Eltűnhet az európai poszméh fajok 40%-a a következő 30-40 évben, de mi is tehetünk ellene
Globális probléma, hogy Földünkön csökken a beporzók száma, amelyekre szüksége van a növényközösségeknek, valamint az embernek az élethez és a változó környezeti körülmények között való túléléshez.
A különböző növények különböző beporzókat igényelnek. A beporzó rovaroknak fontos tagjai a méhek, a zengőlegyek, a nappali és éjszakai lepkék, a darazsak, bogarak és még sorolhatnánk. A méhek az utódaikat is a virágokról gyűjtött virágporral és nektárral etetik, így az evolúció során az ő életük fonódott leginkább össze a virágokkal, a növények beporzásával. Csoportjukba pedig mind a mézelő-, mind a vadméhek beletartoznak.
A beporzás nem kizárólag a gyümölcsök szempontjából nélkülözhetetlen. És kifejezetten fontos, hogy ne kizárólag a háziméheket óvjuk, hiszen a vad beporzó közösségekre ugyanolyan szükség van.
"A szárazföldi ökoszisztémák alapját olyan növényközösségek alkotják, mely fajok jelentős része rovarbeporzású. Azok a táplálékláncok, amelyek ezekre épülnek, vagy az ökológiai folyamatok, amelyek ezekben a növényi közösségekben működnek, nem tudják nélkülözni ezeket a beporzási folyamatokat, így rá kell döbbennünk arra, hogy ez egy esszenciális alapeleme a mindennapi életünknek" - mondta a Szeretlek Magyarországnak Kovács-Hostyánszki Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
Egyes növények persze nem igénylik, hogy állatok közreműködjenek a beporzásukban, ilyenek például a gabonafélék, a kukorica, fűfélék. Amikért azonban aggódni kell, mert szükségük van beporzó rovarokra az optimális termés- és magképzéshez, azok például a gyümölcsfák, számos termesztett zöldségféle, a termesztett növények mintegy háromnegyede és a vadon élő zárvatermő virágos növények nagy hányada. Az almafák például keresztbeporzásúak, minden fajtának megvannak a porzófajtái, amelynek a virágpora szükséges a terméshozáshoz, és amely virágpor átviteléhez elengedhetetlenek a beporzó rovarok.
A beporzók csökkenésének hátterében több tényező áll. "Ami talán a legfontosabb, hogy nekik is táplálékra van szükségük, ami megfelelő virágforrást jelent. Ha ez nem elérhető az adott beporzó faj aktivitási időszakában (ami sokszor csupán néhány hét), akkor az a faj nem tud megfelelő táplálékot gyűjteni sem saját magának, sem az utódainak a méhek esetében. Ezáltal pedig csökken a számuk, szélsőséges esetben az adott beporzó faj előbb-utóbb eltűnik" - mondja Kovács-Hostyánszki Anikó.
Itt nemcsak a vadvirágos rétekre, hanem akár a csatornaszegélyekre, erdőszélekre, útszegélyekre, virágos cserjefajokból álló sövényekre is gondolhatunk, az is mind-mind lehet virágos.
"Ezek azok az élőhelyek, amik egyben fészkelőhelyet is nyújtanak. Akár egy bolygatatlan talaj, vagy egyes fajok számára a növények szára is jelenthet fészkelőhelyet. A lakott vagy ipari területek növelésével csökken az élőlények változatossága, ezért kiemelten fontosak a természetközeli élőhelyek, akár egy mezsgye, akár egy nagyobb kiterjedésű gyep formájában. Amennyiben ez nem marad meg, akkor gond van."
A beépített területek mellett károsak a vegyszerek is, de a klímaváltozási folyamat is hatással van a beporzókra. Amikor ugyanis változik a növények virágzási ideje, akkor változnak a beporzók számára elérhető források is, valamint általánosságban az elterjedési területük is.
Kovács-Hostyánszki Anikó szerint egyes fajoknak a felmelegedés az elterjedési területük északabbra tolódását eredményezi, de az időjárás szélsőséges változásait egy adott ponton túl nem tudják tolerálni.
Van, ahol úgy próbálják megoldani a problémát, hogy anyagi támogatást kap az a gazda, aki virágsávokat telepít.
"A szántóföld szegélyzónájában virágmagok elvetése költségekkel jár, de meg is térülhet. Ezzel veszít a területének szélén néhány métert, ahova nem veti az általa termesztett növényt, viszont ha ez olyan növény, aminek szüksége van beporzásra, akkor ez meg is térül, hiszen több beporzót vonz a területére, ami magasabb termésátlagot eredményezhet. Erre is vannak már kutatási eredmények. Egyes nyugat-európai országokban ennek már jobban megalapozott a gyakorlata. Tartani kell ebbe az irányba" - magyarázza Kovács-Hostyánszki Anikó.
Vadvirágokra és virágforrásokra a háziméheknek is szükségük van tavasztól őszig. Ez a folyamat tehát a méhészeket is ugyanúgy érinti.
A természetközeli élőhelyek és a vadvirágok megtartása és telepítése mindenkinek közös érdeke, és tehetünk is érte.
Ültetéskor elsősorban őshonos fajokban gondolkodjunk, de lakott területen egyes dísznövények is kiváló virágpor- és nektár-források lehetnek. A beporzók kedvelik a fűszernövényeket is, így például a kakukkfű, a rozmaring vagy a levendula ültetésével duplán jól járunk. Ha kora tavasztól késő őszig biztosítunk különböző időben nyíló virágokat, akkor egyaránt tudunk táplálékot nyújtani az év eltérő időszakaiban aktív beporzó fajoknak.
"Alternatív megoldásként az embereknek mindig beugrik a kínai kézi beporzásos fotó" - mondja Kovács-Hostyánszki Anikó. "A nyolcvanas évekre Szecsuán tartományban a több évtizedes intenzív vegyszerhasználat és a természetközeli élőhelyek eltűnése, művelésbe vonása következtében nagyon megfogyatkozott a beporzók száma. Évente a gyümölcsösökben 8-10 alkalommal permeteztek. Magas gazdasági értéke volt a gyümölcsöknek, viszont beporzók nélkül elég nagy bajban voltak."
Ebben a tartományban a megoldást a kézi beporzás jelentette, ami szó szerint azt jelenti, hogy leveszik az egyik fáról a virágport majd kis tégelyben átviszik a másikhoz és tisztított formában kis ecsetekkel felviszik azt, ami hatalmas munkát jelent.
Ilyen az Izraelben alkalmazott megoldás is. "Földön közlekedő tornyok a gyümölcsfák között vonulnak és ebből permeteződik a virágpor a virágokra. Valamint Amerikában létezik ennek a levegőben szálló verziója is, amelynek előnye lehet például a mandulaültetvények esetében, hogy a tavaszi hideg időjárás nem akadályozza a munkában a drónokat, a beporzó rovarokkal ellentétben."
A ötletek tárháza egyre bővül. Poszméheket is lehet már kapni dobozban. Kolóniáikat az üvegházi paradicsomtermesztésben alkalmazzák széles körben. Azon kívül azonban, hogy jelenleg az emberiségnek szüksége van a beporzó rovarok csoportjára, nagyon fontos, hogy akármilyen helyettesítő megoldás is születik, nem szabad a könnyebb utat választanunk, és hátradőlnünk. A biodiverzitás szempontjából a komplex egység szerves részeként kell a beporzókra tekinteni, így mindenki közös érdeke megállítani csökkenésüket.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
