UTAZZ
A Rovatból

Olcsón, könnyen, kényelmesen – így néztük meg Prágát egy hosszú hétvége alatt

Kevés pénzzel is érdemes nekivágni, csak okosan kell megtervezni. Három nap Csehország fővárosában.


Amikor elhatároztuk, hogy az őszi szünetben elmegyünk Prágába, több szempontból a tutira játszottunk. Prágát nem lehet elrontani. Prága mindig nyújt valami újat. A hazai átlagot alulról szemlélő jövedelmi viszonyaink remek lehetőséget adnak arra is, hogy kipróbáljuk, mennyire lehet költséghatékonyan utazni és megszállni a világ egyik legszebb fővárosában úgy, hogy mindez kényelmes, rendezett, tiszta legyen.

Ahogy utaztunk

Essünk is túl ezeken a körökön: vonattal két lehetőségünk van: az egyik a megszokott, MÁV által kínált vonat, illetve vonatok, a másik pedig a nemrég (újra) indult RegioJet. Az utóbbi kicsit olcsóbb, ráadásul adott árért magasabb kényelmi kategóriát ad. Meg is tetszett a dolog, sőt van még egy nagy előny: a jegyek az indulás előtt akár tizenöt perccel is visszaválthatóak. Szemben a másik opcióval, ahol egyáltalán nincsen visszatérítés. De mindez számunkra nem volt valódi választás, ugyanis, bár feleségemet pedagógus lévén nyugati vakcinával oltották, én a Szputnyikot kaptam kétszer is, és hiába harmadik a Pfizer, ez sem elegendő a konzuli információ szerint, még tranzitálásra sem Ausztrián keresztül. Márpedig a RegioJet arra jár.

Marad tehát a másik, aminek viszont az az előnye, hogy a meglévő MÁV applikációval pillanatok alatt megvehettük a jegyet, semmi papír, ugyanúgy elég volt a telefont felmutatni, mint ahogy itthon megszoktuk. A szállást is telefonon keresztül intéztük, a Booking.com applikációval, és sikerült egy balatoni legolcsóbb vendégház árszínvonalán, annál lényegesebben többet nyújtó kicsi szállodát találni.

A napi és személyenkénti kb. ötezer forintért nemcsak a szobát kapjuk, de jár vele szauna, uszoda, sőt ha olyanra vágynánk, van konditerem is. És mindez nem a világ végén, hanem pár villamosmegállóra a központtól, tisztán, rendezetten, udvarias személyzettel.

Régi alapelvem, hogy akkor vagyunk igazi felfedezők, nemcsak turisták, ha minél inkább az “őslakók” között forgunk. Nem is volt kérdés, hogy tömegközlekedést használunk.

Egy a rengeteg prágai villamos közül. Ez történetesen a hatos. És Skoda.

Prágában a tömegközlekedés egyike a világon a legjobbaknak. Köszönhető ez annak, hogy ők sosem építették le a villamoshálózatukat. A belső kerületekben szinte csak villamos és metró jár (A, B, és C vonal). Nálunk évtizedes hanyagolás után a fonódó programokkal jöttek arra rá, amit a prágaiak nem felejtettek el, tudniillik, villamosvonalakat építeni és karbantartani egyszerű, látványuk a városkép szerves része, ráadásul környezetbarát és gyors közlekedési mód. Vettünk is háromnapos jegyet a híresen jó prágai közösségi járművekre, mindezt ugyancsak telefonon keresztül, még az otthoni ágyunkból. Csak össze ne törjön a telefon. Ráadásul az EU-s oltási igazolványunk is azon van.

Minden flottul ment, el is jutottunk Prágába, ahogy terveztük. Olcsón, és könnyen.

Ahogy terveztünk

Mit tehet az ember, ha csak három napnyi lehetősége van megismerni Prágát? A legfontosabb szerintem, engedje el nyugodtan, hogy sikerülni fog. Ahelyett, hogy másfél méteres bakancslistát körmölne és a teljesítménykényszertől frusztrálná magát, a sok részlet helyett érdemes ilyen esetben a nagy képre koncentrálni. Így tettünk mi is. Kiválasztottam azt a néhány sarkalatos pontot, ahova el szeretnénk jutni, s úgy voltunk vele, belefér, ami belefér, a kevesebb több.

Ahogy volt

Első este kiszabadultunk a városba, természetesen a Vencel-téren kötöttünk ki. Ami rögtön feltűnt, az a tágasság. Illetve üresség. Voltam Prágában többször is, s a város az idő előrehaladtával egyre inkább kommercializálódott, lassacskán velencei méretűre duzzadt az állandóan hullámzó tömeg, ami érthető, mert a város tényleg egyedi, de prágaiként nehéz lehetett elviselni.

Ez a tömeg most eltűnt. Nem volt persze csernobili kihaltság, jöttek-mentek a népek, turisták is, de módjával.

Szóval a Vencel-tér, ami kötelező attrakció, s valahogy eddig úgy alakult, hogy minden alkalommal itt kezdtem a várossal az ismerkedést. Igazán, amikor azt mondjuk, Prága, inkább gondolunk a középkori tornyokra, a Károly-hídra, kőcsipkékre, Viszont ez a tér, melyben az art deco és a modern stílus keretezi a tágasságot, Prága újabb kori történelmét idézi. Persze ennek is középkori eredete van: az ilyen hosszúkás terek általában vásárterek voltak, ahogy ez is. Azóta a házak mind kicserélődtek a tér körül, s funkciója is megváltozott. De ez a nagyvárosias Prága legalább olyan fontos, mint a sok száz éves, ódon város.

Vencel tér, lézengő turistákkal

Itt kiáltották ki az első Csehszlovák Köztársaságot, amelynek évfordulója éppen látogatásunkra esett. És ez a tér, ahol harmincegy éve Václav Havel beszélt a bársonyos forradalom idején az emberekhez, most a cseh kapitalizmus kirakata. És ugyanezen a téren, ahol 1969-ben Jan Palach fiatal diák gyújtotta fel magát, a szovjet megszállás ellen tiltakozva, most tűznyelő fáklyája lobban, gyér közönség előtt.

