KULT
A Rovatból

„Azóta is részeg vagyok a szabadságtól!” – interjú Bereményi Gézával

Az íróval új regénye kapcsán beszélgettünk írásról, nevekről, felnőttekről és a megszabadulás mámorító érzéséről.
Gubán Mária - szmo.hu
2020. március 29.


Link másolása

Bár vesztegzár alatt a szabadság csak távoli emlékeinkből rémlik, temérdek időnk szabadult fel, amit olvasással is tölthetünk. Bereményi Géza egy élő legenda, aki lassan hat évtizede folyamatosan szabad. A szabadság persze sosem csakúgy megtörténik az emberrel. Olykor harcolni kell érte felnőttekkel, mostohaapákkal, rendszerekkel és önmagunkkal is. Vagy csak hagyni, hogy a dolgok történjenek körülöttünk. Az író új regénye, a Magyar Copperfield február 20-án jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Memoár egy kisgyermek felszabadulásáról.

- A memoárt, mint műfajt főleg az idősebb korhoz kötik. Viszont te többnyire mindig a saját főszereplőd voltál, például a Megáll az időben is. Soha nem vonzott a fikció, mint műfaj?

- Dehogyisnem. De azoknál is mindig észrevettem, hogy önéletrajzi elemeket szövök bele. De az is lehet, hogy mindenki így van a kreatív írással.

- Miről szól a Magyar Copperfield?

- A könyv az első emlékképemtől egészen az érettségiig tart, 18 évet ölel fel, és a szabadulásról szól. Meg akartam szabadulni. Nekem az volt abban az időben a rögeszmém. És valószínűleg azóta is. Aztán végre a magam embere lehettem. És azóta is folyamatosan részeg vagyok a szabadságtól. Ahogy beszélünk róla, most is egy kicsit megmámorosodtam. Ezért választottam a címet is. Copperfield egy hasonló sorsú fiú volt, Dickens regényének a hőse, aki korán elveszítette az apját és gonosz mostohaapja rabságába került, majd saját magát szabadította fel úgy, hogy elment egy távoli rokonhoz.

- Nehéz megírni a valóságot?

- El kell érni oda, hogy csak úgy kiszakadjon az emberből, és folyjon. Ragaszkodtam hozzá, hogy csak valóban megtörtént eseményeket írjak le, és ne is szépítsek, ne másítsak meg semmit. Nehéz elkezdeni, bele kell jönni.

Először a közepét írtam - az valamikor tizenhét éves koromban játszódik, és utána kezdtem bele az elejébe. Elhatároztam, hogy meg kell találnom az első emlékképemet. Eszembe jutott a bilire szoktatás kínos ideje, de hirtelen rájöttem, hogy még kicsit visszább tudok ásni a múltban. És aztán megtaláltam. És ezzel kezdődik a könyv. Fekszem hanyatt egy asztalon. Valaki fölém hajol, hosszú haja van, ami csiklandozza a hasamat. Ő volt az első ember, akit észrevettem, és meg tudtam magamtól különböztetni. Így már ketten lettünk a világban, és így találtam meg önmagamat.

- De ezek a paradicsomi állapotok nem tartottak sokáig.

- Jött életem első hat éve, amikor a nagyszüleim vigyáztak rám, és édesanyám csak egy látogató volt - szinte ismeretlen és rosszkedvű teremtés, nagyon fiatal. Az első hat évemet egy piacon töltöttem - a teleki téri piacon, ott voltak standosok a nagyszüleim. Aztán értem jött az anyám egy idegen férfival, és bekerültem a társadalomba. Kimosdattak, szép ruhába öltöztettek, és aztán egyre inkább éleződött a harchelyzet köztem és a mostohaapám között. Tizenöt éves koromban szabadultam meg tőlük. Egy vidéki kollégiumba szöktem, Pápára - és azóta boldog vagyok. Másoknak a kollégiumi idők azok, amikre nem szívesen emlékeznek vissza, nekem a szabadság évei voltak. Nagyon boldog voltam ott, onnantól kezdve szárnyakat kaptam.

- A Magyar Copperfield azonban nem pusztán életrajzi regény, bemutatja az 50-60-as évek Magyarországát is.

- Úgy gondoltam, a saját történetem nem elég egy könyvre - be kell mutatnom azt a korszakot, amiben éltem, ahogy egy gyerek látja maga körül, és ahogy egyre jobban megismeri azt.

Magyarországnak egy nagyon speciális korszakában születtem, a második világháború utáni évben. A felnőttek körül lebzseltem. Főleg velük társalogtam, őket faggattam, tőlük tudtam meg mindent. Viszont egy politikailag olyan szorító világban éltünk akkor, hogy nagyon látszott rajtuk a korszak lelke. Rajtuk keresztül fedeztem fel az országot, ahol éltem akkor. Rajtuk látszott igazán a korszakok színének változása. A rendszerek egymásutánisága, a folyamatos átalakulás.

- Ki volt a legmeghatározóbb felnőtt?

A nagyapám borotválkozás közben, öt-hat ülésben mesélt nekem a háborúról vasárnaponként. Igazából önmagának foglalta össze a történteket, de én is jelen voltam. Ravasz kereskedő volt, aki mindenki előtt leplezte a valóságot. De nekem elmondhatott mindent. Nem gondolta, hogy megjegyzem majd. Később a tanáraimat figyeltem. Például a Cukor utcai Apáczaiban. Láttam, hogyan temették magukba 56-ot.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya továbbra is állítja, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A színésznő szerint az intézmény igazgatója anyagi okokra hivatkozva nem újította meg a szerződését. A Nemzeti Színház szerint Udvaros Dorottyának határozatlan idejű szerződése van, és azt nem mondták fel.

Link másolása

Mi is írtunk róla, hogy Udvaros Dorottya azt mondta, hogy már nem tagja a Nemzeti Színháznak, mert a szerződését nem újították meg. Az igazgató, Vidnyánszky Attila korábban az intézmény anyagi helyzetére hivatkozott.

Pénteken a Nemzeti Színház azt közölte:

„Udvaros Dorottya művésznő a Nemzeti Színház társulatának tagja, határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, mely a mai napig nem került megszüntetésre és felmondásra”

- írta a Telex.

A színésznő gyorsan reagált a teátrum közlésére. A lap megkeresésére azt válaszolta:

„Március 22-én pénteken 11.00-kor volt szerződtetési tárgyalásom a vezérigazgató úrral, amikor is közölte, hogy nem kívánja meghosszabbítani a munkaszerződésemet. Azokra a darabokra, amik még műsoron maradnak és játszom bennük, azokra egyedi szerződést kapok majd május közepén”.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Szinte mindenki kétségbe van esve, fel van háborodva” – Udvaros Dorottya távozása nagy vihart kavart a Nemzeti Színházban
„Ha egy ilyen kaliberű színművészt, mint Udvaros Dorottya, így el lehet küldeni, mire számítson mindenki más” - mondta el egy bennfentes a Blikknek.

Link másolása

Ahogy arról mi is írtunk, Udvaros Dorottya közölte, hogy a Nemzeti Színház nem újította meg a szerződését, anyagi okokra hivatkozva.

Később az intézmény azt mondta, hogy határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezik, amit nem szüntettek meg. Erre reagált megint a színésznő, és újra megerősítette, hogy Vidnyánszky Attila nem újította meg a szerződését, csak azokban a darabokban fog játszani, amik még műsoron vannak.

A Blikk információja szerint a színésznő bejelentése óta temetői a hangulat a színházban.

"A társulat rémes állapotban van, szinte mindenki kétségbe van esve, illetve fel van háborodva, hiszen ha egy ilyen kaliberű színművészt, mint Udvaros Dorottya, így el lehet küldeni, mire számítson mindenki más?"

– mondta egy bennfentes a lapnak.

Sokan értetlenül figyelik, hogy külföldi rendezőket hívnak, és nem az itt dolgozó művészekre vigyáznak. Úgy tudják, hogy nagy összegeket kapnak a külföldi vendégrendezők, miközben sok, szerződésben lévő színész anyagi gondokkal küzd. Több fiatal művésznek is másodállást kellett vállalnia ahhoz, hogy meg tudjon élni - írja a portál.

Udvaros Dorottya korábban többször is felszólalt például a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltása kapcsán. Korábban utalt rá, hogy ez is közrejátszhatott abban, hogy az igazgató elküldte.

A lap informátora szerint Vidnyánszky és Udvaros között egy újabb hangos vita is kipattant az előző nemzet színésze választás kapcsán. Mivel ez a színházban történt, azt többen is hallották.

A Blikk beszélt Szarvas Józseffel is, aki korábban együtt játszott a színésznővel a színház nyitóelőadásában.

"Mindig fájdalmas, amikor valaki távozik közülünk, Dorottyával pedig huszonkét éve vagyunk munkatársak, ezért megrázó volt a hír" – mondta a lapnak.

"Azt tudjuk, hogy a színház jelenleg nehéz anyagi körülmények között dolgozik, ez aggodalomra ad okot, de arról nem tudunk, hogy további művészektől is megválna a teátrum. Készülünk a következő évadra. Korábban én is többször mentem el színházból, és nem állt meg az idő" – tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya 22 év után távozik a Nemzeti Színházból, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A legfőbb érv az volt, hogy a színház nehéz anyagi helyzetben van. Udvaros azonban nem érti, hogy akkor miért kell külföldi rendezőket szerződtetni hatalmas összegekért.

Link másolása

Már nem vagyok tagja a Nemzeti Színháznak. Vidnyánszky Attila valóban nem hosszabbította meg a szerződésem – mondta Udvaros Dorottya a Magyar Hangnak adott interjújában. A direktor legfőbb érve az volt szerinte, hogy a teátrum nehéz anyagi helyzetben van.

„A kormány elvont 380 millió forintot a színháztól, és idén már nem sikerült befoltozni a költségvetésen ütött lyukakat. Elfogadom, hogy anyagi problémák vannak, de ha valóban ilyen rossz a helyzet, akkor miért kell újabb és újabb külföldi rendezőt leszerződtetni hatalmas összegekért?

A Nemzetiben már alig rendeznek magyar művészek” – mondta a színésznő a lapnak.

Udvarost megkérdezték a tavaly novemberi balesetről is, amikor a Rómeó és Júlia előadás közben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó lezuhantak a díszletről.

„Benne volt a levegőben, hogy valami történni fog. Korábban már kis híján történt tragédia, egy öt méter magas díszletelem kezdett el dőlni, a tetején egy színésszel, akinek végül szerencsére nem esett baja, de az eset után elszerződött a színháztól. A Rómeó és Júlia próbáin a kollégák többször is jelezték, hogy veszélyes a díszlet, mégsem történt semmi” – mondta Udvaros Dorottya.


Link másolása
KÖVESS MINKET: