SZEMPONT
A Rovatból

Menjek/Maradjak: A külföldre költözésnek vaskosabb ára van

New York után a Londonban élő magyarokról forgatott a Menjek/Maradjak csapata. Velük beszélgettünk.


Telt ház a Toldi Moziban, egy dokumentumfilm miatt – akárcsak az első nyilvános vetítésnél, június 13-án, a Trafóban.

A téma, ami a vászon elé ültetett több száz embert egy órára, az elvándorlás, az újkori mobilitás, ahogy az alkotók, a Speak Easy Project tagjai megfogalmazzák. Hernáth Csaba, Imre Loránd Balázs és Józsa László három éve foglalkoznak a témával, és próbálják filmben, kis történeteken keresztül bemutatni, hogy mi motiválja azokat, akik a külföldre költözés mellett döntenek, milyen napi nehézségekkel kell szembenézniük.

A Menjek/Maradjak első része két New Yorkban élő magyar fiatal portréja volt, a második Londonban játszódik. Hernáth Csabával és Józsa Lászlóval beszélgettünk.

SZM: Azt már többször elmeséltétek, hogy a film ötlete Laciban merült fel egy repülőgépen, Londonból hazafelé tartva, merthogy olyan érzése volt, mintha egy ingajáraton ülne. De hogyan lett ebből film? Mi minden kellett hozzá?

JL: Bátorság. Ez egy kis alkotócsapat, ahol nagy szükség van az összhangra, egyetértésre, de ugyanúgy a nagy vitákra is. De ezért a filmért volt, hogy napokat nem aludtunk, volt, hogy éjszakákat költöztünk, volt, hogy a saját pénzünket fektettük bele. Mindenki nagyot vállalt: Csabának ez volt az első operatőri filmes munkája, Lócinak az első rendezése, nekem az első produceri munkám. Elhittük, hogy ezt meg tudjuk csinálni.

stabfoto_london

SZM: Egyébként ki mit csinál, amikor épp nem a filmen dolgozik?

JL: Mindhárman kommunikációs szakemberek vagyunk, a reklámszakma különböző területein tevékenykedtünk. Én gyártásvezető, ügynökségi producer vagyok eredetileg, Lóci PR vonalon dolgozott eddig, Csaba pedig operatőr és vágó reklámipari termékeknél.

SZM: És ez egy párhuzamos élet a projekt mellett, vagy feladtátok a film érdekében?

JL: Most álltunk saját lábra, és most már mindannyian csak a Speak Easy Projectben vagyunk érdekeltek. De a cégünk nem csak és kizárólag a Menjek / Maradjak sorozattal foglalkozik, hanem vállal egyéb megbízásokat is, van, amikor non-profit alapon is. Például partnerei vagyunk a Suhanj! Alapítványnak, a Mosoly Alapítványnak, a Gyermekmentő Rohamkocsi Alapítványnak. A piaci megrendelések meg pont azért fontosak, hogy legyen tere a lelkesedésből, elhivatottságból vállalt feladatoknak.

HCS: A korábbi létünket úgy kell elképzelni, hogy mondjuk 10-től este 6-ig mindenki dolgozott a saját főállású munkahelyén, aztán munka után rögtön nekiültünk vágni a filmünket, és hajnal 2-ig ezzel foglalkoztunk. Ez így ment jó pár hétig, aztán egyszer csak eredményként ott volt az első, a New York-epizód.

SZM: Meg egy nagyfokú kialvatlanság...

JL: Csaba kórházba is került.

HCS: Nyilván nem a munka okozta a betegségemet közvetlenül, de az, hogy nem pihentettem a szervezetemet, az közrejátszott abban, hogy végül kialakult nálam egy komolyabb probléma.

JL: Az látszott már korábban is, hogy az ilyen nagy társadalmi projekteket nem lehet hosszú távon munka után, a szabadidőnk terhére felvállalni, ezért is kerestük és keressük most is azt a fenntartható modellt, amiben működhetünk, akár mások bevonásával. Forrásokat, szervezeteket, alkotókat szeretnénk találni. Ez annál egy nagyobb társadalmi ügy, minthogy három ember a nyakába vegye.

Mi is az a Menjek / Maradjak?

A Menjek / Maradjak egy dokumentumfilm-sorozat, amelyet a Speak Easy Project alkotócsoport tagjai – Imre Loránd Balázs, Hernáth Csaba és Józsa László – álmodtak meg és készítenek. Célja, hogy az újkori mobilitást, közismertebb nevén elvándorlást személyes történeteken keresztül bemutassa, megalapozza a témával kapcsolatos párbeszédet.

Az első epizód New Yorkban készült, a filmet az MTVA több csatornája is műsorára tűzte, az interneten pedig több mint 90 000-en látták eddig. A második részt Londonban forgatták, hat szereplő mindennapjait végigkísérve.

Az alkotók jelenleg párhuzamosan több projektben gondolkodnak: legközelebb Berlinben szeretnének forgatni, de készülnek egy Magyarországon rögzítendő epizódra is, és szeretnék feldolgozni azt is, milyen a helyzet keleten, például Tel-Avivban.

VIDEO: Menjek / Maradjak // New York

SZM: Mik voltak a személyes szálak, ami miatt nektek ez az egész témakör fontossá vált? Voltak-e nektek külföldi tapasztalataitok?

HCS: Mivel 10 évvel vagyok fiatalabb Laciéknál, míg nekik megvannak a személyes tapasztalataik, mert éltek már külföldön, és sok olyan ismerősük is van, aki már elment, én inkább mostanában találkozom egyre többet azzal, hogy a környezetemben többen azon gondolkodnak, hogy külföldre költözzenek. Én pedig sajnálom, ha még egy jó fej emberrel kevesebb marad ebben az országban, azzal együtt, hogy nem buzdítok senkit sem költözésre, sem maradásra. Nekem a projekt kapcsán pont az a személyes élményem, hogy itthon is lehet alkotni és értéket teremteni, ehhez nem kell lelépni innen.

