prcikk: A hazai havazások száma az utóbbi 10 évben kezdett igazán csökkenni | szmo.hu
JÖVŐ
A Rovatból

A hazai havazások száma az utóbbi 10 évben kezdett igazán csökkenni

Országos átlagban utoljára 2013-ban volt példa az egész országot érintő nagy havazásra. A legnagyobb csökkenés az összes havas napok számában épp az eddigi leghavasabb országrészben, Északkelet-Magyarországon történt.


Az elmúlt 40 év alatt 15 napról 11 napra csökkent a havas napok (amikor legalább 1 cm hó hullott) éves száma, azonban a csökkenés pont az elmúlt 10 évben lett látványosabb. Országos átlagban utoljára 2013-ban volt példa az egész országot érintő nagy havazásra. A legnagyobb csökkenés az összes havas napok számában épp az eddigi leghavasabb országrészben, Északkelet-Magyarországon történt. Ha a modellszimulációkba belevesszük az emberi kényszerhatást (üvegházhatású-gázkibocsátásokat), akkor csak 50%-os bizonyossággal állíthatjuk, hogy a csökkenésért az emberi tevékenység a felelős. Ha azonban az eddigi mértékben folytatjuk a légkör üvegházgázokkal való telítését, és a pesszimista forgatókönyv érvényesül, akkor a század végére kétharmaddal csökkenhet, és évi 5 nap alá mehet országos átlagban a havas napok száma. A területi eloszlás változékonysága miatt ez azt is jelentheti, hogy egyes országrészekben akár évekig nem lesz jelentős havazás. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése a Másfélfokon.

Hazánk éghajlatának szerves része a havazás, ami elsősorban a téli hónapokban jelentkezik. Különösen a fehér karácsonyok érdeklik az embereket, mivel sokak számára a kinti havas táj fokozza az ünnepi hangulatot. Az utóbbi időben, főként a hónélküli teleken gyakran felmerül, hogy régen többször esett a hó, és a nagyobb havazások sem voltak ritkák. Ezeket a szubjektív megállapításokat vajon alátámasztják-e a számok? Ha igen, akkor netalán a globális felmelegedés felelős a változásokért? Mire számíthatunk a jövőben egy fokozódó, vagy egy mérsékeltebb éghajlatváltozás esetében?

Jelen elemzésünkben a havazásokra fókuszálunk, és az összes havazásos nap mellett a jelentősebbeket (amikor 10 mm a hóként hulló csapadék, azaz ~10 cm hó hullik egy nap alatt) külön is vizsgáljuk hazánkra. Megjegyezzük, hogy a hó a hőmérsékletnél nagyobb térbeli és időbeli változékonyságú, s ezért jóval nagyobb bizonytalanságot tartalmazó változó. A feldolgozás során a múltra és a jövőre vonatkozó, legújabb éghajlati modellszimulációkat, valamint megfigyeléseken alapuló adatsorokat használtunk.

Látványos csökkenés az elmúlt 10 évben

Tekintsük először az elmúlt 40 év változásait. A havazások a 2011-2020 évtizedet megelőzően országos éves átlagban, közel változatlanul, 14-15 nap körül voltak, azonban ez napjainkra 11 napra csökkent. A legtöbb havas napunk általában észak-északkeleten fordul elő, ugyanakkor itt történt a legnagyobb mértékű változás is az elmúlt 40 év alatt (1.a ábra): az ország északi-északkeleti részén jelentősen, a harmadával csökkent a havas napok száma, azonban a nagy évek közötti változékonyság miatt csak kis területre korlátozódik a statisztikai értelemben is igazolható szignifikáns változás. Ezzel szemben délen alig történt változás.

A jelentős havazásokból országos átlagban jóval kevesebb van, néhány évben egyáltalán nem fordult elő az országot érintő nagy havazás. Ilyen nagy havazás nélküli év legutóbb 2011-ben volt.

Ezért ebben az esetben nem éves átlagokról érdemes beszélni, hanem többéves összegekről – az idősorok ábráját kivéve ilyeneket mutatunk be a jelen tanulmányban is. 1981-től nézve az adatokat, a legtöbb nagy havazás 1999-ben fordult elő: országos átlagban több mint 3 nap. Ami a területi eloszlást illeti, a 10 centimétert meghaladó havazások leginkább az ország délnyugati-nyugati részén fordultak elő, ugyanakkor az ország északnyugati-nyugati részén találjuk a szignifikánsan, az utóbbi két évtizedre a felére csökkenő értékeket is (1.b ábra). Ezzel szemben az ország legkeletibb részén még nagyon gyenge növekedést is találunk.

1. ábra: A havas napok átlagos évi számának trendje (a) és a jelentős havazások számának változása (b) a megfigyelések szerint az 1981-2020 időszakban. Szürke pöttyözés jelöli a statisztikailag szignifikánsan változó területeket. A szerzők ábrája.

Ha kicsit korábbra is visszatekintünk, és 1960-tól indulva korrigált modellszimulációk eredményeit vizsgáljuk, az összes havas nap esetében a megfigyeléseken alapuló eredményeknél kissé gyengébb trendet kapunk, mely országos átlagban szintén nem szignifikáns (2. ábra szürke sáv). A jelentős havazásoknál hasonló következtetésre jutunk (3. ábra szürke sáv), azaz

az elmúlt 60 évben legfeljebb csak az utóbbi 10 évben támasztják alá a számok azt a szubjektív észlelést, miszerint kevesebbszer fordul elő havazás, illetve nagy havazás is.

Az emberi tevékenység miatt csökken a havas napok száma?

Ennek megválaszolásához összehasonlítottuk az elmúlt évtizedekre vonatkozóan azokat az éghajlati szimulációkat, melyek csak természetes kényszereket vesznek figyelembe, és azokat, melyek a “valóságot”, azaz az emberi tevékenység hatására növekvő üvegházgáz-koncentrációt is tartalmazzák. A megfigyelésekhez hasonló gyengén negatív trendet az emberi tevékenységgel meghajtott szimulációk viszonylag jól visszaadják az összes havazás és a jelentősebb havazások számában egyaránt, viszont a természetes kényszereket tekintő szimulációktól statisztikailag eltérő trendet csupán a rendelkezésre álló modellszimulációk fele eredményez.

Tehát 50%-os valószínűséget rendelhetünk ahhoz az állításhoz, hogy a havazások megfigyelt csökkenéséért az emberi tevékenység a felelős - ami lényegében azt jelenti, hogy az eddigi változásokért még nem az emberiség okolható.

Ez azonban a jövőben változni fog, ha így folytatjuk

A havazások alakulását alapvetően két tényező befolyásolja: az egyik az azok számát csökkentő téli felmelegedés, míg a másik a téli csapadék várható növekedése. A havazások e két ellenkező hatás eredőjeként fognak változni, és úgy tűnik, hogy

a melegedés erőteljesebben fog hatni, ugyanakkor a téli nagyobb csapadékösszegek miatt egy-egy jelentősebb havazásra továbbra is számítanunk kell.

A klímamodellek optimista jövőképe szerint (vagyis amennyiben jelentősen csökkentjük a kibocsátásainkat) a század végéig még így is mérsékelt csökkenésre számíthatunk a havazások számában (2. ábra). A pesszimista, ún. RCP8.5 forgatókönyv szerint (vagyis ha a jelenlegi ütemben folytatjuk a kibocsátásokat) a változás jóval nagyobb lesz, és

5 nap alatti országos éves átlagok lehetnek majd a század vége felé, mely az összes havazásos napban kétharmaddal való csökkenést jelent a 21. század elejéhez képest.

Az ország egyes területein a század végén akár évekig sem lesz hó

A jelentős havazásokból országos átlagban jelenleg is kevés van évente, azonban úgy tűnik, hogy az optimista forgatókönyvet követve nagy változékonyság mellett előfordulnak majd nagy kiterjedésű és nagy mennyiségű havazást hozó évek (3. ábra), hiszen a növekvő téli csapadék egy mérsékeltebb melegedéssel társul. A pesszimista jövőkép szerint a jelentősebb felmelegedést már nem tudja kompenzálni a növekvő csapadék, és statisztikailag is szignifikánsan csökken a jelentős havazások országos száma a század végére,

ami azt jelenti, hogy az ország egyes területein akár évekre nélkülözhetjük majd a jelentős havazásokat.

2. ábra: A havas napok gyakoriságának az 1981-2020 időszakban megfigyelt (kék), az 1960-2005 időszakban, historikus kényszerekkel szimulált (szürke), illetve az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet a 2006-2100 időszakban követő jövőbeli szimulációk éves idősorai Magyarországra. A szürke sáv 5 globális szimulációt, míg a narancs és a piros sáv 6-6 regionális szimulációt tartalmaz, a vastagított vonalak a szimulációk átlagát jelölik. A szürke és kék vonal trendje nem szignifikáns, míg a narancs és a piros vonal teljes időszakon vett szignifikáns trendje rendre -8,2 nap, illetve -11,4 nap. A szerzők ábrája.

3. ábra: A jelentős havazások gyakoriságának az 1981-2020 időszakban megfigyelt (kék), az 1960-2005 időszakban, historikus kényszerekkel szimulált (szürke), illetve az optimistább RCP4.5 (narancs) és a pesszimista RCP8.5 (piros) forgatókönyvet a 2006-2100 időszakban követő jövőbeli szimulációk éves idősorai Magyarországra. A szürke sáv 5 globális szimulációt, míg a narancs és a piros sáv 6-6 regionális szimulációt tartalmaz, a vastagított vonalak a szimulációk átlagát jelölik. Egyedül a piros vonal trendje szignifikáns. A szerzők ábrája.

A területi kitettséget illetően azt állapíthatjuk meg, hogy a következő 20 évben az országban sehol sem fog a jelenlegihez, a 2001-2020-ban átlagos 13 naphoz képest változni a havazások száma, és 2040-től is inkább csak a pesszimista forgatókönyv szerint, északkeleten várható 5 nap feletti csökkenés az átlagos éves gyakoriságban (4. ábra).

Az emberi tevékenység hatása ezután jelentkezik erőteljesebben. A különbség a század végére növekszik igazán a két jövőkép között.

Olyannyira, hogy ami a század közepére várható a pesszimista forgatókönyv szerint, azt inkább csak a század végére jelzik a modellszimulációk az optimistább jövőképet követve. A pesszimista forgatókönyv szerint 2081-2100-ra az Északi-középhegységben és a Bakonyban – ahol egyébként is a legtöbbször fordult elő havazás – évente átlagosan 10-15 nappal kevesebb havazásra számíthatunk.

4. ábra: A havas napok átlagos évi számának változása 2021-2040, 2041-2060, 2061-2080 és 2081-2100-ra az optimistább RCP4.5 és pesszimista RCP8.5 forgatókönyvet figyelembe vevő 6-6 szimuláció átlagára. Referencia-időszak: 2001-2020, amely alatt a megfigyelések országos évi átlaga: 13 nap. A szerzők ábrája.

A jelentős havazásokra vonatkozó eredményeket a kis esetszám miatt továbbra sem éves átlagban, hanem a teljes időszakra összegezve közöljük. Itt a klímamodellek azt jelzik, hogy a következő 40 évben a délnyugati és az északkeleti határvidéken a nagy havazások számában csökkenésre számíthatunk, viszont az ország nagy részén nem várható változás, sőt, a Dunántúl északi részén és a Bükkben még kisebb növekedésre is számíthatunk (5. ábra).

Várhatóan azért, mert a domborzat miatt itt alacsonyabb hőmérsékletekkel társul majd a téli növekvő csapadékhajlam. Hasonló területi eloszlásra számíthatunk a század második felében: az ország középső részén nem várható a jelentős havazások gyakoriságában jelentős változás, azonban mind a délnyugati, mind az északkeleti határvidéken a csökkenés kissé tovább erősödik. Az emberi tevékenység hatása igazán csak a század végére jelentkezik: ekkor a pesszimista forgatókönyv szerint vett szimulációkban a délnyugati területeken (ahol egyébként a legtöbb nagy havazás fordult elő 2001-2020-ban) 10-15 nappal – azaz kb. 60%-kal – is csökkenhet a 20 év alatt előforduló nagy havazások száma. A legtöbb jelentős havazás végül így a Bakonyban várható.

Az optimista jövőképet követve egyáltalán nem várható ilyen drasztikus csökkenés délnyugaton, és délkeleten továbbra is csak néhány napon fordulhat elő jelentősebb havazás.

5. ábra: A jelentős havazások összes számának változása 2021-2040, 2041-2060, 2061-2080 és 2081-2100-ra az optimistább RCP4.5 és pesszimista RCP8.5 forgatókönyvet figyelembe vevő 6-6 szimuláció átlagára. Referencia-időszak: 2001-2020, amely alatt összesítve a megfigyelések országos átlagos száma: 12 nap. A szerzők ábrája.

A cikkünk elején megfogalmazott kérdéseket tekintve ugyan a múltra vonatkozóan nem jelenthetjük ki, hogy az emberi tevékenység okozta akár az összes, akár a jelentősebb havazási napok országos csökkenését, ugyanakkor elsősorban a legutóbbi évtizedben, egyes területeken már jelentkezett szignifikáns csökkenés, tehát ott helyes lehet a szubjektív megítélésünk.

Amennyiben az előttünk álló évtizedekben a kibocsátásokkal tovább fokozzuk a globális felmelegedést, akkor a havazások előfordulási gyakoriságában további erőteljesebb csökkenésre kell számítanunk az évszázad végéig. Egyes térségekben akár évekre elbúcsúzhatunk a havazástól.

Ha viszont gyorsan megkezdjük az antropogén kibocsátás mérséklését, a zöldítést, ezzel pedig elérjük a koncentráció-változás lassulását (2100-ra akár a megállítását is), akkor a havazások esetén a várható csökkenés csak kisebb mértékű lehet. Az eddigi trendek visszafordulása csak abban az esetben lehetséges, ha az emberi kényszerhatást minél hamarabb és minél gyorsabban visszafogjuk, így unokáink is élvezhetik majd a havas táj szépségét.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Mérnöki bravúr kell: 80 kilométeres fallal védenék meg a világot a végítéletnapi gleccsertől
Kutatók nemzetközi csapata egy 152 méter magas víz alatti szerkezetet javasol a Thwaites-gleccsernél. A terv célja időt nyerni a klímaváltozás elleni harcban, de a megvalósítás hatalmas mérnöki kihívás.
F. O. - szmo.hu
2026. február 18.



Ha a Thwaites-gleccser elbukik, a tengerszint akár 65 centivel is emelkedhet – most egy 80 kilométeres, tengerfenékhez rögzített „függönnyel” próbálnák feltartóztatni a meleg víz rohamát. A „végítéletnapi gleccserként” is emlegetett képződmény nagyjából 192 ezer négyzetkilométeren terül el, és a kutatók egyetértenek abban, hogy a meleg tengervíz folyamatosan pusztítja alulról. Abban már nincs egyetértés, hogy ez milyen gyorsan történik: egyes tanulmányok évi 800 méteres zsugorodásról írnak, míg mások ezt túlzásnak tartják.

A Seabed Anchored Curtain nevű projekt klímakutatókból és mérnökökből álló csapata most egy radikális megoldást javasolt az olvadás lassítására – írta az Interesting Engineering.

A szakemberek egy 80 kilométer hosszú és 152 méter magas szerkezettel fizikailag vágnák el a meleg tengervíz útját. Ezt a falat a Thwaites-gleccser előtti tengerfenék kulcsfontosságú részein rögzítenék. A kutatók hangsúlyozzák: a tengerbe telepített függöny nem oldaná meg a klímaváltozás problémáját, de adna némi időt arra, hogy a kibocsátáscsökkentő lépések elkezdjék éreztetni a hatásukat.

A terv mögött többek között a Cambridge-i és a Chicagói Egyetem, valamint az Alfred Wegener Intézet kutatói állnak. Az első fázis egy hároméves tervezési és prototípus-tesztelési időszak. Jelenleg 10 millió dollárt gyűjtenek az előzetes munkálatok megkezdéséhez. A koncepció lényege, hogy a függöny a mélyből érkező melegebb vízáramlatok beáramlását akadályozná meg, ezek ugyanis a jég alulról történő olvadásának fő hajtóerői.

A megvalósítás hatalmas mérnöki kihívás. A leendő eszköznek túl kell élnie a szélsőséges antarktiszi körülményeket, a hatalmas víznyomást, a jég mozgását és az óceánban töltött hosszú idő viszontagságait. Emiatt még évekbe telhet, mire egy ilyen szerkezetet telepítenek.

A projektet ráadásul viták is övezik: támogatói szerint a gleccserek megmentését célzó nagyszabású beavatkozások kutatása elengedhetetlen, mert a hagyományos kibocsátáscsökkentés önmagában már kevés lehet a katasztrófa elhárításához. Más szakértők szerint azonban az ilyen tervek magas költségük és bizonytalan ökológiai hatásaik miatt veszélyesek, és elterelik a figyelmet a valódi megoldásról, a gyors szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről.

A projekt nemzetközi jogi kérdéseket is felvet, mivel egy ilyen beavatkozás az Antarktiszi Egyezmény és az ENSZ tengerjogi keretei alá tartozna. A csapat közben a gyakorlati előkészületeket is megkezdte: januárban műszereket készítettek elő, hogy a gleccser körüli tengeri árokban telepítsék őket. Az első adatcsomagot még idén, a másodikat pedig 2028-ban várják, ami elengedhetetlen a pontos tervezéshez. A végső kérdés az, hogy a függöny bizonyíthatóan, elfogadható kockázatok mellett képes-e csökkenteni a jég alulról történő olvadását, időt nyerve ezzel az emberiségnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Júliustól minden új autó figyelni fogja a sofőrt – egy korszak ér véget az utakon
Az EU bevezeti az ADDW-rendszert, amely kamerával figyeli a sofőr szemmozgását az új autókban. A szabályozás célja a balesetek megelőzése, de sokan a magánszféra végét látják benne.


Sokak szerint ezzel véget ér az az időszak, amikor az autó az egyik utolsó privát tér volt. Az új uniós szabályozás bevezeti az ADDW (Advanced Driver Distraction Warning) rendszert, amely folyamatosan ellenőrzi, hogy a sofőr az útra figyel-e. A kérdés már nem az, hogy jön-e az ellenőrzés, hanem az, hogy mennyire változtatja meg a mindennapi vezetést.

A döntés mögött komoly statisztikák állnak, a balesetek jelentős része ugyanis figyelmetlenségre, például mobiltelefonozásra vagy az érintőképernyők használatára vezethető vissza. Az Európai Unió célja a „zéró halálos baleset” víziója, vagyis hogy „senki ne veszítse életét” közúti balesetben

– írta a Blikk.

A rendszer 2024 júliusa óta kötelező az új típusjóváhagyást kapó személyautókban és 3,5 tonna alatti kishaszonjárművekben, idén július 7-től pedig már minden frissen forgalomba helyezett járműre kiterjesztik a szabályt.

A technológia a korábbi fáradtságfigyelőknél jóval fejlettebb: a műszerfalnál vagy a visszapillantó tükör környékén elhelyezett kamerák a sofőr szemmozgását és tekintetét figyelik. Ha a vezető túl sokáig néz a telefonjára vagy a kijelzőre, az autó vizuális és hangjelzéssel, sőt, akár a kormány vagy az ülés rezgetésével is figyelmeztet. Adatvédelmi szempontból fontos, hogy a szabályozás tiltja a biometrikus azonosítást. A rendszer minden indításkor automatikusan aktiválódik, a sofőr legfeljebb ideiglenesen némíthatja el a figyelmeztetéseket.

Az újítás komoly vitát váltott ki. A támogatók szerint a technológia életeket menthet, hiszen a balesetek döntő többségének az oka emberi hiba. A kritikusok viszont attól tartanak, hogy az állandó figyelmeztetések stresszt okoznak, és paradox módon elvonhatják a figyelmet a forgalomról. Sokan a túlzott szabályozást és a személyes szabadság korlátozását látják a háttérben, mondván, az autók túl okosak és túl sokat szólnak bele a vezetésbe.

A jogi hátteret az EU általános járműbiztonsági rendelete adja, amelynek célja 2030-ig felére csökkenteni a halálos és súlyos sérüléssel járó balesetek számát. A következő években dől el, hogy a kamerák valóban biztonságosabbá teszik-e az utakat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Letaglózó adat érkezett: A Végítélet Órája még soha nem állt ilyen közel az éjfélhez
A tudósok vészjósló bejelentést tettek. De miért pont most ugrott előre a mutató, és melyik fenyegetés a legsürgetőbb mind közül?


Vészjóslóan ketyeg az óra: már csak 85 másodperc van hátra a szimbolikus világvégéig. A Végítélet Órája január 27-én, kedden négy másodperccel került közelebb az éjfélhez, így már csak 85 másodpercet mutat. Ez a legközelebbi állás a mutató 1947-es bevezetése óta.

Az „éjfél” a globális katasztrófát jelképezi, az időt pedig a Bulletin of the Atomic Scientists tudósai állítják be minden évben.

A tudósok több tényezővel indokolták a döntést. Ezek között szerepel a nukleáris fegyverek, a klímaváltozás és a bomlasztó technológiák, például a mesterséges intelligencia kontrollálatlan terjedése által jelentett növekvő kockázat. Alexandra Bell, a szervezet elnök-vezérigazgatója szerint „minden másodperc számít, és fogy az időnk”. A helyzetet súlyosbítja a nemzetközi bizalom leépülése is. Daniel Holz, a tudományos és biztonsági testület elnöke hozzátette:

„a nagy országok még agresszívabbá, ellenségesebbé és nacionalistábbá váltak”.

Szerinte ez azért veszélyes, mert „ha a világ egy »mi kontra ők« típusú, zéró összegű játszmára bomlik, az növeli annak a valószínűségét, hogy mindannyian veszítünk”.

Az órát 1947-ben azért hozták létre, hogy felhívják a figyelmet a nukleáris háború veszélyeire. A hidegháború végén, 1991-ben állt a legtávolabb, 17 percre az éjféltől. Azóta a fenyegetések összetettebbé váltak, és 2010 óta a mutató csak előre mozdult. A helyzetet tovább élezi, hogy február 5-én lejár a New START, az utolsó amerikai–orosz stratégiai fegyverkorlátozási szerződés, és egyelőre nincs kilátásban új megállapodás.

A fizikai fenyegetések mellett egy másik válság is zajlik. A Nobel-békedíjas Maria Ressa szerint „információs Armageddonban élünk”, amelyet a hazugságokat a tényeknél gyorsabban terjesztő technológia hajt.

„Tények nélkül nincs igazság. Igazság nélkül nincs bizalom. Ezek nélkül pedig lehetetlen az a radikális együttműködés, amelyet ez a pillanat megkövetel. Nem tudunk megoldani olyan problémákat, amelyeknek a létezésében sem értünk egyet”

– figyelmeztetett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
ENSZ: Súlyosabb a baj, mint valaha, a Föld éghajlata kibillent az egyensúlyából, és jön az El Niño
Az óceánok soha nem látott mértékben melegszenek, a jégsapkák pedig olvadnak. Az ENSZ-főtitkár szerint azonnal le kell állni a fosszilis tüzelőanyagok használatával, miközben a politika más átmenetet gondol.


A Föld éghajlata minden eddiginél jobban kibillent az egyensúlyából, bolygónk ugyanis sokkal több hőenergiát nyel el, mint amennyit ki tud sugározni

– erre figyelmeztetett a Meteorológiai Világnapon (március 22.) az ENSZ meteorológiai szervezete, a Meteorológiai Világszervezet – írta a BBC. A káros folyamatot például az olyan melegítő gázok kibocsátása gyorsítja, mint a szén-dioxid.

A jelentésre reagálva António Guterres ENSZ-főtitkár egy videóüzenetben figyelmeztetett :

"A Föld bolygót a végsőkig feszítik. Minden kulcsfontosságú éghajlati mutató vörösen villog"

– mondta Guterres, aki szerint az országoknak át kellene térniük a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára, hogy „klímabiztonságot, energiabiztonságot és nemzetbiztonságot” teremtsenek.

A rekordmértékű „energia-egyensúlytalanság” 2025-ben új csúcsra melegítette az óceánokat, és tovább olvasztotta bolygónk jégsapkáját. A légköri szén-dioxid-szint legalább kétmillió éve nem volt ilyen magas.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára szerint a folyamatoknak beláthatatlan következményei lesznek:

"Az emberi tevékenységek egyre inkább felborítják a természetes egyensúlyt, és ezekkel a következményekkel évszázadokig, sőt évezredekig együtt kell élnünk"

– mondta a professzor.

A globális jelenségeknek már ma is kézzelfogható hatásai vannak. Az Egyesült Államok délnyugati részén jelenleg rekorddöntő, korai hőhullám tombol, az elmúlt napokban helyenként 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A World Weather Attribution csoport tudósai pénteken végzett gyors elemzésükben arra jutottak, hogy mindez „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna az ember okozta éghajlatváltozás nélkül.

A kutatók kiemelten figyelik a Csendes-óceánt is. A hosszú távú előrejelzések szerint ugyanis igen valószínű, hogy 2026 második felében kialakulhat egy melegedő El Niño-fázis. Ez a természetes melegedési jelenség a meglévő, az ember okozta hatásra ráerősítve újabb hőmérsékleti rekordokat hozhat.

Ha El Niño-ba váltunk, ismét növekedni fog a globális hőmérséklet, és akár új rekordokat is dönthet

– mondta Dr. John Kennedy a WMO-tól.

A tudományos vélemények mellett élénk politikai vita zajlik arról, milyen ütemben és módon kellene reagálni a helyzetre. Míg az ENSZ és a WMO a fosszilis energiahordozókról a megújulókra történő gyors átállást sürgeti, több nemzetközi szervezet és energiaszektor-szereplő az ellátásbiztonság és a megfizethetőség miatt a fokozatosabb átmenetet tartaná indokoltnak.

Az elmúlt 11 év volt a Föld 11 legmelegebb éve az 1850-ig visszanyúló adatok szerint. Tavaly a globális átlagos léghőmérséklet mintegy 1,43 Celsius-fokkal haladta meg az „iparosodás előtti” idők szintjét. A La Niña nevű természetes időjárási hatás átmeneti lehűtő hatása miatt 2025 nem volt olyan forró, mint 2024, amelyet az ellentétes fázis, az El Niño felerősített, de így is a három legmelegebb év egyike volt a feljegyzések kezdete óta. A Föld gleccserei - a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint - 2024/25-ben az öt legrosszabb év egyikét élték meg, miközben a tengeri jég mindkét sarkvidéken tavaly nagy részében rekordközeli vagy rekordszinten alacsony volt. A Föld többletenergiájának több mint 90 százaléka az óceánokat melegíti, ami árt a tengeri élővilágnak, erősebb viharokat okoz és hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez is.


Link másolása
KÖVESS MINKET: