KULT
A Rovatból

Szörnyek keringője az új Godzilla-sorozatban – Az Apple nem hibázott a Monarch: A szörnyek hagyatékával sem

Az AppleTV+-on ritkán látunk rossz tartalmat, és ez a tendencia úgy tűnik, most is folytatódik. Az Apple nem tud hibázni streaming szolgáltatóként? Milyen lett a Monarch – A szörnyek hagyatéka?


Minden előítéletet félretéve, nem vagyok nagy Apple-rajongó. Amit művelnek a szórakoztató elektronikában, az inkább egy túlárazott marketingkampány, mint tényleges fejlesztés. Ámde streaming terén eddig páratlanok és verhetetlenek. Nem mennyiségben, inkább minőségben.

Az utóbbi évek legjobb sorozatait köszönhetjük nekik: Ted Lasso, For All Mankind, The Morning Show, A Siló, a Különválás.

Mind zseniális alkotás a maga kategóriájában. Az Apple figyel a minőségre, és ez a Godzilla-sorozat esetében sincs másképp.

A Warner nagyon elkezdte meglovagolni a szörnyes-szörnyes franchise-ukat:

A közeljövőben ki fog jönni két Godzilla-film is a mozikban. November végén visszautazunk a második világháború utáni időszakba, az első szörnytámadás időszakára a Godzilla – Minus 1-ben, majd jövőre folytatják a King Kong vs Godzilla-szörnyűséggel. Addig is az Apple-nek kiadták a sorozatkészítés jogát - és milyen jól tették.

A Monarch: A szörnyek hagyatéka látványvilága, hangulata sokkal értelmesebb, mint amit az utóbbi időben az arcunkba tolt a Warner.

A készítők között megtalálható az a Chris Black, akinek a tavalyi év legjobb sci-fi sorozatát, a Különválást köszönhetjük, és a képregényes berkekben ismertebb Matt Fraction is. Mindketten remek szakemberek, már csak az ő nevük miatt is meg akartam nézni a végeredményt.

Amikor az első előzeteseket láttam, azt hittem, ez egy „minden héten új szörny” típusú sorozat lesz, hiszen a téma adná magát: a Monarch majd biztos minden részben talál egy új rettenetet, amitől meg kell menteni a világot, és persze jön majd Godzilla, aki mindig legyőzi a gonoszt. Szerencsére vagy sajnos, ezt mindenki döntse el maga, ez nem így történt.

Eddig egy összefüggő, generációkon átívelő akció-thrillert láttunk, egy csipetnyi összeesküvés-elmélettel és gyilkos mutánsokkal megfűszerezve. A Monarch a szörnyeket tanulmányozó intézet neve, akik próbálják leplezni a Godzillához hasonló titánokat a közemberek elől, és természetesen tanulmányozzák őket, ahogy tudják. Az utóbbi filmekben találkozhattunk a nevükkel, de most őket tették meg fő antagonistának, legalábbis eddig.

Főszereplőinknek nincs köze a Monarchhoz: Cate Randa (Anna Sawai), Tokióba utazik az első Godzilla támadás után 2015-ben, mert édesapja halála után kiderült, hogy volt ott is egy lakása.

A hagyaték intézése közben jön a meglepetés: a lakás nem üres, hanem ott lakik apja második családja.

Féltestvérével, Kentaro Randával (Ren Watabe) elkezdenek apjuk hagyatékában kutatni, ahol is rengeteg információt találnak a Monarchról. Ezzel párhuzamosan az ötvenes években követhetjük Cate és Kentaro nagymamájának és a Kong: Koponya-szigetből ismerős Bill Randa nyomozását a gyilkos rettenetek után.

Ebben a múltban játszódó kis kalandban Anders Holm játsza Bill Randát, akit A koponya szigetben, idősebb verzióban John Goodman alakított. Az ötvenes évek-sztoriban van még egy fontos karakter, Lee Shaw, aki fel fog bukkanni a 2015-ben játszódó idősíkban is. Nagyon humoros és ötletes, hogy a fiatal Shaw-t Wyatt Russell, az idősebb Lee-t pedig apja, Kurt Russell alakítja.

A történet eddig lebilincselő, feszült hangulatú, még akkor is, ha tudjuk, hogy ki fogja túlélni. Az alkotók nem csináltak a titkos kormányügynökségből egyértelműen jófiúkat vagy ellenségeket. Nem igazán lehet eldönteni az első két rész alapján, hogy pontosan mit is akarnak ők, azon kívül, hogy vissza szeretnék szerezni a Kentarónál és Cate-nél lévő fájlokat. A megvalósítás elsőrangú, a helyszínek egyediek, gyakran épített díszletekkel dolgoznak.

A zene különleges, hiszen Leopold Ross tapasztalt zeneszerző, a Monarch témája és főcímdala kimondottan fülbemászó és egyúttal baljós.

A készítőknek egyszerre megkönnyítette és megkötötte a kezét a Warner-franchise, mert valljuk be, egyszerűbb úgy dolgozni, hogy a szörnydizájnokkal, vagy a vizuális effektekkel foglalkozó szakemberek már tapasztaltak a Godzilla-filmek gyártásában. Ugyanakkor egy létező kánonba nehezebb új történeteket beleszőni úgy, hogy ne sérüljön az eredeti elképzelés. Az effektek szolidak, bár eddig kevesebbet láttunk belőlük, a japán óriás szörnyike is csak visszaemlékezésekben jelent meg, inkább kisebb, nyálkás mutókat láthattunk eddig (Muto a szörnyek helyi összefoglaló neve) plusz pár nagyobb állatkát.

Egyelőre a hangulat és a nyomozás sodorja előre mind a nézőt, mind a sorozatot, nem a látvány és az akció. A Tokióban játszódó rész atmoszférában erős, és aminek örülök, hogy eddig kerülik a Millie Bobby Brown-féle Godzillák bugyuta humorát.

A sztorit ügyesen szabdalták fel, a párhuzamos történetmesélés működik. Érdekes mindkét szál, és vicces a két Russellt egy szerepben látni, Kurt le se tagadhatná a fiát, olyan, mintha a száján köpte volna ki.

A generációkon átnyúló összeesküvés, nyomozás leköti a figyelmet, nem tudom, innen merre fog menni a történet, de én biztos a Monarchkal maradok. Szívesen eltöltök még egy pár órát ebben a fordulatokkal teli, hangulatos kis szörnyes rémálomban. A Monarch – A szörnyek hagyatéka megtekinthető az Apple TV+ kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tóth Gabi: kimegyek mindjárt, azt kint valakit agyonverek – A Megasztár előzetese szerint bőven lesz feszültség a tehetségkutatóban
Herceg Erika könnyeit törli, Curtis kiakad és káromkodik, Marics Peti pedig kiabálni kezd.


Hamarosan érkezik a Megasztár idei évada. A csatorna egy előzetest is megosztott, melyből kiderül, hogy bőven lesznek megint feszültségek, sértődések, könnyek.

A műsorban új mesterek is érkeznek. A zsűri tagjai: Tóth Gabi, Herceg Erika, Curtis és Marics Peti. Ördög Nóra pedig új társat kap a műsorvezetéshez, Till Attila helyett Szépréthy Roland lesz a partnere.

VIDEÓ: A Megasztár beharangozója


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Káprázatos légi parádéval ünnepelte a honvédség augusztus 20-át
A bemutatón nemcsak a jól ismert régi helikopterek, hanem vadonatúj harci és szállító gépek is feltűntek, amelyek most először repültek a főváros felett.


Budapest felett idén is látványos légi parádéval ünnepelte Szent István napját a Magyar Honvédség. A programban minden olyan repülő eszköz bemutatkozott, amely a honvédség birtokában van, köztük vadonatúj harci és szállító gépek is, amelyek most először tűntek fel a főváros felett.

Az érdeklődők a bemutatón láthatták

a már jól ismert MI–17 és MI–24 helikoptereket, de a legújabb H145M és H225M típusok is feltűntek.

Az eseményen készült fotóinkat itt tudjátok megnézni (kattintás után galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A romantikus komédia, ami se nem vicces, se nem romantikus, de épp ettől lesz jobb és több – Kritika a Többesélyes szerelemről
Mondd, te kit választanál? A dúsgazdag, magas, jóképű és sármos üzletembert, vagy a csóró, magas, jóképű, sikertelen színész exedet? Itt a szerelem ötven árnyalata!


Celine Song nevét 2023 januárjában kezdte hajtogatni szinte mindenki az amerikai filmes körökben, amikor első filmjét, az Előző életeket bemutatták a Sundance Filmfesztiválon. Nem véletlenül, hiszen egy csodás alkotásról volt/van szó, amelyben két dél-koreai gyerekkori jó barát (talán több is annál), a Föld két legtávolabbi pontjára kerül, majd felnőttként újra felveszik a kapcsolatot, és maguk sem gondolják, hogy ez milyen érzelmeket ébreszt bennük.

A film átfesztiválozta a világot, majd 2024 januárjában végül a magyar mozikba is befutott (igaz, 2023 szeptemberében már el lehetett csípni a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon), nem sokkal később pedig két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb film és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban.

S hogy mi volt az Előző életek titka? Minden bizonnyal a benne rejlő őszinteség, hitelesség és emberiesség. Egy apró és érzékeny, sokszor szavak nélkül is sokatmondó alkotásról van szó, amellyel a dél-koreai Celine Song számára megnyíltak Hollywood kapui. Ő pedig rendesen betrappolt rajtuk. A következő filmjéhez ugyanis már olyan álomgyári nagyágyúkat sikerült megnyerni, mint Anastasia Steele, A mandalóri és Amerika Kapitány, vagyis Dakota Johnson, Pedro Pascal és Chris Evans.

Ha pedig az Előző életek egyik fő erénye az őszinteség volt, akkor ezt Song a Többesélyes szerelemmel rendesen kimaxolta. Talán túl is tolta… De hogyan lehet túltolni az őszinteséget? Nos, a sztori szerint a sikertelen színésznőből sikeres házasságközvetítővé vált Lucy Mason (Dakota Johnson) „örök szingliként” azt állítja, hogy vagy egyedül fog meghalni, vagy egy gazdag férfihoz megy feleségül. A szakmai sikerei ellenére Lucyt azonban egyre inkább frusztrálják ügyfelei irreális elvárásai. Részt vesz egy korábbi kliense esküvőjén, ahol megismerkedik a tehetős befektetővel, Harryvel (Pedro Pascal), aki élénk érdeklődést mutat iránta, de Lucy elutasítja, s azt javasolja, inkább legyen a cége ügyfele, hiszen ő lenne a legkapósabb férfi.

Lucy az esküvőn ráadásul váratlanul találkozik az exével, Johnnal (Chris Evans) is, aki éppen felszolgál a násznépnek, és továbbra is várja, hogy befusson színészként. Felelevenítik a közös múltjukat, amely az anyagi nehézségeik miatt ért véget.

Hősnőnk tehát nehéz helyzetbe kerül: választania kell a jóképű, sármos és mocskosul gazdag Harry, vagy a szintén jóképű, de csóró John között.

A Többesélyes szerelem magyar címe nyilvánvalóan a sztori romkomos oldalára utal, s ezzel próbálja becsábítani a nézőket a mozikba. Az eredeti cím, a Materialists (Materialisták) azonban már jóval őszintébb, hiszen Celine Song filmje egyrészt nem vígjáték, másrészt, ha lehet ilyen jelzővel illetni, akkor inkább antiromantikus film. A főhősnő ugyanis meg van győződve róla, hogy a házasság egy kölcsönösen gyümölcsöző üzlet két fél között, és a boldogságot az anyagi biztonság hozza el (persze az sem baj, ha a férfi jól néz ki, magas, és korban is stimmel).

Mert passzolhat egymáshoz bármennyire két ember, ha nincs elég pénz a közös életükre, az csak vitákat, veszekedéseket generál, szóval a szerelem nem elég a teljes boldogsághoz.

Song filmje tehát minden, csak nem a klasszikus hollywoodi értelemben vett romantikus film. Inkább megöli a romantikát.

Aztán persze a két férfi közt tipródó Lucy is kezdi felfogni, hogy nem lehet mindent matekkal megoldani, de addira a Többesélyes szerelem már elvesztette a szimpla romkomra izguló közönsége érdeklődését. Épp ezért is számít bátor vállalkozásnak: nem azt kapjuk, amit várunk tőle, és nem biztos, hogy örülünk annak, amit kapunk, de az biztos, hogy el fogunk gondolkodni rajta.

A film első fele épp ezért erősebb is, mivel abban kapjuk az arcunkba ezt a hollywoodi csöpögős romantikát kíméletlenül ledózeroló őszinteséget, a második felére már inkább kezd a cselekmény olyan irányt venni, mint ami ellen korábban oly ékesen felszólalt.

Azért így is távol áll a giccstől, csupán Song megijedt kissé a saját felvetésétől és a nézők teljes elidegenítésétől. Persze ezzel sincs semmi baj, hiszen a Többesélyes szerelem így is emlékezetesebb, mint a műfajbeli átlagos limonádék, és savanyúbb azoknál, mivel jóval több citromot facsartak bele.

E film kapcsán azonban már nem lehet elmondani, hogy szavak nélkül is sokatmondó lenne, annyi benne a szövegelés, és bizony épp ennyivel marad el az Előző életektől. Song első rendezésében a karakterek minden gondolatával és érzelmi vívódásával tisztában voltunk az apró rezdüléseikből, az egymásra nézéseikből, a ki nem mondott szavaikból. A Többesélyes szerelem azonban mindent kimond, sokszor. A kevesebb több lett volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk