MÚLT
A Rovatból

Valaha nyomornegyed volt a kőbányai troligarázs helyén

Az Auguszta nyomortelepen ivóvíz helyett mérgező strandfürdő volt, és egynél több szoba már luxusnak számított.

Link másolása

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Miért jöttek létre a telepek?

Az I. világháború közben és a világégés lezárultával az országot nagy mennyiségben árasztották el a sérültek, kiknek gyógykezelését az addigi egészségügyi infrastruktúra segítségével megoldani lehetetlen volt. A helyzet orvosolására

több, ideiglenes kórházat, ún. barakk-kórházat húztak fel a város legkülönbözőbb részein, praktikus okokból többnyire a laktanyák környékén.

Ezek a telepek a háború vége után szinte egytől-egyig egy más, de nem kevésbé szomorú funkciót kaptak: a nincstelenek elhelyezésére szolgáló nyomortelepek váltak belőlük.

Forrás: lakberendezes.hu/Horváth Tamás

A trianoni szerződés életbelépése nyomán, a megszállt területekről igen nagy számban érkeztek önszántukból vagy kitelepítések folytán a bajbajutottak (legtöbben vonaton, melyről itt írtunk) és a háborúban kimerült államkassza kénytelen volt a megfelelő mennyiségű lakás építésével enyhíteni a problémákon. Az eredeti funkciójukat elveszítő barakk-telepek ekkor kapóra jöttek a nagy tömegek elhelyezésére, így egymás után alakították őket lakótelepekké. Így alakult ki a leghíresebb Mária Valéria (itt írtunk róla bővebben) és több más telep mellett cikkünk főszereplője, a mai kőbányai troligarázs helyén épült Auguszta-telep is.

Mi köze volt a Habsburgoknak a nyomortelepekhez?

A két telep közötti párhuzam abban a tekintetben is fennáll, hogy mindkettő a Habsburg család egyik hölgytagjáról, esetünkben József Főherceg feleségéről és Ferenc József unokájáról kapta a nevét. Bár az Auguszta-telepre 1920-as megnyitásakor minden társadalmi rétegből érkeztek menekültek, azonban a közeli Pongrác utcai lakótelep 1924-es megépítése után a köztisztviselők hamar elhagyták a helyet. A későbbiekben

itt már csak azok maradhattak, akiknek semmilyen keresete sem volt, így - a hasonló barakk-telepek módjára – csakhamar nyomortanyává züllött a környék.

Így volt ez annak ellenére is, hogy az eredeti katonai barakkokat átépítették, sőt egy részük helyére egyszerű kőházakat róttak össze.

Így nézett ki az Auguszta telep

Maga a telep kinézetre nem sokban különbözött a volt szükségkórháztól (de igazán a lágerektől sem), egyszínű, hatalmas fekete számmal jelölt épületeivel. Persze nem érdemes bonyolult lakhelyekre gondolni, hiszen

a volt barakkok dupla deszkafalból álltak, melyek között még szigetelőanyag sem kapott helyet. Mivel az épületek komolyabb alappal sem rendelkeztek, így rövid idő alatt szabad átjárást találtak maguknak a patkányok és bogarak a padlón keresztül. Ráadásul az olyan nagyobb esőzések, mint 1926. júliusi, kártyavárként omlasztották össze őket (az említett esetben 100 ház vált használhatatlanná). Ezeken az épületeken osztozott a telep „fénykorában” 7000 ember, kisebb alapterületen, mint a szomszédos laktanya 400 lova!

Ráadásul a közművek is katasztrofális állapotban voltak. Szennyvízelvezetés eleve nem is épült a telephez, a vízvezetékek pedig a karbantartás hiánya miatt néhány év alatt már nem adtak emberi fogyasztásra alkalmas ivóvizet. Nyolc évvel az Auguszta megnyitása után az itt élők már Kőbánya egyéb területeiről hozták kannákban az ivóvizet. Ráadásul néhány átgondolatlan döntés folytán

nem csak inni, de főzni és fürödni sem jutott elegendő víz a lakóknak. A legfontosabb ebben a tekintetben a telep számára épült közfürdő(!) volt, mely igazából két kisméretű betonmedencét jelentett.

Ezek a tisztítás és a szűrés hiánya miatt egy-két év alatt már csak a járványok terjesztésére voltak alkalmasak, ennek ellenére a vízművek minden délelőtt 11-kor megkezdte a feltöltésüket. A folyamat általában délután 4-ig tartott és ez idő alatt a teljes telepen szünetelt a vízszolgáltatás.

Még a legszegényebbek közül sem maradhatott mindenki

1932-ben ráadásul tovább bonyolódott a helyzet. Ekkor 4500 lakója volt a 110 fabódénak és 50 kőháznak, ám egy márciusban megjelent miniszteri rendelet a fabarakkokat szükséglakássá minősítette. Annak ellenére, hogy eddig sem a luxust testesítették meg a telep épületei, ennek a rendeletnek komoly hatása volt.

Ez a kategória ugyanis azt jelentette, hogy

a barakkokba csak olyanok költözhettek és azokban csak olyanok lakhattak, akik nem rendelkeztek semmilyen bevétellel.

Bár az Auguszta-telep népességének több, mint fele nem rendelkezett munkahellyel, ez a törvény igazából az alacsonyabb rangú tisztviselők számára jelentett változást (a komolyabb pozícióban lévők ekkorra már régen maguk mögött hagyták a telepet). Ők ugyanis papíron kaptak lakbértérítést az államtól, ám ez az összeg – a fizetéssel együtt – éppen csak elegendő volt az alapvető igények kielégítésére. Ez pedig azt jelentette, hogy a lakbérelmaradások nyomán egyedüli bérlőként nem maradhattak a kőházakban.

A fotó illusztráció, a Zita-telepet ábrázolja. Forrás: egykor.hu

Akinek volt lehetősége rá, az

aláírt egy nyilatkozatot, mellyel lemondott a fürdőszobájáról vagy éppen egy hálószobáról, így kevesebb lakbérért maradhatott a lakása fennmaradó szobájában.

A lakás többi részét lefalazták és oda más családokat költöztettek be (10-15 négyzetméterre általában egy 5 vagy még több főből álló családot). Akinek azonban már nem volt miről lemondania, annak vissza kellett költözni valamelyik barakkba, maga mögött hagyva a kőépület viszonylagos kényelmét.

Mint a többi szegénytelep esetében, az Augusztán is folyamatosan számolták fel az épületeket, ahogyan a városi bérlakás program erősödni kezdett. Az 1930-as évek végére az itt lakók száma ezer körülire zsugorodott, ám

a II. világháború után újra megindultak a betelepítések. A rosszhírű Auguszta-telep még az 1960-as években is adott otthont olyan embereknek, akik végérvényesen képtelenek lettek volna egy normális lakást fenntartani,

vagy csak egyszerűen túl idősek voltak ahhoz, hogy máshová költözzenek. Ezeket az önként a nyomort választó remetéket végül 1963-ban költöztették el a telepről, amikor a kommunista rendszer az összes nyomortelepet felszámolta. Az Auguszta helyén pedig felépült a BKV trolibusz garázsa.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: