„Ez egy puska, hogy könnyebb legyen megérteni az eredetit” – Nádasdy Ádám modernizálta a Bánk bánt
- A Bánk bán kicsit furcsa darabja a magyar irodalmi kánonnak. Már akkor is, amikor én tanultam, a diákok többsége nyűgnek tekintette. Neked személy szerint mit jelent a Bánk bán?
- Roppant érdekes nyelvileg. Azért ne felejtsd el, hogy én nyelvész vagyok. Engem a fák jobban érdekelnek, mint az erdő. Milyen igealakot használ? Hol itt a főmondat, hol a mellékmondat? Ezt nagyon érdekesnek tartom, és Katona nagyon egyénileg használja a nyelvet, nem úgy, mint a kortársai, nem is úgy, mint a régiek. Azért olyan nehezen érthető. Csokonait sokkal könnyebb megérteni, pedig ugyanakkor élt.
- Tehát akkor tulajdonképpen nem emberbaráti szándék vezérelt, hogy megkönnyítsd a diákok dolgát a mű megismerésében, hanem egyszerűen megtetszett a kihívás.
- Az önzés nagy múzsa! Kíváncsi voltam, hogy mit tár fel ez a szöveg. A kötetben párhuzamosan olvasható az eredeti és az enyém. Remélem, hogy sokan fognak rajta csámcsogni, mérgelődni. Még most is van, amin elmerengek, vajon tényleg úgy van-e. Például nemrég hívta fel rá a figyelmemet valaki, hogy Simon azt mondja az idős bátyjának, aki elszundikált, hogy „Bátyám, ébredezz!”. Ezt meghagytam a fordításban is. De az illető azt mondta, hogy ma már ilyet nem mondunk. Azt mondjuk, hogy ébredj, vagy ébredj föl. Igen ám, csak néha meg azt gondoltam, ha nem muszáj, akkor nem változtatok, hadd lássa az olvasó, hogy azért Katonánál is van, ami érthető. Csak azért, mert már nem mondjuk, szerintem nem kell megváltoztatni.
- Olyat ismerünk, hogy bizonyos jelentős irodalmi műveket az ifjúság számára átdolgoznak. A Don Quijotét például Radnóti Miklós. De ezúttal nem erről van szó. Van az ilyenfajta „fordításoknak” hagyománya?
- Nem tudok róla. Az angolszász világban, ahol óriási a piac és mindent el lehet adni, egy amerikai kiadó kiadja Shakespeare műveit hasonló formában. Bal oldalon ott van az eredeti, jobb oldalon az új szöveg. A Bánk bán csak 200 éves, ami nem olyan sok, mégis nagyon nehéz. Az is igaz, hogy a magyar nyelv pont azóta nagyon megváltozott. Érdekes módon Shakespeare-hez képest az angol nyelv nem változott olyan sokat. Van egy másik angol szerző, Chaucer. Neki van mai angol fordítása, mert ő már túl nehéz.
- Meddig lehet modernizálni egy szöveget úgy, hogy azért önazonos maradjon? Lehet, hogy eljön az idő, amikor ezeket a szövegeket el kell engednünk, és már csak az irodalomtörténészek fogják bogarászni őket?
- Nem tudom. A művek talán elsüllyednek, de a bennük lévő történetek megmaradnak. Mint ahogy a Bibliában nagyon sok olyan történet van, amit mindenki ismer anélkül, hogy Bibliát forgatna. Bár gondolj arra is, hogy a második világháború óta a magyar egyházak újrafordíttatták a Bibliát.
- Így van, például nem olyan rég jelent meg az átdolgozott Károli Biblia...
- Pontosan. A „RUF”, a revideált új fordítás.
- Az idegen nyelvű alkotásoknál ez kevésbé kérdés, hiszen Shakespeare-ből bármikor készíthetünk egy kornak megfelelő, új fordítást. Inkább az azonos nyelvű műveknél kérdés.
- Úgy tűnik, hogy a Bánk bánnál már elszakadt ez a szál. Az eredeti Katona Józsefet változtatás nélkül előadni már nem nagyon lehet. A Nemzeti Színházban megy most a Bánk bán egy kamaratermi előadásban. Vidnyánszky Attila rendezte, nagyon jó, én láttam. De ő rettenetesen zajossá teszi, felpörgeti az egész történetet. A Katona-szövegnek körülbelül a 60 százalékát mondják el, vendégszövegek vannak benne – én már annyira jól ismerem a szöveget, hogy azonnal feltűnik, ha másképp van valami –, zenét tettek bele, de mégis korhű hatása van. Főleg az udvar élete. Udvaros Dorottya játssza Gertrudist, nagyszerűen. Shakespeare-nél erre nincs szükség Angliában, részben mert nagyon jók a darabjai – vagy legalábbis vannak jó darabjai is –, részben mert a közönség hozzá van szokva.
- A munka során csak az olvasmányosság volt szempont, vagy gondoltál arra is, hogy akár színpadon is ebben a változatban jelenhessen meg a mű?
- Megmondom őszintén, hogy ez egy puska, amit én csináltam, hogy könnyebb legyen megérteni az eredetit. Azon nem gondolkoztam, elő lehet-e majd adni. Elképzelhető, hogy egy dramaturg fogja, meghúzza, átszerkeszti és színpadra állítja, az az ő dolga.
- A Shakespeare-fordításaidhoz képest nagy különbséget jelentett, hogy a forrásszöveg is magyar?
- Ugyanúgy álltam hozzá, és ugyanúgy kellett kutakodnom bizonyos kifejezések jelentése után. Például Bánk bán bezárja valahova Izidórát, de a lány erőt vesz magán, kiszabadul és azt kiáltja: Kiállhatatlan! Utána néztem, és ez nem azt jelentette, amit manapság. Ma ez egy személyi melléknév: te egy kiállhatatlan alak vagy.
De Izidóra nem ezt mondja, hanem hogy ez, ami itt történt, az "kiállhatatlan", vagyis mai jelentésében "tűrhetetlen".
Vagy amikor Bánk azt mondja, hogy Ottó és a vele cinkos Gertrudis elvette a becsületét azzal, hogy a feleségét elcsábították. Manapság a becsületen elsősorban azt értjük, hogy valaki nem lop, nem csal, nem hazudik. De Bánk a becsületen a megbecsülést érti.
- A reputációját.
- Így van. Végül is jóhírnek fordítottam, egybe írva. Nagyon érdekes, hogy Bánk ezt milyen sokat emlegeti. Nem vonom kétségbe, hogy szerette a feleségét, beszél is erről, de igazán mégis csak az fáj neki, hogy az egész udvar rajta fog röhögni. Gertrudis ezt meg is mondja neki, hogy miért csap ekkora patáliát, hiszen az udvarnál mindenki ezt csinálja, Bánk pedig erre megöli, mert nem bírja tovább.
Aztán például, Katona a nő szót nem használja. Az egy későbbi találmány. Régen asszonyt mondtak. Gondolj bele, a Rigoletto nagy áriájában azt éneklik, hogy: Az asszony ingatag. Pedig a Herceg távolról sem csak a férjnél lévő nőkre gondolt. Magyarul akkoriban ezt még lehetett így mondani, hogy asszony. Asszonyszemély, asszonyi állat, amikor az állat még élőlényt jelentett.
- Shakespeare vagy Dante fordítása közben neked sikerült leiterjakabon kapni a nagy elődöket?
- Mindenki hibázik, hogyne. Arany János például nagyon ritkán, de azért még ő is. Például a „wink” angolul azt jelenti, kacsintani. Németül winken az integetni. Úgy fordítja Arany, hogy „integessél”.
- Mostanában heves viták veszik körül a kötelező olvasmányok kérdését. Sokak szerint a mostani kánon nem alkalmas arra, hogy a gyerekekkel megszerettesse az olvasást. Lehet, hogy Jókait, Gárdonyit is ideje lenne „újrafordítani”? Te hogy látod ezt a kérdést?
- Nem tudom. Nem csak a nyelvvel van a probléma, hanem a hozzáállással is. Azok jóval lassúbb hömpölygésű művek. Nem véletlenül készülnek rövidített, egyszerűsített átiratok. Van olyan magyartanár ismerősöm, aki azt mondja, hogy magát a Bánk bánt ő nem tanítja, mert túl nehéz. Egy-egy oldalt elolvasnak, hogy lássák a diákok, milyen nehéz, de utána valamilyen könnyített változatban elolvassák a történetet, és utána etika órát tartanak. Megbeszélik, hogy ki hogy döntött, ki bűnös, ki nem, ki felelős, más mit tett volna a helyében. Ezt ugyanúgy meg lehetne csinálni Az arany emberrel, ami egy nagyon érdekes pszichológiai szituáció azokkal a nőalakokkal. Freud és Jung mind a tíz ujját megnyalná. A hideg Tímea, a szenvedélyes Athalie, aki a festmény mögül leskelődik, a szigeten élő Noémi. Ugyanakkor emlékszem, milyen csodálatos volt számomra, ahogy Jókai húsz oldalon keresztül leírta a Balaton jegét. De akkor még nem volt tévé. Teljesen megértem, ha egy mai fiatal rosszul lesz ettől.
A Bánk bán esetében, ha mást nem is, a történetét érdemes megismerni mindenkinek.
Nagyon érdekes például, hogy miért a királynőt ölte meg? Miért nem Ottót? Hiszen ő csábította el a feleségét, nem Gertrudis.
De Otto egy jelentéktelen alak, őt megölni nem olyan nagy dráma.
- Van új projekt? Min dolgozol most?
- Nincsen. Szakdolgozatot bírálok. Olyan ötlet, mint a Dante vagy a Bánk bán, nincsen. Színműfordításokra pedig mindig a színházak kérnek fel. Bármelyik percben megcsörrenhet a telefonom, de egyelőre nincs ilyen. Ez a Bánk bán-fordítás meghozza valamelyik színház kedvét, hogy bemutassa. Hátha ráirányul az érdeklődés, hogy ez mi igazából. Nagyon élesen elválik a darabban a politikai rész és a családerkölcsi rész. Katona össze akarta szőni, de nem nagyon sikerült neki. A Don Carloshoz tudnám hasonlítani, ahol ugye Carlos egyfelől rájön, hogy az apja egy véreskezű zsarnok, akit meg kell dönteni, és ott a nőügy, hogy a papa azt a nőt vette feleségül, akibe Don Carlos szerelmes. Ott ez nagyon jól meg van írva. Katonánál viszont nem.
A családerkölcsi rész jó, érdekesek és hitelesek a karakterek. De a politikai rész mintha rá volna applikálva, mint egy paszomány.
Jön egy Tiborc nevű paraszt, aki elmondja a nép panaszait. Ez teljesen hiteltelen. A középkorban vagyunk és ő, az egyszerű paraszt felhívja a nádor, az ország második leghatalmasabb és vélhetően második leggazdagabb emberének a figyelmét arra, milyen tűrhetetlen, hogy a királynő márványpalotákat épít, miközben mi a vályogkunyhóinkban fagyoskodunk. De hisz ezt hívják középkornak! Mit mondhatna erre Bánk? Ráadásul Katona ezt a külföldiek nyakába varrja, pedig Bánk ugyanolyan márványpalotákat épített, hát miben lakott? Ez nem valami ügyes.
Ami még érdekes, hogy a reformkorban illetve a forradalom idején, egészen a kiegyezésig ez a politikai szál volt a fontosabb. Hogy egyáltalán ez elhangozhatott, hogy ők márványos palotákat építenek. Mintha Széchenyi nem ugyanolyan palotákat épített volna. De az a miénk!