„A faültetés az életről és a halálról szól” – beszélgetés Bojár Iván Andrással, a 10 millió fa kezdeményezés elindítójával
- A közel 27 ezer követőn túl van 7000 olyan regisztrált önkéntesünk, akik konkrét felajánlásokat is tettek, munkájukkal, szakértelmükkel, fával, pénzzel, földterület biztosításával kívánnak hozzájárulni. Most már 55 közösségünk működik az ország különböző pontjain, akik maguk szervezik meg a munkát.
- Az utóbbi időben világszerte láttunk hasonló kezdeményezéseket, Etiópiában, Indiában, Marokkóban állami programmá vált a faültetés, a Fülöp-szigeteken pedig mostantól csak az kaphat érettségit, aki legalább tíz fát elültet. Közben továbbra is jönnek az elrettentő hírek: Nepálban több millió fát pusztítanak el egy repülőtér kedvéért, felgyújtják az amazonasi esőerdőket – de sajnos nem is kell ennyire messzire mennünk…
- Teljesen kétségbe vagyok esve ezek hallatán. Ahogyan a magát rettenetesen hatékonynak tartó Putyin képtelen volt kezelni a szibériai erdőtüzeket, ugyanúgy oldotta meg, ahogy az atomkatasztrófákat: kizárólag titkolózással, hazudozással. Nemcsak a moszkvai ellenzék megveretésével kellene bizonyítania „vezetői erényeit.” Azzal, ami nemcsak az egész népére, hanem az egész világra tartozik, semmit nem tudott kezdeni. De a brazil elnök, Bolsonaro is szó nélkül végignézi azt, hogy felgyújtják Amazóniát, hogy újabb legelők legyenek és takarmánynövényeket ültessenek el. Trump az Európai Unió vezetőivel szerződést köt arra, hogy vámkedvezménnyel jusson marhahús az Egyesült Államokból Európába, hogy ez az ágazat nyereségesebben működjön, miközben már az ENSZ is kimutatta, hogy a világ élelmezésében azonnali drasztikus változásra van szükség: vissza kell fogni a húsfogyasztást, mert teljesen felesleges és borzalmas károkat okoz.
Van néhány nagyon egyszerű, nagyon egyértelmű teendőnk, és ezek az emberek semmit nem tesznek. Mintha néhány részeg őrült vezetné a világ autóját, miközben mindannyian a csomagtartóba zárva csapódunk ide-oda. Pedig ez a faültetés nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt Etiópiától Skóciáig az életről és a halálról szól.
Ezek őrültek, képtelenek a fontost a nem fontostól elválasztani, hatalomvágyból, harácsolásból az egész emberiséget kockára teszik. Mi, hétköznapi emberek kénytelen vagyunk dönteni, kinek a pártján állunk, a pusztulat, a halál, vagy az élet pártján. Lecsupaszítva a dolgokat, ez ennyire egyszerű.
- A magyarországi faültetés napja november 9. Lehet, hogy furcsa a párhuzam, de nekem november 9-ről a berlini fal leomlása jut eszembe, amelytől 30 évvel ezelőtt egy jobb világ eljövetelét reméltük.
- Úgy gondoltam, hogy egy héttel Halottak Napja után ez az Élet Napja legyen, amikor új életeket, saját életünk esélyeit indítjuk el ezrével, százezrével, erdőnyi méretekben. Most teljesen változó időket élünk. A kommunizmus bukása, a hidegháború vége teljesen klasszikus 20. századi történet volt. Napjainknak teljesen mások a kérdésfeltevései. Amit ma demokráciának hívnak a világban, köze nincs ahhoz a demokráciához, amely győzött 1989. november 9-én. Ma sok helyen a demokrácia nem más, mint cinikus színjáték. Mivel a mai világot az határozza meg, hogy kiszipolyoztuk a Földet, ez a helyzet egészen más, kiélezettebb kérdésekhez vezet, amelyek kevésbé írhatók le politikaelméleti kategóriák alapján.
- Hogyan telnek a mindennapjaid a 10 millió fa elindulása óta?
- Nagyon aktívan, napi 16 óra szervezési munkával, amelyben vannak nagyon áldozatkész segítőim, Papp Zsuzsi a főszervezőnk és Hervai Franciska, akit a gyerekkorom óta ismerek. Mostanában kezd kialakulni, hogy ez a kemény mag kezd terebélyesedni.
- Augusztus 24-én az A38 hajón tartottátok az első országos találkozót.
- Fantasztikus nap, igazi ünnep lett. Feszes munkatervvel vágtunk neki, hogy az egymást nem ismerő soktucatnyi ember, aki deklarálta már, hogy az alapvető célokban és eszközökben egyetért, megismerkedjék egymással. Megismerjék egymás módszereit, sikeres megoldásait, egymástól vegyék át a célhoz vezető technikákat. A nap első része az ismerkedést szolgálta különféle csapatépítő játékok segítségével, s ezt szolgálta a batyus ebéd is, amikor mindenki a maga sütötte/főzte/kente/szedte étellel, humusszal, gyümölccsel járult hozzá testi jólétünkhöz. Az ebéd utáni időszak volt a tényleges munka ideje. Itt definiáltuk a közösség céljait és hogy ezek eléréséhez mi mindenre lesz szükségünk, miféle eredményeket kell addig elérnünk.
Két kerekasztalunk a lényegre fókuszált: az erdészeti, kertészeti, fák ültetésével kapcsolatos kerekasztalunkban Aszalós Réka az MTA erdőökológusa, Bozzay Balázs erdész technikus, környezetvédelmi szakértő és Zsolnai Balázs kertész, növényorvos vette sorba a fontos részleteket, melyekkel a 10 millió Fa elültetésére vállalkozó közösségnek majd szembesülnie kell. A másik beszélgetésen Pécs, Kecskemét és Sárvár 10 millió Fa közösségének képviselői, Horváth Barnabás, Farkas Barta Kata és Mógor Viven számoltak be sikeres gyakorlatuk részleteiről. Végül, de nem utolsósorban Pokorni Lia sugárzó lényével épp azt az érzelmi pluszt, varázslatot tette hozzá a naphoz, amitől mindannyian tudjuk, ez a nap nagy tettek és egy fantasztikus közösség kibontakozásának kezdete. Köszönöm szépen, hogy elvállalta a 10 millió Fa nagyköveti feladatát.
Bojár Iván András végezetül hangsúlyozta: bárki ültethet fát egyénileg is, a lényeg, hogy ültessenek, minél több lélegző, hűvösséget biztosító zöldfelület legyen a városokban, falvakban, mindenütt. Egy fontos adalék ehhez: a jelenlegi Magyarországi erdőállomány 700 ezer ember karbonlábnyomát képes lefedni. És ennél azért jóval többen vagyunk…
