A csodaszép palota, amelynek regénybe illő története van
Amikor a Fővárosi Szabó Ervin gyönyörű termeiben olvastok, joggal érezhetitek úgy, hogy nem is könyvtárban, hanem egy palotában vagytok. Ám azt talán nem is gondolnátok, hogy a mai könyvtár épületét, a Wenckheim-palotát egy szó szerint regénybe illő történetű család építtette.
A kétszer megözvegyült Wenckheim József gróf harmadik feleségét igazi romantikus regénybe illő körülmények között vette feleségül.
A hatvanhét éves grófnak megtetszett kulcsárnője huszonkét éves fiatal lánya, és udvarolni kezdett neki.
A büszke édesanya természetesen azonnal felmondott, a gróf azonban felvéve díszmagyarját, szabályosan megkérte Scherz Krisztina kezét.
Az esküvőt 1847. november 25-én tartották, a házasságnak azonban nem mindenki örült a Wenckheim rokonságban. Különösen a gróf testvére, Wenckheim Károly vette zokon a frigyet. Ő örökölte volna ugyanis a hatalmas vagyont, abban az esetben, ha az öreg gróf örökös nélkül hal meg. Az anekdota szerint az esküvőre az új férjnek egy fekete koporsót küldött nászajándékul, azzal az üzenettel, hogy
Regénybe illő történet
A sztori nem véletlenül ismerős számotokra, ha olvastátok Jókai Mór Egy magyar nábob című regényét. Az író ugyanis a Wenckheim család nem mindennapi történetéből is merített, amikor megírta híres könyvét.
Wenckheim grófnak hamarosan lánya született, a feleség azonban nem sokkal a szülés után elhunyt. Az öreg gróf tudta, hogy ő sem fogja megérni lánya felnőtt korát, így minden tőle telhetőt megtett, hogy megfelelően gondoskodjon a kis Krisztina jövőjéről. A legjobb nevelőket és gyámokat jelölte ki számára, akik halála után valóban nem hagyták, hogy a gróf testvére kaparintsa meg Krisztina örökségét. Wenckheim Károly évekig hiába pereskedett.
A sors iróniája azonban mégis úgy hozta, hogy Károly családja szerezte meg a vagyont. Ugyanis a gazdagsága és műveltsége révén igen jó partinak számító
Krisztina végül unokatestvéréhez, Wenckheim Frigyeshez ment feleségül,
aki történetesen az örökségért pereskedő Károly fia volt. Hogy érdek házasság, vagy valódi szerelem állt-e a lánykérés háttérben, azt mindenki döntse el maga. Annyi azonban biztos, hogy házaspárnak hét gyermeke is született.
Fortepan fotó
A Wenckheim Frigyes és Krisztina jelentős építtetők voltak, összesen huszonhat palotájuk volt. Amikor az 1860-as évektől a főúri családok körében terjedni kezdett a pesti palota építő láz, a Wenckheim család sem akart kimaradni a trendből. Azonban viszonylag későn kapcsoltak, csak 1887-ben kezdték meg az építkezést. Ekkor azonban már szinte teljesen be volt építve a Nemzeti Múzeum háta mögötti palotanegyed. A Wenckheimek csak a szokatlan területű, hegyesszögben összefutó Baross és Reviczky utca sarkán lévő telket tudták megvásárolni.
Elkészülte után a család az évnek csak egy részében lakott a pesti palotában. Főként az Ybl Miklós által tervezett Ókígyósi kastélyukban laktak. Meining Artúr, a főúri rezidenciák akkori sztárépítésze viszont mindent megtett azért, hogy a furcsa adottságokkal rendelkező pesti telekre a lehető legpompásabb hatású palota épüljön. A barokk stílus ellentéteit kihasználva játszott a terekkel és fényhatásokkal.
A Wenckheim-palota a hazai neobarokk palotaépítészetnek az egyik fő alkotása lett.
Az építtető halála után a palota másfél évtizedig a család tulajdonában maradt. Az eladásra szánt épületet végül 1927-ben vette meg a főváros a könyvtár számára. Az átalakítás négy évet vett igénybe, és a könyvtárat pár éve ismét felújították. Olvasás és böngészés közben azonban a könyvtár hét termében ma is élvezhetitek a Wenckheim-palota egykori kényelmét és szépségét.
Fotók: Horváth Emese, Fortepan