SZM: Mennyire befolyásolt Benneteket maga a filmkészítési folyamat? Amikor Londonban forgattatok, nem jött-e olyan érzés, hogy nem is rossz ez a hely, lehet, hogy itt kellene maradni?

HCS: Inkább misztikumok és sztereotípiák dőltek le. Nagyon jól kirajzolódott, hogy tőlünk nyugatabbra sincs kolbászból a kerítés. Továbbra is szeretnék világot látni, utazni frankó dolog, de elkezdtem azt látni, hogy a külföldre költözésnek vaskosabb ára van. Ugyanakkor kezdek ráérezni arra, amiről a filmjeink is szólnak, hogy ennek az újfajta migrációnak már egész más a dinamikája. Ha elmegyek, az nem feltétlenül szól örökre, nem kell külföldön meghalnom, ha később úgy döntök, hogy szívesen kipróbálnék egy másik közeget, és megalapítanám mondjuk a Speak Easy olasz irodáját.

london_niki

SZM: A filmvetítés utáni pódiumbeszélgetésnél elhangzott, hogy a rendezőtök, Lóci, épp a bemutató utáni napon Berlinbe költözött – de azért vélhetően ez nem a film hirtelen jött hatása, hanem egy előre tervezett, megfontolt lépés, akár összefüggésben az egyéb terveitekkel.

JL: Lóci részben már a következő filmünket készíti elő, amit Berlinben forgatunk majd. De annyira pici helyen élünk, fura lenne, ha mindenkinek itt lenne a helye, főleg egy ilyen nyitott játszótéren, mint az Európai Unió. Eltöltöttünk negyven évet meglehetősen zártan, most nyitottá vált a világ, amivel a társadalom egy része nem tud mit kezdeni. Társadalom-kutatók is úgy gondolják, hogy azt csak öt-tíz év múlva lehet megmondani, hogy amit most tapasztalunk, az egy tragikus vagy egy nagyon pozitív folyamat.

HCS: Az erről szóló diskurzusban a szélsőségek jellemzőek. Az én célom pont az lenne a filmmel, hogy árnyalja a szélsőségeket. Ha megnézzük a kommenteket a film alatt, vagy a Facebook-oldalunkon, akkor azt látjuk, hogy elképesztő szélsőségek csapnak össze. Én ettől sokáig kétségbe estem, de Laci felnyitotta a szememet, hogy pont ezért csináltuk a filmeket, hogy elindítsunk egyfajta párbeszédet. Remélem, hogy egyszer csak eljutunk oda, hogy sok új, árnyaltabb nézőpont tud kialakulni.

SZM: A címben már eleve egy ellentétpárral szembesülünk: Menjek / Maradjak. A filmet nézve az nagyon tetten érhető volt, hogy semmiképp sem szeretettétek volna letenni a voksotokat egyik vagy másik lehetőség mellett – ami nyilván a dokumentumfilmezés sajátossága. De nem szabad vagy nem lehet ebben állást foglalni?

JL: Nem vagyunk szakértői a témának, filmesek vagyunk, akik meg tudnak mutatni néhány történetet. Bízunk benne, hogy ez a sorozat sok epizódot megél és a sok szereplő valamiféle olvasatot tud adni a nagy egészről. Egyelőre ott tartunk, hogy ha megjelenik egy cikk a filmünkről, akkor egymás alatti kommentben olvasható, hogy kormánymegrendelésre dolgoztunk, és hogy az ellenzék megbízásából foglalkozunk a témával. Közben mi csak bemutatunk sztorikat, és senkinek nem mondjuk meg, hogy A vagy B lehetőséget válassza. Nincsenek is igazából kézzel fogható kapaszkodók, amik segítenék a megértést. Három éve foglalkozunk a témával, és most először találkoztunk egy nagyobb kutatással, amit az MTA Társadalomkutató Központja készített, és ennek az új típusú migrációs jelenségnek az okait vizsgálja, de amúgy nem voltak eddig egzakt számadatok, felmérések, amik erre a témára épülnének.

VIDEO: Menjek / Maradjak // London - trailer

Miről szól a londoni epizód?

A Menjek / Maradjak // London hat Londonba költözött magyar fiatal életét mutatja be: Niki rúdtáncosként dolgozik, Márk kínai orvoslással és terápiával foglalkozik, Attila sofőrködik, Luca zenész és zenetanár, Tobi egyetemista, Csaba szakács és vállalkozó egyszerre.

A szereplők beszélnek arról, miért döntöttek London mellett, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük, mennyiben más az életük ott, mint idehaza, hogyan viszonyulnak a honvágyhoz, van-e összetartó magyar közösség a nagyvárosban.

A filmet egy hónapon keresztül forgatták, költségeit részben alapítványi támogatásból, részben közösségi kampányból befolyt összegből fedezték. A rendezője Imre Loránd Balázs, operatőre és vágója Hernáth Csaba, producere Józsa László. A filmet június 13-án mutatták be a Trafóban, telt ház előtt.

A következő vetítés július 11-én, este 8 órakor lesz a Toldi Moziban. Részletek az esemény Facebook oldalán.

SZM: A londoni epizód végén látunk egy utókövetést – skype-on bejelentkeznek a főszereplők, és pár mondatban elmesélik, hogy mi történt velük a forgatás óta. Innen tudhatjuk meg, hogy a hat érintettből időközben már több hazaköltözött. Tervezitek-e, hogy a szereplőitek életét hosszabb távon is nyomon követitek?

HCS: Simán lehet erről szó. Nincs előre lefektetett menetrend, képlékeny még, hogyan folytatjuk a sorozatot, és mindig örülünk az ötleteknek, javaslatoknak, amiket akár meg is fogadunk.

JL: Tervezünk egy olyan részt, amit Magyarországon forgatnánk, részben olyanokkal, akik gondolkodnak az elköltözésen, részben pedig már visszatértekkel. Az egészen biztos, hogy az utóbbiak között megszólaltatjuk majd a korábbi szereplőinket is.

SZM: Hány nap, hány munkaóra van ebben a filmben?

HCS: Akartam egy pontos nyilvántartást vezetni erről...

JL: Csaba és Lóci a vágószobában töltött rengeteg időt, én a telefonnal a kezemben, Zsuzsa a mailek előtt. Mondhatjuk, hogy az utóbbi két évben az életünk egyharmadát erre áldoztuk. Londonban a forgatás alatt például alig aludtunk. Volt rajtunk egy iszonyatos nyomás, hogy egy hónapunk van mindent rögzíteni, ezért az alvás másodlagossá vált.

SZM: A stábotok három főből állt?

JL: Londonban a forgatócsoporthoz tartozott a hangmérnökünk is, jött velünk még három másik kollégánk, volt aki werkfotókat készített – de mi hárman foglalkozunk a projekttel már három éve.

SZM: Ráadásul úgy, hogy még Londonban forgatva is a saját pénzeteket költöttétek a filmre, nem tudva, hogy megtérül-e valaha is.

JL: Jó ideig igen. A Badur Alapítványnál Londonban olvastak rólunk egy cikket, megtetszett nekik a kezdeményezés, és szerettek volna mögénk állni. De már a forgatás utolsó napjaiban jártunk, mire eldőlt, hogy támogatást kapunk tőlük.

SZM: Mennyibe került a Menjek / Maradjak londoni epizódja összesen?

JL: Kb. 15 ezer fontból készült a film, amit mi előfinanszíroztunk. Tartottunk Londonban egy adománygyűjtő bulit, ott befolyt az összeg egy része, és jól jött az alapítványi támogatás is. De a nem forintosítható elemek között van például a mi alkotógárdánk munkadíja, és nagyon-nagyon sok ember önkéntes munkája.

adomanygyujto_lada
stab_munkaban_london

SZM: Mennyire állt össze előzetesen, hogy mit fogtok forgatni? Mikor felültetek a repülőre, tudtátok-e már, hogy kik lesznek a szereplők, milyen jelenetekre lesz szükség?

HCS: A szereplőket addigra kiválasztottuk, és nagyjából a jelentek is összeálltak. De az első londoni napunk azzal telt, hogy beültünk egy kávézóba, órákon át vitatkoztunk, és folyamatábra-szerűen rajzolgattunk, hogy hogyan álljon majd össze a film.

SZM: Ha csak egyetlen momentumot kellene kiemelni, ami a forgatással, a filmmel kapcsolatos, mi lenne az?

HCS: Naponta éreztük, hogy rajtunk van egy nagy felelősség. New Yorkban még úgy vágtunk bele a forgatásba, hogy ha nem sikerül, nem olyan az eredmény, mint reméltük, hát akkor kidobtunk sok pénzt az ablakon, de így jártunk. Londonban már más volt a helyzet, ott ez nem volt opció. Több száz ember adott a közösségi kampányunkba pénzt, több ezren figyelték, mit csinálunk, nem beszélve arról a több száz emberről, akik szereplőnek jelentkeztek a filmbe, de végül nem kerültek be – ők mind kíváncsian várták, mi lesz a vége, ezért úgy éreztük, hogy nem állhatunk elő akármivel.

SZM: Nemrég mesélt nekünk arról Geszti Péter, hogy a Hungarian in Europe c. dalukhoz készített közösségi videoklip elemeit hogyan gyűjtötték össze a külföldön élő magyaroktól. Ti gondolkodtok-e hasonló közösségi megoldás bevetésében a következő részeknél?

JL: Ez az egyik lehetséges lépés számunkra, hogy hogyan tudunk valódi dialógust kialakítani. Fontos célunk az elejétől fogva, hogy ilyen témával foglalkozó tartalmat ne csak mi állítsunk elő. Online vonalon elég sok dolog születik, de örülünk, ha vizuális alkotások is készülnek. Egyébként a mi cégünknek is van már egy közösségi filmes vállalkozása, aminek most próbáljuk megtalálni a kereteit, így ez a megoldás abszolút nem idegen tőlünk. Ha lenne kicsit több erőforrásunk, biztosan ez lenne az egyik megvalósítandó irány.

forgatas_skype

SZM: Ti magatok posztoltátok a Facebook-oldalatokon, hogy véletlen-e, hogy épp a filmbemutató után egy nappal látott napvilágot egy hír, ami az országból elvándoroltak számát becsli meg. Mennyire gyakran, és milyen formában találkoztok a témával? Érzékelitek-e, hogy a téma bekerült a fősodorba?

JL: Már a kezdeteknél éreztük, hogy nagyon érzékeny területre tévedtünk, de hogy ennyire, azt most kezd kiderülni. Az látszik, hogy ma ez az egyik legfontosabb társadalmi probléma, ami az egész országot érinti. Ráadásul annak ellenére, hogy külföldön forgattunk, a történetek nagyon sokat elárulnak arról, hogy milyen Magyarországon élni, általában arról, hogy milyenek vagyunk mi magyarok.

HCS: A filmjeink azért nem csak arról szólnak, hogy mi a migráció. Bennük van az önkeresés, hogy ki hol boldog, minek az árán, mi a karrier, mi az élet.

SZM: Hangsúlyoztátok, hogy a projektetek egy fontos társadalmi problémával foglalkozik, társadalmi felelősségvállalásnak is tekinthetjük a munkátokat. De mi a cél? Az, hogy még nagyon sok városban forgathassatok a migrációról, elvándorlásról, vagy az, hogy mondjuk három év múlva ez már ne legyen központi téma?

HCS: Az lenne jó, ha három év múlva ezt a kérdéskört már sokkal kisebb hevülettel, normálisan kezelnénk itt Magyarországon. Ha az elvándorlás alatt nem azt értenénk, hogy az országot tehetséges emberek elhagyják szinte fejvesztve menekülve, hanem egy árnyaltabban értelmezett, indulatokkal kevésbé övezett dinamikus folyamat volna, amivel elmenő, visszatérő és maradó is jól jár.

JL: Nem gondoljuk, hogy életünk végéig Menjek / Maradjak sorozatot fogunk gyártani. De az biztos, hogy jelenleg nem tudjuk, hogy hol van ennek a folyamatnak vége, hogy egyáltalán most melyik szakaszában vagyunk. Biztos, hogy ez a típusú európai mobilitás nem fog megszűnni, pláne nem egyik napról a másikra, de az is biztos, hogy van ezen a téren tanulnivalónk.

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor az ágybotrányról: Ez már Orbán Viktor politikai örökségének a része lesz
A politológus szerint egy ilyen ügy nem maradhat következmények nélkül a miniszterelnökre nézve sem. Akkor is a nevéhez fog tapadni, ha az eszköz végül a hatalom megtartásában segít.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 12.



Török Gábor politikai elemző a Facebook-oldalán tett közzé néhány gondolatot a magyar politikai kampányok állapotáról és Magyar Péterrel szemben napok óta lebegtetett, magánéleti jellegű ügy lehetséges hatásairól. Bejegyzése elején megjegyzi, hogy bár egy elemzőnek szerinte nem dolga a moralizálás, a közélet „romlása, hanyatlása kiüti a szemet”. Úgy látja, a mostani helyzet új fejezetet nyithat a kampánytémák történetében.

„Régen a kampányokban arra vártunk, hogy Horn Gyula leül-e Orbán Viktorral vitatkozni, vagy mik lesznek a pártok nagy ígéretei, most meg, ugye, erre... Persze, voltak már magánéleti jellegű kampánytémák, minden oldal tudja sorolni, de azért ez esélyes arra, hogy új fejezetet nyisson” – írja a radnaoimark.hu oldalon két nappal ezelőtt megjelent rejtélyes ágy kapcsán.

Az ügy lehetséges hatásairól szólva az elemző kifejti, hogy az alapvetően a tartalomtól és az arra adott reakcióktól függ. Úgy véli, a léc és az ingerküszöb is magasan van, de létezhet olyan tartalom, ami már védhetetlen. „Egy választási kampányban minden veszteség/nyereség számít, ha csak párszázezer embert megmozdít, a rendezőnek már megérte. De ha nem éri el ezt a szintet, akkor onnantól kezdve minden attól függ, hogy mit kezdenek vele a felek. Lehet hatástalanítani, visszafordítani, átértelmezni és még egy csomó mindent. Onnantól olyanná válik, mint az eddigi témák” – állapítja meg.

Török Gábor szerint nem szabad azt gondolni, hogy egy ilyen ügy a kormányoldal számára teljesen veszélytelen lenne. Úgy véli, a többség azt gondolhatja, hogy egy ilyen fajsúlyú téma Orbán Viktor hozzájárulása nélkül nem kerülhetne elő.

„Ha valóban kikerül végül valami a nyilvánosságba, ez már – nyilván a főszereplők mellett és után – a politikai emlékezetben összekapcsolódik a miniszterelnök nevével is. Bizonyára lesznek, akik ünneplik majd érte, de akárhogy is, ez a politikai örökségének a része lesz. Egy olyan országban, ahol a politikusok szeretik azt a látszatot kelteni, hogy ismerik a határokat (...), ez nem biztos, hogy szívesen vállalt következmény – akkor sem, ha az eszköz végül a hatalmi kérdés megoldásában segíteni fog”

– fogalmaz.

Végül egy kampánytechnikai gondolatot is megosztott. Emlékeztetett, hogy a Fidesz a múltban az ellenfeleket érintő nagy ügyeket előre keretezni szokta. „Most, ha valóban az jön, ami, akkor két dolog lett volna a Fidesz érdeke: előhangolni és a manipuláció viszontvádját gyengíteni, de legalább nem erősíteni. Érdekes módon egyik sem történt meg, sőt, még a legutóbbi hetekben is mesterséges intelligenciával készült videók sokaságával állt elő a kormányfő is. Ha van egy ilyen »all in« felvételük, akkor éppen a mesterséges intelligencia elleni harc élharcosának kellett volna lenniük, hogy a megtámadott kevésbé sikeresen tudja ezt az érvet használni. De pont ellenkezőleg: mintha a Fidesz ágyazott volna meg annak, hogy a közvélemény mindent az AI számlájára írjon akkor is, ha nem az. Ez legalábbis furcsa” – zárja gondolatait Török Gábor.

Az elemző már korábban is foglalkozott a honlapon felbukkant ággyal:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Holnap valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is
A politikai elemző arra reagált röviden, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt ellen a jelek szerint intim jellegű lejárató kampány indulhat szerdán.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 10.



Rövid posztban reagált kedd este Török Gábor arra, hogy szerdán intim lejárató kampány indulhat Magyar Péter ellen.

„Ami a hírek szerint holnap jön, az - ha tényleg jön - többek között arra is alkalmas lehet, hogy belássuk: a politika megfigyelése, elemzése tényleg nem matematika, sokkal inkább embertan” - írta a Facebookon a politikai elemző. Mindezt hosszabban is kifejtette:

„Emberek cselekszenek, döntenek, választanak jó vagy rossz, szép vagy csúnya eszközöket, támadnak és reagálnak, sikeresen vagy sikertelenül - és ezt, valamint az ezekre adott szavazói válaszokat, előzetesen tudni és számítani szinte lehetetlen, legfeljebb "gondolni" lehet (valamit).”

„Mára ennyit, aztán holnap - ha tényleg az jön, amit gondolunk - valószínűleg kiderül pár új dolog a politikusokról és a választóikról is”

- zárta sorait Török Gábor.

Az elemző azután osztotta meg gondolatait követőivel, hogy előbb elindult a radnaimark.hu oldal, amin egy széttúrt ágy látható, és egy felirat: Coming Soon, vagyis magyarul hamarosan. Nem sokkal ezután Magyar Péter arról posztolt, hogy régóta zsarolják és fenyegetik videófelvételekkel, lejáratással. A Tisza Párt vezetője szerint február 11-én, vagyis éppen a Partizánnak adott interjúja második évfordulóján jelenhet meg róla egy felvétel, amin az akkori barátnőjével látható intim helyzetben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Szokatlan bőrbetegségek, rejtélyes immunrendszeri problémák – egy gödi aktivista a Samsung-gyár eltitkolt veszélyeiről
A kormányhivatal azt állítja, minden rendben, de a helyiek szerint az őket jogosan megillető információkat sem adják ki. Kecskés Krisztina szerint meg kellene vizsgálni az akkumulátorgyár közelében élők egészségügyi állapotát.


A kormányhivatal szerint a gödi Samsung-gyár „működése nem veszélyeztette a környezetet”, ők pedig mindig eljártak az esetleges szabálytalanságokkal szemben, „szakmai alapon, mindenfajta politikai befolyástól mentesen”. Így reagáltak a Telex hétfői oknyomozó cikkére, amely szerint a kormánynak a titkosszolgálatot is be kellett vetnie, hogy kiderüljön, igazat mondanak-e a dél-koreaiak, majd miután egyértelműen kiderült, hogy mérgezik a dolgozókat, „nemzetgazdasági érdekből” úgy döntöttek, hogy nem záratják be a gyárat, és hallgatnak a felmerült problémákról. Szijjártó Péter egy nap hallgatás után szemenszedett hazugságnak nevezte, hogy lobbizott volna a gyár további működéséért, Orbán Viktor pedig egyetlen ezzel kapcsolatos kérdésre sem válaszolt szentendrei fóruma előtt.

A GÖD-Ért Egyesület évek óta küzd azért, hogy minél több adatot megszerezzen a hatóságok ellenőrzései során talált szabálytalanságokról, de folyamatosan falakba ütköznek. Az egyesület alapító tagjával, Kecskés Krisztinával beszélgettünk.

— Volt új információ a Telex cikkében, amit eddig nem tudtak, vagy csak sejtettek?

— Az volt új, hogy a kormány tudtával történt mindez a rengeteg szabálytalanság.

Magukról a szennyezésekről folyamatosan tudtunk, egyrészt mi magunk nyomoztuk ki őket, másrészt adatigényléssel szereztük meg az információkat.

Rengeteg büntetést szabtak ki a Samsungra az elmúlt évek alatt, ezeket 2018 óta próbáltuk adatigénylésekkel és minden lehetséges módon megszerezni, és fel is vannak tüntetve a honlapunkon. Ott bárki megnézheti, hogy milyen munkaügyi, környezetszennyezési, zaj- és más témákban, munkavédelmi, biztonsági kérdések miatt szabtak ki büntetéseket a Samsungra.

— Tudomásuk volt arról, hogy a gyárban a szennyezőanyagok határértékének 520-szorosát is mérték?

— Konkrétan erről nem, hiszen a büntetést kiszabó határozatokból csak maga a büntetés ténye és típusa derült ki. Arról volt tudomásunk, ami miatt feljelentést is tettünk, hogy fekete por van a gyár tetején, és hogy zajszennyezés van. Ezekre bizonyító jegyzőkönyveket is beadtunk. A konkrét számokról tehát nem volt információnk, hiszen ezek nem nyilvános adatok.

— Arról sem tudtak, hogy a menedzsment azokat a dolgozókat, akik már sok szennyezőanyagot szívtak be, más részlegbe helyezte át?

— Nagyon sok dologról hallottunk, amit ott dolgozók elmeséltek nekünk. De ehhez senki nem adta, nem adhatta a nevét, hiszen általában titoktartási nyilatkozatot írattak velük alá, ezért mi ezeket az adatokat nem is tehettük közzé. Mi csak olyan információkat hoztunk nyilvánosságra, amelyek általunk is bizonyítottak voltak. De hallottunk arról, hogy mennyire nem kímélik a bent dolgozókat.

— Gondolom, még most is kapcsolatban vannak ottani dolgozókkal.

— Igen, de mi nem ezen az úton haladunk. Mint egyesület és mint magánemberek is, kifejezetten a magyar jogszabályok alapján a hatóságokat faggattuk, bombáztuk beadványokkal, adatigénylésekkel. Azok az információk, amiket mi közzé tudtunk tenni, a magyar jogrend alapján megszerezhetőek. Éppen az a nagy baj, hogy

az utóbbi egy évben már a jogszabály szerint minket megillető, teljesen jogos információkat sem adják ki hatóságok és a kormányhivatal.

