KULT
A Rovatból

Búcsú egy gyerekkori szerelemtől – Olivia Newton-John emlékére

A hétfőn elhunyt Olivia-Newton John különleges családból származott, neves felmenőkkel büszkélkedhetett. A Grease-t leszámítva színészként nem igazán tudott nagy sikert elérni, slágereit viszont a mai napig rendszeresen játsszák a rádiók.


10-12 éves lehettem, amikor először láttam a Grease című filmet Olivia Newton-Johnnal és John Travoltával, és természetesen azonnal rabul ejtett az ártatlan, szende leánykából dögös nővé változó Sandy.

Megszámlálni sem tudom, hányszor néztem újra a filmet, megvettem a hanglemezt – a mai napig megvan –, és nagyokat sóhajtoztam a Hoplessly Devoted To You alatt.

Van még egy meghatározó gyerekkori emlékem róla: a Banks of The Ohio elmaradhatatlan slágere volt az úttörőtáborok tábortűzi repertoárjának.

A magam részéről mindig is nyugtalanított ez a dal, elvégre mégis csak arról énekel, hogy kinyírta a szerelmét,

de akkoriban úgy tűnt, rajtam kívül senkit nem aggaszt a dolog, mindenki más szép, romantikus dalnak tartotta. (Akkoriban a Hey Joe-ról még hírből sem hallottam.)

Persze, azt nem tudhattam, hogy a dal egy réges-régi ballada, amit Olivia előtt is sokan elénekeltek, ezért azt sem értékeltem, milyen bátor dolog, hogy az énekesnő a világon elsőként nőként, női szemszögből énekelt a kedvese felhenteléséről.

Az ausztrál-brit Olivia Newton-John igazán impozáns felmenőkkel dicsekedhet. Anyai nagyapja az a német Max Born, aki Walter Bothe társaságában 1954-ben fizikai Nobel-díjat kapott a szubatomi részecskék viselkedésének statisztikai leírásáért.

Apja, Brinley Newton-John egyetemi tanár volt, aki kiváló némettudásának köszönhetően részt vehetett a német Engima kód megfejtésére létrehozott titkos projektben.

Nem mellesleg ő tartóztatta le a Németországból megszökött Rudolf Hesst.

Nővére, Rona Newton-John szintén színésznő volt, a magyar közönség leginkább a Benny Hill show egyik szőke bombázójaként ismerheti.

Egész kicsi volt még, amikor családja Angliából Ausztráliába költözött. Itt érte el kezdeti sikereit. 1963-ban figyeltek fel rá egy tehetségkutató műsorban. Első filmszerepét 1965-ben, a Funny Things Happen Down Under (Furcsa dolgok történnek Ausztráliában) című zenés gyerekfilmben kapta.

1966-ban tért vissza Angliába. Eredetileg fél éves tanulmányi útra ment volna, de végül 8 évig maradt Londonban, ahol elkészítette első kislemezét. Zenei karrierjét olyan barátok segítették, mint akkori szerelme, Bruce Welch, a Shadows gitárosa.

Neki köszönhetően az egész együttes és Cliff Richárd is támogatta a fiatal énekesnő útkeresését.

1971-ben jelent meg első nagylemeze, ezen hallható a már említett Banks of the Ohio is.

1973-ban a Let Me Be There című daláért Grammy-díjat kapott, 1974-ben pedig az Eurovíziós Dalfesztiválon Nagy-Britanniát képviselve negyedik helyezett lett a Long Live Love című dalával.

Ezzel azon kevés Eurovízió résztvevők közé tartozik, akik valóban ismertté tudtak válni. Ez volt az a fesztivál, amelyet az Abba nyert meg Waterloo című dalával, hogy aztán meghódítsa a világot.

A hetvenes években sokkal nagyobb sikereket ért el Amerikában, ezért 1975-ben Malibuba költözött. 1977-ben még a New York-i Metropolitan Operában is felléphetett. Ekkoriban főleg country jellegű dalokat énekelt. Sokan kritizálták is emiatt, de az amerikai és countryzenei gyökerekkel nem rendelkező, egész életében nagyvárosban élő Olivia négy év alatt mindent elért, amit a country műfajban lehet, több country zenei díjat is kapott.

Dolly Parton testvére, Stella Parton Ode to Olivia címen írt neki egy dalt, bocsánatkérésképpen a méltatlan támadásokért.

1977-ben aztán jött a Grease. Eredetileg nem neki szánták a szerepet, de a film producere találkozott Oliviával egy partin, és felismerte, hogy ő lenne a tökéletes Sandy. A színésznő eleinte nem akarta elvállalni, félt közel harminc évesen eljátszani egy tinilányt. Végül John Travolta győzte meg.

A Grease sikerét soha nem tudta megismételni a filmvásznon, pedig voltak nagyreményű próbálkozások. Az 1979-es Xanadu című musical-fantasy főszereplőjeként a legendás Gene Kellyvel játszhatott.

Bár a Xanadu dal óriási sláger lett, maga a film mérsékelt sikereket ért el.

1983-ban tett még egy utolsó kísérletet, hogy megmentse filmes pályafutását. John Travoltával azt remélték, kiaknázhatják a Grease népszerűségét egy újabb közös filmben. Ez volt a Két fél egy egész (Two of a Kind), egy krimielemekkel átszőtt fantasy-vígjáték.

A történet szerint Isten ismét vízözönnel akarja elárasztani a földet. A Travolta és Newton-John által játszott Zackre és Debbie-re vár, hogy bebizonyítsák, az emberiség mégsem olyan megátalkodott. Hiába erősítették a stábot olyan nagy nevek, mint Oliver Reed vagy Gene Hackman, a film megbukott.

Pályája csúcsát az 1981-es Physical album jelentette. A sztár teljes külső alakváltozáson ment át.

Rövid hajjal, az akkoriban védjegyévé vált fejpánttal, sportos ruhában tűnt fel, mint az aerobik mozgalom egyik megalapítója.

Magánéletét több válás és számos tragédia kísérte, és közel 30 éve küzdött a mellrákkal. Létrehozott egy alapítványt a gyermekkori rákok és a környezetszennyezés közötti kapcsolat vizsgálatára (mai nevén Children's Health Environmental Coalition, CHEC). 1992-ben, a műtétjét követő első éjszakán írta meg a kórházban Why Me Című dalát.

Élete egyik legismertebb tragédiája, amikor 2005-ben akkori élettársa, Patrick McDermott részt vett egy 24 órás, csoportos horgásztúrán, ahol örökké nyoma veszett. A hajóra egyértelműen felszállt, több utas beszélgetett is vele, de később senki sem látta leszállni.

Soha többé nem látták, a mai napig nem tudni, mi történt vele.

Olivia kétszer is járt Magyarországon akkori férjével 2010-ben, de sajnos egyik alkalommal sem koncertezni jött, hanem a mellrákkal kapcsolatos rendezvényeken vett részt.

Hosszasan lehetne sorolni az élete apró részleteit, díjait, de ezek mind megtalálhatóak az interneten. Ami nem található meg azok a személyes élmények, amik Olivia Newton-John nevéhez fűződnek.

Olyan ártatlan kisugárzása volt, ami egyedivé tette, nagyszerű hangja pedig kiemelte a tucat szőkeségek sorából.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk