Pénteken Tiszaalpáron 30,3 Celsius-fokot mértek. Az OMSZ szerint a mérések kezdete óta soha nem fordult még elő, hogy október 6-a után 30 fok feletti meleg lett volna valahol Magyarországon. Jócskán megdőlt a korábbi, október 20-i melegrekord, amit eddig Adony tartott 26,9 Celsius-fokkal. Ráadásul

Mindez nem egyszeri alkalom volt, gyorsan változik a klíma és jelenleg a pesszimista forgatókönyv megvalósulásának van a legnagyobb esélye, mondja Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, a Másfélfok.hu szerzője, aki korábban az Országos Meteorológiai Szolgálatnál és a Nemzeti Alkalmazkodási Központnál dolgozott szakértőként.

- Mi okozta a pénteki rekordmeleget?

– Egy erőteljes nyugat-európai ciklon délies áramlással egyszerűen Közép-Európába hozta ezt a nagyon meleg levegőt, ami az ilyenkor megszokott átlagnál a 10-15 fokkal melegebbet eredményezte.

– Ez egy egyszeri időjárási anomália, ami ezekben a napokban történik Magyarországon, vagy esetleg lehet köze a klímaváltozáshoz is?

– Abból a szempontból egyszeri, hogy ezt egyetlen ciklon okozza most. Viszont ha nemcsak egyszer történik meg, hogy megdőlnek ezek a rekordok, hanem egyre gyakrabban és könnyebben, az egyértelmű jele az éghajlatváltozásnak. Globálisan az eddigi legmelegebb szeptemberen vagyunk túl. Nyári napokból 23-at mértünk országos átlagban az ősz első hónapjában, ami olyan magas szám, amire még korábban nem volt példa. Nyári napnak azt tekintjük, amikor 25 Celsius-fok felett van a maximumhőmérséklet.

– Ez azt jelenti, hogy innentől kezdve az ősz sokkal inkább a nyárhoz fog hasonlítani a jövőben?

– Így van. Amit a hetvenes, nyolcvanas években még ősznek neveztünk, az mostanra jelentősen lerövidült. Kiss Anna kollégám tanulmánya alapján akkoriban még az ősz augusztus 23. körül kezdődött és egészen november végéig tartott, vagyis bő három hónapos volt az évszak.

Az ősz rövidült le a legjobban a négy évszak közül, ami leginkább a nyár jelentős kitolódásának köszönhető. A 2020-as években közel 40 nappal hosszabb lett a hetvenes, nyolcvanas évek átlagához képest, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen most már három és fél hónapos ez az évszak, elsősorban az ősz rovására.

– A jövőben tovább gyorsulhat ez a folyamat? Lehet még ennél is hosszabb a nyár?

– Ha nem csökkentjük a szén-dioxid-kibocsátást, akkor a nyári napok száma a szeptember-októberi időszakban a mostani 10-15 nap helyett további 15-20 nappal emelkedhet. Vagyis gyakorlatilag megduplázódik az ilyen napok száma és szeptemberben tulajdonképpen végig nyári meleg lehet. Arra azért nem kell számítani, hogy idővel majd még novemberben is nyár lesz, a Napnak ugyanis nincs már akkora ereje abban az időszakban, így a ködhajlam is erősebb.

– Mikortól várható, hogy ennyire durván kitolódik a nyár?

– Alapvetően három forgatókönyvet elemzünk. Az első, és egyben nagyon optimista azonnali kibocsátás-csökkenéssel számol, amivel sikerül a globális felmelegedést 2 fok alatt tartani. Ha már most eszerint élnénk, akkor ennek a hatásait is csak legkorábban 2040 körül érezhetnénk, de még ekkor sem feltétlenül csökkenést, hanem csak stagnálást tapasztalnánk. Bármit teszünk, a felmelegedés még nagyjából 15-20 éven keresztül tartani fog ugyanis. De ha most visszafogjuk a károsanyag kibocsátást, akkor az évszázad közepére elérhetjük, hogy a nyári napok száma ne nőjön jelentősen. Visszatérve a három forgatókönyvre: a közepesen optimista, második variáció szerint csak 2040-ben kezdjük meg a jelentős kibocsátás-csökkentést. A pesszimista forgatókönyv szerint pedig minden úgy megy tovább, ahogy most van.

– Melyik forgatókönyv bekövetkezése tűnik a legvalószínűbbnek, és milyen hatása lehet ennek?

– Jelenleg az utóbbi, vagyis a pesszimista forgatókönyv bekövetkezéséhez állunk a legközelebb, mert valójában globálisan nem történt még meg a nagy kibocsátás-csökkentés. Ha minden így marad, akkor

Negatív hatása lesz azonban azok számára, akik például szeretik az őszi kirándulásokat, vagy a hegyekben túrázást, mert ennek az időszaka nagyon le fog rövidülni. De a fák is eltérően reagálnak a felmelegedésre, emiatt nem lesz olyan tarka a táj az őszi hónapokban, mint ahogy megszoktuk. Ám összességében a pesszimista forgatókönyv sokkal több negatívummal bír. Gondoljunk csak bele: a novemberi maximumhőmérséklet az elmúlt évtizedekben 3-4 fokot emelkedett, ami tényleg nagyon jelentős, de ez sokkal kevésbé van hatással az emberi szervezetre. De

Nem mindegy, hogy harminckét fokról növekszik a hőmérséklet harminchatra vagy tízről tizennégyre.

– A nyár után beszéljünk a télről: mi lehet a hó, a didergés és a fehér karácsonyok sorsa a jövőben?

– Az látszik, hogy a tél csapadékosabbá vált, ami elsőre jó hír lehetne a hó kedvelőinek. Ugyanakkor sajnos a hőmérséklet emelkedése nagyon jelentős volt például január közepén, emiatt nincs már meg az ezekre a napokra jellemző éves leghidegebb időszak. Az adatok alapján a december kevésbé melegedett, de

Ezzel együtt a hulló hó mennyisége is enyhén csökkent. A tél felmelegedése miatt tehát a csapadék inkább eső formájában éri el a talajt, és a hegyekben is egyre kevesebb a megmaradó hó.

– Minek kellene történnie ahhoz, hogy a világ komolyan vegye a klímaváltozást és valamifajta elmozdulás történjen?

– A Covid esetében láttuk, hogy ha kell, az emberiség nagyon gyorsan tud reagálni problémákra. Elképzelhető, hogy mindenki jobban odafigyelne, ha a saját bőrén sokkal jobban érezné, hogy őt is érinti az éghajlatváltozás. Magyarországon sajnos mások a prioritások, itt nem annyira fontos az embereknek, hogy mi lesz húsz-negyven év múlva.

Mivel napjainkban mindent a fogyasztó határoz meg, ezért az a kérdés, hogyan tudjuk őket megszólítani ezekkel a klímaváltozáshoz kapcsolódó információkkal. Ha ez sikerülne valahogyan, akkor rajtuk keresztül meg tudnánk győzni a döntéshozókat és a cégeket is.

– Azonban a Coviddal kapcsolatos ajánlásokat senki sem vette addig komolyan, amíg rendeletek nem kezdték szabályozni az életet. Véleménye szerint a klímaváltozás kérdése megoldható az akkorihoz hasonló politikai döntések és rendeletek nélkül?

– Hiába sokkal egyszerűbb és olcsóbb a vegetáriánus ételt előállítani, mint a húst, ennek ellenére nem vásárolják tömegek. Ezen például lehetne különböző pozitív szabályozásokkal segíteni úgy, hogy valamilyen kompenzációt kapna a termék előállítója, aminek köszönhetően alacsonyan tudná tartani az árait. De a legnagyobb probléma az, hogy mindennek ára van:

Ezt csak úgy lehetne megoldani, ha a Földön sokkal jobban közelednének egymáshoz az életszínvonalak. Ez azonban egy óriási társadalmi és gazdasági dilemma: hogyan várhatjuk el a most fejlődő Indiától vagy Brazíliától, hogy öt-tíz évig még fejlődjenek, aztán álljanak meg, mert bár csak fele olyan életszínvonalon lesznek akkori is, mint a nyugati országok, de már nem tesz jót a növekedésük a többieknek? Végeredményben a fogyasztóknak kell lemondani bizonyos javakról, ezt követik a döntéshozók lépései, különben a pesszimista forgatókönyvre kell készülnünk.