Pont az a Pest Vármegyei Kormányhivatal, amelyik most közzétett egy közleményt, hogy ők mindent a legnagyobb rendben tesznek. Ez egy teljesen valótlan állítás, sajnos.

— Akkor sem adják ki az adatokat, ha azok közérdekűek, például a környéken élők egészségéről szólnak? Az állampolgárnak joga van az egészségével kapcsolatos összes információhoz.

— Olyannyira nem, hogy én személyesen is sok adatigénylést nyújtottam be az évek során, mivel a gyár hatásterületén élő ügyfél vagyok, már 2023-ban megszerzett ún. „ügyféli jogállással”. Ennek ellenére volt, hogy a Környezetvédelmi főosztály Zajvédelmi osztálya az előre leegyeztetett iratbetekintést is megtagadta előlem.

A legfrissebbet is visszadobták. Mindig találnak valamilyen okot,

aktuális kúriai döntést vagy újabb ÁKR (Általános Közigazgatási Rendtartás) paragrafust, amire hivatkozva elutasítanak. Most felszólítottak, hogy igazoljam, hogy ügyfél vagyok, és hogy egyébként is csak iratbetekintésre lenne jogosultságom. Ezt a kérelmet most újra beadtam, de még nem jött rá válasz. Az általam kikért, és most az atlatszo.hu által már perre vitt adatigényléseknek is az a tartalma, ami nagyon is ránk tartozik: szerettük volna tudni, hogy az október 7-i bírósági ítélet után a kormányhivatal milyen határozatot hozott, milyen ellenőrzéseket végzett azzal kapcsolatban, hogy a Samsung betartja-e az ítéletet, miután megszűnt a környezethasználati engedélye. Ezeket az információkat nem adják ki nekünk.

— Önök végeztek saját méréseket a környéken, vagy egészségügyi felméréseket a lakosság körében?

— Az egészségügyi felmérés nagyon bonyolult, ahhoz orvos és egészségügyi intézményi partnerek kellenének, netán állami akarat. De a szennyezések felderítésében mi voltunk az elsők: 2022-ben mi találtunk NMP-t a kertek kútjainak vizében, azokat a vizsgálatokat mi végeztettük. Itt az én szomszédomban is találtak, a gyártól 600 méterre. Zajmérési jegyzőkönyveket nyújtottunk be, amelyek a nagyon erős, jogszabálysértő zajszennyezést bizonyították. Nem arról van szó, hogy egy kicsit valami zúg néha, és az valakit zavar, hanem hogy általában éjjel hajnali háromkor felébrednek a lakók, és öt óráig egyfolytában a morajt hallgatják, vagy a mindenféle váratlanul felerősödő és impulzusos ipari zajokat. Ezt mi többször bizonyítottuk igazságügyi szakértői jegyzőkönyvekkel.

Az, hogy ez a gyár szennyez, számunkra egyáltalán nem kérdés, viszont a hatóság ezeket egyáltalán nem vizsgálta ki.

A kormányhivatal mai közleménye, mely szerint mindent a legnagyobb rendben tettek, arról

ki merem jelenteni, hogy hazugság.

Az első években még csak-csak: eleinte azt írták, hogy elrendelték a zajcsökkentő intézkedéseket. A jámbor lakosság másfél éveket várt, hogy a Samsung majd végrehajtja három ütemben az előírt intézkedéseket, de nem javult a helyzet. Később volt még egy ilyen sorozat, de annak a végén sem csökkent a zaj, hiszen közben folyamatosan telepítették az új zajforrásokat. A hatóság azóta már ki sem vizsgálja a benyújtott panaszainkat, amiből ezernél több érkezett a városból, azaz csak az egyesületnek ennyiről van tudomása az elmúlt évekből. Amikor benyújtunk egy hivatalos mérési jegyzőkönyvet arról, hogy éjszakai zajhatárérték-túllépés van, arra az a válasz, hogy cserébe bemutatnak egy Samsung által végzett mérést, amely szerint minden megfelelő. Ilyen szinten teszi a dolgát a hatóság, ami elképesztő.

— Ismer olyan embert, akinek egészségkárosodása, megbetegedése lett?

— Igen, ismerek, de nyilván nem árulhatom el, csak annyit, hogy

vannak például szokatlan típusú bőrproblémák, bőrpanaszok, amelyekkel gödiek járnak a Mária utcai Bőrklinikára. Tudok olyanról is akinél immunrendszeri problémák jelentkeztek, aminek nincs magyarázata.

De egyelőre nincs az az orvos közel s távol, aki azt mondaná, hogy ez igazolhatóan a Samsung miatt van. A zajjal kapcsolatban én felkerestem az orvosomat, és elmondtam neki, hogy évek óta olyan stresszállapotot idéz elő ez a helyzet, hogy éjszaka nem lehet pihenni, nem lehet normálisan aludni, és hogy ettől kimerültek vagyunk. Azt mondta, hogy ő ezt tudja, látja is rajtam, azt is, hogy a vérnyomásom is megemelkedett, ám ő hiába ír erről egy papírt, az nem lesz bizonyíték, vagy legalábbis nem egy erős bizonyíték, hiszen előtte nem mértem fel, hogy milyen az, amikor teljesen jól vagyok, vagyis milyen volt a normális egészségi állapotom.

A megoldás az lehetne például, hogy a gyár egy kilométeres körzetében élő embereket megvizsgálják:

vagy a kormányhivatal előír egy ilyen széleskörű vizsgálatot, vagy a Samsung azt mondja, kicsit gyanús vagyok magamnak, hogy itt néha különböző anyagok kerültek a talajba és a levegőbe, ezért a kétségek eloszlatása céljából végezzünk egy egészségügyi felmérést a lakosság körében.

— A Samsung SDI nemrég 133 milliárd forintot kapott a kormánytól. Tudják, hogy ezt a pénzt mire kapta és mire költi?

— Bizonyára a fejlesztésekre. Folyamatban van a bővítés, aminek a környezethasználati engedélyezési eljárásához szerdai határidővel lehet lakossági észrevételeket beküldeni. Bizonyára arra kapta a támogatást a gyár, hogy tovább bővüljön. Mindez akkor történik, amikor a kormány tökéletesen tisztában van vele, hogy a lakosság ellenállása egyre fokozódik. Ráadásul akkor ítélték oda ezt az összeget szemrebbenés nélkül, amikor a bíróság éppen visszavonta a gyár környezethasználati engedélyét, vagyis éppen fellélegezhettünk volna, remélve, hogy valami változhat.

— Arról van tudomásuk, hogy ebből a 133 milliárd forintból valamennyit a hiányosságok felszámolására akarnak fordítani?

— Egyáltalán nem, és semmiféle kormányzati kommunikáció nem is kapcsolódott ehhez, különösen, hogy ez még a mostani konkrét esetek kirobbanása előtt történt, tehát ez a pénz egészen más célt szolgált. Soha fel nem merült, hogy látszat CSR-tevékenység (babacsomagok és játszótér) helyett a Samsung bármilyen érdemi intézkedést tenne a lakosság védelmében. Hogy egy fontos példát mondjak: az egyesületünk a megalakulása, 2020 óta küzd azért, hogy véderdő létesüljön a város és a gyár közé (Van egy erre alkalmas 4-500 méteres parlagon lévő terület.). De erre sem a kormány, sem a Samsung nem mutat semmiféle hajlandóságot. Ez teljesen döbbenetes, hiszen a fák megköthetnék a sokszorosára nőtt szén-dioxid-kibocsátást, és a talajban legalább részben akadályozná a Duna felé tartó szennyezésekett. Mivel a gyár magasabban fekszik, mint a város, minden a Duna felé tart, tehát a kertjeink alatt halad át bármiféle esetleges szennyezés, akár egy ipari balesetből adódóan is.

— Önök nyújtottak be észrevételt a bővítéshez, hogy azt a környezet- és egészségvédelmi szempontoknak megfelelően építsék meg?

— A Göd-ÉRT Egyesület minden lehetséges fordulóban benyújtott nagyon komoly, szakértői véleményekkel megerősített anyagokat. Hivatalból kaptunk is rá valamiféle választ, erre mi ismét jeleztük a ki nem vizsgált problémákat, aztán mégis minden további nélkül kiadták az engedélyt.

— Mit remélnek attól, hogy a Telex most megjelentette ezt a cikket?

— Ha távolabbi jövőbe nézünk, reméljük, hogy a Samsung európai megrendelői, azok az autógyárak, akik innen veszik az autóikba a „zöld” akkumulátorokat, elgondolkodnak azon, mennyire szeretnének egy ilyen céggel a jövőben együttműködni. Emellett reménykedünk abban, hogy lesznek változások az országban. Ami az akkumulátoriparban hirtelen, pár év alatt nagyon sok településsel megtörtént, abban kell, hogy legyen változás, hiszen egyre több helyen tapasztalják ugyanezt, hogy a kormányhivatal nem a lakosok érdekében lép fel. És még egy dologban reménykedünk: hogy a gödi lakosok, akiknek egy része eddig nem észlelte, vagy nem akart tudomást venni a problémáról, jobban elgondolkodnak azon, mennyire vagyunk mi is veszélyben. Hiszen

senki nem lehet olyan naiv, hogy azt gondolja, hogy ami a gyáron belül ilyen koncentrációban jelen van a levegőben, az nem jut ki.

Nagyon úgy tűnik, hogy az elmúlt években mi már nagyon sok NMP-t és más, levegőbe kerülő veszélyes anyagot is elszenvedtünk.

— A Szuverenitásvédelmi Hivatal 2024 szeptemberében elkezdte vizsgálni az egyesületüket. Együttműködtek Lánczi Tamás hivatalával?

— Nem. Küldtünk egy olyan választ, amelyben elmondtuk, hogy a teljes tevékenységünk nyilvános, a mérlegbeszámolóink, és minden tevékenységünk elérhető a honlapunkon és nyilvános felületeinken. Olyan szinten alaptalan és döbbenetes volt a vád, aminek nyilván a megfélemlítés volt a célja, hogy visszautasítottuk. A mai napig felháborítónak tartjuk, hogy egy civil emberekből álló egyesülettel szemben, akinek a támogatói szintén gödi lakosok vagy környező szimpatizánsok, akik a személyes jövedelmükből adakoznak, egyáltalán elő mertek állni ilyen váddal.

— Mit gondol, miért kerültek a hivatal látókörébe?

— Mi voltunk az elsők, akik azzal a céllal alakultunk meg, hogy az akkumulátorgyárak visszásságait felderítsük, mivel személyesen érintett minket. Aki mindig ott van a hatóságok nyakán, beadványokat nyújt be, demonstrációval tiltakozik, tiltakozik minden lehetséges csatornán, az nyilván nem tetszik a hatalomnak.

— Úgy gondolja, hogy a saját és a környezetük egészségének megóvása szuverenitásvédelmi kérdés?

— Nem, ez egy normális állampolgári viselkedés. De úgy tűnik, hogy a hatalomnak ez nem tetszik. Nyilván nem örülnek, ahogy a Telexet is már mindenféle büntetésekkel és feljelentésekkel fenyegetik.

— Sikerült megfélemlíteni Önöket?

— Igazából nem, mert nem találtak volna semmit.

— Volt olyan hatása a hivatal fellépésének, ami eltántorított embereket Önöktől?

— Nem. Sőt! Hiszen annyira jogszerűen és átláthatóan működünk, sokan ismernek minket személyesen is, és látják, hogy az egyetlen célunk az egészségünk és a jogbiztonság megőrzése. Szóval azt kell mondjam, inkább több támogatónk lett, és még több szimpatizánsunk. Bár nagyon sokan – akárcsak önvédelemből is – hallgatnak a Samsung-témáról a városban, de amikor megnyertük a pert a gyár működésének felfüggesztésére vonatkozóan, akkor meglepően sokan gratuláltak! Akkor éreztük meg, hogy amivel 7 éve küzdünk, nappalokat és éjszakákat sem kímélve, annak legalább van elismerése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Ha a kormány valóban szexvideóval próbálja majd lejáratni Magyar Pétert, az tényleg orosz minta lesz
Egy 27 évvel ezelőtti orosz botrány ismétlődhet meg az Oroszország-szakértő szerint, amivel egy kényelmetlen főügyészt némítottak el. Szerinte az egyik legfőbb kérdés, hogy az állami média részt vesz-e a lejáratásban, és hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak milyen szerepük volt vagy lesz a történetben.
DKA - szmo.hu
2026. február 11.



„Ha a kormány valóban szexvideóval próbálja majd lejáratni Magyar Pétert, az szerinte „tényleg orosz minta lesz - szó szerint” – írja Rácz András történész, Oroszország-szakértő a Facebook-oldalán. Emlékeztetett arra, hogy

Oroszországban már történt egy sok szempontból elég hasonló eset.

A szakértő felidézte, hogy 1999 kora tavaszán az orosz belpolitika mély válságban volt, az ország az 1998-as részleges államcsődből próbált kilábalni, az infláció 35%-os volt, a lakosságot pedig irritálták a Borisz Jelcin elnökhöz köthető korrupciós botrányok. Az országot ekkor már egyre inkább az elnökhöz közel álló oligarchák irányították, és a korrupcióból kivették a részüket az elnök családtagjai is.

„De volt egy bökkenő, mégpedig a főügyész, Jurij Szkuratov” – írja Rácz, aki szerint bár Szkuratov sem volt szent. A kilencvenes évek végére az ügyészség közel jutott ahhoz, hogy elkezdje feltárni több, Jelcin elnökhöz közel álló, fontos állami vezető korrupciós ügyeit. Szkuratov vizsgálataiban érintve volt Vlagyimir Putyin, az FSZB akkori vezetője is.

Rácz András úgy folytatja: „ráadásul 1999 februárjában Szkuratov feltárta egy, még orosz léptékkel is pofátlan korrupciós séma létezését: ez volt a FIMACO nevű vállalat, amin keresztül az orosz felsővezetés az IMF-től kapott hitelekből közel 50 milliárd (!) dollárnyi pénzt talicskázott ki offshore számlákra 1993-tól kezdve. Szkuratov az információkat átadta a svájci főügyésznek, Carla del Ponténak is - és várható volt, hogy óriási botrány robban majd ki.”

A történész szerint Szkuratov ezután, 1999 februárjában hirtelen bejelentette lemondását, amit később visszavont, jelezve, hogy nyomást gyakorolhattak rá. A sorsa másfél hónappal később pecsételődött meg.

„1999 áprilisában Vlagyimir Putyin FSzB igazgató és Szergej Sztyepasin belügyminiszter közösen tartottak egy sajtótájékoztatót, amin beszámoltak egy, a főügyészt érintő magánéleti botrányról, konkrétan egy szaunában készült szexvideóról. Az állami irányítás alatt álló RTR televízió le is hozott főműsoridőben néhány képkockát a felvételből. A képeken egy Szkuratov főügyészre eléggé hasonlító férfi élvezte két, jóval fiatalabb nő társaságát, akik közül egyik sem a felesége volt...”

Ezek után Szkuratov pozíciója tarthatatlanná vált, Jelcinnek pedig lett ürügye a leváltására. Ahogy a szakértő fogalmazott, az állami erőszakszervezeteket és az állami médiát használták egy kényelmetlenné vált politikai szereplő nyilvános megszégyenítésére és elmozdítására.

Rácz András mindezt annak kapcsán írta, hogy a „fél NER-média” azon gondolkodik, milyen videó jelenhet meg Magyar Péterről. A TISZA elnöke ugyanis kedden azt írta Facebookon, hogy a párt alelnökének, Radnai Márknak a nevével fémjelzett weboldalt – melyen csupán egy szobát mutató kamerafelvétel látható, középpontban egy franciaággyal és széttúrt ágyneművel, és egy coming soon (hamarosan következik) felirattal – azért hozhatták létre, hogy őt lejárassák. Úgy sejti, egy olyan felvételt terveznek nyilvánosságra hozni róla, amelyen a volt barátnőjével látható intim együttlét közben.

Rácz András úgy véli, a valódi kérdés az lesz, hogy az állami média részt vesz-e a lejáratásban, és hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak milyen szerepük volt vagy lesz a történetben.

Harmadik kérdésként azt teszi fel, hogy „akarunk-e olyan politikusok vezetése alatt élni, akik elfogadható eszköznek tartják a politikai ellenfelek szexvideókkal történő lejáratását.”

A történész szerint ugyanis kétség sem férhet hozzá, hogy ahogyan az orosz főügyész elleni lejáratás, úgy a Magyar Péter ellen esetlegesen készülő akció sem valósulhatna meg a legfelsőbb politikai vezetés utasítása nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET: