Az anya, aki hat hónapos terhesen hagyott fel a drogokkal

"Már sokan észrevették, és kérdezték, hogy terhes vagyok-e. Én nem gondoltam, mert előtte volt már úgy, hogy azt hittem, terhes vagyok, de akkor még bebizonyosodott, hogy nem.

Igazából sokkot kaptam.

Úgy voltam vele, hogy magamról sem tudok gondoskodni, de akkorra már leesett, hogy ez már egy elég érett terhesség, tehát megszakítani nem fogom tudni. Az első gondolatom az örökbe adás volt, de ez még az első sokk idején volt. Utána rájöttem, hogy én erre nem lennék képes, és hogy valamit tenni kell. Akkor fel kellett fognom, hogy ha akarom, ha nem, változtatni kell. Már nem csak rólam van szó".

Ezek az ütős mondatok az Abcúg interjújában szerepelnek. Ballai Vince egy olyan édesanyával beszélgetett, aki keményen kábítószerezett, és hat hónapos terhesen lett tiszta. Most a Józan Babák Egyesület segítségével éli új életét kislányával együtt. AzAbcúg anyagát teljes terjedelmében közöljük.

Dóri benne volt a sűrűjében amíg kristályozott és speedezett: drog, lopás, előzetes letartóztatás, bíróság. Aztán terhes lett, és kis segítséggel abbahagyta a drogozást. Nem volt egyszerű, de már két éve tiszta.

- Mióta vagy tiszta?

- Hathónapos terhes korom óta, 2013. júniusa-májusa.

- Milyen anyagot használtál?

- Kristály, speed, fű, meg ilyenek.

- Mikor kezdtél drogozni?

- Még fiatalon. 12 éves koromban lakótelepen laktam, és ott. Voltak ismerősem, akik csinálták, és egyszer csak jött az ötlet hogy akkor én is.

- Szórakozásból?

- Végülis igen. Először kipróbáltam a füvet, és már majdnem 13 voltam, amikor először belőttem magam speeddel.

- Most mennyi idős vagy?

- 27 leszek.

- Hogy vetted észre, hogy állapotos vagy?

- Úgy, hogy már sokan észrevették, és kérdezték, hogy terhes vagyok-e. Én nem gondoltam, mert előtte volt már úgy, hogy azt hittem, terhes vagyok, de akkor még bebizonyosodott, hogy nem.

- Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy állapotos vagy, és felmérted magadban, hogy közben drogozol is?

- Hát az egész helyzetem nagyon rossz volt akkor. Igazából sokkot kaptam. Amikor megláttam a második terhességi teszten is a a két csíkot, akkor – most ez ciki, de – be kellett lőjem magam gyorsan. Úgy voltam vele, hogy magamról sem tudok gondoskodni, de akkorra már leesett, hogy ez már egy elég érett terhesség, tehát megszakítani nem fogom tudni.

Az első gondolatom az örökbe adás volt, de ez még az első sokk idején volt. Utána rájöttem, hogy én erre nem lennék képes, és hogy valamit tenni kell. Akkor fel kellett fognom, hogy ha akarom, ha nem, változtani kell. Már nem csak rólam van szó.

- Utána egyből eldobtál mindent, és tiszta lettél?

- Nem egyből, de már kevesebbszer csináltam. Amíg hat hónaposan le nem kerültem vidékre, ahol most vagyok, addig csináltam. (Dóri most egy vidéki rehabilitációs otthonban él, azt kérte, azt ne írjuk meg, hogy pontosan hol – megj.: Ballai Vince)

- Hogy álltál le?

- Úgy, hogy ott vidéken nem volt szer, nem is kerestem. Egyik pillanatról a másikra.

- Volt valami elvonási tüneted?

- Nem, inkább csak pszichikai. Sokszor éreztem a sóvárgást. Meg zárkózott voltam sokáig, a hosszú idő alatt, amíg csináltam antiszocális lettem, és furcsa volt ott nekem szocializálódni. De végül tökre beilleszkedtem.

- Sorstársakkal laksz ott?

- Mindenféle ember van. Vannak hozzám hasonlók is.

- A szülés után nem estél vissza, használtál valamilyen szert?

- Igen, volt ilyen is. De akkor már nagyon rossz volt. Ha ránéztem a gyerekre, olyan érzésem volt mintha tudná. Nem is tudtam hozzá odamenni. Néha-néha, amikor Pesten voltam, csinálgattam, de utána befejeztem. Ugyanúgy lövögettem, meg ilyenek, de már több volt a rossz érzés.

- Mikor volt az utolsó alkalom?

- Lassan két éve. Fél éves lehetett Lili.

- Emékszel rá, mikor fogant meg?

- Amikor az előzetesből szabadultam. Akkor felhívtam az apukáját, akivel régen együtt is éltem, és mindig biztos pont volt az életemben. Akkor nem voltunk együtt, de sűrűn talákoztunk, bármi volt, neki szóltam mindig. Felhívtam, hogy hát azért nem jelentkeztem eddig, mert előzetesben voltam, meg ilyenek, és akkor találkoztunk, és valószínűleg akkor meg is fogant Lili. Akkor (az előzetes miatt) tiszta voltam három hónapig, ez is rátett erre, meg, hogy pont vége volt a menszeszemnek, és szexeltünk is. Időben is akkorra tehető, mert amikor idejöttem, megvizsgált egy nőgyógyász is, és mondta, mennyi idős terhes vagyok, és visszakövetkeztettem.

- Mi volt ez az előzetes?

- Autólopás. Felfüggesztettet kaptam érte.

- Hogy keveredtél bele?

- Volt egy rég ismerősöm, akivel összejöttünk. Egy volt szórakozóhelyen laktunk, drogoztunk, és minden éjszaka csináltuk a pénzeket. Így újítgattunk dolgokat, és egyszer csak egy autót is. Egyből gond is lett, elkaptak.

- Hogy kerültél a Józan Babákhoz?

- A X. kerületben volt egy ifjúsági iroda, ahova be lehetett járni internetezni. Ott volt egy srác, aki vezette a helyet. Neki mondtam el ezt a problémát, hogy segítsen, mert biztos létezik olyan hely, ahol meg tudják ezt oldani. Ő is a neten nézte meg.

- Régebbről ismerted őt?

- Hát, jártam be oda internetezni, így igen, de nem voltunk barátok, vagy ilyesmi. Akkoriban nem is volt nagyon más, akihez tudtam volna fordulni, mert csak drogosokat meg börtöntöltelékeket ismertem.

- Mi volt az első benyomásod, amikor idejöttél a Józan Babákhoz?

- Hát, nagyon semmi. Akkorra már irányíthatóvá váltam, és követtem minden utasítást. Elfogadtam minden segítséget egyből, mert azt észrevettem, hogy amit én csináltam, az nem volt jó. Úgy voltam vele, hogy csinálom azt, amit más mond, és az biztos jobb lesz.

- És mi volt az első, amivel fogadtak?

Először úgy volt, hogy megyek a Nyírőbe (Nyírő Gyula Kórház) nyílt osztályra kicsit tisztulni, mert rehabra nem vettek fel a terhesség miatt. Anyaotthonról is szó volt, de oda meg azért nem vettek fel, mert Lili még nem született meg. Az volt a szerencse, hogy Józsiék (Oberth József a Józan babák Klubjának egyik vezetője, vele is beszégettünk a témáról, korábbi cikkünket itt olvashatja) ismerték ennek a vidéki női lakóotthonnak a vezetőjét, ahol most élek, és ők fogadtak.

- Ott is szültél?

- Igen, a városi kórházban. Be vagyok jelentve állandó lakosként. Ez egy teljesen önellátó hely, persze vannak adományok (élemiszer, ruha), amúgy meg mindenki a saját jövedelméből él. Közös konyha, fürdő és külön szobák, és mindenki önellátó. Van egy térítési díj, amit mindenkinek fizetni kell.

- Van ott munkád is?

- Nincs, és most nem is tudok dolgozni, mert a lányomat kitették a bölcsődéből, mert sni-s (speciális nevelési igényű). Van egy kis egyensúlyzavara, sokat esik, kicsit később is indult el, mint a kortársai. Korai fejlesztésre járunk. Családi pótlékot kapok meg gyest, és segít az apukája is.

- Lili apukája mit szólt a terhességedhez?

- Hát, szerintem ő is sokkot kapott, mert például sokáig biztatott, hogy adjam örökbe. Akkorban meg is volt rólam a véleménye szerintem…

- Felmerült, hogy felvállalja a gyereket, összeköltöztök, vagy megházasodtok?

- Nem. Úgy volt vele, hogy én minek szüljek, adjam örökbe. Ezzel tudatta velem, hogy nem akar gyereket.

- Azért mondta ezt, mert úgy gondolta, hogy nem vagy alkalmas anyának?

- Többek között szerintem igen, meg talán magáról sem gondolta azt, hogy alkalmas szülőnek. Bár most, hogy Lili megszületett, minden hónapban egyszer-kétszer itt vagyunk Pesten egy-egy hetet, és szereti a gyereket, és nekünk is javult a kapcsolatunk.

- Szó van arról, hogy összeköltöznétek?

- Igen, de még nem biztos, bár Lili érdekében lehet, hogy jobb lenne, ha felköltöznénk hozzá.

- Az orvosok mit mondtak? Köze lehet Lili problémájának a droghasználathoz?

- Nem. Már 32 hetes voltam, amikor egy vizsgálaton azt vették észre, hogy Lilinek lassul a szíve. Akkor felkerültem egyből szülőszobára, ott feltettek NST-re, azon figyelték, de akkor már rendben volt minden. Ha nem így lett volna, akkor megcsászároztak volna. Valószínű, hogy amikor a szívlassulás történt, akkor a köldökzsinór megcsavarodott, és oxigénhiános lett, és emiatt valami megsérült a kisagyban, bár ezt még most fogják tisztázni. Hamarosan megyünk három napra teljes kivizsgálásra. Egyébként én el tudom képzelni, hogy köze van, még akkor is, hogy csak így utólag jött elő.

- Miután megtudtad, hogy állapotos vagy mikor látott először orvos?

- Öt hónaposan.

- Milyen tapasztalataid voltak az orvosokkal?

- Megnéztek mindent, amit kell, de nem voltak velem túl kedvesek. Nem is gondoltam, hogy így lesz. Például a szülésnél próbáltak sértegetni a drogozás miatt, hogy én ezt most, hogy gondoltam, hogy szülök. Azt mondták, nem kaphatok semmilyen érzéstelenítőt, mert nincs anesztezilógus, de nem baj, hát csak kibírtam. Azért annyira nem vettem a lelkemre, mert nem azzal voltam elfoglalva. Idegesített, és rájuk szóltam, és utána békén is hagytak. Amikor beindult a szülés, kicsit feszültebb lettem, kicsit harapósabb, mint máskor, biztos, hogy nem is olyan szépen szóltam. Egy ideig tűrtem, tűrtem, és egyszer csak kijött. Aztán befogták.

- A terhesség alatt volt kritikus helyzet?

- Voltak rossz pillanatok, egyszer elmérték Lilit, akkor voltam elsőnek egy hetet a kórházban. Azt mondták, hogy kisebb mint lennie kéne. Az egyik orvos azt mondta, hogy lehet, hogy sorvadt. Egyből megijedtem, akkor nagyon rossz volt. De kiderült, hogy csak elmérés volt. Egy hét múlva ugyanaz az orvos: ‘Hát harminc hetesen 1600 gramm, hogy lenne retardált?’ Nem akartam mondani hogy pont maga mérte.

- A szűrővizsgálatokon tisztában voltak drogos múltaddal?

- Igen, mert benne volt a könyvemben.

- Inkább támogatóak voltak vagy inkább nem?

- Inkább nem. Genetikai vizsgálaton voltam, és ahogy olvasta a papírom, egyből elkezdte tenni a megjegyzéseket. Hogy ne csodálkozzak, ha beteg lesz, és majd ne mást okoljak. Pedig csak időpontot egyeztettünk, és már szinte végeztünk is. Inkább rácsaptam az ajtót.

- A szülés probléma nélkül zajlott?

- Igen, ott már nem volt gond. Mondjuk Lili nem sírt fel, de azt mondták, hogy nincs semmi, baja, jó a színe, csak elfáradt.

- A törökszentmiklósi esetről hallottál, mit gondolsz róla?

- Nem hinném, hogy kólában itták volna meg véletlenül a drogot, de megértem, hogy nem őszinték. Nyilván nem akartak rosszat a gyerekeknek, felelőtlenség volt, de mindenkinek jár egy esély. Az nem megoldás, hogy meg kell őket büntetni, a gyerek meg elkerüljön a világba. Szóval én sem az első pillanatban lettem olyan, amilyen most vagyok, nekem is voltak visszaeséseim, de egy idő után az ember fejlődik, és tudja, hogy mi a fontosabb.