József Attila búcsúlevelei

Megérkezett Herendi Gábor új, Karácsonyra megjövök című vígjátékának első előzetese, a film pedig december 3-án kerül országszerte a mozikba.

A történet egy háromgyerekes házaspár életét követi nyomon, amelyben az anya, Míra egy hétre Balira utazik, miután a férje magabiztosan állítja, hogy egyedül is megbirkózik a családi teendőkkel. A férfi a filmben egyszerre próbálja kézben tartani a gyereknevelést és egy fontos céges karácsonyi rendezvény megszervezését, ami gyorsan káoszba torkollik – írta a Forbes a filmről.

A főszerepeket Csányi Sándor és Lovas Rozi alakítják, mellettük pedig feltűnik többek között Csuja Imre, Hernádi Judit, Mészáros Piroska és Pálmai Anna is.

A film egy nagysikerű argentin alapmű feldolgozása, amelyből korábban már francia és olasz változat is készült.

Herendi Gábor számára nem újszerű a piaci alapú filmkészítés, legutóbbi, Futni mentem című filmje éppen ezzel a modellel ért el jelentős nézettséget. Az a produkció szintén állami támogatás nélkül készült, és a premier utáni hetekben többen váltottak rá jegyet, mint a jelentős állami forrásból megvalósult Most vagy soha! című Petőfi-filmre.

Ma ötven éve érkezett a hír Balatonszemesről: 44 évesen meghalt Latinovits Zoltán. Miután levelet írt Cserhalmi Györgynek arról, hogy „a depresszió vagy vélt depresszió ellustította, teljesen elpuhította”, elindult élete utolsó sétájára, amely közben egy gyorsvonat halálra gázolta a vasúti útjáróban.

Az Origo korábbi cikke szerint a család sokáig nem jutott hozzá az őt elgázoló vonat vezetőjének tanúvallomásához sem.

A mozdonyvezető, Elsik László egy korábbi nyilatkozatában nem hagyott kétséget a saját álláspontja felől.

A színészkirály életműve páratlan és megkérdőjelezhetetlen. A magyar versmondás egyik legnagyobb alakjaként József Attila, Ady Endre és Radnóti Miklós költészetét generációk számára tette élővé.

a Szindbád melankolikus figurája, az Isten hozta, őrnagy úr! című filmben az Őrnagy szerepe vagy Az ötödik pecsét civilruhása mind a nemzet emlékezetébe égtek.

Elementáris színpadi jelenléte és maximalizmusa miatt gyakran került konfliktusba a korszak kulturális irányítóival, mert nem tűrte a középszerűséget.

Ruttkai Éva volt élete nagy szerelme, viharos kapcsolatuk a magyar kulturális élet egyik legismertebb románca lett.

Családi háttere is különleges: anyai ágon a híres Gundel dinasztia leszármazottja volt, féltestvérei pedig a később szintén színészóriássá váló Bujtor István és a zenész Frenreisz Károly.

Emlékét Balatonszemesen múzeum és egy 1995 óta évente megrendezett vers- és prózamondó verseny is őrzi.

Ötven év távlatából Latinovits Zoltán hangja, a szerepei, a kompromisszummentes mércéje örökké velünk marad.

Via Origo

Minden bizonnyal nagy hatással lehetett az új Netflix-sorozat két kreátorára, Jeffrey Addissre és Will Matthewsra a Duffer tesók ugyanezen platformon otthont kapott őrülete, a Stranger Things. Ők még viszonylag frissek a mozgóképes, sorozatos bizniszben, eddig ugyanis csupán az egy évadot megélt, 2019-es A Sötét Kristály – Az ellenállás kora című fantasy-bábsorozat, valamint egy élőszereplős (Egy év az élet) és egy animációs (A Gyűrűk Ura – A rohírok háborúja) egész estés darab felett bábáskodtak.

A nyugdíjas forradalmárokkal azonban végre igazán felfigyelhetünk rájuk, mivel, bár valóban a Stranger Things farvizén, mégis határozott csapásokkal eveztek fel a streamingfolyón a népszerűséget jelentő célvonalig. A sztori középpontjában a nemrégen megözvegyült, hetvenes Sam Cooper (Alfred Molina) áll, akit a lánya, Claire (Jena Malone) és a veje, Neil (Rafael Otero) beadnak egy idősek otthonába, illetve, ha pontosabbak akarunk lenni: idősek városába. A „The Boroughs” (amely egyben a sorozat eredeti címe is) ugyanis egy valóban egyedi komplexum: képzeljünk el egy komplett takaros kisvárost az új-mexikói sivatag közepén, ahol csak és kizárólag idősek élnek idilli környezetben, nyugalomban, ahol teljesen kiépített infrastruktúra található, és ahol nem kell dolgozniuk, csak csendben, boldogan élvezni hátralévő éveiket. A város üzemeltetője, Blaine Shaw (Seth Numrich) nagyapja alapította még a települést, a családi vállalkozást pedig Blaine a lakóknál jóval fiatalabb kora ellenére az idősek iránti megértéssel és türelemmel vezeti, oldalán feleségével, a gyönyörű Anneliese-szel (Alice Kremelberg).

A magának való és morgós Sam persze épp Grace frissen megüresedett házát kapta meg, nem mellesleg a háta közepére kívánja ezt az egész trottyos idillt. A zsákutcájában élő szomszédai azonban nagy szeretettel fogadják, és szépen lassan az antiszociális Sam bizalmába férkőznek. Ott van például a környék macsója, a laza és levakarhatatlan Jack (Bill Pullman), a legdögösebb nyugdíjas, Renée (hihetetlen, hogy Geena Davis így néz ki 70 évesen!), a hippi házaspár, Judy (Alfre Woodard) és Art (Clarke Peters), valamint a humorával arató egykori orvos, Wally (Denis O’Hare). Ők fognak össze, hogy kiderítsék, mit történt Grace-szel, és miért zárták be a férjét, Edwardot (Ed Begley Jr.) a Manorba, a The Boroughson belüli létesítménybe, ahol a magukról gondoskodni képtelen időseket tartják.

A nyugdíjas forradalmárok elején könnyen eszünkbe juthat a Tom Hanks-féle Ami sok, az sokk (1989) vagy, ha már sorozat, akkor a Született feleségek, hiszen hasonló kertvárosi környezetet és összejáró, pletykáló szomszédokat kapunk, ez pedig nem véletlen.

Majd az a bizonyos szörnyes szál is egyre nagyobb szerepet kap, Sam, Judy, Wall, Art, Renee és a többiek pedig éppúgy, ahogy Tizenegy, Mike, Will, Lucas, Dustin, Steve, Nancy és Max, veszélyes, természetfeletti bonyodalmakba keverednek, miközben próbálnak magyarázatot találni a lakóhelyükön egyre inkább elszaporodó furcsaságokra.

A nyolcrészes első évad tehát az eddigiek tükrében azoknak ajánlható, akik szerették a fent említett mozgóképeket és korszakokat, és akik kaphatók egy kis borzongással vegyes, humorban is bővelkedő kalandra. Aki pedig odavan az olyan filmekért, mint például a Selyemgubó, a Keleti nyugalom – Marigold Hotel, a Vén rókák, a Fel!, a Schmidt története, Az ember, akit Ovénak hívnak, A bakancslista, A leggyorsabb Indian, A szomszéd nője mindig zöldebb, A csempész vagy a Straight Story – Az igaz törénet, azoknak egyenesen kötelező néznivaló.

A színészgárda kapásból elsőrangú.

A nyugdíjas forradalmárok tehát egy csavaros, vicces, félelmetes és izgalmas menet lett imádnivaló karakterekkel, főképp azoknak, akik imádják a 30-40 évvel ezelőtti mozgóképes kalandokat, és szeretnek bekukkantani a látszólagos tökéletesség mögötti mocskos dolgokba is.

Curry Barker 2017 óta készít filmeket. Ezek többségében amatőr rövidfilmek, főként horrorok és vígjátékok. Általában ő maga játszotta el a főszerepeket is jó barátjával, Cooper Tomlinsonnal együtt. Az eddigi legnagyobb volumenű projektje a 2024-es Milk & Serial című egyórás horror volt, de az is csupán 800 dollárból készült, és a YouTube-on volt a premierje. Ennek köszönhetően viszont most leforgatott csupán 20 nap alatt, és kevesebb mint egymillió dollárból egy filmet, amiért aztán több független stúdió (A24, NEON, Focus Featuers) is licitháborút folytatott, s végül az utóbbi lett a győztes, 15 millió dollárért vásárolták meg a forgalmazási jogokat.

Megismételjük, kevesebb mint egymilliót kóstált a leforgatása, avagy máris minden idők egyik legkifizetődőbb filmje a Megszállottság, amely olyan címek mellé csatlakozhat be ezzel, mint a Mad Max, a Rocky, Az élőhalottak éjszakája, a Paranormal Activity, az Ideglelés, a Nevetséges Napóleon, az American Graffiti, a Péntek 13, a Super Size Me, a Halloween – A rémület éjszakája vagy az 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlás, vagyis azok a filmek, amelyek a büdzséjük több mint százszorosát megkeresték a mozikban. Ja, és még nem említettünk valamit. Curry Barker 1999-ben született...

A pofátlanul fiatal, mindössze 27 éves filmes tehát rendesen belevéste a nevét a Los Angeles-i Mount Lee-n található Hollywood-feliratba, biztosan sokat fogjuk még hallani a nevét.

S hogy mi is ez a Megszállottság, és miért generál ekkora nézettséget és beszédtémát szerte a világon, ráadásul úgy, hogy nincs benne egyetlen ismert színész, sem pedig nagyszabású látványos jelenet sem?

Adott ugyanis egy hangszerboltban dolgozó, gátlásos, már-már lúzer srác, Bear (Michael Johnston), aki reménytelenül szerelmes az egyik kollégájába, Nikkibe (Inde Navarrette), pedig már régóta a barátságzónában van. Egy kissé kínosan sikerült hazavitel után Bear kétségbeesésében egy boltban vásárolt kívánságteljesítő bigyó használatához folyamodik: „Azt kívánom, hogy Nikki mindenkinél jobban szeressen!” – mondja, majd eltöri a mellékelt „fűzfaágat”, s csodák csodája, az óhaj valóra válik. Nikki tényleg őrülten beleszeret Bearbe, a hangsúly pedig az „őrültön” van…

A korábban aranyos és közvetlen lány egyre furábban és egyre ijesztőbben viselkedik: éjjelente a szoba sarkából figyeli Beart, nyilvánvalóan hazudik dolgokról, hogy közelebb férkőzzön hozzá, érzelmileg is zsarolja, plusz a semmiből jövő hirtelen dühkitörései és lenyugvásai sem túl bizalomgerjesztőek. A fiú pedig képtelen szabadulni a fizikailag, érzelmileg és lelkileg is durván rátelepőd lánytól, aki egyre aberráltabb dolgokat művel.

„Vigyázz, mit (vagy kit) kívánsz!” – hirdeti fennen első blikkre a Megszállottság, amely nyilván a természetfeletti behozatalával (mintha Nikkit megszállta volna valami), erősen túltolva mutatja be, hogy amúgy mennyire toxikus a beteges ragaszkodás. Persze ennél sokkal többről is szól az emberi kapcsolatok tematikáján belül, a film elsődleges célja azonban természetesen a félelemkeltés. Csak itt gy kb. „vasággyal együtt 40 kilós” és kb. 160 centi magas fiatal és csinos lánytól kellene parázni…

Bár Michael Johnston (Teen Wolf – Farkasbőrben) is kiváló (noha sokak számára lesz nehéz azonosulni a karakterével), sőt, Curry Barker még állandó alkotótársának, Cooper Tomlinsonnak is adott egy nagy mellékszerepet (Ian), a film sztárja egyértelműen Navarrette, aki elképesztő alakítást nyújt, és sosem vagy maximum nehezen fogjuk elfelejteni mindazt, amit ebben a filmben művel.

A Megszállottság abszolút minimalista eszközökkel operál, és úgy vált ki hihetetlen hatást.

A nyugtalanító zenehasználat (Rock Burwell első filmzenéje), a fényekkel játszó operatőri munka (Taylor Clemonsnak is kábé az első egész estése), illetve a hihetetlenül nyomasztó és sok esetben vicces atmoszférát megteremtő biztos kezű rendezés együtt szegezik az ülésbe a nézőt, akin úgy száguld át az egyébként egyáltalán nem pörgős cselekmény, mint egy benitrózott úthenger. Mindemellé ráadásul meglepő brutalitást is kapunk, a kamera nem fordul el a legkeményebb részeknél sem, amelyek igencsak megszaporodnak a film második felére.

A Megszállottság az év nagy horrorfilmes meglepetése, egy instant örökbecsű darab, amely abszolút megérdemli a sikert és a dicséretcunamit, mivel csont nélkül bizonyítja, hogy az elevenünkbe vágó mozógképes hatáshoz nem kell a világ minden pénze, elég a lelkesedéssel kevert hozzáértés is.