Az elmúlt 20 évben közel félmillióan haltak meg a világban extrém időjárási jelenségek miatt, és a legsúlyosabban érintettek a fejlődő országok – ez derül ki a bonni központú Germanwatch Global Climate Risk Index jelentéséből, amelyet immár 16. alkalommal tettek közzé.

A jelentés hangsúlyozza: a klímaváltozás erősödő jeleit immár nem lehet figyelmen kívül hagyni egyetlen kontinensen vagy régióban sem. A legszegényebb országok különösen sebezhetőek, mert kevésbé tudják kezelni a szélsőséges időjárás okozta katasztrófákat, és több időt vesz igénybe náluk a károk helyreállítása és az újjáépítés. De a Japánt sújtó viharok azt mutatják, hogy a gazdagabb országok is jobban megérzik a klímaváltozás hatását, mint korábban.

A covid-19 világjárvány is megerősítette azt a tényt, hogy a kockázatokban és sebezhetőségben is összekapcsolódun. Ezzel kapcsolatban a jelentés idézi a Vöröskereszt-Vörös Félhold tanulmányát, mely szerint tavaly globálisan 51,6 millió embernek kellett megküzdenie egyszerre az árvizekkel, a viharokkal, a szárazsággal, valamint a járvánnyal és annak következményeivel.

A Világbank adatai szerint a ráadásul a covid-19 2020-ban újabb 115 millió embert taszított a mélyszegénységbe, és ez a szám 2021-ben elérheti a 150 milliót. A járvány tovább növeli az amúgy is sérülékeny ország eladósodását is.

A Global Climate Risk Index készítői 180 ország adatait elemezték az időjárási sebezhetőség szempontjából. Megállapították, hogy 2000 és 2019 között Puerto Rico és Haiti, tehát két karibi ország, valamint a dél-ázsiai Mianmar szenvedett a legtöbbet a rendkívüli időjárási eseményektől. A 10-es lista további helyezettjei a Fülöp-szigetek, Mozambik, a Bahamák, Banglades, Pakisztán, Thaiföld és Nepál.

Az érintett országok között voltak olyanok, ahol egy-egy nagy természeti csapás okozta a halálos áldozatok és károk nagy részét. Így járt például Mianmar a 2008-as Nargis ciklonnal és Puerto Rico a 2017-es Maria hurrikánnal. Haiti, a Fülöp-szigetek és Pakisztán ellenben azok közé az országok közé tartozik, amelyeket rendszeresen sújtanak a különböző időjárási szélsőségek. Európát sem kerülték el az extremitások – 2003-ban például több mint 70 ezer áldozatot követelt a hőhullám – de ezekben az országokban nem okoztak akkora gazdasági károkat, mint a harmadik világban.

A 2019-es évet külön is megvizsgálták. Ekkor a dél-kelet-afrikai Zimbabwét, Mozambikot, valamint a szintén karibi Bahamákat érte a legtöbb csapás, őket sorban Japán, Malavi, Afganisztán, India, Dél-Szudán, Niger és Bolívia követte. Figyelemre méltó, hogy ezen országok közül csak kettő sziget (Japán és a Bahamák), kettőnek van hosszabb tengerpartja (Mozambik, India), a többi mind kontinentális ország.

Ebben az évben legtöbb kárt viharok, és azok közvetlen következményei okozták – felhőszakadások, áradások és földcsuszamlások. A tíz legérintettebb országból hatra trópusi ciklonok csaptak le. Boliviában a legnagyobb pusztítást az erdőtüzek végezték, több mint 2 millió hektárnyi erdő és füves terület pusztult el, ennek csaknem a fele a nagy biodiverzitása miatt védett zóna volt. A szakértők szerint a helyi ökoszisztéma regenerálódásához legalább 300 év kell.

A jelenlegi becslések alapján 2030-ig a fejlődő országoknak a klímakárok helyreállítására 290–580 milliárd dollárra lenne szükségük. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) ugyanezt a költséget 2100-ra - 1,5-2 C fokos átlaghőmérséklet-emelkedés mellett - már 54–69 billió dollárra teszi.