KULT
A Rovatból

Mintha egy Wes Anderson-filmet néznénk, csak még annál is szerethetőbb – Egy úr Moszkvában

A SkyShowtime bemutatta a heti nagyágyúját és úgy érezzük, megvan ennek a premierhétnek a győztese. Hiába jött a remek A szimpatizáns, az Egy úr Moszkvában-t egyszerűen jó érzés nézni.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 20.



Nem tudom miért lett ekkora divat a kosztümös dráma zsánere a prémium sorozatok világában, de sorra jönnek a nagyobbnál-nagyobb produkciók. Először a Disney FX stúdiójának A sógunja, aztán az AppleTV+ Franklinje, most pedig a Paramount Egy úr Moszkvában elnevezésű műve.

Nem panaszkodom, mert alapvetően szeretem ezt a zsánert, de ez a legdrágább dolog, amit el lehet képzelni filmes szemmel. Gondoljunk csak bele, a sci-fit meg lehet oldani kiskapukkal és CGI-jal, a Firefly például a Csillagközi invázió kosztümjeit és kellékeit használta, kicsit átalakítva. A fantasy világban mindent meg lehet magyarázni a mágiával. A vígjáték, krimi, thriller és dráma viszonylag olcsó, a horrornál csak az effektek dobják meg a büdzsét, no meg a művér.

De egy kosztümös, grandiózus, korszakközpontú drámába bizony be kell fektetni rendesen.

Mindennek korhűnek és történelemileg pontosnak kell lennie. Egy apró hiba a történet kontinuitásában, és az internetes kommenthuszárok szétszedik a sorozatot. Egy filmnek legalább rövidebb a játékideje, de egy sorozat forgatása hosszú és fárasztó, hibák tömkelegére ad lehetőséget. A SkyShowtime azonban nem ijedt meg a kihívástól, lássuk milyen is lett az Egy úr Moszkvában!

Kezdjük a negatívumokkal, ez a lista rövidebb. Minden színész brit. Vagy brit akcentussal beszélnek, vagy angolul orosz akcentussal. Úgy örültem, hogy mostanában a méregdrága sorozatok elkezdtek figyelni arra, hogy a franciák franciául beszélnek, mint a Franklinben, vagy A sógunban, a szamurájok japánul. Értem, hogy itt mindenki orosz, és azt próbálják érzékeltetni a brit akcentussal, hogy ők a burzsoázia tagjai, de zavaró ez az inkonzisztencia. Apropó, történelmi hűség.

Én megértem, hogy 2024-et írunk, de a már említett A sógunban sem voltak fekete szamurájok, csak a kötelező egyenlőség szellemében.

Nos 1917-ben Moszkvában több fekete és arab származású színész van, mint titkosrendőr. Még, ha csak a szálloda személyzetét alkották volna, akkor azt mondom, hogy a munkásosztályt jelképezik, de felsőbb vezetők között is voltak színes egyének. Nem mondom egyértelműen történelemhamisításnak, de nagyon furán hat és kizökkenti a nézőt az amúgy hihető atmoszférából. Nem látom magam előtt, ahogy 1917-ben egy afroamerikai filmrendező dolgozhatott volna Sztálin, vagy még akkor Lenin kezei alatt.

De túl is estünk az apróságokon. Kezdjük a pozitívumok végeláthatatlan sorát. Miről is szól az Egy úriember Moszkvában? Alexander Rosztov báró (Ewan McGregor) az előkelőség, abból a rétegből amelyet 1917-ben a bolsevik forradalom rövid időn belül teljesen szétzúzott. A gazdagok vagyonát lefoglalták, kastélyaikat felgyújtották és természetesen megölték őket. Nagyon kevesen maradhattak életben, Alexandernek egy nagy szerencséje volt: jó barátja, Miska (Fehinti Balogun) publikált egy verset a forradalom kitörése előtt, amelyet a nemes nevében adott ki.

Így a forradalom barátjának tekintették, ezért életben hagyták.

Ugyan vagyonát elkobozták, házát felgyújtották, őt pedig örök rabságra ítélték a téli otthonának számító Metropol Hotelben. Felköltöztették az egyik toronyszobába, ahol régen a cselédek éltek, de legalább ételről és italról nincs gondja élete végéig, illetve a hotelen belül szabadon garázdálkodhat. Ha azonban kilép az épületből, gondolkodás nélkül lelövik. Alexander jól járt, hiszen minden ismerősének, barátjának csak rosszabb sors jutott.

Ebben a kegyetlen és elkeseredett helyzetben nem tud mást tenni, mint jól érzi magát és próbálja élni az életét annyi méltósággal, amennyit még megengedhet magának. Ewan McGregor sziporkázik a kedves nemes szerepében, aki kicsit olyan helyzetben van, mint A terminálban Tom Hanks.

Egy viszonylag feel-good életet ki tud magának alakítani, nehéz helyzete ellenére barátokat szerez, és hiába vannak, akik a vesztét kívánják, intellektusának köszönhetően mindig ő próbál maradni a nagyobb ember.

Ez a könnyed gentleman szerepkör nagyon jól áll McGregornak. De hiába a luxusbörtön, az attól még börtön. Az első három rész kb. 1 600 napot ölel fel és vannak ugyan nehezebb időszakok, de tiszteletre méltó karakterré válik még ellenségei szemében is Rosztov gróf.

Nagyon szép a sorozat. A ShowTime kitett magáért, és a megépített díszletek, helyszínek elsőrangúak. A visszaemlékezések során a kamera nézőpontot vált és egy álomszerű múltba révedés tanúi leszünk. Mert bizony Rosztov grófnak van drámai múltja bőséggel. Nem engedte például, hogy a munkásosztályból való legjobb barátja Miska elvegye húgát, aki ezért öngyilkos lett. Rosztovot élete végéig kísérteni fogja testvére elvesztése.

A színészek természetesen hibátlanok, McGregor-t már méltattam, de a többiek is nagyon jók.

A hotel szolgálói (Leah Harvey, Lyés Salem, Dee Ahluwalia), vagy a Miskát alakító Fehinti Balogun ugyan elütnek a megszokott oroszországi miliőtől, de nagyon ügyesek és szerethetőek a szerepükben. A második résztől csatlakozik a szereplőgárdához Ewan McGregor felesége, Mary Elizabeth Winstead is, egy feltörekvő színésznő szerepében. Őt sem érdemes tovább dicsérni, mert ő is az a karakterszínész, aki mindig mindent belead a projektjeibe, így nem fecsérlem a tintát.

A sorozatot Ben Vanderstone vezényelte le Amor Towles azonos című 2016-ös könyve alapján. A hangulat elsőrangú, egy érdekes melankolikus, ámde feel-good életérzést ad át, miközben McGregor pozitív kisugárzása az egészet egy kedves, keserédes tragédiává transzformálja. Rosztov egy külső szemlélőjévé válik a bolsevik forradalom pusztító hatásának, pedig igazából ő az egyik fő célpontja lenne az egésznek. Felfedeztem egy kis Wes Anderson-utánérzést is, főleg a gróf karakterében. Olyan, mintha egy Anderson-karaktert kiemeltek volna az ő kis speciális világából és bedobták volna a kegyetlen vadonba.

Ahol aztán összebarátkozik a kannibálokkal, megszelídíti a vadállatokat és nem hajlandó beadni a derekát a halálnak.

Rosztov gróf egy igazi túlélő és remélni tudom, hogy mind a nyolc részt megússza, mert már három epizód után jobban a szívemhez nőtt, mint akárki az elmúlt időben, hasonló nagyköltségvetésű sorozatokban.

Csak egy évadra lehet számítani az Egy úr Moszkvában-ból, ez le fogja fedni a teljes Towles-kötetet nyolc epizódja alatt. Jelenleg három rész nézhető a SkyShowtime streamingszolgáltató kínálatában, magyar szinkronnal, de hetente fog érkezni friss adag. Remélem sokan rákapnak, mert nagyon szórakoztató és szerethető lett Alexander Iljics Rosztov gróf luxusbebörtönzése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: