A női kommunikáció 3 legjellemzőbb hibája - Tényleg olyan megerőltető a „tele van a szemetes” helyett a „kérlek, vidd le a szemetet” formulát használni?
Karinthy Frigyes örökbecsű bölcsessége, miszerint „férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar: a férfi nőt, a nő férfit". Ettől függetlenül évezredek óta próbálkozunk ezzel a párosítással, és nem is teljesen sikertelenül. De azért a nemek közötti kommunikáción még jócskán van mit finomhangolni.
Sok szó esik arról mostanában, hogy a férfiak hogy bánnak (rosszul) a nőkkel, úgyhogy most rendhagyó módon veszem a bátorságot, hogy a nők legjellemzőbb verbális baklövéseit szedjem csokorba.
Az utalás csak fizetésnapon öröm egy férfinak, amúgy nem tudja, esetleg nem is akarja érteni, ha állandóan utalgatsz. Ez körülményes és fárasztó, ráadásul felesleges alapot szolgáltat arra, hogy megsértődhess. Ha valami vágyad vagy kérésed van, csak mondd ki konkrétan, mi az. Mindkettőtöknek könnyebb és gyorsabb lesz.
Szóval ezentúl a „tele van a szemetes”, „sír a gyerek” és „jé, kiégett egy villanykörte” helyett a „kérlek, vidd le a szemetet”, „megpróbálnád lécci te is megnyugtatni a kicsit?” és a „megtennéd, hogy kicseréled a villanykörtét?” formulákat használd. Ha normális férfival van dolgod, boldogan segít majd.
Nem azért, mert szemét (ettől még lehet, hogy amúgy valóban bunkó volt, és azért vagy joggal kiakadva), hanem mert egyszerűen nem tudja az okát. Ha értené, nem csinálná, és főleg nem kérdezne rá. Mármint ha tényleg törődik veled.
Úgyhogy a „mi a baj drágám?”-ra felelt, gyilkos frekvenciával, dacosan kinyögött „semmi” a legkétségbeejtőbb egy férfinak. Passzív-agresszív jolly joker, mert a másik fél baromi rosszul fogja magát érezni tőle, csak még mindig nem tudja, hogy miért. Lehet, hogy egy héttel ezelőtti dologgal kezdődött az iránta érzett, egyre növekvő sértettséged, aztán egy tegnapi dologgal folytatódott, és ma tette fel a pontot az i-re valami aprósággal, de ha nem kapcsolod össze neki az események láncolatát, ugyanúgy nem fogja tudni, mint egy kutya, akit most büntetnek azért, mert tegnapelőtt a padlóra csinált.
Szóval csak – a másik minősítése nélkül – mondd el, hogy hogyan érzed magadat valójában, mi váltotta ki, és a lényeg, hogy mit vársz most tőle.
És most térjünk rá arra a vádpontra, amelyhez erős önkritika is szükségeltetik, mert túlságosan ismerős mintázatról van szó:
Ez a kombinálás áltudományának magasfoka, a klasszikus „Tudod mit?! B**** meg a fűnyíródat!”-effektus a szakállas nyuszikás viccből. Ez az állapot olyan, mint amikor a vírusos számítógép feldobál ablakokat, amelyeket lehetetlen bezárni, és a végén beborítják az egész képernyőt.
Nos, ez a kijelző ilyenkor a női agy, az ablakokon pedig az alábbi hibaüzenetek állnak: „Biztosan én tehetek róla, azért így mondta!”, „Tuti, hogy utál, mert úgy nézett!”, és az egész gondolatfolyam végén úgy érzed, mindenki ellened van, és látványosan meg vagy bántva.
Ennélfogva sértetten viselkedsz a környezetedben lévőkkel, tehát önbeteljesítő jóslatként előbb-utóbb valóban nem leszel szimpatikus, ha duzzogó kis puffancs vagy.
Ilyenkor be kell látni, hogy nem minden rólunk szól, és ezek a dolgok nagyrészt csak az élénk képzeletünkben léteznek. A valóságban azért néz úgy az illető, mert csórikámnak ilyen a nézése, és azért mondta úgy, ahogy, mert neki is rossz napja volt, nem ellenünk szólt a hangsúlya.
Nyilván alapvetően nem beszélhetünk tisztán csak férfi és csak női kommunikációs problémákról, hanem általános emberi viselkedésről. De azért lássuk be, hogy ránk, nőkre, bizony a fenti három prototípus közül valamelyik sajnos nagyon is ráhúzható.
De sebaj, kedves férfitársaim, egy jól irányzott tábla csoki, egy szőrös cukiság és főleg egy kedves ölelés meglepően sok mindent megold.
