„Zombitüzek” és olvadó jégtakaró – a szibériai kánikula a napnál világosabban beszél a klímaváltozásról
Verhojanszk városa június 20-án hihetetlen rekordot állított fel. A Moszkvától 4800 km-re északkeletre elterülő város, ahol 1885 óta mérik a hőmérsékletet, eddig is világcsúcstartó volt a hőmérséklet-ingadozás terén: a leghidegebb mért hőmérséklet -67,7 celsius fok, a legmelegebb pedig 37,2 celsius fok volt.
Most viszont ez a rekord is megdőlt: 38 fokot mértek.
Dr Tamsin Edwards, a londoni King’s College geofizikai intézetének tanára, klímaszakértő a Guardianben magyarázta el, hogy ez a rendkívüli hőség miként hat bolygónk egészére.
Az északi félteke középső és felső szélességi fokain a sarkvidéki futóáramlás határozza meg az időjárást, amely a hideg sarkvidéki és a déli melegebb áramlatok találkozásából jön létre. Ez a gyors áramlat magasan felettünk nyugatról keletre tereli a hideg és a meleg levegőt, alacsony és magas légnyomást váltogatva. Előfordul azonban, hogy e váltakozás elmarad, és ilyenkor jön egy tartós időjárási jelenség, mint például egy hőhullám.
A klímaváltozás valószínűleg gyakoribbá teheti az időjárás „beragadását”. Az Északi-sarkkör vidéke ugyanis kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag: ez azt jelenti, hogy csökken az észak-déli kontraszt, ezáltal bizonytalanabb lesz a futóáramlat, és egyes időjárási viszonyok egy helyben maradnak.
A következő kérdés: miért melegszik gyorsabban az Északi-sarkvidék? Mert amikor a tengeri jég és hó megolvad, a tenger és a szárazföld is sötétebb lesz, és ezáltal többet elnyelnek a nap hevéből.
A keletkező hőhullámok egyik közvetlen hatása, hogy egyre több lesz az erdőtűz. Szibériában már most is számos „zombitűz” keletkezett a parázsló tőzeges talajon. Ezek rendkívül szennyezőek a légkörre nézve: több szén-dioxidot bocsátottak ki 18 hónap alatt, mint az elmúlt 16 évben összesen.
Az Északi-sark tengeri jegének jelenlegi alacsony szintje részben szintén a szibériai hőhullámból következik és ez egy ördögi körbe visz. Minél több szén-dioxidot bocsátunk ki, annál jobban melegszik a Föld átlaghőmérséklete, és annál többet veszítünk a tengeri jégből. A tudósok szerint az Arktikumban 2050-re már nem lesz nyaranta jég a tengeren.
Az Északi-sarkkörön tapasztalható hőhullám intő jel Oroszország számára is, ha nem csökkenti a fosszilis fűtőanyagok égetését. Az igazi veszélyt azonban az jelentheti, amit az állandó jégtakaró vagy a tenger alatti fagyott üledékek felolvadásával kiszabaduló metángáz okozhat. A permafrosztban kétszer annyi szén-dioxid van, mint az atmoszférában, és olvadása már elkezdődött.
Az olvadó talaj súlyos károkat okozhat az utakban és az épületekben, mert már nem bírja el a korábbi súlyokat. Közben ott lebeg a lépfene réme is, ha felolvadnak a korábban jégbe fagyott temetkezési helyek.
A permafroszt olvadását okolta egy orosz olajtársaság egy óriás üzemanyagtartály június eleji összeomlásáért is, ami miatt 20 ezer tonna dízelolaj ömlött az Ambarnaja folyóba.
Edwards emlékeztet arra, hogy előzetes számítások szerint
a permafrosztban és a mocsarakban tárolt szénből ebben az évszázadban mintegy 100 milliárd tonna CO2 szabadul fel.
Ezt úgy akadályozhatjuk meg, ha 2050-ig eljutunk a zéró kibocsátásig.
