Ez meg mit keres a Top 10-ben? – Az éj leple alattban alkalmatlan szülők idegesítő gyerekeiért aggódunk
Már el is spoilereztem Az éj leple alatt-ot? Igen. Rettenetesen lassú és unalmas filmet hozott el nekünk a Netflix.
Korrekt színészekkel, közepes megvalósítással, gyenge forgatókönyvvel és érdektelen rendezéssel támad ránk a streamingóriás. Annyi sokkal jobb thriller van, nem annyira érdemes időt fecsérelni gyengébb tartalomra. Lássuk, miért!
Hogy lehet egy 90 perces film unalmas? Ez nagyon jó kérdés, ha ennél rövidebb lenne a film, nem is lehetne játékfilm kategóriába sorolni, és mégis kínszenvedés volt az egész. Első számú bűnbaknak a forgatókönyvet emelném ki: itt mindenki kétbites. De szó szerint. Van egy bit, ami a kedves, mindenki számára megmutatott arca a karaktereknek, és van egy titkos, „rejtegetett” verzió.
Főszereplőnk, Pietro (Riccardo Scamarcio) egy jómódú olasz üzletember, akinek korábban alvilági kapcsolatai voltak, de már jó útra tért, köszönhetően családjának. Ám nem minden arany, ami fénylik, ugyanis éppen válik feleségétől, az amerikai Elenától (Annabelle Wallis).
Két gyermekük így egyértelműen a vita alapját képezi, és a válóperben nem áll jól Elena szénája, ugyanis hiába próbálja behúzni volt férjének fogadási függőségét a perbe, a férj sem kispályás, és felesége drogproblémáira igyekszik terelni a per hangsúlyát. Tehát nem szép válóper közepén vannak éppen főszereplőink. Aztán amikor a gyerekek épp az apukás estéiket töltik, hirtelen eltűnnek.
Ekkor kap egy üzenetet az emberrablóktól, hogy kell nekik nagy mennyiségű pénz. Ám Pietro tényleg fogadási problémákkal küzd, és jelenleg nem igazán van neki szabad tőkéje, így kénytelen alvilági kapcsolataihoz fordulni. Itt megállok a történet részletezésében, mert túl nagy lesz az elvárás a filmmel szemben.
Ugyanis annyira unalmasan és vontatottan kapjuk meg ezeket a jeleneteket, hogy kénytelen voltam két részletben megnézni, pedig ilyet sosem szoktam. A sokadik hosszan és gagyin felvett motorcsónakos, és lassú, régi Land Rovert vezetős jelenet után úgy elálmosodtam, hogy inkább a bevetett nagydunyhát választottam a 34 fokos melegben, mint a kanapét a film előtt. Nem árulok el nagy titkot, van egy NAGY fordulat a filmben, ami nagyjából csak azokat fogja meglepni, akik a film nézése közben vasaltak... Mindenki más talán a harmadik jelenetben rá fog jönni, ki is áll a gyermekek elrablása mögött. A színészeket nem hibáztatom, mert nem igazán volt miből dolgozniuk.
Riccardo Scamarcio-nak továbbra is a negatív szerepek állnak jól, itt annyira nem megnyerő, mint az aggódó apuka. Annabelle Wallist addig nem kedveltem, amíg nem láttam a Birmingham bandáját és az Eleven kórt. Azóta tudom értékelni a színésznői képességeit, amit egy Haverok harcában, vagy egy 2017-es A múmiában nem tudott átadni. Mindenki más csak mellékszereplő, de abból is ténylegesen csak a háttérben mocorgó fajtából.
A rendezés is kimondottan gyenge, Renato De Maria tapasztalt direktornak minősül, és mégsem tud egy pillanatnyi feszültséget csempészni a történetbe. Arra építenek, hogy jól megvezetik a nézőket, ám önmagukat zavarják csak össze. Nem izgulunk a főszereplőkért, nem izgatnak a tétek, a karakterek egyik buta döntés után hozzák meg a másikat.
A fényképezés igazi tévéfilmhez méltón közepes. Semmilyen kiemelkedő nincs Az éj leple alattban, éppen ezért nem értem, hogy kerül ez a film a magyar Top 10-be. Ennek a figyelemnek a töredékét sem igazán érdemes „rákölteni” egy közepesen rossz olasz thrillerre. Az éj leple alatt megtekinthető a Netflix műsorán.
