturális források megőrzése, a negatív hatások (pl. hulladéktermelés) minimalizálása, a helyi közösség jólétének elősegítése, a szezonalitás csökkentése és a turizmushoz köthető utazások környezeti hatásainak mérséklése jelenti.

Önkorlátozás és együttműködés a helyiekkel

Nemcsak vendéglátóként, de utazóként is fontos a tudatosság. Tudatos utazóként legyünk nyitottak, mutassunk tiszteletet más kultúrák iránt, óvjuk a természeti környezetet és figyeljünk a művészeti-régészeti-kulturális örökségekre. Továbbá ajánlott ismerni a helyi szokásokat és törvényeket, valamint előzetesen tájékozódni az egészségügyi helyzetről. Hazánkban is megjelent a fenntartható turizmus iránti igény, a lakosság 50-60%-a számára a környezettudatosság is szemponttá vált.

A fenntartható turizmus egy példájaként a Feröer-szigeteket emeljük ki, ahol 2025-re tűztek ki megvalósítandó, konkrét célokat. Ennek értelmében tudatos turistákat várnak, akik szívesen lépnek kapcsolatba a helyiekkel és vesznek részt autentikus élményekben, valamint hajlandóak fizetni a szolgáltatásért. Az ideérkező hajók méretét korlátozni szeretnék, továbbá a teljes területre és az egész évre szeretnék kiterjeszteni a látogatásokat, hogy az időben és térben ne koncentrálódjon. 2019 tavaszán (egy pilot projekt keretében) a világ minden tájáról jelentkező önkéntesek segítették a legnépszerűbb turistacélpontok helyreállítását a szigeten. Azaz ily módon a turisták részt vehettek a turizmus káros hatásainak ellensúlyozásában.

Ljubljana a világelsők között van a fenntartható turizmust tekintve: 2016-ban elnyerte az Európa Zöld Fővárosa díjat. A turisták gyalog vagy elektromos vonattal fedezhetik fel a látnivalókat a város központjában, ugyanis az 2008 óta autómentes övezet. A zöld területek aránya is kimagasló (542 m2 jut egy lakosra) és az élővilágra is figyelnek: mintegy 4500 méhkaptár található a szlovén fővárosban. A tömegközlekedés fenntarthatóságán erőteljesen dolgoznak, többek között elektromos autók közösségi használata is elérhető, valamint kifejezetten biciklibarát a város. A hotelekben és éttermekben a helyben termelt élelmiszereket használjak fel elsődlegesen. Szeretnék elérni, hogy ne legyen szezonfüggő a turizmus – ennek érdekében a legforgalmasabb időszakokon kívül szerveznek eseményeket, ilyen például a novemberi gourmet fesztivál.

Ljubljana, Szlovénia - Fotó: Pixabay

Luang Prabang-ban, Laoszban, a műanyaghulladék csökkentését célozták meg: a víz üvegpalackban kapható és a kis samponos dobozokat újratölthető kerámiára cserélték le. Vízadagolókat telepítettek, így ösztönözve a turistákat, hogy újratöltsék palackjaikat, ahelyett, hogy újat vennének. Amennyiben lehetséges, a helyi termelőktől szerzik be az élelmiszert és takarító kampányok is zajlanak a turisták bevonásával.

A világon több helyen elterjedt már a turizmusban a megújuló energiaforrások alkalmazása, az újrahasznosítás és a helyi gazdaságokból származó élelmiszer alapanyagok felhasználása.

Ha nincs önkorlátozás, akkor lezárás kell a természet érdekében

Jelentősen fellendült a turizmus a thaiföldi Maya Bay-en miután bemutatták a Part című filmet. Becslések szerint naponta 5000 látogatója volt a területnek, aminek katasztrofális következményei lettek: a korallzátonyok kb. 80%-a elpusztult a hajózásból eredő szennyezés, a szemetelés és a naptejekből származó, vízbe kerülő anyagok miatt.

A természetes környezet helyreállításának érdekében 2018 júniusában a hatóságok lezárták ezt az ikonikus területet. Korallzátonyokat ültettek át Maya Bay-be, amik sikeresen növekednek (a helyreállást visszavetette egy hőhullám, ami miatt több korall, különösen a sekélyebb vízben, kifehéredett), bár évtizedekbe fog még kerülni, amire teljesen érettek lesznek. Jó hír, hogy a természet helyreállni látszik, újra élőlények jelentek meg, a feketeúszójú szirticápák is visszatértek a területre. A tervek szerint idővel újra látogathatják majd a turisták Maya Bay-t, de a látogatók száma nem haladhatja meg az 1200-at naponta.

Maya-öböl, Thaiföld - Fotó: Pixabay

Nem Maya Bay az egyetlen terület, amelyet a természet helyreállításának érdekében elzártak a turisták elől: ilyen a Fülöp-szigeteki Boracay szigete is. De például Amszterdamban, Velencében, Barcelonában és Komodón is problémát jelent a tömegturizmus, amit különböző módszerekkel igyekeznek mérsékelni.

A Földközi-tenger térsége kedvelt turistacélpont Európában és világszinten egyaránt. A kedvező gazdasági hatások mellett ennek azonban árnyoldala is van: ez az egyik olyan tengeri környezet, amely leginkább ki van téve a szennyezésnek. A Földközi-tengerben aggasztó a mikroműanyagok magas koncentrációja és általában a műanyagszennyezés, amely komoly veszélyt jelent az állatvilágra nézve. Ennek okai között szerepel a hiányos hulladékgazdálkodás több part menti országban, a folyók (Nílus, Pó, Ebro, Ceyhan, Seyhan) szemétszállítása, a helyi lakosok hulladéktermelése, de a nyári turistaszezon is, amely 40%-os növekedést jelent a tenger szemétterheltségében. A hulladéktermelés és vízszennyezés mellett a part menti urbanizáció, a természetes- és kulturális örökség károsodása is problémát jelent, ezért már elkezdtek megoldásokat keresni, hogy a természetes környezet ne romoljon tovább a tömegturizmus miatt. Ilyen például a tér- és időbeli koncentrálódás csökkentése, a körforgásos gazdaságon, hagyományokon alapuló üzletek támogatása. Dubrovnikban maximalizálták a naponta kikötő tengerjáró turistahajók számát, Görögországban pedig környezetbarátabb helyi közlekedésre biztosítanak lehetőségeket.

A természet képes helyreállni, ha hagyjuk

A turizmus csak egy példa arra, mi okozhatja természetes környezetünk leromlását, és hogy önmérséklettel vagy lezárásokkal hogyan tudunk időt adni a természetnek a megújulásra. A fenti példák az élet más területein is sikerrel alkalmazhatóak. Ilyen tevékenység a túlhalászás is, amivel ha felhagyunk, helyreállhat a terület élővilága, ahogyan ezt a délkelet-ázsiai Raja Ampat szigetcsoport környékén tapasztalhatták. Az intenzív, kontrollálatlan halászat következtében a cápák és nagyobb ragadozó halak eltűntek, ezáltal pedig a korallok is veszélybe kerültek. A cápák ugyanis kulcsfontosságú szereplők az óceán koralljainak túlélése szempontjából: azokkal a ragadozó halakkal táplálkoznak, amelyek eleségét olyan kisebb halak jelentik, amelyek segítik megszabadítani a korallokat a hínártól és parazitáktól.

Raja, Ampat, Indonézia - Fotó: Pixabay

2007-ben teljes védettség alá kerültek a szigetcsoport körüli vizek, amelynek eredményeként az ökológiai rendszer elkezdett helyreállni. Több mint 25-ször annyi cápa van most a területen, mint egy évtizeddel ezelőtt. Megjelentek a teknősök, ráják, tisztogatóhalak, így a korallok is ellenállóbbak lettek. Visszatért az élet a partokra – meglepő, de

a Föld ezen részén a védettségnek és a lezárásoknak köszönhetően nő a biodiverzitás.

Háromszor több hal van most a területen, amely a helyi halászoknak is jó hír, hiszen kisebb erőfeszítéssel bőségesebb a zsákmányuk.

A mezőgazdasági termelés miatti felszínhasználat megváltozása is jelentősen hozzájárul a természetes élőhelyek csökkenéséhez. Viszont bizakodásra adhat okot, hogy ilyen szempontból is találhatunk néhány pozitív példát.

Nigériában a földművelőkkel megismertettek egy mezőgazdasági eljárást az 1980-as években, miszerint nem pusztítják a fákat, hanem segítik a fenntartásukat (Farmer-Managed Natural Regeneration). A kezdeti figyelemfelhívó kampány egy ösztönző programmá nőtte ki magát. Ennek eredményeként magasabb lett a terméshozam, hiszen a fák megkötik a talajban levő nitrogént, szabályozzák a talaj nedvességtartalmát és csökkentik a talajeróziót. Továbbá árnyékot biztosítanak (ez különösen a napsugárzásra érzékeny növények esetében jelentős) és a falvak számára is védelmet jelentenek a széllel és a napfénnyel szemben.

Az 1980-as évekre Costa Rica erdős területeinek jelentős része elpusztult, elsősorban az állattenyészés miatt. Az 1990-es években a kormány fizetett a földbirtokosoknak az új erdők telepítéséért vagy azért, ha szabadon hagyták a területet, hogy természetesen épüljenek vissza az erdők. Az intézkedés következtében a 2010-es évekre Costa Rica területének 50%-át helyreállt erdők borítják.

A fenti néhány eredményes példa talán ösztönzést adhat, hogy a gondokat ne túlélni, hanem megoldani akarjuk. A természet számára elegendő regenerációs idő biztosításával helyrehozhatjuk a pusztítást, amit mi okoztunk. Mértékletességgel és egy kis odafigyeléssel pedig elkerülhetjük, hogy megismétlődjenek a korábban tapasztalt „rossz gyakorlatok”.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ
„Félreállnak az út szélén, és beleszarnak a vízi utainkba” – szigorítanák a nyilvános helyen szarást Új-Zélandon
A kormány keményebb fellépést ígért a vadkempingezők ellen, egy egyesület azonban inkább a nyilvános székelésről szóló törvényt módosítaná, hogy kevesebb emberi hulladék legyen a természetben.

Link másolása

hirdetés

Szigorítaná a Felelős Kempingezők Egyesülete azt az új-zélandi törvényt, amely szerint bárki kakilhat nyilvánosan, ha más nem látja. Az egyesület szerint ugyanis a felelőtlenül székelő kempingezők felelősek a természetben fellelhető emberi hulladék nagy részéért - írja a Guardian.

Új-Zélandon szabálysértésnek minősül a nyilvános helyen való székelés vagy vizelés (kivétel a nyilvános mosdóban való ürítés), amiért 200 dolláros (~48 ezer forint) bírság jár. Ezt akkor úszhatja meg a szabálysértő, ha bizonyítani tudja, hogy alapos okkal feltételezte, hogy nem láthatta más.

A Felelős Kempingezők Egyesülete szerint viszont

a törvénynek azt is elő kellene írnia, hogy a víziutaktól legalább 50 méterre lehessen csak kakilni, a székletet pedig legalább 15 centiméter mélyre ássák el a földben. Úgy gondolják, nem is maga a székelés aggasztó, hanem a látható utóhatások.

A természetben való kakilás évek óta problémát jelent Új-Zélandon. Mivel a vadkempingezés is az elmúlt években vált népszerűbbé, sokan ezzel hozták összefüggésbe a természetben talált emberi hulladékok megszaporodását. Miután a média is a vadkempingezőket okolta a népszerű turisztikai célpontokat szennyező ürülék és az egyre több eldobott vécépapír miatt, egyes helyi önkormányzatok ki is tiltották őket ezekről a helyekről.

A vadkempingezők, a helyiek és a kormány közötti konfliktus 2020-ban tetőzött, amikor a turizmusért felelős miniszter az RNZ közszolgálati rádióban úgy fogalmazott: a vadkempingezők "félreállnak az út szélén és beleszarnak a vízi utainkba".

A Felelős Kempingezők Egyesülete 2017 óta áll ki a felelősségteljesen viselkedő kempingezők mellett, és hangoztatja, hogy ahelyett, hogy a vadkempingezést, mint a kempingezés egyik fajtáját ítélnék el, inkább a természetben nem megfelelően viselkedőket büntessék meg. Szerintük ugyanis nincs bizonyíték arra, hogy egy adott csoport a felelős a problémáért. Úgy vélik, a "nemkívánatos utóhatások" minimalizálásával lehetne fellépni ez ellen rövid távon, hosszú távon célszerű lenne több vécét kiépíteni.

hirdetés

Miután a vadkempingezés közvetlenül a koronavírus-járvány kezdete előtt, 2019-ben érte el csúcspontját Új-Zélandon, tavaly a turizmusért felelős miniszter bejelentette, hogy a kormány keményebben fel fog lépni a jövőben a vadkempingezés ellen.

Komolyabb pénzbírságot fognak kiszabni azokra, akik nem megfelelően viselkednek, és szigorúbban korlátozzák azt is, hogy hol parkolhatnak a járműveikkel.

A tervek szerint még idén a parlament elé kerülnek a javaslatok, mielőtt az ország határai teljesen megnyílnának a turisták előtt, és elkezdődik a nyári szezon, amely a koronavírus-korlátozások megszűnése óta a legforgalmasabb lehet.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Szinte nyomtalanul eltűnt egy magyar tó – megdöbbentő fotók
A Debrecen közelében található tó csapadékhiány miatt száradt ki.

Link másolása

hirdetés

Megrendítő fotókat készített az MTI fotósa, Czeglédi Zsolt a Debrecen közelében található, kiszáradt Vekeri-tóról.

A tó csapadékhiány miatt száradt ki.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
Látványos képek: 70 éve nem volt akkora aszály Észak-Olaszországban, mint idén nyáron
Az olasz mezőgazdasági termények harmadát fenyegeti a szárazság, de parmezánból is kevesebb lehet, ha nem sikerül megoldani a vízhiányt.

Link másolása

hirdetés

70 éve nem látott szárazság sújtja Olaszország északi részét, írja a BBC. A Pó folyót körülvevő öt régió, vagyis Emilia-Romagna, Friuli-Venezia Giulia, Lombardia, Piemont és Veneto 36,5 millió eurós (15 milliárd forint) segélyt kapnak a vízhiány kezelésére.

A szokatlanul meleg időjárás, a kevés téli és tavaszi csapadék csak fokozta a vízhiányt, ezzel együtt pedig az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos félelmeket Észak-Olaszországban.

Mario Draghi miniszterelnök szerint a klímaváltozás „minden kétséget kizáróan” összefügg a vasárnapi gleccserösszeomlással is, ami hét ember halálát és további 13 eltűnését okozta.

Olaszország leghosszabb folyója, a Pó 650 kilométer hosszan szeli át az országot. A folyó völgyében gazdálkodók attól tartanak, hogy a sós tengervíz beszivárog az alacsony vízállású folyóba, és tönkreteszi a termést. Ezen a környéken termelik az olasz élelmiszerek egyharmadát.

Mára azt aszály azonban teljesen átalakította a tájat, és jelentősen sújtja mezőgazdaságot, köztük például paradicsom- és görögdinnye-termesztőket. Eközben a parmezánsajtot készítők attól tartanak, hogy rövidesen nem tudják mivel etetni a teheneket.

A kiszáradt Pó (Fotó: Northfoto/ZUMA Press)

A szakértők ugyanakkor semmi jóval nem kecsegtetnek: a mostanihoz hasonló vízügyi válságok a klímaváltozás előrehaladtával csak egyre gyakoribbak lesznek.

hirdetés

Ha rövidesen nem érkezik jelentősebb mennyiségű csapadék a környékre, a helyzet csak tovább romlik. Milánóban már kikapcsolták a szökőkutakat, tilos autót mosni és a kerteket öntözni. Több más észak-olasz településen pedig fejadagokat vezettek be a vízhasználatban. A Bologna melletti Castenaso kisvárosban a polgármester megtiltotta a fodrászoknak, hogy a vendégek haját kétszer mossák meg.

Eközben a térség gleccserei folyamatosan olvadnak. A vasárnapi tragédiához vezető összeomlás nem egyedülálló eset, hanem egy folyamat része. A Padovai Egyetem tavalyi tanulmánya szerint a Marmolada-gleccser csaknem 90 százaléka tűnt el az elmúlt évszázadban. Sergio Mattarella olasz elnök szerint a hétvégi katasztrófa szimbolizálja mindazt, amit a klímaváltozás tehet a világgal, ha nem lépünk időben.

A kiszáradt Pó környéki állapotokról a Deutsche Welle vasárnapi riportjában számolt be:


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés
Kihalhat az Antarktisz egyetlen őshonos rovara, ha tovább melegszik a bolygó
40 millió év alatt megtanulta, hogyan lehet túlélni a Föld legzordabb vidékén, de a klímaváltozás a kihalás szélére sodorhatja.
Címkép: Wikipedia - szmo.hu
2022. július 03.


Link másolása

hirdetés

Egyetlen rovar él az Antarktiszon, egy árvaszúnyogfaj – írja a National Geographic. Néhány milliméteres, szárny nélküli szúnyogokról van szó, amelyek 40 millió év alatt kifejlesztettek egy technikát arra, hogyan élhetik túl a fagyos teleket.

Ezek a szúnyogok a nyári hat hónapban táplálkoznak algákkal és növényi részekkel. A tél beálltával viszont szándékosan elveszíti a testfolyadékai 70 százalékát, hogy a fagy pont alatt töltött időben ne károsodjanak a sejtjei a növekvő jégkristályok miatt.

Ebben az állapotban nem csinál semmit, nem mozog, nem eszik, csupán van.

Gondolhatnánk, hogy a melegebb idő nem jelent gondot nekik, de az évmilliók alatt kifejlesztett technikájuk a hideg telekre lett kitalálva. 1951-2000-es évek között évtizedenként 0,56 Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, az Antarktiszon pedig a felmelegedés még jobban érinti a telet.

A melegebb időjárás pedig azt jelenti, hogy felgyorsul a rovarok anyagcseréje a hibernáció alatt, így hamarabb elfogynak az elraktározott energiáik, kevesebb példány éri meg a nyarat. Amelyek kihúzzák addig, kevesebb energiával vágnak neki a nyári hónapoknak, szaporodásra sem jut annyi erejük, így a következő generációkra is hatással van a felmelegedő tél.

hirdetés

A Functional Ecology nevű szaklapban írták le egy kutatás eredményeit, amely során megvizsgálták, hogy hogyan viselkednének az apró rovarok, ha melegebb lenne télen. Laboratóriumban helyeztek néhány példát -5 fokon (ez a hőmérséklet van a természetes telelőhelyükön is), valamint -3 és -1 fokon. A felébredő rovarok közül a -1 fokon telelők voltak a leglassabbak, energiahiánnyal küszködtek, kevesebb utódot nemzettek.

A kutatók megállapították, hogy a melegebb telek kevesebb utódot eredményeznek, így a faj szép lassan kihalhat.

Hozzátették, hogy a melegedés, a negatív hatása mellett, a rövidebb telek révén talán kicsit segítheti is majd az állatokat, mivel így többet tudnak táplálkozni az aktív időszakaikban, azonban az erősen kérdéses, hogy a két folyamat hatásaiban képes lehet-e kiegyenlíteni egymást.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: