Összeesküvés, AI, olimpia és botrány: a Morning Show 4. évadának nyitánya nem ismeri a mértéket!
Az AppleTV+ egyik első nagy dobása a Morning Show 2019-ben robbant be a köztudatba és azóta is az egyik legsikeresebb zászlóshajója a platformnak. Már az indulásakor különleges vállalkozásnak számított, nem csupán egy szórakoztató drámasorozatot kaptunk, hanem egy sztárokkal teletűzdelt alkotást, amely a tévés világ kulisszái mögé engedett bepillantást, miközben nagyon is aktuális társadalmi és politikai kérdéseket boncolgatott.
Annak idején nagy lelkesedéssel ültem le az első évad elé, később mégis valahogy félbehagytam a második évadot és nem folytattam. Most viszont, a negyedik évad premierje előtt bepótolhattam az elmaradásomat, és ez hihetetlenül sokat hozzátett az új szezonnyitó élményhez. Egybefüggően láttam, mennyire szépen, szervesen épülnek egymásra a történetek.
Az első évad elsősorban a #MeToo mozgalommal és annak médiára gyakorolt hatásaival foglalkozott. Bár fikciós szereplőkön keresztül mesélte el, nagyon is valóságos problémákat érintett, és ettől vált igazán ütőssé. A második évadban a másság kérdései mellett a COVID-járvány dominált, ami különösen érdekes volt, hiszen akkoriban még mindannyian a saját bőrünkön éreztük, milyen gyorsan állt feje tetejére a világ. A harmadik évad sem maradt adós nagy témákkal: a Capitólium ostroma, a kiberbiztonság, valamint egy markánsan Elon Musk-szerű milliárdos felvásárlási kísérlete adta a konfliktusok gerincét. Így jutottunk el a mostani, negyedik évadhoz, amikor is kedvenc hírcsatornánk anyacége összeolvadt egy konkurensével. A nyitány nemhogy lassítana, hanem egyenesen turbófokozatra kapcsol.
Ezzel párhuzamosan belengetik Los Angeles közelgő „leégését”, behozzák egy iráni menekült tudós és lánya történetét, miközben Bradley Jackson (Reese Witherspoon) valami furmányos összeesküvés közepén találja magát. Mindez kiegészül egy félmondatban odavetett színészsztrájkkal is. Elsőre szinte lehetetlennek tűnik, hogy ennyi szálból koherens történet kerekedjen, de éppen ez a sorozat egyik legnagyobb erőssége, hogy bátran nyúl kényes, aktuális és sokszor szövevényes kérdésekhez, mégis képes őket szórakoztató formában tálalni.
A nézők természetesen újra találkozhatnak a jól ismert arcokkal. Jennifer Aniston továbbra is Alex Levy szerepében brillírozik, Reese Witherspoon pedig a temperamentumos déli Bradley Jacksont alakítja. Levy az iráni történetszálban kap hangsúlyos szerepet, míg Bradley az összeesküvés-elméletes vonalat viszi eddig. Billy Crudup, azaz Cory Ellison sem marad tétlen, aki immár hollywoodi producerként tevékenykedik, és a színészsztrájk, valamint Los Angeles válsága körül bonyolódik a cselekménye. Az olimpia kérdésköre egy átívelő szál több szereplő történetében.
A karakterek száma valóban zavarba ejtő lehet, főleg egy friss nézőnek, de a régieknek már biztosan megvannak a saját kedvenceik. Az írói stílus sok tekintetben Aaron Sorkin sorozataira emlékeztet: pergős, szellemes dialógusok, gyors váltások, sok háttérben zajló esemény és karaktervezérelt dráma.
A Morning Show mindig is a párbeszédek erejére épített. Gyakran a legfontosabb történéseket nem is a képernyőn látjuk, hanem a szereplők közötti beszélgetésekből ismerjük meg. Az időkezelés is különleges: egy-egy rész között simán eltelhetnek hetek vagy hónapok, ami külön dinamizmust ad a sorozatnak. Jay Carson és Kerry Ehrin alkotópáros még az AppleTV+ magas minőségi mércéjéhez mérve is kiemelkedő sorozatot tett le az asztalra, nem véletlen, hogy a csatorna már most berendelte az ötödik évadot.
Kettejük összecsapásai és szövetségei adják a sorozat igazi motorját. Mark Duplass visszatérése Chipként még várat magára az első rész alapján, pedig a szókimondó producer az egyik legnagyobb közönségkedvenc volt. Szóba került a karakter, de nem tudom mekkora szerepe lesz a jövőben, van egy tippem, de az erősen spoileres lenne.
Természetesen ez a sorozat sem hibátlan. Néha túlságosan pátoszos, időnként erősen érződik rajta a feminista szemlélet hangsúlyozása, és olykor többet akar markolni, mint amennyit elbír. Mindezek ellenére mégsem válik didaktikussá, és soha nem felejti el, hogy elsősorban szórakoztatnia kell. A színészi alakítások elsőrangúak, a forgatókönyv feszes és ötletes, a monológok pedig szinte mindig működnek.
Egy rész alapján persze korai lenne ítélkezni, de ha tartja ezt a színvonalat, újra egy izgalmas, gondolatébresztő és szórakoztató évadnak nézünk elébe. Ez a sorozat továbbra is kötelező darab azoknak, akik szeretik a jól megírt karakterdrámát, a friss társadalmi reflexiókat és a szellemes, szikrázó dialógusokat.