Méregdrága üzletek, szállodák (néhány sötéten, bezárva várja a pandémia végét), és köztük, legnagyobb csodálkozásunkra thai masszázs. Bömbölő thai slágerek, olyan hangerővel, hogy az szinte fáj. Bent forgalom alig. A masszőrnők egykedvűen nyomogatják telefonjaikat, meg nem szakadnak a munkában, annyi biztos. A thai masszázs nagyon népszerű Prágában, később még rengeteg helyen találkoztunk velük.

A másik, ami lépten-nyomon van: édességbánya. Mindenféle cukorkák, törökméz, gumicukor, nagy hordókban, maga a hely barlangszerűen van kialakítva. A szülők befizetik a gyerekeket, akik bányászhatnak kedvük, meg persze a szülők pénztárcája szerint. Minden bizonnyal fogorvosok szponzorálják, netán működtetik a helyet.

Édességbánya, fogorvosok szponzorálásával

Bár a városban elég nagy a tisztaság, érzékelhetően nagyobb a jólét, de az a kevés koldus, aki mégiscsak van, elég bizarr stílusban koldul. Leborul a földre, homloka az utcát érinti, és így arccal a kövezetnek, mozdulatlanul várja, hogy gyűrött sapkájába adomány kerüljön.

Prágában az ember elmereng azon, milyen szerencsések a csehek, akik megúszták azt, hogy menetrendszerűen lebontsák az országukat. Az óváros középkori épületei, vagy a Károly-híd mind olyan épületek, melyeknek megfelelőt itthon bajosan találni. Romokban, maximum. De itt megmaradt a középkor. Az előbb említett Károly-híd, például 1352 és 1402 között épült. Ha ez túl kevés lenne, a teljes igazság az, hogy ezen a helyen ez már a második kőhíd, elődjét valamikor 1158 és 1172 között építették. Szép teljesítmény, belegondolva, hogy a mi első állandó Duna-hidunk csak 1849-re készült el.

A Károly-híd Európa egyik első kőhídja, történelme, építészete izgalmas olvasmány. Szobrai, ellentétben magával a híddal leginkább barokk stílusúak. Hanem ami most szembetűnt nekem, megint csak a turisták hiánya. Eddig fél-háromnegyed óra volt a szintidő, ami kellett ahhoz, hogy az ember ne csak magát a hidat és a város panorámáját, de az egymás érő árusok és mutatványosok sorát is megnézze. Ezt most elfújták. Az átjutás így jócskán lerövidült, igaz, cserébe el tudtam látni a híd egyik korlátjától a másikig, ami nem sokszor sikerült a covid előtt.

Elkószáltunk a Kisoldalon (prágai "Buda"), és teljesen spontán botlottunk bele a híres Lennon-falba. Mai szemmel talán nem is értjük meg, mit jelenthetett a nyolcvanas évek elnyomott prágai fiatalságának ez a fal, ahol kódolva-kódolatlanul a kommunista rendszer ellen lázadhattak, A fal élő organizmus: folyamatosan festik át, az eredeti Lennon-kép valahol sokezer réteggel a jelenlegi alkotások, graffitik alatt van. Annak idején szokás volt az itt tiltakozó fiatalokat "lennonistának" nevezni, ezt egy mai tizenéves talán nem is érti. Viszont a fal teszi a dolgát, az újabb és újabb rétegek üzennek a mának is.

Lennon fal. Érti, aki érti.

A középkori Prága másik kihagyhatatlan kincse, az Óváros (Staré Mesto) és persze az Óváros tér. Érdekes, hogy pár lépésnyire van a Vencel tértől, mintha csak nyugdíjasbarát módon rendezték volna egymás mellé a fő látványosságokat. Amit mindenki megnéz, és én is mindig megnézek, az az Orloj, egy teljesen megfejthetetlen számlappal rendelkező csillagászati óra, ami 1410 óta működik. Ez önmagában is elképesztő, s ha eltekintünk attól, hogy számlapja a halandók számára leolvashatatlan, mondhatnánk azt is, mutatja az időt. De legalább jelzi. Minden egész órakor jön az attrakció: az óra számlapja mellett álló csontváz megfordít egy homokórát és ez egy kis haranggal harangozni kezd. Az óra felett kinyíló ajtók mögött felvonulnak az apostolok, majd kakaskukorékolás jelzi az idő múlását. Általában már jó negyedóra-tíz perccel az esemény előtt kezd összeverődni a tömeg, mely végül hirtelen feloszlik, amikor a kakas elkukorékolja magát. A megszokott faltól-falig csődület helyett most tíz-húsz ember lézengett, nagyon kellemes volt így, az óra tette a dolgát. A városháza reneszánsz épülete sajnos, bár évszázadokat kibírt, de a huszadik századot már csak részben. Nagyobbik részét tűzvész pusztította el 1945-ben, így le kellett bontani, így csak a megmaradt harmadából következtethetünk az egykori nagyságára.

Engem mindig az érdekelt, hogy a teret uraló Týn-templomot (huszita központ volt) hogy a csudába sikerült úgy körbeépíteni, hogy a bejáratát is csak valami kis sikátor felől lehet megtalálni, mert előtte, szorosan a falára épülve többemeletes házsor áll. Valahogy azt érzem, olyan gazdagok ezek a prágaiak, annyira jól ment a cseheknek, hogy csak szórták a szépséget, mondván, van ott még, ahonnan ez jön.

Týn templom. Elvileg a téren van, de azért csak elé került néhány ház. Balra előtérben az Orloj

És valóban. Ezek a mesebeli ezercsúcsú gótikus tornyok azok, amelyek ikonként megjelennek az ember képzeletében, ha azt mondja valaki: Prága.

Ilyen van még pár a városban, így van a Károly-híd két végében is. Némelyikbe fel is lehet menni, hogy onnan lessünk le a városra. Ezt a programot azonban tériszonyosoknak nem ajánlom. Nemcsak a magasság miatt, hanem az ódon, kopott lépcsők miatt sem, melyek a nem tériszonyos, de ízületi problémákkal küszködők számára is a kihagyandó programok közé sorolják át az ilyen toronymászást.

A régi városházának viszont a tornyát sem kell kihagyni, van már lift is. A megmaradt termeket is meg tudjuk nézni, sőt még az alagsorba is lemehetünk.

Ha körbecsatangoljuk a teret, Husz János emlékművét nem tudjuk kikerülni, ott terpeszkedik a tér közepén. Az én ízlésem szerint kicsit túl is tengi magát, de biztosan volt olyan fontos Husz János, megérdemli a négyzetmétereket.

Óváros tér, Prága

Husz János szobra a prágai Óváros téren

Innen indulnak fiákerek is, akinek kedve és pénze van, bejárhatja a várost vele, de ha én választhatnék, talán érdekesebb lenne oldtimer autókkal kocsikázni. Van olyan is. Azaz szerencsére nem igazi oldtimerekről van szó, csak hasonmásokról. Jól kinéző, műanyag karosszériás elektromos autók, melyek régi korokat idéző külsővel, de huszonegyedik századi környezetkímélő motorokkal furikáznak a kockaköveken.

Fiákerek a prágai Óváros téren

Villanyos ál-oldtimer. Nem füstöl, nem puffog.

A kockakövekről mindenképpen beszélni kell. A városban, nemcsak az óvárosban, de a külsőbb  kerületekben is, nagyon sok utca, járda kockakővel van kirakva. Szép, apró kövek, nem vagyok geológus, de a fehér kövekben apró csillogó kristályok is vannak, melyek elképesztően szikráznak a napfényben. Ez a fajta útburkolat persze sérülékeny is, néhol emiatt kráterek tátonganak.

Festői kráter a Hradzsin felé vezető úton

Holott nem mondhatom, hogy nincs karbantartás: találkoztam utcakövező-karbantartó munkással, aki éppen egy krátert javítgatott, s a bekopogtatott köveket le is fényképezte egy táblával együtt, amire az utcanév volt írva, nyilván dokumentálnia kellett a munkáját. A kockakövek szépek, veszélyesek, óvatosan hát, magasszárú cipő ajánlott. És a szerencse. Nemcsak a kockaköveket javítgatják, de például a csodaszép gázlámpákat is, a várban. Mikor arra sétáltunk, éppen tisztára suvickolták őket.

Kandeláber gondozás

Egy külön napot szántunk a várnak. A Hradzsin, ahogy cseh nyelven nevezik, egyszerre államigazgatási központ és turistalátványosság. Az egész várnegyedbe csak biztonsági beléptető kapun át juthatunk be, fémcucc, kulcsok kipakolása, detektoros kapu, a katonák udvariasak, kifogástalanul beszélnek angolul. Érthető sajnos manapság, hiszen ez a cseh elnök rezidenciája, államfői fogadások színhelye is, ugyanakkor itt van a középkori Prága is, a királyi palotával, főúri palotákkal és a Szent Vitus templommal, ami a cseh királyok koronázótemploma is volt egyben.

A Hradzsin a Szent Vitus templommal szokatlan látószögből

De ami ennél nekem sokkal izgalmasabb, az az építésének időtartama. 1344-ben kezdték építeni, s végül, teljesen csak 1929-ben lett kész. Nem siették el, az biztos.

A Szent Vitus óriási épület, és megint azt érzi az ember, hogy ezeknek a cseheknek tökmindegy, hiába építenek egy csodaszép székesegyházat, beteszik egy szűkös térre, nehogy például a főhomlokzata felől meg tudjuk csodálni. Mintha a nagymamától örökölt faragott komódot, a család becses darabját a fal felé befordítanánk. Persze ez a tékozló gazdagság sikkes, nekem tetszik is, ennél jobban nem is lehetne hivalkodni azzal, ami van.

Ennél távolabbról nem lehetett fotózni, a falig hátráltunk

Okosan oldották meg cseh barátaink a belépőjegyek kérdését: mindenhova és két napig érvényes jegyet lehet venni. Nekünk mondjuk pechünk volt, mert aznap a Szent Vitus délután kettőkor bezárt egy koncert miatt. Szerettük volna a végén megnézni, de így ki kellett hagynunk. Még jó, hogy beugrottunk jegy nélkül az előterébe, de a java lemaradt. Ilyenkor jön az, hogy engedjük el, s élvezzük azt, ami van. Márpedig volt is még sok minden. Például a Királyi Palota tágas termei, a királyi tanácskozóterem és nem utolsósorban az az ablak, ahol a híres második prágai defenesztráció történt, mikor az erősödő katolikus-protestáns (valójában német, illetve cseh párti) ellentétek kiéleződéseként a szervezkedő cseh főurak kihajítottak három császárpártit az ablakon. Ez akkorát szólt, hogy a harmincéves háborúhoz vezetett. Ami viszont a csehekre jellemző: mind a hárman, a tizennyolc méteres magasság ellenére kisebb karcolásokkal megúszták az esetet. Még egy jó kis gyilkolászást sem tudott rendesen megcsinálni Svejk derék népe.

Az óriási termek, hatalmas szobák, szédítő csillárok után jött az igazi csoda: az aranyművesek utcája.

Arany utcácska

A várfalhoz biggyesztett kis házacskákban egészen a huszadik század közepéig éltek családok. Megnézhetünk itt középkori otthont, de láthatunk múlt század eleji enteriőrt, sőt egy korabeli mozit is, ahol szobányi vetítő helyiségben nyikorgó thoneteken ülhetünk, miközben korabeli filmeket vetítenek.

Műhely és lakás egy szobában, tíz négyzetméteren

Jósnő otthona a huszadik század elejéről

1920-as, 30-as évek. Zsebkendőnyi szegénység.

A lakások egy, maximum kettő apró szobácskából állnak, jóformán kinyújtózni sem lehet bennük. S itt egész családok éltek a középkortól a huszadik századig.

Ez volt az utolsó napunk délutánja. A szállodánkba visszavillamosozva nagy kedvünk lett megnézni egy igazi cseh filmet, jobbat nem is választhattunk volna, mint a Sörgyári capricciót. Így volt kerek ez a három prágai nap.

Mindent mindenhol kártyával tudunk vásárolni, pénzt nem is terveztünk váltani. Azonban egy apró kivétel akadt: a nyilvános vécék. Kétezer forintot tehát beváltottunk, igaz így hazahoztunk egy kis koronát-emlékbe.

Költségek, két főre

Vonatjegy: 100 EUR

Szállás, három éjszaka: 90 EUR

72 órás Prága-bérlet: 26 EUR

Belépők:

- a Hradzsin nevezetességeibe (5 helyszín) 17 EUR

- az Óvárosi városháza megtekintése, toronnyal 32 EUR

Epilógus

Bemutatom Mimit. Ő egy óvárosi ajándékboltban él és lakik, közvetlenül az Óváros térre vezető sikátorban. Először olyan nyugodtan szonyókált egy polcon a sok mütyür között, hogy azt csodáltuk, milyen élethű. Másnap már mászkált, polcról le, polcra fel. Szóval Mimi négy éves lesz februárban, remélem, találkozunk még.

Mimi nem eladó


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
A legtöbben a Feszty-körkép miatt érkeznek, pedig sokkal több kincset rejt a hely – bejártuk az Ópusztaszeri Emlékparkot
Több mint 50 hektárnyi történelmi és természeti élmény, élő skanzen, jurták, különleges kiállítások és virágzó gyógynövénykert várja a látogatókat Ópusztaszeren. Megnéztük, mi minden fér bele egy napba Magyarország egyik legfontosabb nemzeti emlékhelyén!


Ha valaki meghallja azt a nevet, hogy Ópusztaszer, a legtöbben azonnal a Feszty-körképre gondolnak. Nem véletlenül: a monumentális panorámafestmény Magyarország egyik legismertebb történelmi látványossága, amelyet évente több mint 170 ezren keresnek fel.

A helyszínen járva azonban gyorsan kiderül, hogy a Feszty-körkép csupán az egyik eleme annak a hatalmas történelmi és természeti világnak, amely az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban várja a látogatókat. Május végén mi is bejártuk a több mint 50 hektáros komplexumot, és már a bejáratnál kézbe kapott térkép is sejtette, hogy itt nem egy hagyományos múzeumlátogatás vár ránk.

Megmutatjuk, mi mindent érdemes felfedezni!

Ahol a magyar történelem egyik fontos fejezete kezdődött

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark jóval több egyetlen híres látványosságnál.

A több mint 50 hektáros területen múzeumok, történelmi emlékhelyek, egy élő skanzen, nomád park, gyógynövénykert és természetközeli sétányok váltják egymást, így könnyedén el lehet tölteni itt akár egy teljes napot is.

Már csak azért is érdemes időt szánni rá, mert Magyarország egyik legfontosabb nemzeti emlékhelyéről beszélünk. A hagyomány szerint ezen a helyen tartotta Árpád fejedelem és vezéreinek gyűlése azt a nevezetes tanácskozást, amelyet sokan az első magyar országgyűlésként emlegetnek. Anonymus krónikája is említést tesz Szer településről, amely a honfoglalás utáni időszak egyik fontos helyszíne volt. A területen később jelentős monostor állt, így évszázadokon át meghatározó szerepet töltött be a magyar történelemben.

Ma ezen a történelmi jelentőségű helyszínen működik a park, amely nemcsak kiemelt nemzeti emlékhely, hanem Magyarország hetedik leglátogatottabb muzeális intézménye is. A Natura 2000-es természetvédelmi területen fekvő komplexum Szegedtől alig 30 percnyi autóútra, Budapesttől nagyjából másfél órára található.

A történelem azonban itt nem csupán a könyvek lapjain vagy az emlékművek talapzatán él tovább. Az Emlékpark egyik legnagyobb erőssége éppen az, hogy a látogatók lépésről lépésre fedezhetik fel a magyar múlt különböző korszakait, miközben a kiállítások, a történelmi helyszínek és a természeti környezet szinte észrevétlenül kapcsolódnak egymáshoz. Mi is így vágtunk neki a bejárásnak, amelynek első állomása rögtön a főbejáratnál várt ránk.

Kligl Sándor életnagyságú alakokat formázó szobrát az emlékparkban az egykori Árpád-kori templom romjai mellett magasodó dombra állították föl. A kompozíció központi alakja a lovon ülő Árpád, akit jobbról és balról koszorúban fognak közre vezérei.

Innen indul az időutazás

A főbejáraton belépve rögtön a modern Látogatóközpont fogadja az érkezőket. Sok helyen ez csupán egy átmeneti állomás lenne, itt azonban már önmagában is érdemes időt tölteni. Itt található a Szeri Kávézó, a Hungarikum Tárház, a 3D mozi és vannak időszaki kiállítások is, amik könnyen megalapozzák a napot, mielőtt egyáltalán elindulnánk a park belseje felé.

Mi itt kezdtük a látogatást, és rögtön belefutottunk az Emlékpark egyik legújabb tárlatába. A „Dél-Alföld Mohácsa” című kiállítás a török hódoltság korának kevésbé ismert történeteit mutatja be. Miközben a legtöbben Mohács nevét azonnal ismerik, a Dél-Alföld hasonlóan súlyos veszteségeiről már jóval kevesebbet hallani. A kiállítás éppen ezeket a feledésbe merült történeteket hozza közelebb, és segít megérteni, hogyan alakította át a térség életét a hódoltság időszaka. A kiállítás október 31-og látogatható.

Ahol a történelem körbevesz – a Rotunda és a Feszty-körkép

A Látogatóközpontból balra fordulva már feltűnik az Emlékpark legismertebb épülete, a Rotunda, amely felé a legtöbb látogató elsőként veszi az irányt. Itt található ugyanis a Feszty-körkép, Magyarország egyik legismertebb történelmi alkotása. Amikor az ember belép a panorámafestmény terébe, nehéz nem megállni néhány pillanatra. A 120 méter hosszú körkép mérete még azok számára is lenyűgöző, akik korábban már számtalan fotón látták. A festmény előtt elhelyezett tereptárgyak, valamint a fény- és hanghatások együtt olyan különleges vizuális élményt teremtenek, amely szinte a honfoglalás korába repíti a látogatót.

Tipp: A Körkép megtekintése időponthoz kötött, ezért érdemes előre tájékozódni, különösen csoportos látogatás esetén.

Ami viszont sokakat meglephet, hogy a Rotunda korántsem csak a körképről szól.

Az épületben összesen húsz kiállítás kapott helyet, így könnyen előfordulhat, hogy valaki a tervezettnél jóval több időt tölt itt. Ahogy emeletről emeletre haladunk, végigkísérhetjük a magyar történelem különböző korszakait. A honfoglaló magyarok életét bemutató tárlatoktól kezdve az államalapításon és a középkori várakon át egészen régészeti leletekig, néprajzi anyagokig és a Feszty-körkép elkészítésének történetéig számtalan érdekesség várja a látogatókat. Külön kiállítás foglalkozik többek között Szer monostorának történetével, az Árpád-kori államszervezéssel és várépítészettel, valamint a középkori Magyarország emlékeivel is.

Árpád nyomában

A Rotundából kilépve az ember szinte ösztönösen az Árpád-emlékmű felé veszi az irányt. A monumentális alkotás az Emlékpark egyik legismertebb jelképe, amely már messziről magára vonja a tekintetet. Az emlékműhöz vezető úton a híres oroszlánszobrok fogadják a látogatókat, amelyek az Emlékpark ikonikus elemei közé tartoznak. Kevesen tudják ugyanakkor, hogy Árpád vezér eredeti szobra ma már nem itt, hanem a Rotundában látható, a szabadtéren annak hiteles másolata áll.

Az emlékművet a honfoglalás ezredik évfordulójára, az 1896-os millenniumi ünnepségekhez kapcsolódva emelték. A hagyomány szerint ezen a helyen tartotta Árpád fejedelem és vezéreinek gyűlése azt a nevezetes tanácskozást, amelyet sokan az első magyar országgyűlésként emlegetnek. A szobrász azt a pillanatot örökítette meg, amikor a vezér a jövőbe tekintve rendezi az ország ügyeit, szablyával a kezében, ülő helyzetben láthatjuk.

Az emlékmű környéke egyébként tökéletes példája annak, hogy az Emlékpark nemcsak történelmi, hanem természeti élményt is kínál. Hatalmas zöld területek, árnyas sétányok és gondozott park vesz körül bennünket. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy már jó ideje nem is kiállításról kiállításra járunk, hanem egyszerűen élvezzük a sétát.

Virágzó gyógynövények és egy középkori örökség nyomai

Az Árpád-emlékmű környékéről továbbindulva a park egyik legnyugodtabb részére érkezünk. A Szeri Gyógynövényház és a hozzá tartozó kert első pillantásra is teljesen más hangulatot áraszt, mint az Emlékpark többi része. Tavasz végén a virágágyások szinte a legszebb arcukat mutatták: minden zöldellt, virágzott, a levegőt gyógynövények illata lengte be és a madarak éneke szinte folyamatos háttérzenét adtak a sétához.

Ez a hely is szorosan kapcsolódik a történelemhez. A kert kialakításakor a középkori kolostorkertek hagyományait vették alapul, így nemcsak azt láthatjuk, milyen növényeket termesztettek évszázadokkal ezelőtt, hanem azt is, milyen szerepet töltöttek be a mindennapokban. A gyógynövények a szerzetesi gyógyítás fontos eszközei voltak, a kert pedig ma is ezt a tudást igyekszik közelebb hozni a látogatókhoz.

A Gyógynövényház közvetlen közelében találhatók Szer monostorának romjai is, amelyek emlékeztetnek arra, hogy ez a terület a honfoglalás után is jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. A romok között sétálva könnyű elképzelni, milyen lehetett itt az élet évszázadokkal ezelőtt, amikor a monostor a térség egyik meghatározó központjaként működött.

Jurták között, ezer évvel ezelőtt

A középkori örökségtől néhány percnyi sétával újabb évszázadokat ugrunk vissza az időben. A fák között egyszer csak jurták bukkannak fel, és máris a Nomád Parkban találjuk magunkat.

Ez az Emlékpark egyik legizgalmasabb része, hiszen itt nem pusztán tárgyakat nézhetünk meg vitrinek mögött, hanem valóban közelebb kerülhetünk a honfoglaló magyarság mindennapjaihoz. Beléphettünk a jurtákba, megfigyelhettük a korabeli használati tárgyakat, miközben a hagyományőrzők meséltek az egykori életmódról, a hitvilágról és a különböző mesterségekről.

Különösen érdekes lehet látni, hogyan mutatják be a nemezkészítést, a gyapjú feldolgozását vagy éppen a korabeli fegyvereket. A szezon során rendszeresen tartanak lovas- és íjászbemutatókat is, amelyek még közelebb hozzák ezt a korszakot a látogatókhoz. Ettől a Nomád Park sokkal inkább élő történelemórának hat, mint hagyományos kiállításnak.

Ahol a múlt valóban életre kel

A Nomád Parkból továbbhaladva újabb korszakba érkezünk, ezúttal azonban nem több mint ezer évet, hanem alig egy-két évszázadot utazunk az időben. A Skanzen területe sokak szerint az Emlékpark legkedveltebb része, és néhány perc séta után könnyű megérteni, miért.

Az egykori dél-alföldi tanyavilágot bemutató gyűjtemény nem egyszerűen néhány régi épületből áll. A házak között sétálva valóban olyan érzésünk volt, mintha egy régi faluba csöppentünk volna.

A gondosan berendezett porták, a gazdasági épületek, a mezőgazdasági gépgyűjtemények, az iparos műhelyek, a tanyasi iskola és a kápolna mellett olyan jellegzetes épületek is megbújnak a skanzen utcái között, mint a Szentes-dónáti szélmalom, a Csongrádi halászház, Szatócsbolt vagy Községházában található Postatörténeti kiállítás.

Ahogy egyik udvarból a másikba sétálunk, fokozatosan bontakozik ki előttünk a Dél-Alföld egykori világa: hogyan éltek, dolgoztak és gazdálkodtak az itt élők a 19–20. század fordulóján.

A skanzen különlegessége ugyanakkor nem csupán az épületekben rejlik, hanem abban is, hogy valóban élet költözik közéjük. A népviseletbe öltözött hagyományőrzők nem egyszerűen jelen vannak a házak között, hanem beszélgetnek a látogatókkal, mesélnek a régi szokásokról és mindennapokról. Könnyű elképzelni, milyen lehetett itt az élet száz évvel ezelőtt, amikor a falusi közösségek mindennapjai a munka, a vallás és a közös ünnepek köré szerveződtek.

A skanzen egyik legkedvesebb pontja számunkra kétségtelenül a Szatócsbolt volt. Már kívülről is olyan, mintha egy régi magyar film díszlete lenne, bent pedig olyan édességek sorakoznak a polcokon, amelyeket sokan a nagyszüleink konyhájából ismerhetnek. A bocskorszíj, a krumplicukor és a korabeli boltok hangulatát idéző tárgyak miatt itt szinte mindenki hosszabban időzik. Mi is azon kaptuk magunkat, hogy a tervezettnél jóval több időt töltünk bent, miközben a polcokon sorakozó régi csomagolásokat és használati tárgyakat nézegetjük.

Nem messze innen található a Hódmezővásárhelyi tanyai olvasókör is, ahol jelenleg a „Puszták rajzolói. Faragás a Dél-Alföldön” című időszaki kiállítás látható. A tárlat a dél-alföldi faragóművészet hagyományait mutatja be, és szépen illeszkedik a skanzen egészének hangulatához. Az olvasókör épülete önmagában is érdekes állomás, hiszen egykor ezek a helyek jelentették a helyi közösségi élet egyik legfontosabb színterét: itt találkoztak, beszélgettek, szórakoztak, művelődtek a környékbeliek.

A skanzen utcáin sétálva könnyű beleélni magunkat a régi idők mindennapjaiba. Nemcsak azt látjuk, hogyan éltek elődeink, hanem egy kicsit mi magunk is részeseivé válhatunk ennek a világnak.

NÉZD MEG KÉPGALÉRIÁNKAT A SKANZENRŐL

Tóparti séta a nap végén

Ahogy tovább sétálunk a területen, újabb meglepetések várnak. A tó környéke például önmagában is megér egy hosszabb kitérőt.

A vízpart mellett álló hajó és a Tisza világát bemutató szabadtéri kiállítások különleges hangulatot teremtenek, a környező fák árnyékában pedig könnyen el lehet időzni.

A tó körül sétálva nemcsak a természet szépsége ragadja magával az embert. Itt található a Tiszai fafeldolgozás emlékhelye is, amely a folyó menti élet mindennapjait idézi meg, de itt kapott helyet a halászkunyhó és a Gátőrház is. Ezek az épületek bepillantást engednek abba, milyen szerepet játszott a Tisza a térség életében, és hogyan alkalmazkodtak az itt élők a folyó által formált tájhoz. A part menti ösvényeken sétálva több helyen is érdemes megállni nézelődni, hiszen a vízfelület, a nádasok és az öreg fák egészen más karaktert adnak ennek a résznek, mint a park történelmi helyszínei.

Miközben a Rotundában a honfoglalás eseményei elevenednek meg, a skanzenben pedig a századforduló falusi világa tárul elénk, itt egyszerűen csak jó megállni egy pillanatra, és élvezni a természet közelségét.

A nap végére pedig talán ugyanarra a felismerésre jut az ember, mint mi. A Feszty-körkép valóban megérdemli a hírnevét, de Ópusztaszer legnagyobb élménye valójában maga az Emlékpark. A hely igazi varázsát az adja, ahogyan a történelem, a természet, a hagyományőrzés és a családi kikapcsolódás szinte észrevétlenül kapcsolódik össze egyetlen hatalmas, bejárható történetté.

Éppen ezért érdemes úgy érkezni ide, hogy nem néhány órát, hanem egy teljes napot szánunk rá. A több hektáros területen ugyanis annyi látnivaló várja a látogatókat, hogy könnyen elszalad az idő, miközben egyik korszakból a másikba, egyik helyszínről a következőre vándorolunk.

Kevés olyan hely van Magyarországon, ahol ennyire kézzelfogható közelségbe kerül a történelem.

Nemcsak azért, mert itt elevenednek meg a honfoglalás legismertebb történetei, hanem azért is, mert a magyar múlt különböző korszakai szinte egymásba kapcsolódva jelennek meg.

Az Emlékpark egyszerre történelmi emlékhely, szabadtéri múzeum és természetközeli kirándulóhely, ahol a látogatók nemcsak megismerhetik, hanem át is élhetik a magyarság ezeréves történetének fontos fejezeteit.

Aki egyszer végigjárja, könnyen megérti, miért tartják az ország egyik legkülönlegesebb történelmi helyszínének.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
Meglepő magyar város került Európa legolcsóbb úti céljai közé
A Time Out magazin 2026-os listáján Miskolc a negyedik helyen végzett a legjobb ár-érték arányú európai városok között. A rangsor az élményfaktor és a helyi költségek alapján készült.


Nem Párizs vagy Róma vezeti 2026 legjobb ár-érték arányú európai úti céljainak listáját, a Balkán és Közép-Kelet-Európa városai tarolnak, a negyedik helyen pedig Miskolc végzett.

A Time Out 2026-os rangsorának élére Albánia fővárosa Tirana került, ahol a történelmi múltat, a gasztronómiai élményeket és az olcsó árakat emelték ki.

A második helyen Bosznia-Hercegovina fővárosa, Szarajevó végzett, amelynek történelmi utcái mellett az árai is kedvezőek. Kiemelik a természeti környezetét, a hangulatos kávézókat, és a híres bazárnegyedet is.

A dobogó harmadik fokára az angliai Hull került fel, főleg a történelmi belvárosa, és a brit átlagárakhoz képest kedvezőbb költségei miatt – írja a Time Out.

A top tízben a negyedik helyre került Miskolc , amelyről úgy vélik, hogy az egyik legkedvezőbb ár-érték arányú város az Európában utazók számára. A lap a belvárosi bárok mellett a lillafüredi kisvasutat és a Bükk közelségét is kiemelte. Azt írják, hogy Miskolc, amely egykor a háború utáni nehézipari központ volt, mára elvesztette iparának nagy részét. Ma egy közepes méretű város, amely Magyarország legjobb vidéki bárjaival, nyüzsgő havi bolhapiaccal és egy elegáns villamossal rendelkezik. Megemlítik a Bükköt, a gyönyörű tóparti üdülőhelyet, Lillafüredet és az erdei vasutat, a középkori Diósgyőri várat is, amely jelenleg rekonstrukció alatt áll.

A tizes listán szerepl még Zágráb, Belgrád, Szófia, Kaunas, Krakkó és Argosz.

A rangsor az élményfaktor és a helyi költségek alapján készült.

Tiranában egy egyhálószobás Airbnb-lakás átlagos éjszakai ára 52,5 euró, egy korsó sör pedig 1,65 euró. Szarajevóban ugyanez 40 és 2,30 euró. Miskolcon egy apartmanéjszaka átlagosan 55 euróba kerül, egy korsó sörért viszont mindössze 1,60 eurót kell fizetni.

Via RTL.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Ezek a jelek buktatják le a turistacsapda éttermeket, amiket nagy ívben kerülj el a nyaraláson
A tökéletesen egyforma desszertek és asztalra kirakott fűszerek, ízesítők például arról árulkodnak, hogy nem fontos a minőség. Íme, a többi gyanús jel, amire érdemes odafigyelni.
SzE, Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. június 14.



A képes, többnyelvű menü mindent ígér a pizzától a ramenig? A bejáratnál egy hoszt a „special offerről” győzköd?

Valószínűleg egy bűnrossz étterembe készülsz beülni.

Most eláruljuk neked azokat a biztos jeleket, amelyek lebuktatják a gyenge vendéglátóhelyeket, Így a nyaralásod alatt megmenekülsz a kellemetlen élményektől.

Az egyik jel a desszertpult, már ha van ilyen a vendéglőben. A tökéletesen egyforma szeletekre vágott sajttorták vagy csokoládés édességek sokszor nem helyben készülnek, hanem külső beszállítóktól érkeznek. Ez önmagában nem jelent rossz minőséget, de arra utalhat, hogy az étterem kevésbé épít a saját konyhájára és a kreativitásra.

Ha ketchup, majonéz és egy egész fűszerarzenál vár az asztalon, az arra utalhat, hogy a konyha számít a vendégek utólagos „korrekciójára”.

A legbeszédesebb jel mégis a forgalom, vagy annak hiánya.

Ha egy étterem a legforgalmasabb ebéd- vagy vacsoraidőben is kong az ürességtől, miközben a környékbeli helyek tele vannak, az komoly vészjelzés.

Hasonlóan árulkodó a vendégkör összetétele:

ha egy helyen kizárólag turistákat látunk, és egyetlen helyi lakost sem, érdemes gyanakodni.

Az autentikus, jó ár-érték arányú helyeket a környéken élők is rendszeresen látogatják.

Természetesen a régi, jól ismert jelek is érvényesek. A szakértők szerint az igazán autentikus helyeket érdemes a turistaközpontoktól néhány utcával távolabb keresni.

Constantina Demos utazási szakértő szerint „ha egy étterem fontos látnivaló vagy nevezetesség közelében található, akkor az jó eséllyel turistacsapda”.

Ezek az éttermek gyakran a magas bérleti díjat építik be az árakba, ami a minőségen nem mindig látszik meg. A kirívó túlárazás néha egészen extrém méreteket ölthet, ahogy az egy 2019 májusában történt esetben is látható volt, amikor a Vatikán melletti Caffè Vaticano nevű helyen két hamburgerért és három kávéért 81 eurót, akkori árfolyamon bő 26 ezer forintot számláztak ki. Ez a hely klasszikus turistacsapdát állított a gyanútlan vendégeknek.

A gyors döntéshez elég lehet egy párperces audit is: a vendégkör megfigyelése, az étlap átfutása, hogy lássuk, rövid és szezonális-e a kínálat, a  desszertpult ellenőrzése, majd gyors ár-összehasonlítás a szomszédos utcák kínálatával. Végül két perc alatt átfuthatjuk a legfrissebb online értékeléseket, különösen a helyi nyelven írtakat.

Ha a jelek rosszak, érdemes olyan helyet keresni, ahol rövid, szezonális az étlap, van napi ajánlat, a desszertek házi készítésűnek tűnnek, és az asztalokon nincsenek előre kihelyezett szószok. A legbiztosabb pontot azonban a helyi vendégkör jelenti: ahová ők is beülnek, ott valószínűleg mi sem fogunk csalódni.

A közelmúlt nemzetközi és hazai összeállításai is megerősítették, hogy a látványosságok közelében működő, többnyelvű, képes menüvel és utcai hosztokkal dolgozó helyek elsősorban az egyszeri vendégekre építenek. A gyűjtések az apróbb jelekre is rávilágítottak: a túl egységes, gyári desszertek és az asztali fűszersorok gyakran gyengébb konyhai fókuszt jeleznek, ezért érdemes a specializált, szezonális konyhákat keresni.

Via Házipatika


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Fotók: Hogyan látja Máltát a szigeten élő magyar fotós, aki legszívesebben a sziklák tetején ül szemben az Alma Szemével
Képeken megmutatta azt is, hogy miért szeret a csöppnyi szigeten élni: mert a tenger elképesztő színekben pompázik, a természet fantasztikus látnivalókat kínál, a 7000 évre visszanyúló történelem pedig szó szerint kézzelfogható.
szs, fotók: Vas Gergely - szmo.hu
2026. június 15.



Málta egy igazi gyöngyszem azoknak, akik szeretik a különleges helyeket, a múlt emlékeit, a szikrázó napsütést, a kék tengert, az állandóan fújó szelet, a fűszeres illatokat. Az utóbbi évtizedekben a sziget sokat fejlődött, rengeteg új szálloda, szórakozóhely épült, miközben a régmúlt emlékeit is rendbehozták, eltűntek a régi nyikorgó buszok, elindultak a nagyméretű kompok és gyorshajók is a szigetek között.

Bevallom Málta nekem egyik kedvenc helyem lett még a nagy turista roham előtt. Azóta is vágytam visszajutni. Amíg pedig ez végre összejött, addig is tartottam a kapcsolatot a Máltán élő fotós barátommal, aki rendszeresen mesélt az ottani életéről, és küldte a csodás fotókat. Mikor pedig eljött a pillanat, hogy újra a sziget köveit koptathattam, akkor természetes volt, hogy Gergőt kérjem meg, töltsünk el együtt egy napot, mutassa meg az ő Máltáját, Gozóját. Igazán különlegesre sikerült a kirándulásunk, olyan helyekre vitt el, ahova átlagos turistaként jó eséllyel nem jutottam volna el – ezúton is köszönet érte (Beszámoló az utunkról hamarosan érkezik.)

És hogy ki is Vas Gergely (akit sokan csak Gregory Iron Photography néven ismertek)? A Máltán élő, dolgozó magyar fotós – túravezetővel beszélgettünk.

- Mesélj kicsit magadról, mivel foglalkozol és mióta élsz Máltán?

- Közel 20 éve foglalkozom professzionális fotózással, többnyire esküvők, rendezvények, portrék, természetfotók és gasztronómia találhatók a portfóliómban. Máltával 18 éves kapcsolatom van, jelenleg is itt élek, így elmondható, hogy jól ismerem az országot. Az első alkalmak még baráti látogatások voltak, de már akkor is végig fotóztam az országot, így rövidesen megnyílt az első fotókiállításom Magyarországon, amit még rengeteg másik követett a Máltai Idegenforgalmi Hivatal segítségével és felkérésével. Velük a mai napig jó kapcsolatunk van.

Képgaléria: Történelmi városok Máltán és Gozo szigetén

(A többi fotóért kattints a képre)

- Mi az, ami elvarázsolt a szigeten?

- Azt hiszem már az első képeken is tetten érhető, mennyire megfogott ez a szigetország, az élő és tapintható többezer éves történelem, a fantasztikus természet. Tetszett az emberek sokszínűsége, hiszen Málta mindig is egy befogadó ország volt, ahol sok nemzet van jelen. Elég, ha meglátogatjuk a fővárost, Vallettát, hogy mindezeket átérezzük.

- Mit kell tudni - nagyon röviden - Máltáról?

- Az ország Szicília és Afrika közt terül el, és itt 365 napból 300-on süt a nap. A tenger elképesztő színekben pompázik, a természet fantasztikus látnivalókat kínál, a 7000 évre visszanyúló történelem pedig szó szerint kézzelfogható. Területe Budapest méretével vetekszik, 316 km2, így könnyen bejárható.

Képgaléria: Tengeri hangulatok

- Mivel foglalkozol jelenleg?

- Sokféle dolog van az életemben. A fotózás a mai napig része ennek, bár a Covid időszakában ez nálam is kicsit megroppant. Mikor újra indult az élet, bizony kreatívnak kellett lennem. Elsőként kezdtem el privát túrákat szervezni úgy, hogy az ügyfeleim a legszebb helyeken, és a legérdekesebb kalandokban lettek megörökítve a kamerám által. A visszajelzések alapján ez egy jó kombó lett, hiszen 18 éves tapasztalatom igen hasznos, és a képeimet is nagyon szeretik. Sőt, vannak, akik ezek után visszatérnek még Máltára, ami azt bizonyítja, hogy a jelek szerint jól csinálom.

De nem hagytam abba az esküvői fotózásokat sem a csodálatos máltai természeti és történelemi helyszíneken. Ebben segítségemre van egy régi üzleti partnerem, akivel a világ több pontján is nagy sikerrel dolgozunk együtt. Szóval nem igazán unatkozom.

- Miben mások a te privát túráid, mint egy utazási iroda által szervezett út?

- Eleve kis létszámban gondolkodom, általában párok, vagy családok keresnek meg, akik már megtapasztalták, hogy milyen a tömegturizmus, és valami másra, személyesebbre vágynak. Így maximum 4 fővel indulok el. Azt szoktam mondani, hogy ezeken a túrákon én igazodom hozzájuk. A túrák 1 naposak, vagy Málta vagy Gozo szigetét látogatjuk meg. Nálam nem az óra mondja meg, hogy mikor van vége egy túrának. Miután nincs két egyforma út, ezért a repertoár is változatos. Igyekszem „rárezegni” a csapat hangulatára, érdeklődésére. Este pedig mindig garantált az alvás.

- Milyen specialitásokat tudsz nyújtani?

- Nagyon fontosnak tartom a reális tájékoztatást, és egy ország valós bemutatását. A legtöbb országban, így Máltán is már olyan sok a turisztikai lehetőség, hogy elvesznek benne a turisták, főleg azok, akik egy korrekt képet szeretnének kapni. Vagy például az igazi kézműves, ténylegesen itt gyártott értékeket felváltotta a máshonnan érkező bóvli. Csak egy példa: Marsaxlokk-i halászfalu piacán tömegével árulják a kaktuszfüge likőrt, ami meg sem közelíti az eredetit. Ha az igazit szeretné az ember megízlelni, azt nem ott kell keresni, hanem például kis farmokon, ha tudod hol keresd.

Az a hitvallásom, hogy amennyiben van lehetőség, mutassuk meg, milyen az igazi Málta. Az általam elmondott információk 18 évnyi tapasztalatból származnak. Ráadásul vannak olyan máltai partnereim, akik örömmel veszik, hogy megmutathatják termékeiket, így lehet a nemzeti értékeket közvetíteni, és megtartani.

Képgaléria: Vízparti romantika

- A weboldaladon sok információ, és pár túralehetőség található. Ezek közül melyik az, ami a legnépszerűbb, és hol lehet elérni téged?

- A piaci változásokat követni kell, ezért van többféle lehetőség is, de a legnépszerűbb túrám Gozo sziget, és a Gozo Extra túra. Ez utóbbi azért extra, mert a fotózás is benne van. Szerencsére az emberek még értékelik a jó minőségű, róluk szóló, egyedi képi emlékeket.

A weboldalamon megtalálható a foglalási rendszer, de célszerű legalább 1 hónappal a tervezett út előtt jelentkezni.

- Végezetül áruld el, hogy neked melyik időszak és melyik hely a kedvenced Máltán?

- Ha csak egy időszakot kellene megjelölnöm, akkor az ősz a legszebb időszak nekem, szeptember vége – egész október. Nálunk főszezon még a szeptember, így az október a favorit, amikor a kinti hőmérséklet és a tenger „összeér”, sőt még novemberben is szoktunk fürödni. Egyébként az ország turizmusa egész éves, hiszen a téli szezon is nagyon jól pörög, enyhék a telek.

Sok kedvenc helyem van Máltán, de ha csak egyet jelölhetek meg, akkor a sziklák tetején ülni szemben az Alma Szemével.

Ha nem tudod, hol van ez a hely, gyere el egy túrámra, ha Máltán jársz...

És néhány tipp, mit nem szabad kihagyni Máltán a "kötelező programokon" kívül:

- a helyi halételeket - mert isteniek

- a máltai édességeket - mert finomak

- a sólepárlókat - mert érdekes látvány

- a katonai vagy lovagi bemutatókat - mert ilyet máshol nem látni

- az esti tengerparti korzózást - mert hangulatos

- az aranyárusokat - mert...

- egy koncertet vagy fesztivált - mert sokszínűek

- a búvárkodást - mert sok szépség van a vízben

- a tűzijátékokat - mert ki sem tudod kerülni őket


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk