Miért tabu sok apánál a SZERETLEK szó?
A kilencvenes évek elején születtem, nagycsaládban nőttem fel, szeretetben, még sincsenek meghatározó emlékeim arról, hogy sokat mondtuk volna egymásnak azt, hogy szeretlek. Ha belegondolok, a nagypapám sem mutatta ki soha az érzéseit. Nem igen láttam, hogy megölelte volna vagy puszilgatta volna az édesapám. A régi minták és az otthonról hozott gyermekkorban kapott szokások nagymértékben építik a személyiségünket, szokásainkat. Tehát konklúzió:
miért is várok el egy olyan dolgot apukámtól, amit sohasem tanult!?
Viszont azt gondolom, a lehetőség mindig ott van a kezünkben. Három gyermekes apuként, rengeteget beszélgettem erről a feleségemmel és a környezetemben lévő fiatalokkal. Azt kell mondjam, kilencven százalékban a szeretlek szó vagy az apák érzelmeinek kimutatása nélkül nőttek fel. Igényelték-e vagy igénylik-e? A válaszom az, ami a többségé is: IGEN. Felnőttként is szükségük lenne rá.
Szerintem apaként nem leszek sem gyenge, sem nyálas, sem férfiatlan attól, ha napi többször ölelem meg a lányaimat és a fiamat is, vagy ha rengeteget mondom nekik, hogy SZERETLEK!
Fotó: Farkas Hajnalka
Így már most látom rajtuk, hogy érzelmeik kimutatása milyen könnyen megy nekik. Érződik egy ölelésben és abban is, ahogy a nagylányom kimondja: “szeretlek”! Ennél tisztább és szebb pillanatok nincsenek is. Főleg úgy, hogy egy nagyon nagy felelősség van a vállamon, hiszen én vagyok az első számú férfi minta mind a lányaimnak, mind pedig a fiamnak.
Viszont az csak egy dolog, hogy megtaláltuk ennek hiányát a feleségemmel és tudatosan dolgozunk azon, hogy az a generáció, amelyet mi nevelünk más legyen. Ám egy hatalmas hibát követtem el azzal, hogy
sokáig azt gondoltam, csak apukám az, akinek változtatnia kell.
Hiszen én miért ne segíthetnék neki azzal, hogy kimondom: “szeretlek, Apa!” minden alkalommal, amikor találkozunk, vagy megölelem, megpuszilom!?
A gyermekeim ráadásul ugyanígy tesznek, hiszen számukra ez már a normális és bevett szokás. Sohasem késő megtenni az első lépést, mindig dolgozhatunk érzelmi intelligenciánkon és, ami a legfontosabb: attól, hogy felnőtt férfi vagyok, bármikor megölelhetem, megpuszilhatom és kimondhatom édesapámnak, édesanyámnak, a testvéreimnek vagy bárkinek, hogy SZERETLEK. Nem leszek gyenge, nem leszek kevésbé férfi, sőt, úttörő leszek, aki nyíltan vállalja érzelmeit és hálás azért, hogy ilyen embereket ismer.
Fotó: Farkas Hajnalka
Mindent más szemmel nézek, hiszen ikerként lettek ikreim. Azt érzem, szinte szimbiózisban élek a szüleimmel, hiszen ugyanazokon a nehézségeken, kihívásokon, problémákon megyek át. Az a minimum, hogy hálám jeléül kimutatom ezt feléjük és megtanítom mindenkinek a környezetemben, hogy
a SZERETLEK nem tabu, hanem egy olyan szó, ami ha őszinte, akkor mindenkit felszabadít, boldoggá tesz, megbékít, tanít, nevel és örömmel tölt el.
Így csak annyit javaslok legyetek úttörők, ne féljetek elmondani, kimutatni, megköszönni addig, amíg csak tehetitek, hiszen ez a világon ez egyik legnagyobb kincs.
